Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-02-09

XL. évfolyam. Pápá. 1913. február 9. G. szám PÁPAI LAPOK Pápa varos hatóságának es több papai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárun p. Szerkesztőse^ es kiadóhivatal : Goldlierfí Gyula papírkereskedés*-, I .-tér J".-il; szám. Telefúr. 112 szdm A szerkesztésért felel"s laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klőlizetések én liirdetósi dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A an ára : egész évre 1"J kor., félévre »5 k., negyedévre 3 I Nvilt-tér soronként 10 fillér. — Kgyos szám ára .Vi tili. Tanítók dolga. A tanítói karnak régi kívánsága, hogy sorozzák őket is az állami tisztviselők fizetési osztályaiba. Hosszú Ideig méltánytalanul mellőzött kívánságuk most jutott törvényjavaslatba foglalás stádiumába, amelynek szelleme ezúttal hézagainak daeára is határozott haladást jelent. Legfőbb ideje, hogy a nyomorgó tanítókon esett méltánytalanságok megszűnjenek; a tanító, aki ki volt szolgáltatva a községek nemtörődömségének sokhelyütt, sőt mondhatnók a falvakban mindenütt, az egyedüli kulturexponensek, mert a hivatali tisztviselők és a nép között ritkán van konnexus, már csak azért is. mert a nép ösztönénél fogva, bizalmatlan minden bürokrata iránt, aki az ő szemében az egész pantallós társadalmat képviseli. A falu papja bizonyos tekintélyű piedesztálon áll. ami eleve kizárja a közvetlen érintkezési, s igy ennek lehetősége egyedül a tanítóra marad, akit foglalkozása amúgy is a legjobban köt a néphez. Mármost a legszégyenletesebb dolog, hogy azt az embert, akit ily módon a legközvetlenebb kulturexponensként ismer meg a nép, a maga leplezhetetleu nyomorában mutassa a kultúra útját. Talán élő szimbólumnak dobta őt oda a sors, hogy lássák, mi az ;i kultúra: nyomorgó, lerongyolt éhezés. Aki azt hiszi, hogy a eikkiró színezi ily sötétre a tabitóhely

Zetel. a/, ne sajnáljon beletekinteni a tanítók újságába, az ,,1'j korszakba." Oly tények leírásával fog minden lapon találkozni, amelyek Gorkij íantáziiijál is megszégyenítik. Ilyen dehonesztálóállapotoknak vet véget a javaslat törvényre való emelkedése. Ámha emberi sorban is helyezi a tanítókat eddigi állapotukból, bizonyos hézagokat még be kellene tölteni méltányos intézkedésekkel. Igy pékiául a javaslat nem helyezi a tanítókat az állami tisztviselők fizetési osztályaikba, hanem ahelyett a XI - IX. fizetési osztályokhoz hasonló külön fizetési osztályokat szervez. Visszaesést jelent az a pont. mely a tanítónőknek kevesebb fizetést ad a tanítóknál. Az egyes fizetési osztályokban az előrehaladás automatikus ugyan, de van egy pontja, mely szerint akik érdemességüket nem igazolják, illetve képtelenek az általános tanítási követelményeknek meglelem, az utemat

ikus előléptetés kedvezményéből kizárhatók. Minthogy az előléptetés joga az állam' segélyt nem élvező községi iskolákban a községé, a tani tó előléptetésében szükséges minősítés körül a népnevelés eredményét megbírálni nem képes laikus egyéneknek a kezében van a legfőbb hatáskör, s a tanító ki van téve annak, hogy holta napjáig sem kap évi 1200 koronánál nagyobb fizetést, .vilii azután azt jelentené, hogy a régi állapotok miben sem változtak, inert a családos ember nem bir sok éven át megélni havi luo koronából Helyes az az elv, hogy ugy az állami mint a községi és felekezeti tanítók fizetéséről egyforma fokozatban történik gondoskodás. Reméljük, hogy derék knlturexponenseink a jobb megélhetési viszonyok között a magyar kultúra ügyét mégjobban fogják felkarolhatni. Megrágalmazott ezredes. Nem tudjuk ugyan, sót nem is tartozik a dologra, hogy ki az az F. A., aki egyik fővárosi napilapban a közleményt leadta, mégis a legnagyobb megbotránkozással kell vele t og lai kőznünk s mint olyant, ki mintegy tudva valótlanságot, irt. e helyen, tehát nyilvánosan elítélni. Ugyan nem valószínű, hogy e kinos. Ugyröl t. olvasóink eleddig ne értesültek volna, mégis röviden megismételjük, hogy tulajdonképen mi is történt, ? A páp&i helyőrség továbbszolgáló altisztjei, kikhez a/, ihászi cs. és k. csikótelep továbbszolgáló altisztjei is csatlakoztak, a/, idei Ui-ang Folyamán. "jaímár~25-eii""'Papán bált rfc.-í*ffi.' melynek, mint azt mult némánkban megírtuk, igen szép sikere volt. Ig"TI csinos kiállítása meghívókat bocsátottak ki annak idején, még pedig külön-külön nyomásban magyarnyelven, a iiiin"az a hon védhits/.ursághoz, melynek eiolgáiat) nyelve magyar, illik is és németnyelven is. bOgy a cs. és k. közös hadsereghez tartozó ihásziaknak a szolgálati nyelve is respektálva legyen. .-W..-III i pedig, hogy kinek küldték a meghívót, a borítékba magyart vagy németet tettek. A szóban forgó tóvárosi napilap mult vasárnapi számában ebből az esetből kifolyólag F. A. aláírással egy rendkívül éles tónusban megirt cikk jelent meg, melyben ugy van feltüntetve az egész, zeziegráit— A „Pápai I. a p o k" e r e d e t i t á r e á j a. — Irta - Farkas Fii. Hét óra után Tusuády ajtaján váratlanul csöngettek. A következő pillanatban az inas kissé zavart képpel nyitott be a dolgozószobába. — Nagyságos ur . . , Tusuády az íróasztala előtt ült. Nem tekintett föl, csak ugy szólt hátra. — Már mondottam, hogy senkinek nem vagyok idehaza. — De nagyságos nr kérem, egy hölgy . . . — Mindegy, küld el öt is. — De nem olyanféle, akit el lehet küldeni. Tusuády most mégis csak hátrafordult. - Ismered talán? — Igenis, nagyságos ur. — Hát kicsoda? — A Németh nagysága. — A főmérnök ur felesége ? . . . bocsásd be. Vagy megállj, előbb csavard fel a villanyt. Átkozott rendetlenség van ebben a szobában. Mindegy, most már úgysem segitbetaa rajta. Nyisd hát ki azt az ajtót. A fiatalembert láthatólag nagyon felizgatta ez a látogatás. Izgatottsága csak fokozódott, mikor a váratlan vendég megjeleut a küszöbön. Német Jolán az úgynevezett feltűnő szépségek közé tartozott. Bár a legegyszerűbb angol ruhákat hordta, mindig volt benne valami különös. Különben eröseu modern elveket vallott, sokat beszélt a nők egyenjogosításáról és néhány feminista folyóiratra is előfizetett. Akik ismerték, azt mondták róla, hogy érdekes asszony, aki komplikált lelki életet él. Ebben a komplikált lelki életben ő is erősen hitt. Hosszat azonban senki sem tud róla. Ks most mégis eljött Tusuády lakásáru. Este hét óra után jött és sürün lefátyolozva. Az ajtóban megállt és bizonytalan pillantást vetett maga körül. Aztán egy lépéssel mégis közelebb jött A fiatalember eddig egy szót sem szólt. Most azonban egy ugrással az asszony mellett termett és szenvedélyes ölelésre tárta ki a karjait. De Jolán egy hirtelen mozdulattal megakadályozta ebben. — Nem, nem akarom — mondotta határozottan, majdnem nyersen. A másik megállt. Figyelmesen megnézte az asszonyt, azután leült az íróasztalhoz. — Rendelkezésére állok, nagyságos asszonyom — a hangja már száraz volt és nyugodt. Csak a keze reszketett egy kissé. Jolán nem ült le. Amikor meggyőződött, bogy ujabb támadástól nem kell tartama, lassan az íróasztal elé állt. — Hogy van szegény barátom — kérdezte esöndesen. — t'sodalkozom — szólt Tusuády. — A látogatásomon csodálkozik ? Magam sem értem, hogyan tehettem meg ezt az őrültséget. De mikor az estilapokbau olvastam, hogy nii történt magával, ugy éreztem, hogy el kell jönnöm. — Ugy? már elolvasta őket? — kérdezte a férfi fanyarul. — Mit szól az alcímekhez. Azután kiterített egy nagy ivet, amelynek tetején az volt: A renegát. — Azt hiszem, a legközelebbi tiz évbe ez lesz a hivatalos nevem. Jolán kissé előrehajolt: — Mit fog most tenni ? — Semmit. Itt maradok és nem csinálok semmi reudkivüli dolgot. Nem lövöm magamat agyon és nem tűnök el. Ennyi az egész. — Ennyi az egész? Ks mást nem tud mondani annak az asszonynak, aki kockára tette a hirnevet azért, hogy maga a mai estét ne töltse egyedül ? Tusuády ajkai körül az iménti fanyar mosoly jelent meg. — Disztingváljunk asszonyom. Annak az aszszonynak, akit őszinte szenvedély kergetett volna lel hozzam, aki ebben a szomorú érában önkéntele-