Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-23

19 El. március 23 Pápai Lapok száll fel és a nap sugara bemosolyog a szines ablakon : — Alleluja! Abeluja!... Holnap pedig öntözni fogunk. A patikában vettünk öt erős krajcáron rozsavizet, de annak olyan édes szaga van. hogy az ember reggeltőlestig egyebet sem tenne, csak szagolná. De még sem teszi, mert akkor kimegy az ereje, az illata. Szép fehér rongygyal be kell kötni a száját az üvegnek. Varrótűvel há.om lyukacskát kell szúrni a rongyon, hogy egyszerre három cseppecske szaladjon ki. Egy piros tojásért elég három csepp rózsavíz. Sok leány, sokszor kell három csepp!... No hiszen lesz piros tojás. Hát még az irott tojás. Az ám valami Micsoda gyönyörűséges figurák, tulipánok, cirádák vannak a piros tojásra irva. Ezt mind ember keze csinálta. Mennyiféle rajz, se szeri, se száma a figuráknak. Balázs Márton, kézdivásárhelyi polgári iskolai igazgató összegyűjtött 8ő8 drb. irott tojást egyttlen székely vártnegyében : Háromszéken, s ezeknek irása mind más, meg más. Minden falunak volt hajdanában egy-egy tojásiró embere, asszonya. Húsvét előtt, hetekig nem csinált egvebet,-mint irta a sok szép tojást. Azok a tojások pedig nem is voltak mind pirosak, hanem ki sárga, ki barna, ki piros, ki fekete. A vadalma fahéjból és leveléből, a zöld dióhéjból, a kökörcsvirágból, a zsódinából, az epertahéjból ós bingolyóból csupa sárga festéket főztek, ha a zsódinához timsót tettek, lett az élénk piros szinü festék. A lencséből csináltak kék szint. Aztán ott volt az öserfahéj, a sáfrány gubacs, berzenceforgács, fuxia . . . Értették a régiek a módját a testekcsinálásnak. A tojásokat pedig nyersen irják, azután főzik a pirosító, meg sárgitó lében. Előbb jön a lamázás. Nagy gondosan beosztják a tojást, hogy a figura jól jöjjön ki. Ez a ráma fehér vonallal törteink. Azután jön a cifráiét, A fojásiráshoz mindenekelőtt kell: kondér, ebből eresztik finom csövön az olvasztott viaszt a tojásra. Ke'.l egy likacsos fakanál, ezzel veszik ki a tojást a vizböl; drót ristélv, ezen melegítik, vagy szárítják a tojásokat ; egy darab zsiros rongy, a megszáradt tojásokat ezzel fényesittik ki. Ebből az irott tojásból nem kaptánk mi kis tacskók, mert ez dráoa ajándék lett volna három csepp rózsavízért, meg egy vers kéért. Csak a nagy legények kaptak : azok se mind s azok sem mindenütt. Mi csak két krajcáros fanyelű bicskával próbáltunk a tojáson figurákat — Tekla . . . ! — Mi van magával Sitnai ur, illetőleg ha maga is megengedi, viszonzásul majd én is kereszt nevén tsóllitnm. — Pál vagyok — Vágtam közbe boldogan — Dehogy Pál; Verő mondta a maga volt iskolatársa: l'ajika! Hahaha.. . — s elszaladt — otthagyott. Zokogva az asztalra borult. — Megcsalt, megcsalI ; pedig nem is igért semmit, jóformán nem is beszéltem vele, mégis megcsalt : igen meg vagyok csalva! Beleráskodott két sovány válla a nagy, mély zokogásba; area barázdáján Végig gördülő sós könynyei belefojtak az előtte álló erős, vörösborral telt pohárba. Meleu bangón vigasztalni próbáltam: — Nézd estiK, nem érdemes, ne vedd annyira a lelkedre, ne légy HO oly mami l'ajikái Indulatosan pattant fel, szemei dühös tűzben égtek, area kipirult, kezeit ökölbe szorítva rekedt hangon kiabálta, hogy az ajtóban iíjedl areu frakkos pincétek mutatkoztak. Ez a/, ez a szó, ez szerintetek becéző név ez öl s ölt meg, ki ne mondd még egyszer, mert . . . különben . . . eh különben igazad van, csakugyan nem érdemes — igyunk pajtás! — s kezével legyintve lehajtotta keserű köuynyeivel megöntözött borát . . . vakargatni, de a tojás héja eltörött és a figura félbenmaradt Sok minden maradt télbe, Ugy hallom a tojásírás SP divatos már manapság az éu kicsi hazámban A tojásirók meghaltak és a gyermekeik már nem tanultak el ezt a mesterséget. Azt mondják az emberek, hogy manapság rengeteg sokat tanulunk. En azt hiszem ugyaiianynyit felejtünk is. Hány apró rigmust tudtam én hajdanában karácsonyit, húsvétit, aprószentekre valót, adventi és pünkösdi rigmusokat, egyik szebb volt a másiknál, s ma csak egy-két töredék-sorra emlékszem. Pedig akkor minden versért tojást, kalácsot, főtt perecet kaptam a nénémasszonyéktól. Egy csomót hamarosan összeszedtem ezek közül a rigmusok közül. íme: Azt hallottam, hogy e háznál Van egy lankadó virágszál. Szagos vizzel megöntözöm, Egy feléled, csupa öröm. Mert hát itt a feltámadás, Készült-e sok piros tojás? Hmivét ünnep emlékére, Keresztények örömére. Adjon Isten mennyből áldást, Köszönöm a szives látást. Ajtó megett állok, Piros tojást várok. Ha a párját nem adják, Kstig is itt állok. * Tudjátok-e, ti leányok Miért jöttem én hozzátok? Hogy a tojást, pirosat Párossággal adjátok. Hogyha nem igy adjátok. Csiiromviz le-z szoknyátok. Gaál Mózes. Krisztus legendák. Lyukak a köpenyben. Krisztus ismét a földön vándorolt. Senki sem látta öt, mert éjszaka voll és mindenki aludt, aki hívének vallotta magát. Kopogott a Itemplomajtókon, de senki sem nyitotta ki neki. De midőn a temetőben járt, susogás és mozgás ! támadt a föld mélyén, mert a halottak kellása j finomabb, mint az élőké. <> azonban kiteljesítette karját és mondta : Pihenjetek tovább, halottak, még nincs itt az ideje ; a föltámadás napja még nem következeti el! Most egy óriási város közelébe ért. Az első házak árnyékából egy rémes alak lépett elő és fenséges pózban állta el előtte az utat. — Ki vagy te, aki nem akarod megengedni, hogy belépjek arra a helyre, amely az enyém? — kérdé Kri-ztus. — Kii vagyok az, — hangzott a felelet — aki melletted állt a hegy magaslatán és neked a \ ilág minden birodalmát megígérte. Krisztus szólt: — Tőled már nem kell lelnem ; legyőztelek. Mikor a kereszten meghaltam és amit tőid kapni akartam, azt is megkaptam, mert nekem szolgálnak a világ összes birodalmai. De a másik telelte ; — Krisztus. ie tévedsz, nem a te szolgád a világ minden birodalma. Ekkor a Megváltó szemei szelíden tekintettek rá és ö szólt: — Ha köpenyemet levetem vállamról és kiterítem, betudom veié lakatni az egész bildet. A másik teleli : — Még ezt a várost sem tudod vele betakarni, amely itt terül el szelesen Libáink alatt. Krisztus nem felelt erre egy szót sem, hanem kiterjesztette köpenyét és mintha száz és ezer angyal jött volna segítségül és azok nyújtották, húztak, htuogották volna a köpeny t. amig valóban betakarta a várost. Kkkor mosolygott ö és szólt. — Egye igazat beszéltem ? Kkkor mosolygott a másik és pokoli diadal lángolt a szemeiben: Jer velem a szomszéd dombra. Ks amikor ott álltak, kinyújtotta a kezét: — Nézz oda, ég királya, lyukak vaunak a köpenyedben, mert nagyou erősen széthúzták. Még a várost sem takarja be. Igy szólt és távozott. Es Krisztus még sokáig nézte a várost fájdalmas pillantással; látta hogyan emelkednek a köpeny alól a színházak és csillagvizsgálók kupolái, a gyárak kéményei és a templomuk tornyai és hogyan törnek ég felé. Azután távozott erről a helyről és nem hallotta senki, hogy azóta lennjárt volna a földön. . .. Azok az elsők a menyek országában. Ez azon a napon fog történni, amelyet Ítéletnapjának nevezünk. A halottak felláiniulnak és tolonganak, hogy az Ítéletet meghallgassák. Es Krisztus azon a trónon fog ülni, amit hivő szivek milliói ópitettek neki és ajkáról hangzani lógnak a szavak: Jöjjetek hozzám, akik elsők lesznek a menyek országában. Ekkor elébe jönnek az összes szentek és mártírok és mondják: Itt vagyunk, Uram! Ks Krisztus kérdi: Micsoda érdemeitek vannak ? — Mi meghaltunk éretted Uram! — szid a felelet. () azonban szól: A halál könnyebb, mint az élet. Ti nem vagytok az elsők a menyek országában. Azután jönni fognak a püspökök tarka köntösben és a papok fekete talárban és szólnak : — Itt vagyunk, Kram, add nekünk az első helyér. — Es ismét szól a legfőbb bíró: Micsoda érdemeket szereztekek ? — Mi prédikáltunk a nevedben, Uram! De el fogja utasitani őket az Ur: Mi haszontalanabb, mint a prédikáció! Azután jönnek a hatalmasok és a gazdagok és szólnak : Minekünk jár az első hely. — Milyen érdemetek van? — Teljesítettük szavaidat és az éhezők ezreit jellaktattuk es a didergőket felöltöztettük. — Es magatokat nem felejtettetek el sohasem. KI veletek, ostobák, ti nem az első. hanem az utolsók lesstek. Engedjétek hozzám azokat a megvetett nőket, kik ott a sarokban húzódunk meg. — Uram. te tévedsz — szólnak a jámbor túlzók — azok a megtévedt nők. Azok szerettek és uincsenek megesketve, gyermekeik voltak és nincsenek férjeik. — Hallgassatok durva lelkek ! — sióit b iszusau nz. Ur — azok a szeivinse mostoha gyermekei. Hittek a szerelem szavának és megcsalattak. éheztek, hogy más jóllakjék, rongyokban jártak, hogy mást felöltöztessenek, szégyen, megvetés sújtotta őket és gyermekeiket mégis be csületben fölnevelték, Jöjjetek hozzam, ti elhagyottak és elbukottak, ti vagytok elsők a menyek országában. A SZCR. A vas tovább tart, mint az ember élete, ha nem esai meg a rozsda és a sötétség hatalma nem szűnik meg niáról-hn'napra. A golgota. Ellenségednek gúnyja és kacagása kisérte a dombra a fogoly Názáretit, akinek a szorgalmas kezek már kovácsolták a ke-, resitet, amely nnigára fogja venni azt a férfiút aki merészelte korbácscsal kezében megtisztítani a templomot, és aki merészelte azt kiáltani: Jaj nektek, tarizeitsok és írástudók! A hóhér türelmesen és egykedvűen várakozik. Johbj.iben tartja a hatalmas kalapácsot balkezében pedig a négy nagy vass/.öget csörgeti. Ekkor Rabbi Mauassé lép hozzá, a saanhedrin söte

1 férfiúnak legsötétebbje, ö volt az. aki Pilátus elölt először hangoztatta a ..Feszítsd meg

u-et. Az ö kezében is egy szög van. egyetlen egy, de vastag, éles et hagyta. t