Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-02-09

1913. február 9 Pápai Lapok ugyancsak Lányi Ernő: .Szöllök között. . »" kezdtü népdalegyvelegét. Ezután 11 cigányzenekar következett. A nagyzenekarbul csak a vonósok maradtak meg. s Nagy Beuö IV. é. t. j. dirigálása mellett, ki mint atéle cigányprímás maga is muzsikált és igen jó hegedűsnek bizonyult, a közönség rokkouszenves figyelme mellett nagy sikerrel játszották Lengyel Gyula egy népdalegyvelegét ügyes, cigányos modorban. A tapsolásra pedig Lehár ^Drótostóf'-jából a keringőt húzták el. Most következett az est fénypontja : A válogatott énekkar működ se. Ezt a számot Entzbruder Dezső, IV. é. t. j. dirigálta, ki maga tanította is be. A 35 tagu kar Lányi Kmö „Egy gondolat bánt engemet . . kezdetű szép. de végtelenül nehéz versenykarát '.lekelte el. Ahhozértök a műsor tanulmányozásánál kétkedve togadták H merész vállalkozást, mert tudni kell, hogy Lányi ezt a miiremekét ugy irta meg. hogy minden lityi-fityi dalárda bele se tudjon kapui a megtanulásába. Habérkoszoruzott, u. n. mintadalárdanak, s kivált a karmesternek is nagy gondot okoz ez a nagyarányu kompozíció, s e kemény dióba már nem egy hires dalárdának törött bele a foga. Annál szebb, s annál nagyobb tehát » jelen esetben, mikor a kiforrott hangú és erejű dalárdák és rutinirozott kipróbált karmesterek kudarca mellett valóságos gyermekemberek és egy pelyhesálló vezető birkóznak meg. még pedig nagy siker mellett a legnehezebb miidallal. Itt. nem elegendő hanganyag meg szusz, ide abszolút zenei intelligencia szükségeltetik, s végtelenül örvendünk, hogy ezt a szereplőkben feltaláltuk. Entzbruder Dezső, a vezető külön elismerést érdemel, mert e nehéz versenykar bemutatása csak ugy vált lehetővé, hogy nem kiméit táradságot. Belefektette minden zenei ludasát, pedig ez nagy értékot képvisel, mert olyan arany pénz. melyet mindenütt szívesen beváltanak. Dirigálása i~c mintaszerű volt. Kellett, is ai.uak lenni, mert a dirigálásban való legcsekélyebb e|liésée vagy felületesség maga után vonhatta volna az egész kardal feldűlték De hát volt is elismerés. Már rég nem hallottunk olyan meleg, olyan igasi öröninyilváiiitást, s olyan mély érzésekre valló ovációt, mint a melyek a dal után fél-felujultak, s annak dacára, hogy a versenykar elötdása az énekeseket alaposan kitáraszt Ott«, ez a melegség és őszinteség kényszeritette az ifjakat arra. hogy ráadássul még Aggházy Károly .Jtszi dal"

4 c. ugyancsak nehéz versenykarát is elénekeljek. Valóságos bravúrral oldották meg e niü nehézségeit is. ((szintén gratulálur.k. Horn József, a nagy énnekkar szólistája ezután :{ müdalt énekelt Loewe, Entzbruder és Schumamtól. A zongorakiséretet Entzbruder liezsö látta el. Végteleunül kellemes baritonja ven Hornnak. A hang erős ós lágy, érces és sima egyaránt, s ha gazdájának alkalma lett volna jobban megtanulni hogyan kell azzal bánni, ugy ezzel az orgánummal már rég ünnepelt dalművész volna, kit világszerte vinnének, hogy másokat gyönyörködtessen. Igy azonban szimpla műkedvelői produkciónak marad meg a szereplése. Ilyennek azonban elsőrangú. Határozott előnyére vált az éneknek a szabályos kiséret, és az előadott müvek értékes volta. S itt ismét Entzbruder Dezsőt illeti az elismerés, mert ilyen két nagy mester között, mint Loewe és Schuliiiauu. „az óra" és „a két gránátos" szerzői, „kétnap óta..." kezdetű müdaláva! nem törpült el annyira, hogy a nem laikus közönség fél ne fedezze a zsenialis szerzőt, kit azután, mint komponistát külön meg is tapsolt. Mindkét, fiatal ember igy a legszebb kilátások mellett mehet ki az életbe; kellő továbbképzés után valaha tényt fognak hozni; és dicsőséget városunkra, melynek falai között aratták első sikereiket A mi ezután következett, a párjelenet, az ugyan bátran elmaradhatott volna. Ilyen színvonalon álló hangverseny keretébe nem igen illeti ez a sok előkészületet igénylő, s igy idot a Tabló azindatubféle. evvel legleljebb azok delek* tálhatták magukat, kik a szel,!,uél-szebb ének- és zeneszámokból nem értették ki a mély tartalmat. Uraf Kezsö él Német Sándor, a két szereplő természetesen mindent elkövetett, hogy a .Légyott" c. páljelenet minél jobban sikerüljön. A hangvarsenyt a nagyzenekar által előadott ltákóciiudulo zárta be. Ezt. is Lengyel Gyula dirigálta, ki ez estén általános ünneplésnek volt a központja. Végre is nem csekélydolog, ilyen nagyarányú liangverst nynek a rendezése. Valóságos szerencse kell ahhoz, hogy hol NO —100 emberrel dolgozik az ember, minden a legutolsó hajszálig klappoljon. Még csak egy hur se szakadt el. Midőn tehát Lengyel Gyulának legőszintébben gratulálunk, nem mulaszthatjuk el, hogy ama óhajunknak ne adjunk kifejezést, miként ezeket a hangversenyeket ezentúl ne kétévenkiut. hanem legalább is évenkint rendezzék a halas pápai közönség nem csekély gyönyörködtetésére. Meg keil azonban jegyeznünk, hogy nemcsak pápaink, hanem vidékiek, sőt távoli megyékből is jöttek urrt a mulatságra, mely bizonyára anyagi tekintetben is sikerült. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Kraft József és Nagy Sándor tanárokról sem, mert a rendezés fárasztó munkájából nekik is bőven kiju'ott. Hangverseny után kezdetét vette a tánc. Csak maga az intézet kiállított ISO táncost képzelhetni, hogy micsoda fáradhatatlan buzgalommal táncoltatták meg a hölgyeket, kik erre a mulatságra mindig szívesen jönnek, mert itt kitáncolhatják maglika:. A tánc reggel léi 7 órakor véget ért. Műkedvelők a színházban. -- 1913 febr 3. — Hivatásos színészeknek is dicséretére váló szini előadást rendeztek e hó íl-án a színházban a kath. legény egyesület kebeléből kikerült műkedvelők. Klóadtak Géczy Istvánnak A gynnesi vadvirág elnlü remek énekes népszínművét oly szép sikerrel, minővel az iparosvilágból kikerült szereplök még nem igen dicsekedhetnek. X inesak anyagilag értjük ezt a sikert, hanem töleg erkölcsileg s hivatkozhatunk előkelő úriemberek egyöntetű dicséretére, mely szerint minden várakozást, felülmúlt a játék, sőt egyes szerepluk oly ügyesek voltak, hogy bátran versenyre kelhettek volna Thalia akárhány papjával vagy papnőjével. Szívesen regisztráljuk ezt a s*.ép eredményt, mert olyan egyesület javára szolgál, mely nemes igyekezettel s törhetetlen következetességgel iparkodik elérni alapszabályaiban körülírt célját s mely minden igvekezete s életrevalósága mellett utóbbi időben épp oly helyről s olyan oldalról részesült a legméltatlanabb támadásban és mellőzésben, honnét csakis támogatást várhatott volna még pedig teljes joggal. Ámde itt is bebizonyosodik az a megdönthetetlen tétel, hogy az igazságnak elébb-utóbb, de győznie kell. Ki állithatja azt, hogy a pápai kath. legény egyesület, elvesztette népszerűségét ? Hisz dacára annak, hogy hétköznapra, szorult színházi előadásával, két estén át telt házat tudott vonzani s e telt hazat nagyobbrészt a középosztály megjelenése okozta. Szép, igen szép száminál volt képviselve az intelligencia is s ez szintén amellett bizonyít, hogy az egyesület működése mint volt eddig, ma is, ezentúl is szimpatikus mindenkinek. Jóllehet mind eme sikerekből nagy osztalék jut az egyesüiet jelenlegi egyházi elnökének, Kriszt Jeno. esperesnek, ki a színdarab rendezésének nem éppen egy-zerü munkáját vállalta és végezte szinte párat lau miiérzékkel, még mindig marad annyi az egyesületnek s a derék műkedvelőknek, mely a jövőre nézve buzdítsa I lelkesedést, kitartást öuNöii a fiatalságba. K.zek előre bocsátása után most már áttérhetünk a részletekre. A gyuaeai vadvirág uam éppen uebéa Színdarab, tiiiii J.uiieilett azonban olyan, Imgy 4-5 kifogástalan szereplő nélkül műkedvelők nem boldogulnak vele. A főszereplőktől a szer/3 igen sok finom érzéket kivan uieg s ha ez nincsen meg, akkor S színdarab, minden irodai ni luüertéke dacára silány léronntnkává törpül. Ezt vagy kitűnően, vagy lekogyse lehet csak előadni, A címszerep Szeberényi Emília kezében volt. Szinte talány marad előttünk, hogyan tudott ennyi tehetség, a színpadra tarnett ennyi jótulajdoiiság. mint a mennyivel 5 rendelkezik, eddig rejtve maradni. I'gy kétíves megjelenése, ügyes mozgása, értelmes deklamálása. mint bájos éneke, megfelelő gesztusa és mimikája egyaránt képesitik öt arra. hogy a nézőközönség hamarosan kedvencévé tegye. Mint eddig ismeretlen, először lépett, a színpadra, de nem telt bele csak néhány perc I meghódította a közönséget, líeméljük, hogy eme első óriási sikere után ezentul többször lesz szerein sénk él\-ezni játékát, mely a műkedvelők ismeretes színvonalai messze túlhaladja. Igazi jutalmául azonban ne tekintse a mi elismerő szavunkat, sem a közönség tapsait vagy a felnyújtott osokrot, hanem a katholikus legényegylet mély háláját s azt a jóleső érzést, i hogy egy pártolásra szoruló közintézménynek i tr, olyan szolgálatot, minőre mas jóformán alig lett volna képes, Kitűnő partnere volt azonban Takács Oer* gely, a darab Fábián Gyurkája. Ot ugyan már ismerjük tavairól. Megjátszott mégis mostani játékán, hogy fokozottal)!) igyekezet fel ipaikodik part Heinéjéhez méltó ienni és síkra szállott minden tehetségével. Jelmeze festői nép volt. Sz-t> alak volt ö magi is. De mindezeknél szebb volt átérzett, játeka. szinte művészies szava és kellemesen esengő éneke. Megérdemel mindet) dicséretet annál is inkább, mer? nemcsak tudott, hanem akart is szépen játszani. Feltűnő szép alakítást Untatott be Szabó Lidi is, ki Hahinka Máriát a.ka. <> is előSSŐr szerepelt színpadon, de nála sem látszott ez tuet:. Fesztelenül, ottlioniasau mozgott a deszkákon és játéka, éneke, mozdulata legkevésbbés-m Anha el a kezdőt. Még sok szép alakítást várhatunk tőle. iA keddi előadás folyamán szép ssokorra] lepték meg. .Jó alak volt Kapcsándí Kaiman, a Mar. i tiu. Kitűnő maszkja s határozottan pompás játéka volt. Egyhamar nem láttunk még ilyen komikust a műkedvelők sorában. Volt. is része a tüntető tapsokban Hasonlóan Szekerez Annus is kitűnt a többi szereplő között. A harangoz.roé szerepében oly könnyedén izgett-mozgott, mintha egész életében egyebet sem tett volna, mint a mi egy színpadi konika dolga. Külön emlitést érdemel még BekoS Sándor mint Halánka Imre. Neki jutott talán a legnehezebb szelep. A legváltozatosabb érzelmeket kellett visszaadnia, de mindent oly hűen produkált, hogy bizony megbámulhatta volna akárhány színész. Ámde nincs módunkban már csak helyszűke miatt sem, hogy minden szereplővel külön-külön foglalkozzunk. Elég az hozzá, hogy valamennyien pompásan megálltak a helyöke». Kiváltképen Fillér István, a cigányprímás (Igazán hege tüJk is, Barbarios Teréz i Fábiáuué . < 'vaskó Ferenc plébános), Takács Lajos iliaraUgOZÓ), továbbá a kisebb szerepekben Füstös István. Loskay Mariska, Tar József, Németh Juliska. Bíró Lajos, Németh József, Leiner Lajos. Sikk, Dudás Kállai, Szekeres, Bogdán. Pakk, Leiner, szóval mind-mind megtette a magáét és segítette sikerre az előadást. Az énekeket Szentgyörgyi Sándor, karnagy kisérte zongorán. A darabot másnap, kedden meg kellett ismételni — közkívánatra. Ekkor is telt ház volt. Ezek után a pápai katholikus legényegyletnek nincs mitől tartania: — bátran szembe nézhet mindenkivel, ki életrevalóságát kétségbe akarja vonni.