Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-04

éber ügyeimet a tanító-képzőkre. Tudja inindenki, ki ily kérdésekkel törődik, hogy nagyszámú ügybuzgó, szakavatott tanító vau, de azt is tudják, hogy ezek az egész tanitókarnak osak bizonyos hányadát teszik ki. Tudják, hogy a ta­nítóképzés alapos reformra szorul. Ha az ujabb kor felfogásában az iskola fo­galma átalakult, fokozott mérvben vál­toztak a tanítósággal szemben támasztott követelések is. Elenyészik lassankint az iskolamester és helyét elfoglalja a nép­nevelő, kinek hatásköre túllépni az is­kola telkét s kire társadalompedagógiai feladatok várakoznak. A tanítóság ma már nemesak az iskolapadokon sorako­zott gyermtiksereg felügyelője, de kísé­rője a megállapodott fértikorig. Munka­köre állandóan nagyobbodik s még a legjobb képző sem ruházhatja lel az egész életre szóló korszerű ismeretek­kel. A tanítóságot továbbképző tanfolya­mokra mindig fontosabb feladat várako­zik s a tanítóság saját jól felfogott ér­dekében már is méltányol minden olyan törekvést, mely nemes munkája céltu­datos teljesítéséhez erőt és képességet nyújt. Midőn azonban megköveteljük a tanítóságtól, hogy mélyrehaló nemzeti munkásságot fejtsen ki, oda kell töre­kedni, hogy társadalmilag is támogassuk. Ha fáradozása, elért sikerei elismerést aratnak, akkor meg fogja érteni azt, mit ma már közülök sokan tudnak, hogy vannak jutalmak, melyek messze felette állanak az anyagiakuak. Azok pedig, kik a nemzet sorsát intézik, ne feledjék, hogy az iskola és ezzel a jövőben a nemzeti produktivitás előfeltételei első­sorban a tanítóságtól függenek. Leanyegyesületi estélyek. — 1913. dec. 30-31. — Az elmúlt esztendő két utolsó napján két nagy estólyt rendezett a városi szinháaban a pápai önképző leányegyesület. Első nap, kedden színdarabok és látványos­ságok, második napon, szerdán hangverseny-szá­mok képezték a műsort, melynek összeállításában finom érzék, műértés, gondos körültekintés és ügyes tapintat nyilvánult meg. Tág teret nyúj­tott a program mindentéle tehetség érvényesü­lésére, változatossága é választékossága pedig a nagyközönség legelleutétesebb Ízlésének a ki­elégítésére. A két estély két telt házat hozott az egye­sületnek a borsos helyárak dacára is, a mi fényes bizonyíték az egyesület nagy népszerűsége, egyút­tal azonban a társadalom igaz rokonszenve és áldozatkészsége mellett. Midőn e két estélyröl némi részletességgel kívánok beszámolni, feltett szándékom az igazi tényeket is Uszegezui s eddig követett hason­irányú referádáinkhoz hiven az igazat akkor is megírni, ha ez tán egyik-másiknak nem fog Íz­leni. Szakítani kívánok aszal a meglehetősen idejét múlt és sajnos, vidéki városban általáno­sított szokással, hogy * kritikák rendesen az összes szereplök és szerepek nyakra-főre való agyoudicsérésóböl állanak s ieadójuk csupa ud­variasságból mast ir, mint a init gondol » ezért saját maga sem hiszi el, a mit ir. Hogy pedig aztán semmi kétség se térjen hozzá s ne kelljen puhatolódzni a referáda szerzője iránt, hát — szokásom ellenére — aláírom a nevemet a cikk végére. . Dec. 30. este S óra. Az első est műsora ,'> pontból állott. Egy színdarab (drámai költemény . néhány táncdarab és egy operett.. A drámai költemény valami Büky György­nek a müve. A szerzőt nem ismerem, nevével eddig nem találkoztam. Egy a bizonyos, versben irt. színdarabja nem valami mesteimü. Nyelvezete és a rimelés ugyan tűrhető, sőt hellyel-közzel igen jó, ellenben alapgondolata gyenge, dramati­zélása erőltetett, szcetiirozása meg untató. Az előadása mindamellr'-t igen tetszett, mert a sze • replók a műkedvelők nívóján messze fe'iileiuei­kedö rutiunal látták el dolgaikat. Dr. Selinkó Gábor például igeu figyelemre méltó tudással játszta meg a haldokló ifjú*. Weisz René hasonló­képen ügyesen oldotta meg az ifjú oláhleány szerepét. Ugy ö, mint. a címszerepben (A vörös asszony; Goidberg Irma különösen sikerült jel­mezükkel és bájos megjelenésükkel értek ei nagy hatást, melyet a mondanivaló értelmes deklamá­lása csak emelt. Molnár Jóatef, ki egy öreg oláh juhászt adott, szintén dicséretet érdemel játékáért. Mérő József tánctanár és neje néhány di­vatos táncot lejtett. A Tangó nem annyira, mint. az One Stepe az újdonság és ritkaság ingerével hatott, ugy hogy meg is kellett ismételniük. J Az est piece ressistance-sze Farkas Imrének j Narancsvirág cimü '2 felvonásos operettje volt. | Hirsch Jenő, ki maga is egy nagy szerepet vál­1 lalt a darabban, az operett, rendezésével rendki-. vüli ügyességről tett tanúságot. A hiányos disz-! letkészlet mellett is valóságos látványosságot tu-' dott produkálni. A címszerep igen jó kezekbe' került: Tóth Annáéba. Hogy énekelni tud s hogyj szépen énekel, jól is énekel azt hiszen mindenkij tudta, ez hát valami különösen nem lepte meg a közönséget, de hogy ilyen ügyesen mozogjon a színpadon, ez uj súlyt képez sokoldalúságának az értékelésében. A másik primadonna Nobel Jozefa volt, az egyesület egyik lelke. Tempera­mentumos fürgeséggel játszta meg szerepét s elég jól énekelte nem is Qlya^köuuyü^énekszerepét is. Hatalmas alakítást adott le Zsilavy Sándor, kiről már régen tudtuk, hogy jó színész. Szim­patikus volt minden mozdulata, kedves minden dala. Hirsch Jenő is, a milyen jó rendezőnek, oly ügyes előadónak bizonyult. O is szépen éne- j kel, e mellett kifogástalanul alakit. Igen herei­gek, végtelenül kedvesek .voltak az apró szerep­lők, a kis csöpp Fehér Viola, meg Braun Laci. Viola pláne énekelt, is. beszélt is a lehető leg­komolyabb öntudatossággál és felelősségének át­érzett tudatában. Jó komikus volt Polgár Mihály, kit ezúttal ajánlunk egyébb műkedvelői előadá­sokra is. í"gyes volt kis szerepében Veisz Zoltán. Végül meg kell dicsérni a 12 leányból állóének­és balettkart, mely különösen tetszetősen kivitt japántáucával vívta ki a nézők osztatlan elisme­rését. Dec. 31. este 7 óra. Ismét telt ház, m»ly türelmetlenül várta a 7 számból állá műsor kezdetét. A függöny fel­gördültével vagy 10 lányka és egy fiu.-ska Ke­mény Béla vezetése mellett előadott egy szép • franciauégyest, szimfónia formában mindenféle! tréfás hangszereken. Csak annyira széthangolva ne lettek volna ezek a különböző hangszerek. Az egy zougorán kívül alig lehetett tiszta akkor­dot kibogozni abból a bábeli hangzavarból. Kis Józset határozottan művészember. A zongora valóságos ura. Wagner Tannhauseréuek egy Liszt-átiratát adta' le előkelő biztossággal és szinte utánozhatatlan virtuozitással. Bámulatos erő és csillogó teknika kifejtésével igazi gyönyört okozott a hallgatóknak. Körmeudi Frimm Ervinné, az egyesület fő­városi vendógmüvészuöje.'ki egyébként opera­énekesnő, egy pár műd alt énekelt Kis finom zou­gorakiaérete mellett. Hangjának értéke nem az erőben s nem a magasságban, hanem a 1 ágysa­vában és kedvességében rejlik! Oly dalokat vá­lasztott, melyek minden német szövegük mellett is élvezhetők és szép altlmugjának érvényesülé­sére alkalmasak voltak. Sándor Erzsi néhány héttel előbbi papai szereplése után nehéz volt az elkényeztetett közönséget magával ragadni s an­nál nagyobb az érdeme, hogy ez mégis sikerült. Kemény Bela Kis József zongorakisérete mellett az ördög trilláit, hegedű,te el. Kemény nem protesszionáfus muzsikus, csak dilettáns. Ritkán játszik nyilvánosan, de feltétlenül elis­merésre méltó Kemény Bélának a nagy kézügves­» p fi**t ujjgyakorlata és nehéz darabok betanulá­sára irányuló nagy vállalkozó szelleme. Szép műsorszám volt az énekes trio. Tóth Anna néhány iSzeléuyi magyar fordításában) német müdalt énekelt Kemény Bála hegedükisé­rete és az én zongorakiséretem mellett. Tóth Annát most már másodízben érte az a (hogy is mondjam háti mondjuk szerencsééi, hogy fővá­rosi énekmüvésziiokkel egy estén szerepelhet. Igazi hang-versenv ez. Összemérést- a művésze­teknek. Persze ilyenkor B közönségen áll Ítél­kezni, hogy melyik kedvesebb, melyik nagyobb. Legyen elég annyi, hogy nem esett csorba Tóth Anna művészi hírnevén. Kemény H 'da egy ujabb hegedüszánni után \Ioluár Kálmán konferálása mellett bemutattuk ?gy rövid részletet Gervay Becstelen cimü drá­nájából. Halmi Bódogné uz ö mélységes, szinte :érfias hangjával, nagv deklamáló készségével, jiztos fellépésével és helyes mozdulataival, pari* terei dr. Vathy (Jábnr, Dénes Sándor és Weisz ioltán ugyancsak ügyes közreműködése mellett jyünyörüségesen adta Klárát, a képviselő felesé­rét. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a kis nüvészcsuportot. Előadás után a Grirf-szállóban társasössze­övetel volt. mely a Szilveszter-est alkalmából íatványozottstn kiiüuöen sikerült. A pápai önképző leány egyesület büszke le­iét az elért sikerre. Szentgyórgyi Sándor. tömi? ai titlMszHtoiiitu ÍHM. A földtuivelésiigyi minisztériumban erő* lodifikálási munka folyik és több törvényt nagy e form alá akarnak fogni. Reformálni akarják a nezörendörségröl szóló 1S94: XII. t. 0. amely L megváltozott viszonyok tolytán ma már idejét nulta. Revízió alá veszik továbbá a vizjogról zóló törvényt, amelynek hiányait a gyakorlati létben erősen megérzik. Előkészítő munkálatok olynak ezenkívül az élelmiszerek és termények lamisitásáról szóló törvény körül is, amelyet egé­zen uj alakban kívánnak a törvényhozás elé ter­eszteni. Nme- az az ország Nyugot-Európában, de , kultivú.ailan államokban még kevésbbé, ahol 'lsmi nagy területe volna az élelmiszerek hámi­itásának, mint éppen Magyarországban, ahol egy i) öreg közmondás szerint már csak hamiiitatlau e- ket lehet kapni, mert annak a hamisítása nem meines. Ami azonban érdemes a hamisításra az :t mitelénk meghamisittatik. Hamisított tej, hami­itott fűszerek, vaj, konzervek és mindaz ami a áplálékot szolgálja, zsiradékok és ne felejtsük i a bort sem, mindezt nálunk osak ritka esetben apja áz ember természetes állapotban. SzölÖter­íelő, földmiveló és állattenyésztő ország vagyunk, hol igazán elvárhatnók azt, bogy mindent a maga srmészetességében kapjunk és ime mégis az étel­amisitóknak Magfarország az Eldorádója. Franciaországban súlyos börtönbüntetések ojtják a hamisítót. Svájzban még azon felül a amisitónak kötelessége saját költségén falraga­zokon ; tudtul adnia a nagyközönségnek, hogy ainisitást követett el élelmiszerekkel, ki kell llania a forum elé és bűnbánóan vezekelve inon­ania kell: Bűnös vagyok, súlyos és az emberek . gészsége ellen való merényiétet követtem el. 'ersze az ilyen büntetések mellett kevés ember­ek jut eszébe, hogy a várható haszonért ilyen agy kockázatra száuja magát. De külömben is zekben az országokban a köztisztességnek olyan lagas tokán állanak az emberek, hogy bizony sak ritkán kerül sor arra, hogy ilyesmi megtör-

Next

/
Thumbnails
Contents