Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-09

191;]. mároios 9 be elegendő állatul s így ta állatokért rendkívül magas árak érhetők el, M • törekvés nem sike­rül. Ami élelmiszert beboahafcitek, az is magas vám alá esik. Méter asássán ként a Boáéra •>..'!(» kor., rozsra Ö.SO kor., lisztre lő kor. árpára s kukoricára 2 k-.i. SO RH., rágóökflrrs 9 kor. 4U tili., triss boára 80 kor., fttatoll Imsra ló kor., kolbászfélékre öl) kor., sózott s füstölt halra kor. vám esik. Ezért drágább nálunk a búza. mint Londonban. Ez ót mozdult meg kél év elölt az ország a szerb s a román határnak az élelmiszerek részére való megnyitása erdekében. A műit meg kellett bogy tanítson arra, hogy a drágaság ügyében minden mozgalom eredmény­telen. Azért most csakis a mi külön drágaságunk enyhítésének módjával kell 1 >glalkoauuuk. Ez an­nál indokoltabb, inert ha az ország külömbözö városainak élelmiszer-árait vizsgáljuk, az' tapasz­taljuk, hogy az árak nagyon külömbösők, sőt például a kenyéri­-' nézve azt. hogy ennek ára 1S',)7. ota Pozsonyban volt a legkisebb, ellen­ben több évben Debrecenben s Kolozs­várott a legnagyobb. A bús Debrecenben, Mis­kolcon s Aradon a legolcsóbb. A töldségfélék, gyümölcsre s tejre nézve nincsenek megbízható ailatok. Erdekeden íi j,i le a nagyobb kelendőségnek örvendő élelmi- és árucikkeknek folytonos emel­kedését az elaborát um. amely egy világlátott, európai műveltségű ember érdekei megfigyelései. A külföldi és a magyar városok közötti kü­lönbséget a következőképp,-n írja le : A külföldi és a magyar városok kötött az élelmiszerek ára tekintetében egy szembeötlő külőmbség vau. Amíg ugyanis a külföldön a legnagyobb és a legkisebb városok tó éleluiicikkeinek arai alig mutatnak el­térést, addig a magyar városok élelmiszerpiacain még a has és • kenyér árában is 10—25 ttáta­lékig terjedő, sof, nagyobb különbségei láthatni. A porosz városokban a disznóhús kilója átlag 1 korona 7*1 fillér, a sonkáé felvágva 4 korona 20 fillér, egésaben :» korona. Xáiuuk az élelmiszer­piac szervezetlen. Nem a termelő teszi zsebre a nagy nyereséget, hanem a/, drágitja az élelmi­cikket, hogy több kézen megy keresztül, mig a logyasztokhoz jut, mert a termelő nem jöhet a városba nagyobb mennyiségű áruval, mivel nincs hol eliaktároaea. A városnak tehát polgársága érdekében olyan intézményekről kell gondoskodni, melyek nz élelmiszerek árainak nagyobb kiboi lü.--o-i: megakadályozzak, mert ezek nemcsak az állandó ÜaetétQ s a munkáslakotság hát tartásának egyen­súlyát billentik tél, hanem • kereskedők és iparo­sokét is. akik a város legfőbb fenntartói. Ha eredményesen akarnok a drágasággal megküz­deni, akkor állandó és ideiglenes intézményekkel kell kísérletet tenni. Állandók: 1. Községi kenyérgyár, melynek üdvös ha­tása — a budapesti tapaszfalatok után — vitán leiül áll s melyre nézve a bizottság már nyilat­kozott. 2. Községi hősetek. :{. Községi élelmiszer-közvetítés és megte­lelő raktárhelyiségekről való gondoskodás, mely végleg a vásáivsarnokkal kapcsolatban lesz meg­oldható. 4. Községi tüzelöraktár. ó. A tejközpont termeljen eseesemötejet. fi. A város létesítsen népkonyhát, nemkü­lönben gyermek konyhát. 7. A város létesítsen egy szociálpolitikai üo\osztályt, melynek téladatává tenné mindetek­nek a kérdéseknek tanulmányozását. Ez egyelőre valamely arra alkalmas tisztviselőnek adott meg­bizás alapián is teaköiölhető. 5. A város tegye mérlegelés tárgyává, hogy nem volna-e célszerű városi tejgazdaságot, konyha­kertészetet berendezni. 9. A város földjét csak kertészeti művelésre alja ki. 10. A város vásárcsarnokot épitsen állandó raktárakkal és aliandó eladási helyekkel. Papai Lapok Átmenetileg. 1. Minden évben az időszakhoz képest sze­retten be a varos élelmis/. -ívket ét más c ikke­ket, De ne elégedjék meg a beszel téttel, hanem 0t tatst ki a népet annak elkészítésére. 2. Addig mig az élelniiszerstatisztika elké­szül, a városok szerezzék be H szomszéd váró­tokból az árakra vonatkozó adatokat. ;i. Az élelmiszer ellátását kisegítő minden vállalattal lépjen a város összeköttetésbe. 4. Amig az állam meg nem teszi, a város szervezzen kertészeti tanfolyamokat. Ezeket az íntétményeket a varos megvaló­síthatja az állam nélkül is. , Városok Lapja.­A háziipar elhanyagolása. igen sok fel nem használt és kiak­názásra váró kincs van a mi hegyes­yölgyes hazánkban. Ks hogy ha foko­zatosan jutottunk volna ahhoz a kultú­rához, ti hol jelenleg vagyunk és ha nem idegenből szedtünk volna minden európaiságot, akkor bezzeg mi magunk is meg tudtuk volna becsülni azokat az értékekel melyet egyrészt népünk ethikai tartalmában, másrész! mugábau az anya földben rejtőznek. A mit még nem használtunk fel és a milu'il s'ik száz vagy ezer ember meg­élhetéséi tudnánk megjósolni, az paral­gon hever. Parlagon hever pedigazért, mert mi magunk nem vagyunk vállal­kozó nép. Pénzintézeteink is csak olyan nágyqbb vállalkozásba bocsájtkoznak, melyek csak az anyagi haszonra nyúj­tanak kilátást és láznak az olyan alapi* tásoktól, melyek a biztos nemzeti haszon mellett az anyagira csak valószinti ki­látással néznek. A pénzhatalmak nem látnak tovább, csak a mennyil a pénz­iigvletek céljai inogkürvoualaznak. < >k nem gondolnak arra, hogy ha nemzeti talajon, nemzeti ízlésben és a nemzeti munkaerő felhasználása mellett idegenné válik minden magyar emberben az. a mi máshonnan jön ide más országból, más népnek szellemétől áthatoltam Ha pedig a pénzcentrumok nem akarják kezükbe ragadni azt az eminens elsőrangú országos tényezőt, tikkor igen helyes és okos dolog, de mindennekíelett két gazdasági egyesülettől, hogy odahat­nak, iniképen a magyar háziipar kellő és méltó helyet foglaljon el különösen a családban, a magyar családban és egészben az ország gazdasági lendüle­tének helyén. Tudjuk nagyon jó! és fájdalmasan tapasztalhatjuk a mindennapi életben, hogy azok a gyári iparcikkek, melyek­ért az Ország óriási összegeket ad a külföldnek olyan gyatra alkotásnak, olyan semmit sem érő tárgyak, olyan ipari szemfényvesztő cikkecskék, hogy bármelyik kezdetiegei ipari lerínék bát­ran felvehetne velük a versenyt. Mi azonban mégis hódolunk ezeknek a gyári semmiknek, mert vakon hisszük, hogy ezzel is modernebbek európaiab­bak. müvéltebbek leszünk. Nekünk erkölcsi, de főleg zsebbeli kötelességünk a magyar háziipari Istá­polni. Erkölcsi kötelességünk, mert általa sok száz. vagy sok ezer munkás­kéz mentődik meg a téli hónapok szá­mára. A munkás ember ki jó-rosszra liyári keresetét kénytelen elkölteni • télen, amikor a Semtnitevés rendesen 4 korcsma veszedelmes légkörébe hajtja öt és ott eltompítja igen gyakran a ko­moly és önérzetes munka Iránti hajlan­dóságát. Gondoljuk csak meg azt. mi­csoda káros és veszedelmes aliaput az egész gazdasági életre nézve. Ii i munka híjában a nép. a melynek produktív 'erejére föltétlen és égető szüksége van az országnak, ha ez a nép elsatnyul, eliszákoskoilik. elzüllik. Ezt pedig bizony nagyon könnyen megteheti és meg is teszi az alkohol, i melynek élvezetébe csak munkahiányába veti magái a nép Ha. Ha nem is látnók különös nagy basznál azoknak a cikkek­nek, a miket ezek az egyszerű emberek produkálnak, még akkor is kötelessé­günk volna, hogy fenntartsuk • mun­kaadás örve alatt a népet a nem­zetnek. Ámde nincs a pielizmils és hazali­ságra való apellálásra szükségünk, a midőn ráutalunk fl magyar házicikkek kötelező vásárlására. Mindenki tapasz­talhatja, hogy csak az egyszerű, dé igen ízléses magyaros házi apróságok -okkal különbek, célszerűbbek, mint azok. a melyeket az idegen sóz a nyakunkba. Valóságos átváltozást okozhatna népünkben az, ha a házi berendezésünk magyar termékből állana. Józanságát, [komolyságát, művelődésre való tőrek/ | vesét a népnek tudnánk visszahódítani, amit az alk »hol tőlünk részben vagy egészben elrabolt. Kívánatos volna, hogy nemcsak nagyobb, de szórványos csoportok ve­gyék kezeügyükbe ezt a jelentőségteljes akciót, hanem a maga kebelében minden vármegye, minden város, de leginkább minden magyar család, áldás volna ez a magyar népre, áldás a magyar kul­túrára, kivételképen áldás a magy u iparra. A Pápai Jókai-kör. Hálásak lehetünk a Pápai Jókai körnek azért, hogy, mint. az ezelőtti években, mos' is nyújtott nekünk, Pápaiaknak két (illetve négy) kellemes estét. Szeretnék uj, soha nem használt jelzőket használni, mikor írok róluk, a szereplőkről. Nem is tudom, miképpen kezdjek hozzá ugy, hogy elkerüljem a sablouosságjt, azt a megrögzött hiedelmet, hogy műkedvelőket dicsérni muszáj. I >•• igazán jól esett látni, milyen buzgalommal vette gondjaiba a szerepét mindegyik szereplő, még az is, akinek kevés mondanivalója volt. Milyen szorgalommal és szeretettel főzték meg, és milyen kedvességgel és rutinnal találtuk tel az előadást. Tulajdonképen négy este lett, a ket estéből. (A színház mind a négyszer telt volt | Mar a főpróba is a kész. komplett előadás képét nyúj­totta. Az első es harmadik estén lteivzik Árpád­nak jól sikerült Jlázasitók" ciuiü vígjátékát adták elő. A darab tartalma röviden ez: Van egy Családban egy ennivaló, bájos bin v ka, •nmek két szép, fiatal nagynénje. Mindegyik nagynéni-

Next

/
Thumbnails
Contents