Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-05-10

kövezésre horribilis pénzt, fordítanak s mégis azt látjuk, hogy néhány több utcája burkolható, a többi pedig sártengerben úszik télen, tavasszal és ősszel, mig nyáron porfelhőben vannak burkolva, akár a Szaharán. A városoknak ezen a baján egyfelől ugy lehet segíteni, hogy az utakra megtelelő mennyiségű tört követ, hordatunk, azokba gözliengerrel bele préseltetjük. majd murával befedjük s újra behengereltetjük. Ezen eljárás, valamint vizlevezetöcsatornák készítése mellett kitűnő niakadamutakat nyerünk, melyek locsolhatok és seperhetök. Erre ugyan azt mondhatnák a városok, hisz igy cselekszünk, de még sem vagyunk képesek összes uttasteiukre megfelelő mennyiségű fedanyagot hordatni, tehát ez nem uj dolog. Azonban, hogy a városok utaikra a szükséges ledanyagot hordatni nem tudják, annak oka az, hogy a iuvarbérek félemésztik a költségek legnagyobb részét s igy csak néhány utca kerül évről-évre javítás alá. Tehát a fuvarbéreket kell csökkenteni: ezt pedig ugy étjük el, ha a városok egy-lRjt teher katonai automobilt szereznek be 40—")U mm. teljesítő képességgel. Egy ily teherautó l»i,000 korona s Óévben csak egyszer vonják be 2 heti gyakorlatra, de akkor is napi 40 korona bért fizetnek érte. Egy ily teherautóval a város az összes utcáira szükséges ledanyagot képes beszállittatni május elejétől október elejéig. Tekintve, hogy a városok legnagyobb részének van kő- és kavics-bányája, ha pedig magának nem volna, vagy a határban, ugy bizonyára a környékén található. Általánosan ismert tény az, hogy maga a tedauyag csekély értéket képvisel, azonban a fuvar méreg drága. Ugyan is 5—ti kilométerről szállítva egy köbméter tört kő, belekerül ti—7 koronába, mig maga a kő csak egy korona. Eddig a városok fuvarosokkal hordatták a ledanyagot, mi sem természetesebb tehát, hogy fuvarra elköltötték a küvezetvám bevételeiknek kilenctized részét, köre tehát alig maradt, mig ellenben azt autóval szállítják, ugy a fuvaron jelentékeny összeget megtakarít Itatnak s a megtakarított összeggel mindig több és több utcát lehet jókarba belezni. Egy autó 10,000 korona, 10 éven amortizációval számítva évi üzemköltsége, Jókaiban tartása a beszerzett adatok szerint SÖOO korona. Ma pedig a kisebb városok is fuvarra 14—10,000 koronát költenek el, tehát jelentékeny megtakarítás érhető el a kövezetváinnál. Minthogy azonban ily teljesítményű autóval, ha nem nagy távolságról kell a fedanyagot szállítani, az évi szükséges fedsuyagot, 1— 2 hónap leforgása alatt, miután óránkinti sebessége teherrel 0— 7 kilóméter, kényelmesen meg lehet hordani, az év többi részében pedig tel lehet használni szeméthordásra, avagy fuvaroztatásra, tehát a közpénztár részére még jövedelmet is hajt. Minden város arra törekszik, hogy háztartásában megtakarításokat érjen el. Ennek elérésére pedig egyik legkézenfekvőbb eszköz a teherautó beszerzése. Csoknyay Károly. A munkásbiztositó reformja. Mióta a munkásbiztositási törvényt megcsinálta Szterényi József volt államtitkár a koalíciós időben, azóta állandó ellene a panasz. Keseregnek miatta a biztosítottak, de mégjubbau keseregnek a munkaadók. S/.abályaival, rendelke'zéseivel. kötelezettségeivel valóságos ólonisiilyal nehezedik ez az intézmény a munkáltatókra, naponként ismétlődnek meg és merülnek tél uj pa| naszok. melyek a napnál fényesebben bizonyiI tották, hogy az intézmény, ha altruista jellegé-, ' nél fogva nemiképeu megfelel is hivatásánál, nem I elégíti ki a következményeket ós az a törvény, | melyen nyugszik, reformra szorul. A kormányok nem is mulasztották el beígérni miiidtn adott alkalommal, hogy a munkásbiztositási törvényt revidialni lógják, míg végre most a jelenlegi kormány komolyan fogott hozza a munkához és mint a legkomolyabb forrásokból értesülünk, a kereskedelemügyi minisztérium illetékes Osztálya elkészítette a reformtervezetet, ugy, hogy jelenleg csak a legutolsó simítások vaunak hátra. A tervezetből már most közölhetjük az alábbiakat : A betegsegélyezés és balesetbiztosítás inai központi szervezete teljesen megszűnik. A betegsegélyezés autonom kerületi pénztárak hatáskörébe kerül, mig a balesetbiztosítást az újjászervezendő és decentralizált. Állami Hivatal látná el a muukásérdekeltség teljes kizárásával. Ez az elsőfokú állami biztositási hivatal teljesiti a kerületi betegsegélyzö-pénztár felett az állami felügyeletet és végzi a balesetbiztosítás helyi teendőit. A kerületi pénztárak, mint teljesen önálló jogi személyek, teljes pénzügyi önállósággal fognak rendelkezni, csupán a tisztviselők alkalmazására nézve vesztik el autonóm jogkörüket. Az igazgatói állásokat, titkári állásokká, szervezik át, s minden ügyvezető titkár mellé egy jegyzőt, egy könyvelöt és egy pénztárost rendel az uj törvény. Ezenkívül dijnokok is alkalmazhatók. Az orvosügyet takarékossággal kívánja a reform megoldani. A pénztárak főorvosai hivatalból a törvényhatósági tiszti főorvosok lesznek. Kifejezetten pénztári orvosok csak a rendelő intézeti orvosok lesznek. A pénztár igazgatóságának elnöke a székhelyen levő törvényhatóság mindenkori első tisztviselője s ig}- nálunk a polgármester lesz. Az igazgatóság részben választott, részben kinevezett tagokból fog állani s ugy működik, mint a törvényhatósági bizottság egyik albizottsága. Mint ez adatokból is látszik, a reform a pénztár a közigazgatási hatóságokkal való szorosabb kapcsolatba hozza, vagyis más szóval államosítja. Remélhető, hogy e reformok életbelépése után nem merül tel oly sok panasz a munkáspénztárak ellen, mint. jelenleg. Államférfiak mint hirlapirók. Egyik hírlapíró sem foglalkoztatja Írásaival annyit a közvéleményt, mint Tisza István hirlapiró ö excellenciája. Már az maga is szokatlan, hogy egy miniszterelnök állandóan cikkeket ir Még szokatlanabb, hogy néplapban ir; az meg egyenes példátlan, hogy e néplap minden számába ir és amikor egyszer mégis elmulasztja köteles heti penzumát, már ez a mulasztás is szenzációs vezércikk téma, elsőrangú politikai esemény, a melyet regisztrálnak a világlapok és belőle következtetéseket vonnak le, — kiki a maga gusztusa es kedve szerint. Tisza István, miiK hírlapíró, elsőrangú. Ez a vasember, akinek lehetetlen munkabírását és energiáját senki kétségbe nem vonja, ma talán a világ legtöbbet dolgozó embere. Délelőtt a parlamentben, delegációban, bizottságokban tárgyal, délben minisztériumában logadja azokat, akik nála audienciára jelentkeztek lés fogad mindenkit a legjelentéktelenebb ügyben is.) délután minisztereivel tanácskozik ; este aktákat intéz el. privátleveleket olvasgat, iha nekidurálja magát, egy nap elintéz ;JU—40 levelet) éjszaka javaslatokat olvas, közben Bécsbe utazhat, depntációkat fogad, banketteken, gyűléseken szónokol s emellett heteukint pontosan szállítja a cikkét, is. Hírlapírói kötelezettségét szigorúan veszi. Minden hétfőn értesiti az Igazmondó szerkesztőjét, Láudor Tivadart, hogy kedden vagy szerdán küldi a cikket, ha nincs Pesten, Bécsből, vagy Gesztből hétfőn estére pontosan érke/.ik a távirat : Láudor szerkesztő Budapest. Cikk szerdán érkezik Tisza. Pontosan kedden, vagy szerdán délre ott. is a kézirat. Még sohasem késett. Evekkel ezelőtt maga irta Az l'jság számára cikkeit,. Ivpapirosokra. hosszúkás, tetszetős, de nem könnyen olvasható betűket. Most gyorsírónak diktálja, aki ezután legépeli és a legépelt példányt Tisza átolvassa. A hibákat kikorrigálja es nagy ritkán törül vagy beleszúr még valamit. Egy Igazmondó-cikk lediktálása nála 20— !10 perc. Kevés gondolkozás után ugy diktál, mintha szónokolna, folyamatosan, hangsúlyozva, de gondolkodási szünetek nélkül. írásai ezért hatnak oly közvetlenül, mintha valamelyik beszédét olvasná az ember. Tiszán kívül ma alig van vezető államférfi, aki ne ima. Andrássy Gyula a Magyar Hírlap állandó cikkesője, Károlyi a Magyarország-é, Kossuth a Badapest-é, Polónyi és Mezössy Béla a Pesti Napló-é. Ezenkívül mindezek írnak gyakorta a Pesti Hírlapba Vázsouyival együtt és Apponyi talán minden ellenzéki lapba ir agya—1« egyszer. Andrássy Gyula gépben diktál. Rendkívül megfontolja, amit leirat. Egy-egy mondatot Btízör is kitörültet és amikor mar készen van a Jolgozat, ismét, át irja ugyan azt a mondatot. Előfordul, hogy egy szó ötször-hatszor át van liuzva és uj szóval helyettesítve, amíg a kegyelmes hirlapiró-kolléga eltalálta a helyes kifejesést. írásai azért oly precízek, hogy soha egy élre érthető kijelentést, egy vitára alkalmat ado, cevésbé szerencsés kifejezést nem tartalmaznak. Apponyi gyorsan ir, ritkán diktál. Kézirata iszta. rendes, irása gondos. Törlés, áthúzás alig aláiható cikkeiben. Ú bizonyosan egyest kapott innak idején írásbeli dolgozatainak külalakjára. Károlyi szintén maga szerint irni, igen rit;áu diktálja cikket gyorsírónak. Apró papirszeetekre ir és mindig levonatot kér, amelyet maga torrigái ki a leggondosabban. Soha sein „szállítiz nap. A szerkesztőnek legalább egy nappal i „szállítás" előtt, meg kell nála rendelni a cikket. Polónyi Géza nagy, kék, ügyvédi fogalmaz,'ány-papirosra irja cikkeit. Szintén gyors nuniiás. Írása azonban nem rendes és egy-két pacni niudig van cikkei kéziratán. Kossuth Ferenc mindig diktál. Csak az ív éloldalára szabad gépelni, a másik oldalra irja iz utólagos javításokat. A javítások gyakan töbjet tesznek ki a cikknél. Vázsonyi ugyancsak diktál. Kel-ala járva, .agy a kanapén heverészve mondja tollba a cikteit, közben skrupulusai szoktak lenni s újra megbeszéli megírni való anyagát. Sokat töröl •s újra irat. Neki megy — a hivatásos és nagyszerű újságírónak — a leglassabban az írás, 4 - f> égett és szemeivel befelé nézett, mintha átakarná élni az elmondottakat. Bedig talán maga sem hitte el. Hisz olyan ez a szerelem, mint egy zeneinti, egy remek költemény olyan, szelíd tiszta, mint a bölcsöbeli alvó csecsemő, de ha felnő, szilaj, hatalmas lessz, mint az orkán. Néma csönd állt be. A leány keble zihálása belevegyült az óra egyhangú ketyegésébe. Mindkettő hátradőlt székében és ugy látszott mintha aludtak volna. A leány végre nesztelenül kelt föl helyéről és az ajtó felé indult. A férfi mintha nem is látta volna, behunyta szemei erősen. A másik még egyszer vissza fordult. Konvex szemei könyörögve tapadtak arcára, de a férfi behunyt szemeivel is látta. Pedig nem akarta látni, nem akart liallaui. Küzdött önmagával és szerelmével. Az ajtó halkan felnyílt és a leány kisurrant. A térti kinyitotta szemeit. Mintha álomból kelt volna. Végig simította homlokát. A szoba üres volt. Ráborult a sötétség. — Vége! — hörgé. — És sírt. Fog-Kré

m , ' • Szájvíz* JL