Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-05-24

1914. május 24 1'ftpai l.apok 3. pesség eszköze, mint a levegő, a táplálék, a ruha. A bőrét nem csak annak kell ápolnia, aki finom arcbőrre vágyódik, a rendszeres fürdés annak is kell. aki nem akar börbajt, aki nem akar tuberkulózisban elpusztulni, akinek az a rajéit van szüksége. Hegy erre miképen lehet rákapatni egy nem túlságosan jómódú nemzetet? Ennek is, mint minden kulturkérdésnek nemcsak gazdasági oldala van, hanem nevelő-oldala is. S aki elolvassa azt a vaskos füzetet, mely a Társadalmi Múzeum kiadváuyai közt. e kérdésről megjelent ijllavács Kornél és Pataki Béla: Munkásfürdö, népfürdő és iskolafürdö) rögtön tisztába jön vele. hogy csak az az egy mód kínálkozik, amelyet az Országos Magyar Népfürdöegyesület egy évtized óta ajánl már: iskolatentartók, hatóságok és vállalatok dolga rászoktatni olcsó zuhany-fürdőkkel mindenkit a legszegényebb néposztályt is. a télennyáron való fürdésre. Ez a kérdés hovatovább legégetőbb szociális kérdéseink sorába kerül: ott lesz a helye harcosainak a tüdövégz, az alkohol, a kivándorlás nyomorúságai ellen küzdök csatavonalában. De emezeknél sokkal könnyebb lesz a köztisztaságért sikraszállók viaskodása. Éppen mivel aránylag kis áldozatokkal megvalósíthatók az ideáljai. Ha ugyanis a fentebb jelzett füzetet figyelemmel átlapozzuk, a magyar állapotok vigasztalan vázolása után jóleső öröm konstatálni, milyen egyszerű és praktikus megoldások állnak rendelkezésre. Egy tízezer lélekszámig terjedő község népfürdőjének berendezéséhez mintául szolgálhat a Nagyszénás község számára készült fürdő melynek férfi és női osztályán összesen hat stuhanyfürdö és öt kádfürdő vau, a százhúsz négyzetméter tprület építési és berendezési költségei mindent összevéve 25.000 koronába kerültek. De hány olyan nagyközség van az országban, amelyik népfürdővel rendelkezik? Lapozva ezt. a füzetet, azt látjuk, hogy a székesfőváros kislakásos telepein és Népházán kivül népfürdő van Pozsonyban, Segesvárott, Brassóban, Kispesten és készül Miskolcon. Debrecenben és Aradon. A pozsonyi népfürdőben a zuhany 12 fillér, a kád 00 fillér, szappan darabonként 2 fii. Magától értetődik, hogy a zuhany is hideg és meleg vízvezetékre van szerelve. S majdnem mindenütt 10-12 fillérért lehet egy zuhanyfürdö jegyet kiszolgáltatni, l'gy látszik tehát, hogy az egészségi, tisztasági és célszerűségi szempontok mind az ilyen jellegit fürdöberetulezéseket, ajánlják az iskolák számára csakúgy mint a gyártelepek és a községi népfürdők számára. S a statisztikai adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy ott, ahol a gyerekek az iskolában az ingyenfürdöt megszerették, ahol a gyárakban a munkásokkal megkedveltették, az egészségi viszonyok rohstnosan javultak. Igaz, hogy az mindenütt a vezetők jóakaratának rábeszélő készségének és hozzáértésének a müve volt elsősorban. De nem utolsó sorban az Országos Magyar Népfürdő Egyesületé is. Ez az igazán jól szervezett társadalmi intézmény, melynek főtitkári hivatala Budapest, VI. Liszt Fereuc-tér 19. sz. alatt vau, egyleteknek, iskoláknak, hatóságoknak éa magánosoknak ingyen bocsátja rendelkezésére nemcsak kiadványait és útbaigazításait, de ingyen készíttet mérnöki és építészeti terveket is, min-' denütt a helyi viszonyokhoz igazodó kivitellel és költségvetésekkel. Senkit se menthet fel tehát, az indolenciája a kötelességteljesítés alól, senkit az a megnyugtató fictió, hogy a nép tisztaságának kérdése csak nagy pénzügyi áldozatok árán biztositható. E« amikor csomagolni készülünk, hogy egy fürdőző társadalom minden javát és mulatságát kiélvezzük, arra a nem fürdő társadalomra kell gondolnunk, amelynek tizenhárom millió katonája van, akiknek a via zuhogása. a testnek tiszta jóléte, a civilizáció legnagyobb elösegitöje: a szappan és a fürdő: cs;tk az álmok ködfátyolábau jelenhet meg. Pár ezer ember lelkiismeretes kötelességteljesitéséu tnulik. hogy tizenhárom millió I magyar belekapesolt.assék a kultúrának altba aj folyamatosságába, amelyben hideg és meleg csa-[ pókból zuhog az éltető friss viz. Pesti levél. Egyszer csaptant fel impresáriónak, akkor is benbuktam. Egy kiváló zeneakadémiai növendéket, barátomat, akartain vidékre megszerezni, hogy egy estén közreműködjék. A kedves olvasónak fogalma sincs arról, mi az: egy zeneakadémiai növendéket rávenni, hogy fellépjen. Mert a zeneakadémiai növendék nem zeueakadámiai növendék, hanem a magyar királyi Opera leendő tagja és a magyar királyi Opera leendő tagja nem léphet csak ugy tel. A barátom először ridegen visszautasított. „Mit képzelsz ? !" Azután nagynehezen kilátásba helyezte az igéretét. Hosszas könyörgésre végül beleegyezett. Boldogan értesítettem a vidéket. Mikor már megjelentek a plakátok öles hetükkel hirdetve a művész felléptét, az én művész barátom bejelentette, hogy ö bizony nem lép fel. — De miért ? Kérdeztem takólehéreii, félig ájultan. — Mert egyszer legalább kell. — Mi kell'.' nyögtem kínosan. — Lemondani kell. Kit kérlek a nagyméltóságú magyar kir. Operához készülök és nem teh?tem tönkre a jövőmet.Műsor változás, az kell. Higyjed el nagyon olcsón csinálom, hogy csak egyszer lépek vissza. Nálunk szabály, legalább háromszor. Es le kellett liljni az előadást, mig újból ígéretet nem tett a fellépésre. Akár mit is gondol a kedves olvasó, az én művész barátomnak igaza volt, mert ö a magy. kir. operához készült. A mi operáuknál tényleg ily szokások uralkodnak. Megjelenik a hirdetés, hogy este lel 8-kor Az istenek alkonya kerül szinre. Délelőtt még folynak is a próbák Carnienhez, este azért mégis csak a Csodavázát mutatják be, mert a mi operánkban meglepően játszanak. Engem mar benfentesek ravaszul kitanítottak, hogy milyen sorrend szerint változnak a darabok. Egyszer meg akartam nézni Aidát. Meg is jelen a hirdetés, hogy este .,A hegyek alján" kerül szinre. Délelőtt a kulisszák mögül lestem amint próbálták a Parasztbecsületet, igy nyilvánvaló, hogy este az én darabomat, Aidát adják Ártatlan arccal, mint aki semmiről sem tud, álltam a pénztár elé és jegyet váltottam. A pénztáros titokzatosan mosolygott. Mintha azt. mondta volna : „Szegény pasas, te azt hiszed, hogy a . . .Eu is nevettem magamban, hogy észre ne vegye : — Szegény kis operapénztáros, ha te tudnád, hogy én tudom! . . . Szóval este tél 8-kor el mentem a színházba. Mit mosolyogsz rajtam előre kedves olvasó? Azt hiszed, hogy becsaptak és azt a darabot adták, amit hirdettek? Nem. Ez a blatuage még a magy. kir. operánál nem fordult elő. Hanem az történt, hogy nem volt előadás. Azért írtam erről, mert amint talán olvastad a lapok színházi rovatában, mint máskor, ugy a napokban is műsor változás volt és azért felmondtak egy énekesnek. Istenem, hogy milyeu vakmerő is az a m. kir. opera! Gábor deák. Henrik lovag az, neki add kezemet." „Henrik, kinek nincs rangja, neve? Honnan van • vágynak balga heve ?" ,.Nincs néki bár neve, birtoka, Szebb férfit, nem láttam soha, Nincs kincse ugyan, nincs semmije sem S mégis dus ö, övé a szivein." Oly melyre alá. mint siri fenék, A szép Adeleidot most levivék. Hótagjaira daróc borula, Mosolyogva szólt: „Ez a tiászi ruha.'Lábát s a kezét láncokba verek : „Nem is kell szebb menyasszonyi ók." Hova elzárták, nap nem jut oda, Az arca, miként nap. ugy ragyoga. Letellik egy év a börtön ölén, Ottó császár olt áll küszöbén: „Hogy érzi magát a dacos leány?" „Keserves a sorsom, drága atyám." „S kit akarsz szerelmes hitvesedül?" „Henrik lovagot, csak öt egyedül." Még egy év téllik a börtön ölén, Ottó császár ott, áll küszöbén : „Hogy vagy te, akit, nem ér a sugár? Hegyekre, mezőkre nem vágysz-e ki jmár?" „Nem vágyom a rétek, a bércek után. Már nem tudok én, álmodni csupán. Eljö álmomban szép lovagom. Csak öt szeretem, csak öt akarom." Ottó császár sóhajt kiuosat, De a börtönajtó nyitva maradt. Lehullik a lánc, mit hord keze, lába, Öltöztetik újra drága tubába S btts töinlöcböl, hol az éj lakozik, Fényes császári terembe viszik. Ott áll Henrik, ragyogó ruha rajta, Iljuságtól virul az alakja S a terem végén keresve zugot, Talpig feketén, Nőtt grófja az ott. Belé]) a leány . . . Irgalmas uram ! A szép Adeleid oda van. oda van! A teste sovány, az arca fakó. Szeme lángja sok kíntól kihaló, Bilincstől megtört térde inog S Henrikre szeliden rámosolyog. De a lovag arca mért halovány ? A szép Adeleid, az lenne e lány? S a császár szól: „Henrik lovag, Lányomnak választottja te vagy S ha ugy szereted, mint tégedet ö, Kinyerted a lányt, tied lehet ö." Kenéz ez a földre s nyög nehezen: „Szerettem, igen . . . már nem szeretem." Két. évig a láncon, a kin közepett A szép Adeleid szive nem remegett S Henriknek elég volt egy szava, A szép Adeleid szive megszakada. Nem hallott jajjá, a könnye se folyt, A földre rogyott és halva volt. Nort grófja kiállott hatalmasan: „Henrik lovag, figyeld a szavam! A szép Adeleid gyermek vala még. Titkon szivem érte azóta ég. Két évig szenvedett a szegény, Azért jártam gyászban, feketén, Miattad hunyt el, a gyászom örök, De bosszúm is az, fel harcra, kölyök!" Huj ! rántja vasát Nort gróf hüvelyébül, Henrik még az éltét védeni készül. Nort kardja kígyó, mely vérre liheg, Tele méreggel Henrikre sziszeg, Egyszerre cikázva csak nekitnón, Henrik lovagot átszúrja szivén. Adeleid lábához a holt odahull, Elrúgja odébb a gróf szilajul, Letérdel a véres földre alá, . , ,i Csókot nyom a halvány ajkra rá:„Bár, szép Adeleid, szépséged oda, Nem szünlek meg szeretni soha." Halottja tejére a könnye csorog S Ottó császár is véle zokog . . . Feláll Nort grófja, a türtje fehér, Pillanata más nőhöz sose ér. Wildenbruch.