Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-10-12

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberj? Gyula papirkereakedése, KS-tér -J.'i-ik isim. Telefon. 112 ezám A szerkesztésért felelős laptulajdonog: GOLDBERG GYULA. ElSflzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendűk. A lap ara: egész évre l'J kor., félévro 6 k.. negyedévro 3. Nyilt-tér soronként 40 Hllér. — Kyyes szám ára :!0 fill. A drágaság ellen. Az a gazdasági krízis a melyen Ausztria-Magyarország átment és amely még ma sem szűnt meg, igen mélyre­ható hatással volt hazánk gazdasági éle­tére. A pénzügyi, kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági téren* felmerült zavaró momentumok nemcsak a gazdasági fej­lődés normális következményei s az elemi csapások voltak, hanem politikai okok is, de légióként a háború s tiz ezt kö­vette mozgósítás. A tizlnmapos háború rengeteg értékvesztességgel járt; a "mit emberben állatban, fegyverben, muníció­ban, az elpusztult házak, ntulc és gaz­daságok révén az államok vesztettek, milliárdokra mg. De nemcsak a hadvi­selő államoknál volt ez/^ig^y' hanem a szomszédaiknál is. Mi^fcfrchiánkban is nagy fenakadást szenvedett'a termelés; munkaerő és megrendelés hiányában sehol sem tudtak dolgozni. A mozgósí­tásnak legfőbb része van a még mindig tartó krízis felidézésében. A monarchia több száz milliót költött a hadsereg egy részének mozgósítására, majdnem egy éven át elvonta az ország fiatalságát a produktiv munkától és a háború veszé­lyével fenyegeti*! egyre a világot, ami u tőkét módfelett óvatossá, tartózkodóvá tette s igy közvetlenül ólesbitette a hely­zetet. Ez idézte fel nálunk a rettenetes drágaságot a pénzben s ebből folyólag áruban, de különösen az élelmieikkek­ben, amely téren valóságos uzsora folyik. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy Magyarország az üres gyomrok országa lett a keserves gazdasági megpróbálta­tások hosszú dúlása után. Drága az élet és nincsen pénz, tehát nem esznek az emberek, vagy legalább annyit nem, amennyit máskor. Ezt bizonyítja a pénzügyministeriumnak ez év első felé­ről kiadott kimutatása, meri a fogyasz­tási adók hihetetlen < sése szerint az első félévben körű belül háromszáz millióval kevesebb élelmiszer fogyott el mint más esztendőkben. Hazánkban tehá! nélkülöznek, éhez­nek az emberek. Elfásult, kiábrándult, lezüllött ekszisztenciak milliói egyfelől, — az ezeken meghízott, elbizakodott, szívtelen emberek ajBQej másfelől. — ez a mai Magyarország hű képe. A tnl­nyomó többség éhes, rongyos, piszkos, az elenyészd kisebbség dőzsöl és zsar­nokoskodik. A végletek országa ez most, a tökéletesen még ki nem egyensúlyo­zott társadalmak országa, ahol a gyom­rok kezdenek leszokni az ételtől a vi­lágnak és a századnak határtalan szé­gyenére. Miért: mert drága az élet; mert csak panaszkodik, sopánkodik mindenki a drágaságról, de ellene mit sem tesz. A háborús veszedelem elmúlt, de az enyhülés még nem állott be. Az élelmi­szeruzsorások — agylátszik — véglege­síteni akarják a rendkívüli árakat, mert az olcsóbb beszerzés ellenére sem szál­lítják le. »S B fogyasztó közönség tehe­tetlen velük szemben, legfeljebb sztráj­kol, nem eszik. Csakhogy ez nagyon beteg állapot, amin sürgősen és okve­tetlenül változtatni kell. Belátják ezt a fővárosban és a vidéken egyaránt, de eddig mit sem tettek a javulás érdeké­ben. Most végre okos szó is vegyül a sok siránkozásba, amely nem panaszko­dik a drágaságról, hanem hatásos ellen­szert hirdet »illene. Kecskeméten, Budapesten és Makón is belátta a városi tanács, hogy pl. a húsnak hihetetlenül magas ára sehogy sincsen arányban az élő állatok árával, vagyis, hogy a hentesek, mészárosok most jóval olcsóbban szerzik be az ölni, vágni való állatot, mint valaha, a hust mégis a régi drága áron mérik - ezért szép szóval, majd erélyes fellépéssel kényszeritik őket a magas árak leszállí­tására. Ez természetesen nem megy egé­TÄECÄ» Három csók. Még három csókja volt halálig. Nem gondolt arra kinek adja —, Az ágy mögött ttt állt a térje, A szobában járkált az apja. A csend feszült, a lámpa égett. Halványult már az asszony ajka. Még három csókja volt halálig S nein gondolt arra kinek adja. Susogtak a szomszéd szobában. Az asszony szemén köny jelent meg. Aztán csak intett és behozták: Repesve ment tele a gyermek. Ks rácsókolia három csókját. Nem volt már több kihűlt, az ajka. Az ágy mögött, ott állt a férje Ks töl-alá járkált az apja. Mujthényt György. Itta Karpiti Aurél. Akkor még íjne!l'uagas*'énak mondták a budaiak a Gyorskoesi-utoiít éa estenként a kutya­kapitány sétált benne Iliynauval, a doggal és ucy tiz éves kisfiúval. l)e a házak akkor is csak olyan keveset mutattak a bennük öregedő életből, a kí­váncsi járókelőknek mint ma. Apró ablakaikban sürti csipke irhangok.it lebegtetett a langyos dunai szél s muskátlik piros 11nyői simultak a süni ke­res/.tvasak csigáihoz, a.nik mögül csak a kakukkos óta kiáltása hangzott ki néha. Azt, hiszem a török idők óta nem sok változás történt itt, éppen, hogy abUkokat vágtak a de! untból rakott, sárgára me­szelt falakba. Kzt sem -/Ívesen tették nyilván, né­hol legalább egész az éress alatt nyitogatják homá­lyos, vaksi szemüket a /öldkeretes üvegtáblák — s ágaskodni Kell, ha valaki be akar nézni rajtuk, simák és kopaszok a nugysipkáju házak, itt-ott csak egy köfejes címer a kapuk fölött. Messzire kopognak a lépések a eteadbtS) és valamelyik eme­leti ablakból egy Leuni r keringő ütemei szállnak álmodozva nz ég felé, 11 alkonyat vörös felhői utáu, ainil.be öreg, szürke macskák görbítik bele a hátu­kat, a kémények tetejéről. Méz Marton, a fűszeres, a sarkon, ernyőt csi­nál sovány kezéből a s/eme fölé és ugy néz vi/.s­gálódva a Kilenc pacsirta poros oleanderei felé, 'mintha a kutyakapitányt várná, a ki félóráig szo­jkott Válogatni a fekete vírzsiniák között. De a ' kapitánynak mar csak a háza vau meg . . . Ott lakott abban a. kiugró, haiulott falu kis J kik házban, amelyiknek vasráooeal kerített szögle­| tében minden este meggyújtottak a lámpát Szent ' Vendel fekete szobra előtt. Piros téglával volt ki­| rakva a kapualja és a két öles udvart körülfutották a szölőkaréjos levelei. Ott lakott a nyugalmazott öreg kapitány, a rossznézésii és bizalmatlan doggal, a vén Johannái, aki liuszárnadrágot gyűrt a csiz­májába és a kisfiával, akinek nkkoiihau megaratta többes genitivusza okozott csak álmatlan éJHzaká­kal. Gyönyörű élet volt az. A kapitány egész nap jegy óriási légyesapóva! sétált a két kis levendula­szagu szobában és dörgő hangon adta ki parancsait Johanuak, mintha századot vezényelne. Heggel raportra rendelte az egész házat. Havimul, Johannt és a kisfiút, estefelé pedig sétálni mentek, szorosau I betartva a sorrendet. Legelői a kecskeszarvas, sárga bambusz sétapálca járt, amibe erősen belefogóJzvn, a kapitány következett. A kapitány balkezét hátra­téve, Haynau kurta szijját fogta, mig a kisfiú a kutya nyakőrvébe kapaszkodott. ' : « szaporán szedte lábait. Cipője orrán a kis sárgaréz nagyokat kop­pant a görbe kövezeten. Három lépésnyire mögöt­tük Johann lépdelt, egyenesen mint a gyertya, büty­Wotan A legjobb és a legtartósabb drótszálas lámpa. Húzott drótszállal 75% árammegtakaritái. lámpa Kapható villanyszerelési üzletekben, villanytelepeken és a MAGYAR SIEMENS-SCHUCKERT-MŰVEK-nél, Budapest. VI.. Teréz-korut 36. Gfir-utczi 13.

Next

/
Thumbnails
Contents