Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-18

a familiáris ékszerekből kikerült csekélyke alap­t.őke. Manapság meg alig vehetünk lapot a ke­zünkbe, hogy ne találnánk benne valami hirt egy-egy színház válságáról, vagy egy-egy szinész­direktor bukásáról. A közelmúltban a soproni bajok, most a debreceni kínlódások, a Feld-téle uoüintézet örökös zavara, a feloszlatott Nagy Dezső staggione társaság képezi a napilapok „Művészet és Szinház" rovatának állandó témáját. Önkéntelenül merül tel a kérdé«: Miéit? Mi az oka, liogy igy megváltoztak az idők? A gazda­sági viszonyok okozzák-e, vagy a vidéki közön­ség romlott el végképpen, hogy leszokott a sziu­házbajárásról ? Dehogy. A vidék ma is csak ugy szereti a színjátszást, akár azelőtt, csakhogy a vidéki in­telligens közönség izlése, irodalmi ismerete na­gyot nőtt az utóbbi években. Distingvál és éles szemmel kritizál meg minden momentumot — nem elégíti ki a silány darab és bosszankodik a szerepnemtudók, meg a gyenge, kezdő színészek kontár játékán. Fejlett Ízlést, intelligens miiélve­zetet vár a pénzéért,, ha helyet toglal a színház­ban s bántja minden disszonáns hang, vagy já­ték, amely ebben zavarja. | Magam is ismertem I embert, aki az első sorból beletigyelt a karmes­ter partitúrájába s végig olvasta előzőleg újra Nórát, mielőtt a színházba ment volna, dacára, hogy majd betéve tudta.) A színigazgatók nagy részénél éppen for­dítva áll a dolog. Megállapodtak. Régi nyomdo­kokon haladnak ma is, kicsinyes anyagi érdek­nek vetik alá bármikor a művészeti kérdést s pesti jargot ban szólva, nincs szivük költeni és áldozni valamire. Pedig manapság pénzt csak pénzzel lehet szerezni. Plafondos szobát vidéken még alig láttam, kilincset pedig az ajtókon éppen soha — pedig ez igazán semmiség Ruhatáruk rendszerint ócska, silány, ezer év előtti - dísz­leteiket húsz év óta ismeri a közönség, a színé­szeik meg legnagyzbbrészt pár forintért össze­szedett Titán Lacik, akiket nem a tehetségük, csak a könnyelmű élet csalt a szini pályára. így aztán igazán szépet produkálni még megközelí­tőleg is bajos, viszont nem csoda, ha a fejlettebb izlésü közönség sziuházszeretete lohad. Megálla­podott rendes jónevü színész és művésznő, aki mindig közönséget vonzott, tucatszámra sétál szerződés nélkül — akárhány Ínséggel küzködve — a direktor urak pedig panaszkoduak-panasz­kodnak és szépen sorjában tönkremennek. Nem volna okosabb, ha ismeretlen senkik helyett ezek­ből szerződtetnék össze elsősorban a társulatuk zömét?... Igaz. hogy többe kerülne valamivel, de a reklám kereskedelmi körben épp ugy, mint művészeti tekintetben mindig kifizette magát. S bizony Isten, magam is inkább megnézem Hege­dűst, Fenyvessyt, Petest az egy toriutomért, mint Bizonylaky Adélt és Lengeligetfalvi Attila urat a szabadalmazott liudapesti Színházban, hogy bosszankodjam s ha meg vidéken bosszankodom az előadáson, inkább el sem megyek, ha elepe­dek is a színház után. Jó társulatot tartani direktor urak, jó elő­adásokat produkálni, akkor nem mennek tönkre, ahogy boldogul most is minden színtársulat, amely becsületes művészi alapon álló s nyújt va­lamit a pénzeért a közönségnek. A Kath. Kör hangversenye. — 1914. jan. 10 ­Az idei farsang első bálja zajlott le a mult hét szombatján a GritT-beu. Sietünk kijelenteni, hogy nem sikerült oly jól, mint számítottuk. Megszoktuk ugyanis, hogy a pápai kath. kör mulatsága minden tekintetben, tehát ugy anyagilag, mint erkölcsileg a lehető legjobban üssön be, — idén azonban, mintha még a közelmúltnak országos bajai, a nehéz pénz­viszonyok és az ezek következtében megbomlott társadalmi élet minden nehézsége bénították volna meg a körhöz közelállókat, a régi, megszokott családok közHl a legtöbben - távollétükkel tün­tettek. Ez ugyan nagyrészt esak az anyagi oldalt érintette, de az erkölcsi sikerre is befolyással birt, mert hisz elkedveleniti a szereplőt az üres széksorok látása. A hangverseny 7 számból állott; nem volt tehát túlságosan hosszú s igy a táncolóknak nem volt kifogásuk ellene, a zenebarátok pedig szin­tén találtak benne sok élvezetet, mert. változatos volt. Szelényi Józsefnek egy tartalmas, kedves Alkalmi proloiogját szavalta el igen értelmes hangsúlyozással és kifogástalan tudással Faruady Terus, kit a visszalépő szereplő helyett, csak az utolsó napokban kértek fel a terhes szereplésre. Auuál nagyobb az érdeme. A „Kath. Kör vegyeskara" cini alatt azután néhány hölgy és férfi eléuekelte VVushhing „Falu végén" című szép kardalát. A szerzemény, mely­nek kedves szöveg szolgál alapul, szép de elég nehéz s hogy mégis alig néhány próba után ily meglepő precizitással lett előadva, elismerést vált ki belőlünk ugy a szereplők, mint a betanítást végző korelnök, dr. Teli Anasztáz, főgimnáziumi igazgató iránt. Igen értékes, sőt tán legértékesebb zene­száma a műsornak Schuszter-Seydl Teréz, wieui udvari hegedümüvésznö hegedüjátéka volt. A müvészuö, kit egy wieni barátnője kisért zon-j gorán, különösen Sarasate Zigeunerweisen-jevel és a ráadásul adott keriugövel (édes anyja gyö­nyörű szerzeményével; ért el rendkívüli hatást. j Kifogástalanul tiszta kettöstogásai. mesterien pro­dukált pizzicatói és a szédületes gyorsaságban is. tökéletesen érvényesülő ujj-jártassága, valamint elegáns, de biztos vonókezelése nőben ritka, virtuozitásról tettek tanúságot. Halmi Hódogné Erdudynek egy ismert, de mindig hatásos költeményének. A celli bucsu el- ! szavalásával ért ej nagy hatást. Utánna Oroszy Margit, budapesti tanárnő énekelt el Taruaytól és S/.ekácstól néhány ma­gyar müdalt. A zongurakj.séfetet itt. az időköz­ben visszalépett Csoknyay Eliz helyett Szent­györgyi Sándor végezte. Az énekesnő művészete nem annyira a hangterjedelemben, mint. inkább az értelmes előadásban rejlik. Szép szövegkiej­téssel és elfogadhatóan kellemes hanggal adta elő a meglehetősen nehéz, de mindamellett tetszetős énekszámokat. Csoknyay Eliz Chopin egy müvét játszta ezután zongorán. Maga a zeneszám a híres szerző egyik legértékesebb kompozíciója ugyan, rend­kívül nehéz, mellyel csak oly alt, a klasszikus és kamarazene iránt kiváló érzékkel biró zongoristák, mint Csoknyay Eliz tudnak sikerrel megbirkózni, de a zenében járatlan nagyközönség csak kis ré­szében tud különösebb hatást kelteni, mert nehe­zen emészthető. Igy is azonban viharos taps ho­norálta az előadót, ki utóbbi időben — sajnos — oly ritkán lép a pódiumra. Igen tetszett végül az utolsó szám, az Éjjeli zene c. költeméuy, melyet Lósz János adott elő. Közben-közben a mellékteremből diszkréten ki­hangzott Strizs Gyula diszkrét, hangfogóval tom­pított, de végtelenül kedvesen ható, érzelemteli hegedüjátéka, melyhez íl-4 szem cigány adta a kíséretet. Maga a szavalat is s hozzá ez a szép zenekíséret igen pompásan sikerült A hangverseny végén kitakarították a nagy­termet s kezdetét vette a tánc. A táncolók jól mulathattak, mert hely volt elegendő. Füredi bandájának muzsikája mellett reggel négy óráig folyt a tánc. A négyesek, melyeket dr. Adorján Gyula igen ügyesen rendezett, kitűnően sikerül­tek, továbbá szívesen járták a csárdásokat és a bosztont. Élénk tarkaságot és változatosságot kölcsönzött a táncolók képének a hölgyválasz is. Ez volna röviden a jan. 10-i kath. bal refe­rádája. Most még hátra volna a rendezőnek Kalmár Károly, kath. kmi társelnök érdemeinek a méltatása, inert tudni kell, hogy a rendezési nehéz, fárasztó és hálátlan szerepét ö vállalta, tudjuk azonban, hogy ö neki fájt legjobban az, hogy a kAtholikus családok közül annyian távol maradtak és azt, hogy semmiféle nyilvános elis­merésre ismert szerénységénél fogva igény t nem tart. A házasság-iszony. A sok karácsonyi és újévi körkér­dés között, amellyek között, ujat kita­lálni éppen olyan nehéz, mint megkon­struálni ;i perpetuum mobilét, felbukkant egy kérdés, amely csodálatosképpen leg­természetesebbek közé tartozik, amely kézenfekvő, amely szinte kívánkozik arra, hogy körkérdések utján intéztessék el, ha Ugyan elintézés módja nz ilyen nagy társadalmi problémák megoldásá­nak ez. A kérdés, amelyet egy angol iíjsáo- vetett fel az. hogy nők és férfiak egyaránt, miért iszonyodnak a házasság­tól és miért tolják azt ki a legjobb eset­ben is hosszú időre? A felelők közül sajátosképpen majd­nem mindegyik azt mondja, hogy a mik fényűzése okozza a férfiaknak házasság­iszonyatát. Hogy ezt éppen Angolország­ban. az egyszerűség és puritánság orszá­gában momlják. az különös. Hiszen ott kapnak nők és férfiak egyaránt olyan nevelést, amely nem predesztinálja őket arra, hogy Hagy háztartást vezessenek, hogy reprezentáljanak, hogy külső csil­logással akarják megtéveszteni a családi körön tul eső ismerősöket, barátokat és idegeneket. Ez Magyarország specifi­kuma, a házaséletet esak muiálunk ren­dezik ugy be. Angolországban még ma­napság is ugy tudjuk, keveset változtak azok a viszonyok a házas élet körül, Iliiül amiket a mi jó öreg 1 fickenselbe­széléseiből és regényeiből ismerünk. Ami fényűzés áz angoloknál kifejlődött, az mind egy bizonyos megcsontosodott etikettbe foglalható össze, az angolok kimért egyéniségének megfelelően egy­szerűen étkeznek, de az étrend betartá­sát, az evőeszközök miként való hasz­nálatát olyan szigorúan veszik, mint a földadótörvényt. Tehát már ott is igy meglazultak az erkölcsök? Hát ott nincsenek háztar­tási iskolák, nincsenek folyóiratok, nin­csenek mértékletességre és takarékos­ságra intő szülők és rokonok, hogy eny­nyire elfajultak az állapotok? Könnye­tlén odavetve persze bátran ellehet mon­dani, hogy a nőknek a fényűzésre való hajlama riasztja vissza a férfiakat a há­zasságtól. Hókkal mélyebb okai vannak ennek. Csak a társadalom egy bizonyos rétegében űzik a fényűzést annyira, hogy itt oka lehet a férfinek arra, hogy egyál­talán ne, vagy legalább is megállapo­dott éveiben nősüljön. Itt szó lehet arról, hogy az emberek iszonyodnak a kétes boldogságtól, hogy vigyáznak a jövő­jük re, amelyet pazarlást és fényűzést szerető asszony egy-kettőre tönkre tehet. Másként állnak a dolgok annál a tár­sadalmi rétegnél amely nem az öröklött vagyon fölötti hatalmat gyakorolja, ha­nem amelynek kezemunkájával kell meg-

Next

/
Thumbnails
Contents