Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-04-19

kérelmére, sót sürgetésére helyeztette át másik utcába. 2.) Oly utcába tette át, amelyet a város egész közvéleménye arra a célra a legalkalmasabbnak tartott mindig és ez alapon hozta az 19151. június 2-iki közgyűlés isköztetszóssel találkozó határozatát. 8.) A majdnem egyhangú határozatot (5Ö-en mellette, köztük 2ő r. kath., 8-an ellene, köztük 1 ref., 1 ág. ev., 1 izr.i annyira elfogadhatónak tartották, hogy sem a zárda érdekeinek őrei, sem az Irhás-utcaiak, mind legközvetlenebbül érdekeltek, sem az Irhás-utca melletti összes érdekelt szomszédok közül senki sem szólalt fel ellene, noha a hatóságtól hivatalosan felhivattak rá, sem íelebbezés. sem panasz alakjában. Nem szólaltak fel 1913. június 2-tól egészen ugyanazon év október végéig. 4.1 A közgyűlési határozat jogerőssé vált s ennélfogva a tanácsnak a határozat értelmében azon teleptulajdonosoknak engedélyt kellett adnia, hogy az elfogadott utcában, céljaikra telket vásárolhassanak és rajta házat építhessenek. A tanács ebben a tekintetben is ugy járt el, amint a közgyűlési határozat szövegét jól és jóhiszeműen magyarázni lehet. 5.) A már régen jogerőssé vált határozat és a rajta alapuló tanácsi intézkedések elleni összes panaszok, felebbezések és a különböző fórumokhoz felterjesztett folyamodások sok pontjukban egymásnak ellentmondók, sok pontjukban a válóságnak nem felelnek meg és a város anyagi érdekét és erkölcsi reputációját ok nélkül sértik. 5.) A város nem zárkóznék el az elől. hogy az ügyben fensőbb helyekről illetve felsőbb hatóságoktól egy vizsgálóbizottság jöjjön ki és annak a véleménye döntsön, ámde erről a panaszlók hallani sem akarnak, holott, ha annyira bíznak igazságukban, bátran terjeszthetnék ily fórum elé sérelmüket. 7.) A vármegyén 72 szótöbbséget szereztek ugyan, de az állandó választmány és mindazon tagok, akik ismerték városunk helyes határozatát, igy: a főispán, alispán, főjegyző és mások mind ellenük vagyis Pápa városának álláspontja mellett szavaztak. 8. ) Magyarország igen sok püspöki városában, tehát ahol nagy számú papság vigyáz éberül a zárdákra és az erkölcsnevelő intézetekre, sokkal kedvezőtlenebb helyen vannak e szempontból azok a nyilvános házak' mint ahogyan abba városunk határozott. Hogy csak két példát említsünk; Győrben és Veszprémben csaknem közvetlen tőszomszédságában állnak a zárdák a bordélyházaknak. Pápán több mint 200 m. távolságra és egészen más utcába helyeztetnek át. 9. ) Egyébként a pápai Kath. kör és pápa-csóthi esperes-kerület hivatalos lapja, egy eminensül kath. érdekeket védő lap a „Pápa és Vidéke" 19153 ápr. 20-iki számában, a 2-ik cikkében a város rendezéséről irván, lándzsát tör a Majorutca rendezése mellett s ennek előfeltételéül az ottani nyilvános házak eltávolítását tartja s részökre az Irhás-utcát jelöli ki e szavakkal: „A bordélyházak pedig csendesen szendereghetnének az Irhás-utca ölén". Holott ha ezen utcát csak legkevésbbé is veszedelmesnek látta volna a zárdára nézve a lap, akkor nem igy ir, hanem hapsog ellene. 10. ) Az 19151. nov. 22-én tartott képviselőtestületi gyűlésen a felebbező képvislők jelenlevő része a gyűlés szine előtt kijelentette, hogy az Irhás-utca ellen semmi kifogásuk nincsen és mégis a mozgalom vezetői: élükön Kriszt Jenő esperessel, aki szintén jelen volt azon a gyűlésen, az Irhás-utca ellen is a legerősebben agitálnak, ez irányban gróf Esterházy Pált, mint iskolaszéki elnököt is befolyásolták, sőt Veszprém nagyérdemű biborospüspökét. Hornig Károly báró ur Ó Emineutiáját is ekképen értesítették. A most elősorolt JU) pontosat is eléggé megvilágítja az utat, amelyen az említett felfolyamodások haladnak. Ha pedig egyes passzusaikat részint egymással, részint a hatósági okmányokkal egybevetjük, még jobban előtűnik belőlük a tájékozatlanság, a kipkedés-kapkodás fogódzkodók után. S nem csoda, ha nem egy helyen egyik állitások ellentmond a másiknak. E csoportba tartozik a belügyminiszterhez intézett kérvény azon része is, amely a megyei határozatot Pápa városának megmagyarázni akarja s amely ekkép hangzik: „A határozat értelmében köteles Pápa r. t. város mind Majorutcának, mind az Irhás- illetőleg Koronautcának mellőzésével olyan uj helyről gondoskodni a bordélyházak számára, hol azok magasabb erkölcsi érdekeket nem veszélyeztetnek stb." . . . Ugyancsak azon kérvény végén már a Major-utcáról más felfogása van : „De egészen bátran maradhatnak — igy szól a textus — a régi helyükön október l-ig, vagy akár május l-ig" és atyai tanácsosai fűszerezve folytatja: „hiszen utánnuk tetemes átalakítás nélkül senki sem mehet lakni." Ez utóbbi okoskodás szerint a Major-utcából sohasem jöhetnének ki amaz házak, mert utánnuk tetemes átalakítás nélkül soha sem mehetne senki sem lakni. A jövő évi október l-ig terjedő terminus alatt pedig minden okos ember az örökké ott maradást érti. Mert csak nem hiszik maguk a kérvényezők sem, ha ismét a Major-utcában maradnak ama hasak, hogy emberileg előre látható időben, a mostani kellemetlenségeken okulva, hatóságunk meg fogja bolygatni a kérdést. Egyébként, ha oly könnyen megoldható ügynek vélik az ily házak helycseréjét, ám nyugodjanak bele az Irhás-utcai áthelyezésbe ama reményben, hogy egy-két év múlva onnan máshová tétethetik. Es ha a két utca közölt kell választanunk, mind erkölcsi, mind zárdai, mind a város anyagi szempontjából az idézett tanács alkalmazását inkább az elhagyatott Irhás-utca, mint a forgalmas és szépen fejlődő Major-utca érdemli meg. Hogyan is írtak egykor, nem is régen a városhoz a Major-utca érdekében? Igy ni: „látjuk, (t. i. a Major-utcában) hogy mily veszély fenyegeti azokat a kis iskolás gyermekeket, akik akár az ág. evangélikus iskolába akár az irgalmas nővérek iskolájába járnak és utjok erre vezet. . . Nem a város közepén vau az ily házak helye stb." és i.-/.: MI állt előtteui, hogy Priscilla nem tévedett, füood by-t mondtam a társaságnak és eltávoztam. * Priscilla a kertien tartózkodott, mikor másnap oda meutern. A lúgosban üldögélt. — A sznlouhau vaunak épeu. Súgta nekem és a ház felé kacsintott. Denhaui ur már eddig biztosan előhozta a dolgot s amilyen csodabogár az az Evelyn még kitelik tőle, hogy kikosarazza. Pedig az este már kijelentettem neki, hogy semmi szin alatt nem maradok mellette, megyek az útjából. — Priscilla — szólaltam meg határozott, nyomatékos hangon — azért jöttem, hogy egy dolgot közöljek öonel. Priscilla figyebuetsé lett és rám szegezte fürkésző tekintetét. — Hallgatom. — Priscilla, én elmegyek Londonba. Ott kaptam kiváló állást. — Oh ! — csodálkozott Priscilla és a meglepetésen kívül más is volt a hangjában, amit nem tin 1 tain hirtelen megmagyarázni. — Kii is megházasodom. A jövő llóuapbau már Londonban lesz a hazám. — Szép? Bájos? — faggatott. Kz nem jó kifejezés; szép ö —• tökéletes. — Oh! — hangzott megint az ajkairól, de most már valami hűvös, idegenszerű zengéssel. Tovább mentein elkomolyodva. — Priscilla, nem gyanítja: ki lehet? — De igen i azt is tudom előre, hogy most már nem lesz többé ae én tanácsadóm. Mert „O" nem szeretné — mondta vontatottan szinte ellágyulva. — Priscilla, kérem, nem a kérdésemro felelt. Mit gondol, ki lehet az az édes kis leány? Kepkéuyleveleket kezdett tépegetni és elfordult arcába nem láthattam. — Oh, tudom már. Az ... akivel tavaly Londonban megismerkedett. Akkor azt mondta, rendkívül csinos. — Mis Masniit gondolja? Pedig nem az. Akit én szeretek, milliószor édesebb. Priscillának reszketni kezdett az arca és amint felém fordult, fénylő szemei csordultig teltek könynycl. — Prissilla, Priscilla! Hol vagy? Evelyn hangja volt. A kavicsos utón feléak I csörgött a lépésük zaja. Priscilla sebten megtörölte a szemeit, tőlem elfordulva zavartan. — Priscilla, édesem — muudta Evelyn hozzánk érve. — Nagy újságot hallasz. Tetinészetesen Ken is megtudhatja. Denliam ur és én jegyesek vagyuuh . . . Tudom, hogy szeretsz mindkettőnket, azért veliink fogsz lakni. Mert ezt is elhatároztuk. Erted, kicsikéin? Kreztem, hogy rajtam a sor. — Evelyn — mondtam. — A ti tervetek igen szép, de nem fogadhatjuk el. (Evelyn nézett). En sokkal jobb tervet eszeltein ki és Priscilla is elfogadta már. Es itt szórói-szóra elmondtam mindent az ámuló-bámuló két szerelmesnek. Priscilla tapsolt. — Sikerült az összeesküvés! Denhaiu ur és Evclyu fejcsóválva gratuláltak vissza bennünket. Mi is vau még, aki a gordiusi csomót meg tudja oldani.)