Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-03-02

XL. évfolyam. Pápa, 1913. március 2. í). «zftm LAPOK Papa város hatóságának es több pápai s papa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a * á r n a p, S/íir.siloK-- es kiadóhivatal : Gold>>ui-|r (ivv.la i R|.ii'kereskedése, !•'".-t»'*t- 'Jlí-ik szám. Teloíir. 112 cao.m A szerkesztésért füll !"s la; tulajdonos: GOLDBEUG GYULA Klíiflzetések hirdetési dijak n lap kindohivaluUlioz küldendők. A lao ara: egész évre ÍJ kor, félévre ü k.. négyedévro 3 Svilt-ti'T soronként 40 lillér. — Ktfyea »ssam ára SQ tili. TÁRCA, Történet egy budai utcáról. A mi már egy uegyedórája állt a kis földszintes, pislogó ablakit ház előtt, a sarkou c's ti/, pero óta már tétovázott, hogy menjen-e vagy maradjoD. A másik utcasarkon hosszú, nagygombos szürke köpenybe most fordult be a .an;.. Vigyázva, óvatosan lépkedett a hegyéé, ferdén lerakott budai kő vezeten és kedvesen, megszokottan mosolygott a tiura. A fin arca felderült, szemei kinyíltak, érezte, hogy a leány elé kellene mennie, akart is, mégis Ott állóhelyében várta meg. Ke/.et fogtak. A leány megigazította a keztyüjét, körülnézett, megnézte a kis házat és farkasszemei nézett a piaci ablakokkal és azt mondta: — Mdven kedves hely ez! Nagyon érdeke* lehet itt élni. Ezek a hegyek itt körös-körül elválasztanak l>enniiuket . . . mindenkit, aki itt van, attól a füstös, villanyzugásos kocsiinenydörgéses világtól, ami ott tu! van. Hirtelen ránézett a fiúra. — Jenő, miért találkoztunk ma itt? Még csak egyszer voltunk együtt Budán. Jenő, miért találkoztunk ma itt? Jenő nem felelt azonnal, karját, nyújtotta a leánynak és megindultak. Szótlanul mentek egymás mellett. ii-/ volt. Sok elsárgult levél fénye, sok elhaló madárdal hangja úszott a levegőben. A nap olyan volt, mint egy kályha, egy iz/.ó kályha, amelynek melegét esak messziről érezzük. Az apró fehér , házfalak nem vakítottak, árnyék nélkül törtek be :«/ utcai levegőbe. Jenő lassan ránézett a leányra és ekkor felelt: — Messze akartam menni l'esttől. Ott ismerkedtünk meg egyszer régen és én ma messze akarok lenni Pesttől. Ezek a fák itt olyan szépen néznek ki a fehérre meszelt kerítések mögül reánk és uézz el messzire, milyen egyedül vagyunk. A leány felelte: — Délelőtt van és ilyenkor zöldek, fényesek a fak a Váiosligetben es puha, gömbölyű kavicsok ropognak a lábaink alatt Nézd, már egészen összetört a rtipöin bőre! A fiúnak eszébe jutott a Városliget és egy tHiÍNÍk leánynak a karja és nem felelt az utolsó megjegvzésre, hauem azt mondta: — A Városliget bokrai sötétek és zugnak. A Városliget bokrai közül revolverlövések durrannak elő és kiszivárognak keskeny véresikok. A Városligetet villamos sínek szorítják négyszögletű köretbe és utjai kanyargósak, bizonytalan >k. En nem tudok határozottan beszélni akkor, mikor az ut lábam előtt százfelé oszlik, kedvetleuül, céltalanul kanyarodik. A leány közbeszólt: — Hiszen sohasem szoktál határozni. SohaJ sem szoktál hangos szóval célt. k'.tüzni, sohasem szoktál egyenes léptekkel egyenes utcákat végigluéregctni. A tiu azt gondo'ta: — Ma egyenes utcákon akartam menni. És eszébe jutott neki egy más leány karja és eszébe jutottak neki rózsasziu villamfényes pesti utcák, amelyekbeu el lehet tiinnni sokaknak a sokak között. A ieáuy ránézett a tiurn, kissé megrántotta a karját, azután folytatta: •— Egyszer voltunk Budán. Mikor először kértél engem. iniKor először mondtad, hogy engem akarsz ... Es én aznap a tiéd lettem . . . ED nem tudom . . . Ekkor kö'bevágott a tiu: — Miért lettél ns enyém? És a leány igy folytatta tovább: — En nem tudom miért lettem a tiéd. Itt, ezek a budai utcák . . . Messte volt az utca, egesc más illatok és hangok voltak benne és virágos, érintetlen tavasz volt beune. Az a kék ég oly közel volt akkor hozzánk, ugy éreztem, mintha selymes A világhírű valódi müncheni Salvator sör Schwarcz Márton sörcsarnokában naponként frissen lesz csapolva. ! Panem aut Circenses? Irta Kemény Béla. Tudom, tudom tudós és tudálékos barátaim, hogy u historiograph nein igy jegyezte fel ezl a közhellyé váll klaszszikus kijelentést. Nem is kenyér es vigasság kérdése az mit én e helyütt felvetni akarok, hanem inkább a/t a kérdési szeretném tisztázni, vajon mire van inkább szükségünk kenyérre-e avagy vigasságra ? De a kenyér szó is csak az eszmelársitás során került a tollamra, mert a/, amiről én e helyütt elmélkedni akarok, olyan szükséglete a köznek, mint az egyes embernek a — kenyér. A minapában egy eszme vetődött lel, amely ugy a maga nemében nem is lenne megvetendő, ha minden egyebünk megvolna a minek ez az eszme, ha testet ölthetne, csak kiegészítő réBZÓt képezné. Arról volt szó ugyanis, hogy az öreghegyen egy kiránduló hely. egy mulatóhely, egy Városliget, egy Práter, egy Boi8 de Boulogne, egy Hyde Park létesitessék, szépen el volt mondva, gyönyörűen meg volt írva, hogy égető szüksége van egy ilyen helyiségre városunknak, hol üdülni és szórakozni lehet. Mondom mindez szépen és meghatóan volt megmondva sőt a befektetés nagysága szembe is állíttatod már a jövedelmezőség nagyságúval és már I az is ki voll számítva hogy rövid időbe jlóg telni és az üzlet hamarosan ki fog fizetődni és a varos egy jól jövedelmező 'ujabb bevételi forráshoz jul. A bécsi Raimund sziubázban láttam jnéhány évvel ezelőtt egy darabot, a cime voll: „Die Sorhrőderiseheu*.Schrő[derék nagyon előkelő, tekintélyes és vagyonos család voltak. .\ családfő valami műszaki ember volt és lolylou tervezett Dolgozó szobájában állott egy nagy iskolatábla, az folyton tele volt képletekkel, számokkal, ábrákkal, jövedelmezőségi táblázatokkal, számításokkal, tervei mindig fényesen beváltak, számításai mindig b< ütöttek — a táblán és a különíéle rajz- és rovatos papiroson, de a valóságban — csütörtököt mondtak és a családjának kilátásba helyezett vagyonszapord.it helyett beállott a krach. Uja kérem a aervi lognrv. tábla. Ámde mégis a legideálisabb matbematikai lényező. mert a türelmes papiroson mindig azt a végösszeget hozza ki. melyet a számító optimisztikus szive kivan. Isten tudja hogy és mi képen van az, hogy én, aki ebben a városban láttam meg először a napvilágot, itt nőttem fel, itt ettem meg kenyerem javát e- ismerni vélem e város közönsége szivének minden dobbanását, még sem egy kiránduló hely. egy szórakozó hely létesítéséi tartom szükségesnek és a nagy közönség érdekében állónak. Nem ('ircenses kellenek ide. hanem „panis." I »e mint már fentebb mondám csak eszmetársitás folytán beszélek itt kenyérről, mert a kenyér is életszükséglet, de ép olyan életszükséglete a köznek a városnak az a dolog, amiről most heszélui fogok. Olyas valamit kell létesíteni a mire e \árosnak szüksége van; szüksége van pedig ennek a mi városunknak arra, amijének lennie kellene, de a mije sajno<, nincsen. - Nem akarok rébuszokal feladui, tudom hogy sok mindenfélénk nincsen még. a minek lenn je kellene, még is itt csak egyet említek meg. Nincsen — gyermek játszó terünk. Nemrégiben llécs egyik előkelő parkijában sétáltam, láttam otí egy zöld páIzs.ios területet, and;" ajf.i egy .^wtálka kutya futkozott. legelészett és játszadozott. Ks a mikor a feletti csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy ez e parkban meg van engedve figyelmeztettek, hogy hát kérem ez a kutyák számára fetitartott üdülőhely, annak a pázsitnak nincs más rendeltetése. Leesett az álam. Hiszen akkor itt a kutyának is jobb dolga van, mint az