Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-07-19
megtakarított filléreinkkel, de igy, amikor a magyar idehaza mindazt megtalálhatja, amit a nyaralással kapcsolatban a szive-szája megkíván, mégis csak különös, hogy a nyaralásra szánt pénzünkéi idegen országokat gazdagítsunk. Alig vau a világnak országa, ahol annyi természeti szépségekben bővelkedő vidék lenne mint Magyarország. Ha az ember okosan válogatja meg a nyaraló helyét, akkor igazán nemcsak olcsón, de kellemesen is nyaral. Ott vannak a felvidéki városok, ott vannak az erdélyi részek vadregényes völgykatlanai, ott a Balaton partja, az alduna vidéke mind egytől-egyig kínálkozik a nyaralásra és üdülésre, nekünk azonban inkább kell Svájc, Tirol, Észak-Német-ország vagy Csehország. Egyetleii-egy szempont van, ami igazat ad a vándorló magyaroknak. Ez pedig a kényelem szempontja. A külíöldi üdülő és nyarald helyeken pénzeért valóban kaphat az ember kényelmet de nálunk vajmi nehezen. Azonban hát ebben is inkább a közönség hibás, mert hiszen ha figyelmesen vizsgáljuk a külföldi nyaraló és üdülő helyek fejlődését, azt se más mozdította elő, mint a látogatottság. A külföldi nyaraló helyek pompás szállodái legnagyobb részt a nyaralók pénzén épültek, bár azt sem lehet elvitatni, hogy külföldön a vállalkozó tőke igen jó befektetésnek tartja valamely Isten-áldotta vidék nyaralásra alkalmassá tételét. Nálunk ilyesmivel j nem igen foglalkoznak a bankok és pénzintézetek, de még a gazdag magánzók sem. Ismerünk nagy múlttal biró, áldásos forrásokkal bővelkedő fürdőhelyeket, amelyek a közelmúltban tönkrementek, elpusztultak, mert a tulajdonosuk vagy nem kapott pénzt a modern befektetésekre, vagy a magáéból nem akart áldozni. Holott nyilvánvaló, hogy egy modern berendezésű fürdő és nyaraló hely nagyon reális jövedelmi forrás. Ugyan ez a tulajdonos tán aki a maga természeti kincsét oly annyira elhanyagolja, lóversenyfogadásokra vagy kártyára könnyű szívvel kockáztat tiz sőt százezreket s elkölt a maga nyaralására is nehéz ezreseket, de külföldön. Es ebben a dologban is évről-évre kevesebb igaza lesz a közönségnek, mert mégis csak fejlődik Magyarországon a modern műveltség egyik nagy ügye a fürdő és nyaralókérdés. Ennek az ügynek is találgattak, mint minden jónak és szépnek igaz apostolai, munkás szervezetei, önzetlen harcosai, a kik ma már a jól végzett munka szép eredményére tekinthetnek vissza. A Balaton bűvös-bájos szép vidékét eredménnyel vette munkába a Balatoni Szövetség, a mely kicsiny kezdeményezésből nia már hatalmas szervezetté fejlődött, népszerűsítvén a Balatont a hazában és annak a határain kivül. Megküzdött az állammal, megmozgatta a vármegyéket, lelket öntött a természettől megáldott, de maradi magyar természettel megvert községekbe, áldozatkészségre serkentve a magánosokat. Igazi lekötő talajt munkált az eddig idegenbe vándorló magyar pénznek piacot itthon a magyar terméknek. Hisszük, hogy ez az öntudatos munka nem marad észrevétlen a magyar társadalom előtt, amelyből a hazafiság; ki nem veszett. Az első újságok. A sajtó keletkezése és fejlődése a 10. századba nyúlik vissza. Az akkori kor közönsége is — mint ma mondanók — „kíváncsi" volt az egyes világrészekben, országokban és városokban Szenvedéseket telnetek el, liogy legyen ar. uj szenvedéseknek helye. De mik ezek a szenvedések '.' Butaság, képzelődés, mit nagy semmitevésembe magamba szuggerálok. De miért? Jaj miért? Mi vagyok én ? Kiesoda ez a sápadt és tüzes szemű valaki, aki ennyire fáj nekem? Van tehetségem? Mi? Hol l Csináltam már valamit? Hol ez a szenvedés, ez a szépség ? Hogy ettől fakadnak lelkemben a melódiák? De hát mi is a szépség? Jaj micsoda? Ez a sok, sok könnyes szenvedés, ez a lányos pityergés, ez a szépség? De hiszen ez nem igaz! Vannak szebb dolgok is mint ez. Kern szebb a a betegségnél az egészség és a sírásnál a nevetés? Vagy a bizonytalanságnál nem szebb az erős akarás? 0 jaj, honnan tudjam fen ezt? Es ilyenkor Ság Mihály reszkető és lázas lélekkel várt valamit, valami nagy és melegszívű embert, aki meg fogja majd kezét melegen és puhán es vezeti valahova, valami muzsikáló és rózsaszínű semmi féle és ő akkor befogja hunyni a szemei ,- j_, meg) és olyan, de olyan boldog lesz majd es akkor ugy, de ugy fog sirni, hogy talán a lelke is mogszakad belé. . . . Mikor eljöo at a nagy és melegszívű Valaki, aki megfogja majd kezét melegen és puhán és vezeti s/.ép lassan, halkan, nesztelen lépésekkel és kiket üli vele szép lassan, észrevétlenül a rögöket, amik az utjábau gördülnek . . . Miért is vannak ilyen rögök? . . . A lány szólalt meg először: — Este van, gyerünk haza . . . Ság Mihály körül nézett és a szivére mintha valami kegyetlen zuhany hullott volna, mintha valaki durva, erős marokkal megszorította volna a szivét ugy mondta és érezte: — Este van . . . Hisz látta már előbb is. hogy esteledik és jól esett neki és ugy látta, hogy egy hatalmas gyönyörű néger leány az este, aki most ölelkezik szeretőjével a várossal. De most? Most egyszerre a szivébe markolt valami és szeretett volna hangosan fölkiáltani éa idegenül fájó hangon kérdezni: Jaj, mi ez? Mi ez, hogy igy rám szakadt újra a fájdalom, mi ez, hogy lelkemre szalad újra ez a hideg km/., fájás? Jaj, mi ez? És mi ez, hogy igy érzem, egyszerre az estét, hogy igy fáj egyszerre minden, ami a lelkemben van és ami nmeseu a lelkemben mind belé lopódzik és fáj ? Mi ez, hogy igy egyszerre a lelkembe költözött a város minden titka, hogy egyszerre a lelkemben zsibong miuden zaj és hogy az én rózsaar.iuü és jóleső örömömbe beleütött ez a nagy fájás ? Ment hazafelé a gázlámpák hosszú, titkos sötét vesző során, de most már jaj, nem látta az embereket szépnek, most már minden fájt neki, az utca, az élet, minden. Es fájtak neki az utca apró örömei és vigságai is. Rémült nézéssel kutatott bele as emberek szemébe és most mar látta, milyen osunyák, milyen csúnya az örülő, vasárnapi arcuk é» a lelkébe mardosott az a néhány muzsika töredék, amit a liget belsejéből hozott a szellő, a lelkébe mardosott mintörtént eseményekre. De ebben az időben még szó sem volt az ujságirás mai fokáról, részben, a nyomdaipar kezdetlegessége, részben pedig a közlekedés tökéletlensége miatt. Újságírók — La nein is a szó mai értelmében, — azonban voltak már ebben az időszakban is Az „újságíró" szót ez esetben szórói-szóra kell értelmezni, amennyiben az akkori újságokat még írták és akik írták, azok voltak az újságírók. A 15 és 10 században az írott újságok voltak forgalomban. Különösen lejedelmek ós azok kancellárjai fogadták szívesen ezeket az irott hírlapokat, mert ezekből értesültek elsősorban a bel- és külföld nevezetesebb eseményeiről. Nyomtatás utján — természetesen nagy technikai nehézségekkel — a 17 szazad második évtizedében állították elő az első újságot. Az eddigi kutatások szerint a frankfurti „Oberpostamzeituug" volt az első nyomtatott újság, amely 1015-ben hagyta el a „sajtót." Ezt megelőzőleg, nevezetesen a 10 században kizárólag a heteukint, havonkint vagy különös alkalmakkor megjelenő irott lapok forogtak közkézen. A reformáció idején, vagyis a 16 század első felében nem találunk rendes időszak-lapokat, hanem kizárólag röpiratokat. Ebbeu az időben divatosak a „Kelatiók," melyek mind tiszavirág-óletüek voltak. Ezek az irott és néha már nyomtatott relatiók, szóljanak bár állami vagy egyházi eseményekről is, képezték a hírlapirodalom eredetét. Németországban, az ujságirás első hazájában, „Briefliche Zeitungok"-nak ismerték ezeket a relációkat, amelyek politikai, hadi. fejedelmi, egyházi és más közérdekű eseményeket közöltek — röviden. A köuigsbergi és breslaui levéltárakban talált iratok szerint az irott újságok a huszitaháborúkban is voltak forgalomban. Természetesen nem a nyilvánosság számára írták ezeket az irott lapokat, hanuin inkább magáncélokat szolgáltak. A XVI. században a nyomtatott újságok mellett sokáig léteztek az irott lapok is. A XVI. századbeli nyomtatott és irott ujságlapok bizonytalan, sokszor nagy időközökben jelentek meg, jobbára akkor, amikor valamely nagyobb esemény, különösen lefoglalta a közönség figyelmét. A nép alig olvasta a lapokat, illetve alig jutott a hírlapirodalom első termékeihez. A uép den és telt a lányra nézni, aki ott ment mellette. De egyszerre újra néptelen helyre értek és a lány must már maga nyújtotta feléje forróságtól tikkadt ajakát. A Iiu is megállott és behunyt szemmel odanyomta az ajakát a lány szájáru, de jaj, amikor felnyitotta a szemét és belemélyedt a pillantásával a lány pillantásába, szeretett volna hangosan, bugón fölordítani a fájdalomtól, mert meglátta a lány pillantásában a felkínálkozó vágyakozást, ar. éhes, örülő boldogságot és ez fájt neki nagyon és szeretett volna szaladni, rohanui előreszegezett fejjel az éjszakába, hogy belevágódjon valamibe, ami agyonüsse lelkében a fájást és agyonüsse őt magát is. Igy járt Ság Mihály és igy járunk mi, akik nem az örülő és uevető emberek közül valók vagyunk, hanem akik szenvednek mindég, mert a kiválasztottak között vanuak, akiknek szenvedni kell, ' l0 »íy Uj, meg uj szépségek teremjenek meg a lelkiikbeu és igy járunk mi, ha egyszer-egyszer ugy véletlenül kiesünk az életünkből és újra akarunk kezdeni. Ilyenkor jön az Este és uj és fájdalmas dolgokat hoz a szivünkbe és megkiuoz bennünket és ilyenkor kétszeresen is erezzük, ami fáj és ilyenkor lenne igazán jó, ha olyanok lennénk, mint a többi ember es ugy tudnánk sirni, hogy a könnyeinkkel a fájás is kifolyón a lelkünkből. De mi még sirni sem tudunk ugy és Ság Mihály fájdalma és szenvedése is lelkében valami zokogó és muzsikás melódiáju hozsanákkal tetéződött meg, amik még több fájást, még több szenvedést és még több titkot vittek lelkébe.
