Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-11-23

Pápai Lapok vagy mezőgazdasági üzemeket. Vagy ha ez nem lohetseges, — foglalkozzék élelmiszer árusítással, vagy más alkalmas, hasznot, nagy hasznot hozó üzlettel. Bizonyos, hogy eleinte nagy áldozatot követelne az ilyen fajta befektetés, de viszont -- nem is hosszú időn belül — igen szép eredményeket érhet el. Az igy elért jövedelemmel, vagy annak egy részével fedezze a jelentkező hiányokat. Gondolkozzunk! A tél borzalmai. Az időszakok közül a tél a szegény ember réme. Minél följebb megyünk a földtekén, annál szegényebb, szükülküdőbb a természet azokban a javakban, amelyeket az emberek a maguk fenntartásához munkát fejtenek ki. Az eszkimó és a lappföldi már nem is vehetik igénybe azokat a terményeket, amelyek nálunk főtáplálkozását képezik az embereknek. Buza nincs arrafelé, még a hűvösebb időjárást is elviselni tudó árpa •és zab sem nő meg ott, ahol éppen ezek a körülmények az embereket sajátos kultúrára késztették. Ezekben az országokban az állattenyésztés a főforrása az emberek életiontartásának, itt nem látunk mást az •év túlnyomó részében, mint a havat és a hó között iram szarvasokat és apró, bőrbe bujtatott emberkéket, akikből hiányzik mindama lendület és a szép iránti érzék, mely pedig a délibb részeken lakó emberiséget annyira jellemzi. Ezekben az emberekben egy morál él az életük berendezése olyan, amely a téli időjáráshoz aklimatizálódott, ezt az életet ráalkalmazni az enyébb tájon lakó népre teljesen lehetetlen, ugy hogy még az átmenet is a hideg évszak leié bizonyos testi megpróbáltatással jár. Ilyenkor van a legtöbb hülés ós a statisztikából tudjuk, hogy a gyermekhalandóság nagy hányada az Őszi hónapokban intőződik el. A rideg statisztika mondja nekünk azt is, hogy a hideg hónapok szülik a legtöbb vagyon és az ember testi épsége ellen irányuló bűntetteket. A mi vidékünkön tehát a tél beállta jelenti egyúttal egy csomó ínségnek a beálltát is, amely tudvalevőleg minden bűnnek az eredője. A moralisták tehát, akik folyton azt hangoztatják, hogy a szegény ember a lappföldit vegye példakép és cselekedjen ugy, mint az, aki ott fenn mohokból és leölt állatok zsírjából szükösködik — nem találták el a kellő hasonlatot. Azok az emberek hozzáhasonultak a télhez, azok az emberek ilyenekké lettek, ilyenekké fejlődtek, olyau körülmények között élnek, amelyek nekik megkönnyítették az ő különleges erkölcseik betartását, de mi, akik magunk is egy váltakozó éghajlatnak szenvedő alanyai vagyunk, mi bizony egj'uttal áldozatai vagyunk ennek a váltakozó éghajlatnak, amelyek közül a tél ugy gazdasági, mint egészségügyi szempontokból a legsúlyosabb. . m van-e mód rá, hogy eltüntessük mind azt a hátrányt, amelyet tűrnünk kell a tél miatt? Eltüntetni nem lehet, mert olyan erősek nem vagyunk, birokra kelhetnénk a természetűvé de van akaratunk és vannak eszközeink, amelyek segítségével akaratunkat oly irányban hajthatjuk végre, hogy ezzel megkönnyítsük azoknak a bajait, akiket a tél legjobban Bujt. Az isteni előrelátás ugy gondosNem volt soha semmink, Csak a kacagásunk; A jó kedvünk volt az Egyetlen pajtásunk. Szántó Lipót. A mode n és a falusi ember. Az úgynevezett modern ember valami különös öuinegelégedést érez, amikor szembeállítva látja magát a uép egyszerű emberével. — Ez egy régi időkbe való, balitéletekkel és babonákkal telített ember gondolja, mig jó magam uyilt eszű, tudományos fegyelmezettségben edzett agyvelejű, a inai korba beillő ember vagyok. I.- szinte sajnálja a fóldmivest, a gazdát, vagy a kisebb képzettségű iparost, amikor ezek az égboltozaton tapasztalt változatokból következtetnek az időjárásra, amikor emberek és állatok gyógyításához olyau füveket és folyadékokat használnak, amiket öreg parasztemberek ajánlanak. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, hogy voltaképen mi is az a balítélet? A kifejezés azt a fogalmat födi, hogy valaki valami lehetetlcnbea, a természet sorával ellentétes dologban hisz. Pedig hát az ilyesmiben okos és tudós emberek is hisznek. Hisznek, mert kénytelenek vele. A lehető és lehetetlen dolgok közötti különibséget nem a mi képzettségünk érezteti velünk, hanem a tapasztalat. Miuden uj természeti jelenséget tapasztalásból tudunk és ennek tulajdoníthatjuk, hogy lehetetlennek látszó dolgokat, amikor a tapasztalat a lehetőség mellett bizonyított, a legtermészetesebbnek találunk. itt áll mindjárt a közelmúltból egy-két példa. Húsz évvel azelőtt, ha az úgynevezett modern embernek azt moudja valaki, hogy mód vsu rá, hogy az embert ugy fényképezhessék le, hogy sem ruha. sem hus nem rajzolódik le a lemezre, hanem csak osontrészei a testuek, akkor ez a modern ember vagy azt hiszi, hogy babonás, végy azt, hogy bolond ember bes/'

1 hozzá. Amikor azonban jött Röntgen természeti." ős és az általa fölfedezett sugarakkal való tapasztalatait bemutatta tudóstársainak, azontúl már a legtermészetesebb lett az, amiről azelőtt legföljebb ha tréfásan lehetett beszélni. Ha an állította volna valaki a drótnélküli táviratozás előtt, hogy a levegőben olyan villamos hullámzásokat lehet előidézni az egyik állomásról, hogy azokat a másik állomás közvetítő eszköz hijján is átveszi, akkor a bizonyos modern ember megint csak lesajnálta volna a jő embert, akiben volt annyi naivság, hogy azt jó maga elhitte és annyi vakmerőség, hogy ezt a hitét más valakire is rásózza. Ma már oly vígan dolgosnak a drótnélküli távíróval, hogy nagy óceánjáró személyhajókon naponta újságot adnak ki. Az újság tartalmát pedig azok a drótnélküli táviratok képezik, amelyeket útközben a pattról vesz föl a gyorsvouati sebességgel usző hajóóriás. Ma egy bank omlik össze Londonban, az igazgatóját hűtlen sáfárkodása miatt börtönbe vetették. Holnap már az aroképe megjelent egy párisi újságban. Hogyan lehetséges ez, amikor a tengeri utat nem is számítva, másfél unp kell hozzá, mig a vasút ebből az egyik világvárosból a másikba jut? A feleletet megint esaa megadja egy távíró-csoda. Nagy villamossági feszültséggel egy tű a fölvevő helyen ugyanolyanokat ir le, mint amilyeneket a föladó helyen kopogtak le. A kép vázlatát Loudonban lerajzolom a telegraf-tüvel és a másik másodpercben már Parisbau látszik ugyanaz a tünyom. 1918

. november 23. kodott ebben az évben, melynél nehezebb idők a modern Magyarország felett alig vonultak el, hogy a tél ne korán jelentkezzék. Enyhe, szép őszünk van, amikor a szegény ember nem szorul meleg szobára, meleg gúnyára. Hogy ez az ősz mennyire hasznára volt az embereknek, erre nézve legjellemzőbb a mult hetekbeu összehívott munkátlanok gyűlése, melyet elsőizben részvétlenség miatt el is kellett halasztani, a második alkalomkor pedig alig gyülekezett több össze másfélszáz embernél. Ez örvendetes jelenség — egyenlőre. Hogy mi fog történni a jövőben, hogy a tél ilyen enyhe marad-e, mint amilyen a tél-elő volt, ez olyan kérdés, amely Istentől függ, akinek a jövő a kezében van. Egyenlőre örüljünk neki. A bűnügyi statisztika most még csak szórványosan mutatja a tél közeledését, de már vannak jelek, amelyek azt engedik következtetni, hogy ez a tél nem lesz külömb az elődeinél. Sőt még súlyosabb lesz, mert a krizis ilyenkor mutatkozik majd teljes pőreségében. A társadalomnak tehát az kész feladata, hogy ezeken a bekövetkezendő borzalmakon már idejekorán a lehetőséghez képest segítsen. Egy merész szót nálunk kockázatos dolog a nyilvánosság előtt kiejteni, de mi megmondjuk anélkül, hogy ez fenyegetődzés lenne, hogy a segitő aktióval jó lez sietni, ebben az esztendőben. Mert a gazdasági pangás következtében bizonyos, hogy nagy lesz a munkanélküliség és a korgó gyomruak nem nézik a paragrafust. Mig a jómódnak ujabb és ujabb téli szórakozás után néznek, addig egy nagy tömeg sétál Budapest utcáin, vészes gondolatokat táplálva Egy félóra alatt az egész kép itt áll előttem. A képet most érzékeny vegyi réteggel átvont vaslemezre vetíti a cinkografus, aki azután kimaratja a képnek a hézagos részét és egy óia alatt már nyomdába készen áll a klisé. Amit lehetetlennek hittüuk, arról íme tapasztalhatjuk, hogy lehetségessé vált. A nagy természet egy ideig titokban tartotta előttünk, most meg már elárulta a titkot. Ks igy ki tudja, hány titok van még, amelyeket majd csak később fog elárulni uem nekünk, hanem az utódainknak a természet. Nem akarjuk a kontárok és parasztasszonyok dolgát védeni, de hány esetheti törtéut, hogy egy népies med UM na meggyógyította a beteget? Hiszen a hivatalos gyógyszerek is ugy kerültek a gyógyszerkönyvbe, hogy megtapasztalták ahhoz vagy amahhoz a betegséghez való győgyhatását. Vagy lehet azt matheinatikailag bebizonyítani, hogy a gyüszünövéuy olyau mérget tartalmaz, amely a szívmükédést gátolja. Látjuk tehát, hogy a „modern ember" is bizony csak éppen ugy nem tudja okát adni a világon történő jelenségeknek, mint a többi, akik fölött sajnálkozó gúnnyal mosolyog. Pedig amikor a földmíves ember prognózist csinál az ég sziliéről, akkor ezt ugyanolyan okokból teheti, mint a művelt ember, akinek megvannak az időjósláshoz való segédeszközei, de azért éppúgy tévedhet, mint a parasztember. Azt pedig biztonsággal megjósolni, hogy augusztusbau hőség, februárban meg fagy lesz, ahhoz már esak igazán nem kell nagy tudomány. Szatir.