Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-01-12

Pápa, 1913. január 12. 2. szám PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának és több pápai 8 pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik in i n il e n vasárun p. Szerkesztősen és kiadóhivatal . Budberg Oywla pupirkercslieilése. I-ó-tér S.'.-ik száln. Telefcn. 3.2.2 szám A SlSáraasStésétt felhős laptulujdonoa: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések és liirdetéiii dijak a lap kiadéliivatalához küldendők. , A lap ára: tgjSSS évre l'J kor., íélévro ó k., negyedévre 3 Nyilt-tér soron ként 4U lillér. — Kgyea szám ara 30 tili. Farsang. Ezen a HÉTEN MEGKEZDŐDÖTT az ÉV legvígabb szaka a larsan«?. I >e mint ahogy EBBEN az évben minden SZOMORÚ ós csöndesebb, MINT más években, a FARSANGNAK is VALAHOGY másképpen kellett alakulnia és lóg j

s alakulni, mint más évek farsangja. Mintha a NAPTÁR is HOZZÁJÁRULNA ehhez A SZOMORÚSÁGHOZ, AZ IDÉN rövidebb farsangot engedélyezett a mulatóknak, mint máj években. A larsang beharangozója az idén egy CSOTNO szokatlan határozat VOLT. E határozatokat vidéki nőegyesületek és TÁRSASKÖRÖK HOZTÁK és o határozatok lé nyege az volt. hogy az idei larsang nem alkalmas nagy MULATOZÁSRA. Azok a gazdasági kiirok és válságok, AMELYEKEN az ÉGÉSI világ közgazdasági élete, ipara éa KERESKEDELME KERESZTÜLMENT, elvették ;i kedvét MINDENKINEK tttóf, hogy BELEVESSE magát a FARSANG GYÖNYÖREIBE és ^"^Ws^sstilil II 1 III II f

.... ÁSÍHMM EZEK a határozatok, melyeket ogyeVí VIDÉKI városokban hoztak, csak kifejezői voltak az egész közélet HANGULATÁNAK, amely azonban ál SZEMÉREMBŐL nem tudott MINDENÜTT hangos kifejezésre jutni. 1.7. az álszemérem külömben is jellem* ZŐJE KÜLÖNÖSEN a MAGYAR társadalmi ÉLETNEK. Bddig is voltak rossz évek. eddig sem voltunk valami bovinen a földi javaknak, de farsangkor mindenki megFESZITETTE utolsó erejét, előszedte utolsó' KRAJOÁRAIT és teljes díszben kirukkolt A MULATSÁGBA. TÁRCA. Isteni Atyáin! Hozzád fohászkodom i fény di söséír, hatalom. I\i érző lelket adtál énnekem, S megrendelted, hogy látó két szemem Felszívj! iiinid a fényt, a sziucsodát. Hallgasd meg hát ez esdeklő imát! . . . Szent nevedet mélyen szivembe vésve, Indultam e| az életmesszeséghe, Kitárva lelkem minden nagy csodáknak. Mikor a szivein méltónak találtad, S lelő kezemet a kezedbe véve. Kivit tél a szerelmek ösvényére. S hol lángzó rózsák dlatterhes ága Tüzszirinot szór a vándorok útjára. Jártam veled mámoros fejjel éu. A minden örömöknek mezején. I '•• most, hogy a bejárt ut egyre hosszaid líeszket a szivem, félelem szorongat. ,N lelsir imám a fellegek fölé, S odaborul szent trónusod elé. Isten! Jóságos Atyja a világnak. Ki telnyitád szemem a szent csodáknak, Ne vigy vissza a poros életútra Kngeiu, ki álmok virágutját rótta: Da ha el kell hagynom rózsás kertedet Zárd le örökre vágyó szememet, Szent kezedet tedd könnyes szempillámra. Hogy elhűlt szivem kertjét soh'se lássa. S a lelkem hervadt rózsák illatával, Szálljon fel hozzád álmok mosolyával, S hogyha itt lent elhűlt, minden virág, Hadd álmodom fönt rózsákról tovább Vúnidi Ili. vár lea.3a.5ra,. A ..I* á p B i Ii n p S k" s I S Sieti t á reája. lrtu Sat László. A vér leánya fiatal volt, szép volt és üde volt A uap pedig fonón sütött és a meleg nyári délutánon egymás mellett, egymásba karolva ment a tiu és a ver leánya: mentek a selymi s réten, átgázoltak a keskeny csermelyen, letaposták a nyiladozó, élni vágyó virágocskiikat. letaposták a hemzsegő, virgonc bogárkát; mentek a sűrű, árnyas, csábosán hivagatO' eid '• felé. A tiunak bizsergett, sajgott, zsibliado/.ott iinuden ize, a leányban pezsgett a vél. Mentek egymáshoz forrva, egymást tüzelve, felingerelve nz érintéstől, a közelléttöl és elkábulva a képzelt gyönyörök kejelgéseitől; mentek önmagukkal küzködve, mentek lassan es mégis lihegve . . . Az erdőnél voltak már, n jó, öreg, türelmes, szerelmes erdőnél : az erdőnél voltak már, a sejtelmes, illatos, hangulatos erdőnél. A madarak kedvesen csicseregtek, nás/.dalt énekeltek ifjú, bohó, boldog párnak, a puha gyep széttárta keblet, hogy magába lohadja őket és a lombok gyengéden tervezgették, takargatták, elaltatták . . . A vér leánya azzal a nagyszerű elhatározással kereste fel az erdőt, hogy átengedje magát a fm öleléseinek és hogy megismerje az élet legnagyobb boldogságát, amelyről oly sokszor dobogott szivecskéje, amelyről oly sok szépet zsongott vére, az ö lá/.ongó, haragos vörös, követelődző vére, aminek leánya volt ö, a vér leánya. Elhatározta, hogy most valóra váltja szép álmait, amelyek a I langyos tavaszi éjjeleken aludni nem hagyták, amikor a' párnába temette kócos fejecskéjét és fogaival hasogatta a párnát mert a vér hasogatta, lázas, tűzben égő testét. Megismerheti a legszebbet és élvezheti a legjobbat, amit nyújthat az élet és amitől mégis mostohán tiltja el az élet. Jött az erdőbe, mint a szentélybe, as Ur szine elé, hogy hódoljon neki magasztos malaszttal, a lét szikrájával. Kikívánkozott a természet csábitó karjaiba, hogy ott felmutassa áldozatát, amit hoz az anyatermészetnek, hoz hatalmas zsarnokának, akinek a leánya volt, ő a vér leánya. A tiu is kijött az erdőbe, mert vonzotta öt A hét napos thíridó és a hosszú disznótorok sohasem voltak igazi kifejezői Magyarország anyagi helyzetének. A farsangon mindigWőnkön telid költekeztünk és többet, akartunk mutatni, mint amennyit birnhk. Egyáltalában a magyar farsang vahini oly különös elkülönített része a magyar közéletnek, hogy semmiféle kapcsolatot nem tudunk találni a farsang mulatozásai és a közélet és gazdasági ólét többi jelenségei között. Talán az idei farsang, amely közben ólomstillyal nehezedik a kid és belpolitikai válságok liosszn sora az egész magyar glóbusra, kissé más hangulatot fog teremteni közöttünk. Talán be fogjuk látni azt. hogy ha semmi egyébben nem tudunk elsők és kiválók lenni, nem szükséges az sem, hogy a mulatozásban és vigasságban hetedhét országra szóló hirünk legyen. Nálunk a farsang két részre oszlik. Egyik részében mindenféle jogcímekéi K<íie»tiri»v « H ...>-!>: ^>.*«. ben pedig a jótékonyság CÍME ÉS ÁLARCA alatt (láridóznnk. EGYIKNEK sincs meg a jogosultsága. Sem annak, hogy az amúgy is kasztokra és osztályokra szaggatott magyar társadalom külön TÁRSAságokra oszolnék és még MULATOZÁSAI és mulatságaiban is kifejezésre JUTTASSA ezt a tagozottságut és másrészt nines szükség arra sem, hogy amúgy is szegény polgári középosztályunk, AMELYET JÓTÉKONYSÁG CIMÉN eléggé megterhel a napi élet, e jótékonyság örve alatt kénytelen legyen a mulatságok horribilis kiadásait is vállalni. ^ A mi farsangunknak ilyen módon a jogosultságát és ésszerűségét senki nem láthatja be. Tulkiadások és utolsó erőfeszítések, amelyek az ilyen farsangokkal együtt járnak, sem a mulatságot nem teszik igazivá és őszintévé, sem nem adják meg azt a szórakozást és azt a pihenést a napi munkában elfáradt társadalomnak, amelyet a farsangnak meg kellene adnia. Változtatnunk kell tehát a farsangi mulatozásokon, nogy azok összhangban legyenek azokkal az erőkkel és anyagi képességekkel, amelyeket középpolgári osztályunk, mely a mulatságok látogajtóinak legnagyobb kontingensét szolgáltatja, felmutatni tini. Ha ez idei farsang rövidebb és szomorúbb lesz. mint a régebbiek voltak, azon legfeljebb a hivatásos bálrendezők és a báltermek tulajdonosai sajnálkozhatnak, de a közéhitre és a társadalomra ••ffciirtwgy'-k*»»-»em-Wvevdik ebből -dt valószínűleg a köznapi munkára és anyagi fejlődésünkre hasznosabb le^z. Az agrárizmus. Európa gazdaságpolitikai viszonyaiban a XIX. század SO — ífü-es évei nagy változást idézitek elö. A kedvező pénzügyi és termelési vi*Z"I nyok, az aranybányászat, nagy tejlödése s uj piacok megnyílása folytán az ipar nagy I—

dB I letel vett. E fejlődés költségeit, a mezőgazdaság. I a legtöbb nagytermelő állam gazdasági tevékeny-