Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-04-12

utáu és minden ujabb kívánság meg­történte egy frissebb kívánságot szül. Merítsünk bizodalmat, munkakedvet ós reményt a feltámadás napján hús­vétkor. Szenvedés és nyomor. Azok a keserű feljajdulások, mun­kát, kenyeret és existenciát követelő fel­sóhájtás, melyeket a munkanélküli kéz­művesek hangoztatnak, ott élnek csön­desen, álszemérmesen elrejtőzve az ál­lásnélküli hivatalnokok, vevőket hasz­talanul váró kereskedők, elnémult műhe­lyek előtt sopánkodó iparosok, közmun­kát hiába kereső vállalkozók, jelzálog­kölcsönnel agyonterhelt földbirtokosok és háztulajtlenosok ajkain is. Az inség, a munkanélküliség, a ke­resethiány két éve felénk meredő kísér­tete kénytelen-kelletlen demokratává tette az embereket. Egyformán üldözi a mun­kást, iparost, kereskedőt, hivatalnokot, gazdát, vállalkozót és egyformán várják, sürgetik, valamennyien az álllam. a ha­tóságok és a tőke mentőakcióját, a initnka­éskeresetalkalmak megteremtését. Nincs ebben a két év óta ránk zúduló katasztró­fában vádlott, csak panasz. Es az lesz ennek a sokat szenvedett országnak, pol­gárságnak és munkásságnak uj Messiása, aki ezeket a panaszokat egyszer végre radikálisan el tudja némítani. A munkások nyomorúságát, nincset­lenségét, átérzi ma a maga sorában a két év előtt még biztosítottnak hitt exis­tenciáju, sőt gazdagnak ismert polgár. Amellett csak nézünk, mindenütt felénk tünnek elpusztult nagy vagyonok, me-j lyeknek egykori tulajdonosai gondolni is alig mernek arra, hogy mi a teendő' s hogy mikép kell megszokni a meg­szokhatatlan!. Derékon kettétört pályák, A gyülekezetben pedig Etienne beszélni kez­dett. Szavai vi lag. .«in éa ünnepélyesen hangzottak és ugy tetszett neki, hogy most el kell mondaui az egész álmot. És el is moudta Jézus jövetelétől egészen addig, hogy látta a gyerekeket az utón. Járószava pedig ez volt: .Adjátok ide gyereketeket, hogy a Megváltóhoz viliessem őket, mert már vágyva vár reájuk." A mint az utolsó szava elhangzott, egyszerre egy nyers és durva hang ordított a tömegből. Az elmúlt percek ünnepélyessége hirtelen összeomlott és a bősz embernek nyomban akadtak követői a tömeg soraiból. Az elsők akik közel álltak hozzá, már megdobni akarták őt. A pásztortiu összeresz­kedt láttára a bálátlanaágDak éa könnyek gyűltek szemeibe. De abban a pillanatban, mikor az egyik már kezét emelte rá az égen megújult egy felhő, a felhőből káprázatos színben egy dicsfény jött le, amely körül övezte a pásztortiu fejét. Ahogy igy állt a tömeg elölt, a aokaságban a osodának kife­jezése hömpölygött keresztül. Mindenki megvolt győződve róla, hogy a pásztorfiuból Isten akarata azólt és balgatagon indultak házaikba, hogy gyer­mekeiket oda hozzák a szent pásztorfiuhoc. A fink oda jöttek és búcsú nélkül indultak Etienne kísérete mellett az éjszakában, osodálatos tekervényes ösvényeken. De BOIIB el nem tévedtek és ahova jöttek, mindig uj jövevényekkel gyarapod­tak. Rövid időre már több ezerre gyűlt a zarán­dok gyerekek számú. Igy mentek nap-nap után, de egy esős szomorú napon valami sajátságos dolog történt. Egy fiu haza kívánkozott édes anyjához és melyeknek emberei esak fűzik egyik napot a másikhoz, abban a reményben, hogy valami lehetetlen csodát hoz a másnap. Bevallásig még nem is merész­kedett titkok, melyek rászakadtak anyagi súlyuk kid ártatlan emberekre, családokra mit sem sejtő gyermekekre, anyákra: im ezek a jegyei a szörnyű tragédiák­nak, melyek elevenen járnak közöltünk és amelyeknek t-'gyik szómon jelenete volt az a fővárosi élet sötét, vigasztalan' képét feltárt') legutóbbi felvonulás, ame­lyen a munkanélküliek ezernyi kórusa követelte azt az örök emberi jogot, hogy dolgozhassék, megkereshesse a betevő falatot, kis viskója házbórét, szegényes 1 gúnyáját, a maga, lelesége és gyermekei számára. De nemcsak az ipar bénult meg. A' kereskedelem is mankókon jár. igaz, ugyan, hogy a normális pénzviszonyok­hoz való közeledést jelenti az, hogy az Osztrák Magyar Bank leszállította 4 ?«-ra! a kamatlábat. Azonban ettől még min-; dtg nem remélhetjük gazdasági életünk j fellendülését. A pénznek gyors megöl-j csóbbodása nyilvánvalókig a válságot követő depressió egyik kísérőjelensége. A nagy pénztömegek lassankint vissza­fogtak gyüjtőmedeneéjükbe: a nagy pénzintézetekhez, holott a gazdasági élet, főleg az ipar és a vállalkozás a fogyasz­tás nagymérvű visszafejlődése miatt stag­nál és a tőkét igénybe nem veheti, .v 4 & o-os kamat csak névleges, érvényes íizokra a pénzintézetekre, melyek a jegy­bank visszleszámitol.ísi hitelét élvezik és érvényesül azon elsőrendű bégeknél, melyek váltói bankszerűek. A kamatláb leszállításból kiveszi részét a nagy pénz­intézetek klientélája, valamint azon cé­űjek, melyeknek váltói a nyilt piacon [ízleli forgalommal bírnak. Pollenben a nagy pénzbőség dacára a kisebb exis­— - - i mielőtt megakadályozhatták volna ki ugrott a sor­>ól és futott homlok irányban hazafelé. Alig hogy j '/.i meglátta egy-két fiu, ők is futottak, hogy meg­veressék a honvágyó gyereket és nem tértek vissza. Vlajd több fiu követte példájukat esténkint, mikor iz ágyra gondoltak, aiuelybeu édes anyjukkal almi­ak. Ez időtől fogva kezdődött a szerencsétlenség. Vlajd dögvész pusztított, a gyerekek közül többen •heu haltak, másokat a fáradság ölte meg. Vud­íllatoa is széjjel maroaugoltak több gyereket, de egveszedelmesebhek vol ak azok a uagyszakálu isunya emberek, kik búvó helyeikből előkerültek is durva szavak kíséretében elragadták a gyereke­cet, hogy távoli országok városaiba vigyék, ahol íket eladták. A fiuk mind bátortalanabbak lettek, tsak Etienne közvetlen környezete volt még bátor is elszánt. Minden felé súlyos akadályon mentek kérész­ül. Hajótörést szenvedtek, majd megmenekülök loppe kikötőjébe érkeztek. Ott azonban egy kalóz tajó támadt rájuk és a kiséret közül is sokan ál­lozataivá lettek a rablóknak. Etienne megszabadult. Egy vészes éjszaka után irra ébredt, hogy egy asszony fogja a homlokát, lirtelen kiugrott ágyából éa a reá várakozó fiukhoz nent ki az utcára. Hossza keserves ut utáu nagynehezen végre te ni/-áléin aapuja elé ért a kis szent csapat. De tlig a városba bejuthattak a szent sírhoz, addig a :is csapat is elesett a fáradság és éhség gyötrel­neitől. Csak El lenne egyedül juthatott a megváltó irjához. Csak a sirig, ott ő maga is holtau össze­sen. « teneiák számára a hitelforrások ép ugy A vannak zárva, mint eddig és a pénz olcsóbbodása ezekre nézve teljesen kö­zömbös. Hiába az nlesó hivatalos kamatláb, mikor nincs aki hitelt nyújtson a keres­kedőnek, az iparosnak. Nem rettenetes-e nap-nap után észlelni, bogy szolid, tisz­tességek gazdasági existencia becsületes ás törekvő kereskedő, hivatásuk maffas­iatán álló iparosok, a pénztelenség gond­jaival küzködve nem képesek fejlődni •sak azért, mert üzletük méretei oly szerények, bogy a nagybankoknak dero­gál velük hitelösszeköttetésbe lépni? Ma ugy áll a helyzet, hogy a bank­ráta nem is érdekli a gazdasági élet leg­íagyobbszámu egyedeit. Olyan olcsó kamatnak, amely voltaképen csak papi­roson van meg és nem válik élő való­iággá, ürülni nem tudunk. Dispensaire. — 1914. április 5. — A tüdőbeteget gondozó egyesület, mely nost két éve alakult meg Pápán, s melynek ilapszahályait a belügyminiszter jóváhagyta azon­élül pedig nagyobb államsegélyt utalványozott, i mi leginkább dr. Antal < !éza képviselőnk köz­ien járásának köszönhető, mult vasárnap délutun i órakor tartotta ülését a városháza nagyterme­ién. A gyűlésen megjelent Esterházy Pálnó jrótnö is ki mint a hölgybizott«ág elnöke élénk észt veit a tárgyalásban. A gyűlést Gyurátz Ferenc nyitotta meg, isztelettei üdvözölvén megjelent elnöktársát, a prótoét s a bizottsági tagokat, kik közül jelen roltak : Sült Józsetue. Kis József és Steinberger jipót alelnökök, Török Mihály, bizottsági jegyző Ír. Csehszoinbathy Lá«zló és dr. Veltner Sándor írvosok, továbbá liarauyay Zsigniondné. dr. Fürst iándorné, Galamb Józsefné, Karlovitz Adolhié, üs Tivadarné, Kovács Kálmáuué, özv. Krausz ,'ilmosné, özv. Széky Aladarné. dr. Antal <íéy.«, ''aragó János, dr. Hotfuer Sándor, dr. Kende V iáin és Wüest Ferenc. Elnök bejelenti, hogy Tar Gyuláué 2[l K 18 t gyűjtéséből 180 K a helyiség bebulorozá­ára fordíttatott. A bizottság a v. főorvos indítványára évi 000 K honoráriumot szavazott meg dr. Weltner iándor v. orvosnak, ki az egyesület egyik leg­evékenyebb tagja s hetenkint kétszer tart ren­lelönapot. Szép jelenet volt, mikor dr. Weltner iáudor megköszönte a bizottság határozatát, de gyszersmiut kijelentette, hogy a honoráriumról gyelöre lemond. A v. orvos e nemes lelkületre valló kije­entése után a bizottság egy az orvosnak segít­égére rendelt felügyelönö díjazására 500 K évi ijat állapított meg s elhatározta, hogy :209b* K 3 f erejéig megszerzi a szükséges felszerelésé­ét, mint górcsöveket s egyébb műszereket. Esterházy Pálné grófné indítványára a bi­ottság egyhangúlag elhatározta, hogy kiegészíti hölgy bizottságot mindama hölgyekkel, kik a mit évben rendezett önkéntes ápolónői tau fo­gamon részt vettek és 100 K évi dijat utalvá­yoznak a női kórház felügyelőjének, a ki az gyesület helyiségeit rendben tartja. Elhatározták továbbá dr. Kende Ádám in­itványára, hogy megkeresik az összes pápai léuzintézeteket, iskolafentartókat, egyesületeket, lOgy a Dispensairet anyagi támogatásban része­itsék. Sült Józselné alelnök indítványára elhatá­ózták, hogy halottak napján általános gyűjtést endeznek az egyesület céljaira. Ezzel a gyűlés véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents