Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-01-18

XLI. évfolyam. Pápa, 1914. január 18. 3. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai a pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség es kiadóhivatal : Ooldberír Gyula papirkereskeiléne, Kő-tér 2ii-ik szám. Telefon. 11S2 szám A azerkesztésért felelés laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA I'.ir,li7i-t('mk é» liirdetéai dijak a lap kiadóhivatalához kiildnudfik. A lap ara : ..(féi./. évre Vi kor., félévro ti k., . weilévro 3. Nyilt-tér soronként 4U Ullér. — Batyea sz-áin ára 30 tili. Antal Gábor. Abban az országos gyászban, mely Antal Gábor püspök halálából származik, Pápa városa is erősen érdekelve van. Félig, sőt csaknem egészen a magunkénak tarthattuk a nagy halottat, ki életének jó és legszebb részét, életpályájának utolsó éveit nemcsak családi összeköttetései, hanem hivatalos teendői révén (utóbb nem ugyan mint állandó lakos.) Pápán töltötte. Minket pláne, a Pápai Lapokat, kétszeresen érint a haláleset, mert a nagy halottban lapunknak egyik volt szerkesztőjét és felvirágoztatóját vesztettük el, kihez mindig a legnagyobb tisztelettel és hálával viseltettünk. Halála hírére Pápán sok középületen, így a ref. egyházi épületeken, továbbá a városházán, takarékpénztárnál, kaszinónál stb. gyászlobogókat tűztek ki, temetésére pedig százszámra mentek el a pápaiak. A városi tauács, illetve Pápa város közönsége képviseletében Mészáros Károly, polgármester, Csoknyay Károly főjegyző és Lamperth Lajos, tanácsos voltak oda. Most pedig átadjuk a szút a Komáromi Lapoknak, mely a többi között ezeket írja: . . . Mert szolgáltam az Urnák nagy alázatossággal és könyhullátással . . . . . . Es most imé én tudom, hogy az én orcámat nem látja egy is mind

: nyájatok közül, kik között által mentem, prédikálván az Istennek országát. . . E bibliai igék jutottak eszembe, meghallván az 0 elmúlása hirét, ki a cikk élén gyászkeretbe foglalt nevet viselte. Egyszerű szürke név, mégis fény árad belőle ... Az ö szellemének, az ö apostoli buzgóságu kulturális és hitbéli munkásságának fényessége, mely messze túlragyogta a mi kis városunk keretét, de túlragyogta országunk határait is. Benne tiszteltük magyar reformált egyház látható fejét s munkássájrának ez a jellege domborodott ki legjobban közhasznú élete e^'sz folyamán. Mégis nem c-.uk a hitrok^.lttk mély bánatba borult szive gyászolja őt, de gyászolja minden magyar ember, aki értékelni tudja a becsületes önzetlen munkát s aki értékelni tudja azt a veszteséget is, mely nagy magyar elmék kihunyásábau a nemzetet éri. Bizony, bizony erős tartó oszlopa dőlt ki az igaz magyarság épületének Antal Qábofbau, kinek lelke, hogy egy kimagasló államférfiú bölcs szavaival éljek a hazaszeretetet és a hithöz való ragaszkodást egységes harmóniába olvasztotta össze s e két érzést egy másnak ellenségként fordulni sohasem engedte . . . Országos gyász tehát a magyar ref. egyház gyásza s nemzeti veszteség Antal < íábor halida. a lelkipásztoré, a profeszszoré. a sötétség ellen erős lelki (fegyverekkel hadakozó bajnoké, a világosság rajongójáé . . . Mégis bennünket, komáromiakat 'érint legjobban és legfájdalmasabbá!! az ő elmúlása, kik hatalmas egyénisége !szuggesztív erejét, kisugárzó melegséIgét közvetlen közelből éreztük s akik most elárvultan nézünk a virágokból borított ravatala felé . . . Mi benne nemcsak a nagy elmét, a bölcs embert, a lelkipásztori láttuk, tisz! teltük ós szerettük, de tiszteltük éjs ragaszkodásunk egész erejével körülöveztük az igaz tériiut. az ideális férjet, a !példakép ragyogó családapát s az atyai jóbarátot, ki hogy ismét idézettel jellemezzük őt: hajlott korában is egy husi éves ifjú szívbeli tisztaságával és j lelki üdeségével tudott gyönyörködni TÁRCA. SZÉP VAGY . . .! Mert örülve ejtesz könnyet, Szép vagy édes feleségem Ks amiért félsz fájdalmadtól, Igazabb a reménységem . . . Szép vagy 1 Mert ti szent asszonyok, Ilyenkor mind szépek vagytok, Megáldottak, szerelmesek, Vágyakozók, sejtelmesek . . . Szép vagy, jó és tökéletes! Mosolygásod : szent enyhület, Némaságod : nyugodalom, Tekinteted : könyörület. Szép vagy, mert sirsz örömödben! Szép vagy! Esküt teszek rája! Ne sirj ! Hiszen olyan szép az Anyaságod glóriája . . . ! Wiaanyovszky He/so — A .Pápai Lapok' eredeti tárcája. — Irta : Korvin Ottó. Amikor délelőtt megérkeztem Áloiuorszégból unég küzdök s biztatom magaui: Fiam aludj, még szorítom le a szememet, még állítom az agyamat, de mégis) kinyitom a szememet — olyan, olyan idegen köröttem minden: a lámpa halott és a rolórésen jövő világosság ébresztgeti az ájult képesti a falon és én vagyok a legidegeuebh. Hát felébredek, luít kezdődik a másik élet: a rosszabb, csúnyább, kegyetlenebb. Álomnrszág, ott jobb mindenki hozzám. A hajamra teszik a kezüket. Megsimítunk. Megosókolnak. S délelőtt, ha felébredek, arra kell gondolnom, hogy most majd a hajamhoz azért nyúlnak, hogy megborzolják. Azért simítanak, hogy behasítsák körmükkel az arcomat és azért csókolnak, hogy elvegyenek engem magamtól. Klliagyuak. Temetés nélkül fogok feküdni. Es nem lesz hangom, hogy sírjak. Hát felébredek. Köhögés ráz meg. Elnézem: vér, az envéui, megreszketek, a szomszédban telefon eseng és valamerre egy bánatos cseléd nótáz. Vagy tán csak a nótája bánatos. Gondolni akarok : Jolánra tan •••« a többi nőre, előveszem a tárcáinál, egy képel vepzek ki: valaki nekem adta, hogy. ha s/.oiuoru vugyok, megnyugtasson Leejtem a képet s már el is felejtem, köhögök és gyűlölöm a s/.obámat. Gyűlölöm a szobámat, mely lassan ébretles, a szék árnyéka nyújtózkodik és a díván lomhán fekszik a földön, fáradtan szunnyad, mert most bus ölelésemmel uem háborgatom. Az íróasztalon t.'liér papírok vannak szétszórva. Mi is az? Igen. Éjjel valami nagyon szépet akartam írni és hozzá is fogtam, de. emlékszem, hirtelen sírni kezdtem és már nem tudom, hogy miért. — Jó volna, fiam, felkelni, az agyat megnyugtatni, valamit csinálni, sétálni . . . Fölriadtam. — Ki van itt ? — kérdeztem, de nem feleltük. — Itt vagyok? —szóltam újra, megreszkettem és a könnyeim kibuggyantak lázas szememből. — Itt vagyok? — kérdeztem magamat és kezemmel végigsimogattam az arcomat, mely nedves volt és hideg. — Ki vagyok? — gondolkoztam. A kezem a nyakamra hullt és körülfogta. A szememből könyuyek ömlöttek és nem láttam semmit. Nem láttam semmit, mert éjszaka volt, az ágyamon feküdtem és Álomországból jöttem meg, sápadtan, mint egy tikkadt vándor és árukszéleu. Nagy tiindérkertröl álmodtam, arany- és eziistlevelü fákról és a virágoknak olyan illatuk volt, mint az asszonyoknak. Wotan A legjobb es a legtartósabb drótszalas lámpa. Hwott drótszállal 75°/a árammegtakaritás. Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR StEMENS-SCHUCKtRT-MÜVtKnel. Budapest. VL, Teríz-horut 36. GM'-«'«» 13.