Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-04

éber ügyeimet a tanító-képzőkre. Tudja inindenki, ki ily kérdésekkel törődik, hogy nagyszámú ügybuzgó, szakavatott tanító vau, de azt is tudják, hogy ezek az egész tanitókarnak osak bizonyos hányadát teszik ki. Tudják, hogy a tanítóképzés alapos reformra szorul. Ha az ujabb kor felfogásában az iskola fogalma átalakult, fokozott mérvben változtak a tanítósággal szemben támasztott követelések is. Elenyészik lassankint az iskolamester és helyét elfoglalja a népnevelő, kinek hatásköre túllépni az iskola telkét s kire társadalompedagógiai feladatok várakoznak. A tanítóság ma már nemesak az iskolapadokon sorakozott gyermtiksereg felügyelője, de kísérője a megállapodott fértikorig. Munkaköre állandóan nagyobbodik s még a legjobb képző sem ruházhatja lel az egész életre szóló korszerű ismeretekkel. A tanítóságot továbbképző tanfolyamokra mindig fontosabb feladat várakozik s a tanítóság saját jól felfogott érdekében már is méltányol minden olyan törekvést, mely nemes munkája céltudatos teljesítéséhez erőt és képességet nyújt. Midőn azonban megköveteljük a tanítóságtól, hogy mélyrehaló nemzeti munkásságot fejtsen ki, oda kell törekedni, hogy társadalmilag is támogassuk. Ha fáradozása, elért sikerei elismerést aratnak, akkor meg fogja érteni azt, mit ma már közülök sokan tudnak, hogy vannak jutalmak, melyek messze felette állanak az anyagiakuak. Azok pedig, kik a nemzet sorsát intézik, ne feledjék, hogy az iskola és ezzel a jövőben a nemzeti produktivitás előfeltételei elsősorban a tanítóságtól függenek. Leanyegyesületi estélyek. — 1913. dec. 30-31. — Az elmúlt esztendő két utolsó napján két nagy estólyt rendezett a városi szinháaban a pápai önképző leányegyesület. Első nap, kedden színdarabok és látványosságok, második napon, szerdán hangverseny-számok képezték a műsort, melynek összeállításában finom érzék, műértés, gondos körültekintés és ügyes tapintat nyilvánult meg. Tág teret nyújtott a program mindentéle tehetség érvényesülésére, változatossága é választékossága pedig a nagyközönség legelleutétesebb Ízlésének a kielégítésére. A két estély két telt házat hozott az egyesületnek a borsos helyárak dacára is, a mi fényes bizonyíték az egyesület nagy népszerűsége, egyúttal azonban a társadalom igaz rokonszenve és áldozatkészsége mellett. Midőn e két estélyröl némi részletességgel kívánok beszámolni, feltett szándékom az igazi tényeket is Uszegezui s eddig követett hasonirányú referádáinkhoz hiven az igazat akkor is megírni, ha ez tán egyik-másiknak nem fog Ízleni. Szakítani kívánok aszal a meglehetősen idejét múlt és sajnos, vidéki városban általánosított szokással, hogy * kritikák rendesen az összes szereplök és szerepek nyakra-főre való agyoudicsérésóböl állanak s ieadójuk csupa udvariasságból mast ir, mint a init gondol » ezért saját maga sem hiszi el, a mit ir. Hogy pedig aztán semmi kétség se térjen hozzá s ne kelljen puhatolódzni a referáda szerzője iránt, hát — szokásom ellenére — aláírom a nevemet a cikk végére. . Dec. 30. este S óra. Az első est műsora ,'> pontból állott. Egy színdarab (drámai költemény . néhány táncdarab és egy operett.. A drámai költemény valami Büky Györgynek a müve. A szerzőt nem ismerem, nevével eddig nem találkoztam. Egy a bizonyos, versben irt. színdarabja nem valami mesteimü. Nyelvezete és a rimelés ugyan tűrhető, sőt hellyel-közzel igen jó, ellenben alapgondolata gyenge, dramatizélása erőltetett, szcetiirozása meg untató. Az előadása mindamellr'-t igen tetszett, mert a sze • replók a műkedvelők nívóján messze fe'iileiueikedö rutiunal látták el dolgaikat. Dr. Selinkó Gábor például igeu figyelemre méltó tudással játszta meg a haldokló ifjú*. Weisz René hasonlóképen ügyesen oldotta meg az ifjú oláhleány szerepét. Ugy ö, mint. a címszerepben (A vörös asszony; Goidberg Irma különösen sikerült jelmezükkel és bájos megjelenésükkel értek ei nagy hatást, melyet a mondanivaló értelmes deklamálása csak emelt. Molnár Jóatef, ki egy öreg oláh juhászt adott, szintén dicséretet érdemel játékáért. Mérő József tánctanár és neje néhány divatos táncot lejtett. A Tangó nem annyira, mint. az One Stepe az újdonság és ritkaság ingerével hatott, ugy hogy meg is kellett ismételniük. J Az est piece ressistance-sze Farkas Imrének j Narancsvirág cimü '2 felvonásos operettje volt. | Hirsch Jenő, ki maga is egy nagy szerepet vál1 lalt a darabban, az operett, rendezésével rendki-. vüli ügyességről tett tanúságot. A hiányos disz-! letkészlet mellett is valóságos látványosságot tu-' dott produkálni. A címszerep igen jó kezekbe' került: Tóth Annáéba. Hogy énekelni tud s hogyj szépen énekel, jól is énekel azt hiszen mindenkij tudta, ez hát valami különösen nem lepte meg a közönséget, de hogy ilyen ügyesen mozogjon a színpadon, ez uj súlyt képez sokoldalúságának az értékelésében. A másik primadonna Nobel Jozefa volt, az egyesület egyik lelke. Temperamentumos fürgeséggel játszta meg szerepét s elég jól énekelte nem is Qlya^köuuyü^énekszerepét is. Hatalmas alakítást adott le Zsilavy Sándor, kiről már régen tudtuk, hogy jó színész. Szimpatikus volt minden mozdulata, kedves minden dala. Hirsch Jenő is, a milyen jó rendezőnek, oly ügyes előadónak bizonyult. O is szépen éne- j kel, e mellett kifogástalanul alakit. Igen hereigek, végtelenül kedvesek .voltak az apró szereplők, a kis csöpp Fehér Viola, meg Braun Laci. Viola pláne énekelt, is. beszélt is a lehető legkomolyabb öntudatossággál és felelősségének átérzett tudatában. Jó komikus volt Polgár Mihály, kit ezúttal ajánlunk egyébb műkedvelői előadásokra is. í"gyes volt kis szerepében Veisz Zoltán. Végül meg kell dicsérni a 12 leányból állóénekés balettkart, mely különösen tetszetősen kivitt japántáucával vívta ki a nézők osztatlan elismerését. Dec. 31. este 7 óra. Ismét telt ház, m»ly türelmetlenül várta a 7 számból állá műsor kezdetét. A függöny felgördültével vagy 10 lányka és egy fiu.-ska Kemény Béla vezetése mellett előadott egy szép • franciauégyest, szimfónia formában mindenféle! tréfás hangszereken. Csak annyira széthangolva ne lettek volna ezek a különböző hangszerek. Az egy zougorán kívül alig lehetett tiszta akkordot kibogozni abból a bábeli hangzavarból. Kis Józset határozottan művészember. A zongora valóságos ura. Wagner Tannhauseréuek egy Liszt-átiratát adta' le előkelő biztossággal és szinte utánozhatatlan virtuozitással. Bámulatos erő és csillogó teknika kifejtésével igazi gyönyört okozott a hallgatóknak. Körmeudi Frimm Ervinné, az egyesület fővárosi vendógmüvészuöje.'ki egyébként operaénekesnő, egy pár műd alt énekelt Kis finom zougorakiaérete mellett. Hangjának értéke nem az erőben s nem a magasságban, hanem a 1 ágysavában és kedvességében rejlik! Oly dalokat választott, melyek minden német szövegük mellett is élvezhetők és szép altlmugjának érvényesülésére alkalmasak voltak. Sándor Erzsi néhány héttel előbbi papai szereplése után nehéz volt az elkényeztetett közönséget magával ragadni s annál nagyobb az érdeme, hogy ez mégis sikerült. Kemény Bela Kis József zongorakisérete mellett az ördög trilláit, hegedű,te el. Kemény nem protesszionáfus muzsikus, csak dilettáns. Ritkán játszik nyilvánosan, de feltétlenül elismerésre méltó Kemény Bélának a nagy kézügves»

p

fi**t ujjgyakorlata és nehéz darabok betanulására irányuló nagy vállalkozó szelleme. Szép műsorszám volt az énekes trio. Tóth Anna néhány iSzeléuyi magyar fordításában) német müdalt énekelt Kemény Bála hegedükisérete és az én zongorakiséretem mellett. Tóth Annát most már másodízben érte az a (hogy is mondjam háti mondjuk szerencsééi, hogy fővárosi énekmüvésziiokkel egy estén szerepelhet. Igazi hang-versenv ez. Összemérést- a művészeteknek. Persze ilyenkor B közönségen áll Ítélkezni, hogy melyik kedvesebb, melyik nagyobb. Legyen elég annyi, hogy nem esett csorba Tóth Anna művészi hírnevén. Kemény H

'da egy ujabb hegedüszánni után \Ioluár Kálmán konferálása mellett bemutattuk ?gy rövid részletet Gervay Becstelen cimü dránájából. Halmi Bódogné uz ö mélységes, szinte :érfias hangjával, nagv deklamáló készségével, jiztos fellépésével és helyes mozdulataival, pari* terei dr. Vathy (Jábnr, Dénes Sándor és Weisz ioltán ugyancsak ügyes közreműködése mellett jyünyörüségesen adta Klárát, a képviselő felesérét. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a kis nüvészcsuportot. Előadás után a Grirf-szállóban társasösszeövetel volt. mely a Szilveszter-est alkalmából íatványozottstn kiiüuöen sikerült. A pápai önképző leány egyesület büszke leiét az elért sikerre. Szentgyórgyi Sándor. tömi? ai titlMszHtoiiitu ÍHM. A földtuivelésiigyi minisztériumban erő* lodifikálási munka folyik és több törvényt nagy e

form alá akarnak fogni. Reformálni akarják a nezörendörségröl szóló 1S94: XII. t. 0. amely L megváltozott viszonyok tolytán ma már idejét nulta. Revízió alá veszik továbbá a vizjogról zóló törvényt, amelynek hiányait a gyakorlati létben erősen megérzik. Előkészítő munkálatok olynak ezenkívül az élelmiszerek és termények lamisitásáról szóló törvény körül is, amelyet egézen uj alakban kívánnak a törvényhozás elé tereszteni. Nme- az az ország Nyugot-Európában, de , kultivú.ailan államokban még kevésbbé, ahol 'lsmi nagy területe volna az élelmiszerek hámiitásának, mint éppen Magyarországban, ahol egy i) öreg közmondás szerint már csak hamiiitatlau e- ket lehet kapni, mert annak a hamisítása nem meines. Ami azonban érdemes a hamisításra az :t mitelénk meghamisittatik. Hamisított tej, hamiitott fűszerek, vaj, konzervek és mindaz ami a áplálékot szolgálja, zsiradékok és ne felejtsük i a bort sem, mindezt nálunk osak ritka esetben apja áz ember természetes állapotban. SzölÖteríelő, földmiveló és állattenyésztő ország vagyunk, hol igazán elvárhatnók azt, bogy mindent a maga srmészetességében kapjunk és ime mégis az ételamisitóknak Magfarország az Eldorádója. Franciaországban súlyos börtönbüntetések ojtják a hamisítót. Svájzban még azon felül a amisitónak kötelessége saját költségén falragazokon

; tudtul adnia a nagyközönségnek, hogy ainisitást követett el élelmiszerekkel, ki kell llania a forum elé és bűnbánóan vezekelve inonania kell: Bűnös vagyok, súlyos és az emberek . gészsége ellen való merényiétet követtem el. 'ersze az ilyen büntetések mellett kevés emberek jut eszébe, hogy a várható haszonért ilyen agy kockázatra száuja magát. De külömben is zekben az országokban a köztisztességnek olyan lagas tokán állanak az emberek, hogy bizony sak ritkán kerül sor arra, hogy ilyesmi megtör-