Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-05-17

A nő hivatása és pályája. Még mindi"; tart az ádáz harc, az elkeseredett háborúskodás a feministák és ezek elvi ellenségei között, még folyik a csatázás hirlapi polémiákban, gyűlésekben, pro- és kontra. Eldönteni akarják, vájjon a nőnek a modern társadalmi életben, a létfentartásért vívott nehéz küzdelemben megadhatók-e minden bábozás nélkül ama jogok, amik a féríit méltán megilletik. A férfi hivatása elsősorban ugy a saját mint utóbb családja létfentartásápól gondoskodói, mig a nőnél ez csak másodlagos kérdés lehet. Hivatása elsőbben is, hogy hitves, anya, a családnak odahaza gondozója, őrzője legyen. A férfi künn az élei forgatagában küzküdik. fárad, a nő az otthonban a háztartásra ügyel, főz, vigyáz a gyermekre. Csakhogy ez manapság nincs egészen igy. sajnos, nagyon is nincs. A férfi mellett a nő elözönli az összes pályákat, kapaszkodik, tusakodik, szivé>s kitartással, páratlan energiával. Olcsóbban kínálja munkaerejét, hogy leszorítsa, alágyürje a férfit, nem gondolván azt, hogy ezzel a ténykedésével kiveszi az erősebb nem kezéből a kenyeret s ezáltal a maga útját zárta el. A nő elérte célját: pályája van, de nem érte el hivatásit : nem lesz asszony belőle. A lányok, szülök meg jajveszékelnek, hogv a férfiak nem nősülnek, noha DU a nőben megvan minden előnyös kellék gimnáziumot, kereskedelmit végzett, esetleg egyetemre járt, több nyelvet beszél, tud festeni, a zenéhez ért stb. csak azt az egyet nem tudják, vagy nem akarják megérteni, hogy a férfiak azért idegenkednek a házasságtól, mert erre — kénytelenek. A női kon kurrens lejebb szállítja érteküket, munkaerejüket. Hol pedig ily módon redukálódik a jövedelem, mig a drágaság egyre nagyobb arányokat ölt, hogy merészkedjék ott a férfi — ha komoly gondolkodású és számol a jövővel — házasságra gondolni. Hagyják meg a férfiaknak az őket megillető kenj-érkeresoti pályáikat, akkor megfelelőbben fogják a munkaadók honorálni s akkor gondolhatnak majd a házasságra. Ezzel nem akarjuk azt mondani, hogy a nő tudatlanságban maradjon, sőt, ha módjában van, tegyen szert oly (ismeretekre, melyek segítségével valamely pályán működni lenne képes, de csak akkor, Jia mulhatlanul ráutalva vau. *i szükség .törvényt bont. Sehogy se tetszik, ha a lányok holmi műveltségükkel való fitogtatási vagy más kicsinyes szempontokból működnek olyan pályákon, amelyeken a férfiaknak versenytársaivá lesznek s működnek anélkül, hogy az úgynevezett háziasság terén valamelyes jártasságra tennének szert. Már pedig a házi dolgokban való jártasság fölér az egyszerű- és kettős könyvvitelben, gép- és gyors Írásban valój szaktudással. ( Ha már pályát keresnek ós válasz-, tanak a nők. olyan után nézzenek, mely, praktikus, okos és akadályokat nem gör-j dit a férfi pályája elé. Ilyen például a! Kassán is sikeresen működő női gaz-] dasági iskola, melyben niintegy 80-100 növendéket kioktatnak évente háztartási munkákra a takarításra, vasalásra, mosásra, főzésre, sütésre, befőzésre és kötésre. Aztán megtanítják a növendékeket konyhakertészetre. sulyemtenyésztésre, méhészetre, zöldség és gyümölcsfeldolgozásra és értékesítésre. íme megannyi nagybecsű és a: mindennapi életben jelentős ágazat, melyeknek ösmerete, tudása valódi feleséggé, igazi gazdaszszonnyá avatja a leányt. A gazdasági ágazatok kultiválása megtartja a nőt saját magának, mig künn a sivár életben folyó elkeseredett kenyérharcban lekopik róla az üde zománc, a báj, a poézis K rideggé, férfiassá teszi, holott a női kedély, a gyengédség, iidcség oly varázslatos valami, amiknek a hiánya is eltávolítja a férfit a nőtől. Az ország megannyi részében kellene női gazdasági iskolákat létesíteni s ha az oda járó lányok megösmerkednének az ottani dolgokkal, sohase vágyakoznának a férfi pályák után, mert tudásukat, képességeiket odahaza a családi körben, érvényesíthetnék ós értékesíthetnék. Ezáltal nemcsak, hogy valódi asszonyokká lennének, hanem szabadidejüket még jövedelmezővé is tehetnék anélkül, hogy a család érezné hiányukat s anélkül, hogy a férfiakkal versenyre kelnének. Városi közgyűlés. — 1914 május 11. — A hét elején, hétfőn délután rendkívüli közgyűlése volt Pápa város képviselőtestületének. A városházán ez alkalomból mintegy HO városatya jelent meg, hogy megvitassa a tárgysorozaton levő ügyeket s határozzon azok sorsa felett. Egyharmada a képviselőknek tehát jelen volt, kétharmada távol maradt. Igen valószínű azonban, hogy a jeleulevők száma még kisebbre zsugorodott volna, hogyha nem az üzleti zárórákról alkotandó szabályrendelet szerepelt volna a napirenden s nem lett volna elterjedve az a hír. hogy a bordélyházak ügyében valami interpelláció van készülőben, mert hát ezeket már jelentékeny ügyeknek tartanak egyesek. Kossuth-alap, halottaskocsi, rendőrség, szabadság, munkaszünet,, nyugdíjügy, öntözés, illetőség ezekhez képest semmisem. . Részletes referádánkat a következőkben adjuk: Megnyitás. Mészáros Károly, polgármester pont l\ órakor megnyitván az ülést, miután a megjelenteket szívélyesen üdvözli, a felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére leikért Csizmadia Lajos, dr. Saáry Tibor, Steiner Jenő, Sulyok József és Molnár István v. képviselőket. Napirend előtt. Dr. Fehér Dezső, még mielőtt a városi főjegyző a mult ülés jegyzökönyvének a felolvasásába foghatott volna, szót kór s iuditványozza, hogy tekintettel arra, miként a legutóbbi, csaknem egy héten át tartott folytatólagos közgyiiAz első lé Ihő ! * Sidóuie üde volt, de kissé nehézkes, mint dupla bengáliai rózsák a nyár harmatával. Nevettek az ébresztőórán, Sidónie takarékosságán, mind a ketten, de az asszonyt kissé lehangolta a dolog. Ekkoriban játszott Salvátor „Illyru király

uban egy fiatal herceget, egy nagyon csinos fiu és nagy nöbarát szerepét. A harmadik felvonásban volt egy jelenete, találka egy nagyvilági hölggyel, bájos rózsaszínű kis bttdoirban, ugy, hogy még Sidónic is először éleiében — erről ábrándozott. Az ő szobájuk, az ő szalonjuk olyan volt, mint minden más r/olia. minden más szalon. Vájjon szeretheti-e még őt az ura, ha környezetét, ehhez a környezethez haaonlitja. Az asszony arca elborult. IIa az úgynevezett „házi nők" vesznek valamely szegényes ötletet a fejükbe, hát sokkal erösebbeu meggyökerezik az ott, mint holmi exaltált asszonyok agyában. Este azt kérdezte az urától: — Mond, drága az a harmadikbeli díszlet? — Kj. ej! Hát OHÍDOS ugy messziről? — Sokba kerül?... A bútorokkal együtt? — Ezer. ezerszáz frankba ... A szin nem nagyobb, mint na,unk egy szoba. — Ah! Kihallgatott, nagyot sóhajtott és alig tapsolt a tétjének, aki pedig a nagy áriáját énekelte el neki. Ettől a naptól fogva mogorva lett az asszony, a takarékossága fösvéuvesebbé fajult. Salvatornak fel kellett emelnie a haztartá-pénzt. Minden megdrágult. Elküldte a cselédet és uem fogadott helyette másikat. Salvutor, aki csodálkozott és uem tndta megérteni félesége hangulatát, szomorúnak találta az otthonát. Meg is jegyezte : — Kellene valamit tenui itten . . . — Eu is ugy gondolom ! Igazán örülök ! Változtatni kéne a berendezésen! — Mit mondat-/. V j Az asszony habozott, remegett éa szinte csodálkozott saját hatol-agán. Végre is fülébe súgta az urának : — Szeretném, hu találkára hívnál . . . — Hm . . . Nem értem . . . — Hallgass rum és ne szidj meg, olyan szerencsétlen lennék, olyan szerencsétlen . . . Megtakarítottam ezerkétszáz Iranekot ; itt van ni. Nem messzi innen bélelj ki egy szobát l'gy rendezd be aliogy u harmadik felvonásban láttam, amikor olyan szép voltál, jó lenne, ha az akkor viselt öltözéket is felvennéd. Olyan jöl áll neked! . . . Oh jól tudom, bolond dolog mindez . . . de még sohasem kértem tőled semmit és ugy szeretnem . . . Eu volnék a nagyvilági hölgy . . . Ks odaomlott a bámuló, du boldog férj kebelére. — Dehogy . . . sőt eredetinek találom az ötletet. Nem is vártam volna tőled ... Ez valósággal művészi gondolat . . . — Osto> ának hittél ugy-e? — Nem, dehogy, csak nem hittem, hogy van benned művész vér is. Sidónic lelkén keresztül viharzott a lelkiismeret furdalás egy hulláma. Ha íí is „művész" lesz, mi lesz belőlük. De az ideája teljesen betöltötte egész lényét. — Megírod, ha készen van a dolog. Ahogy megreggelizett, levélke érkezett, hogy A. Ü. herceg négy órakor várju, földszint, különbejárat. kit teljes órával előbb lett kész, mint kellett volna. Hogy némileg ellensúlyozza a mai hóbortos lépését, örült hajszára indult, hogy alkalmi bevásárlásokat eszközöljön. Lélekszakadva, lihegve ért a rózsaszínű budoirba. Örömteljes meglepetésében felkiáltott: — Szépnek találsz? — A butoroknt! Ez mind csak ezerkétszáz frankba került volna? — Na, valamit még hozzátettem. — Oh, oh : — Milyennek találsz_cngem ?