Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-09-21

Pápai Lapok 1913. szeptember _M. otthonába, az csodálkozással tapasztalta hogy milyen rend honol a kis hajlékban Milyen egészségesek gyermek és ag£ egyaránt és hogy milyen egyszerű esz közökkel tudnak ezek az emberek kiiz deni a betegségek mindenféle faj táji ellen. Mert nemcsak ez az egyetlen előnyt a tisztaságnak, hanem vau egy más fom tosabb előnye is, az, hogy az embei megelégedettebb, vidámabb és jóval nagyobb az életkedve, mintha testi bajokkal kell küzdenie. A magával megelégedett és jókedvű ember tud már a testével ellentállni a fertőző betegségnek. A lerongyolódott, külsőleg és bensőleg lezüllött ember nem tud védekezni egy erős járvány hatalma ellen, összeroppan. Ezért oly erős a kolera a balkáni államokban és azért nincs hatalma a nyugati és északi népek között. Ezt meggondolás tárgyává tehetnék hatóságaink. A tiszta ember erősebb és erkölesösebb a tisztátalannál, AZ előzetes óvóintézkedések tétessenek meg az egész éven át. tanítsák a népet testi tisztaságra és ezzel a leghathatósabb óvóintézkedéseket foganatosították. Erre gondoljanak mindazok, akiknek föladatuk a népei vezetni. Ha ezt körösztül vitték, akkor megrendszabályozták a kolera behurcolását. A fekete veszedelem. Bármennyire érkeznek megnyugtató hírek a napilapok révén az ország egyes részéről tudomásunkra s bármennyire látszik a koleraveszedelem szünöfélben, semmi kétség sincs aziránt, hogy itt az ideje: kettőzött figyelemmel és a leglelkiismeretesebb imádlak benneteket. Nem is a ti viselkedésiekből tudtam én azt, hanem a - k suttogásból, célzásból, hirteleu abbamaradt beszélgetésből. De in-/, n mindegy a/.. Többet nem beszélünk róla ugy-e'.' Ba hízelgő dorombolással simult Kádárakhoz, kik reszkettek, hogy szülőiről fog tudakozódni, de nem tette és Kádárék megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Kádamé most ott ült az asztalfőn a hol az ut'-ára, hol a leányra nézett. Kádár arca ragyogott n boldog büszkeségiül. SíirÜO kocintgatott a doktork -..-!•/•-titix a. e, ,/ awoiA arra gondolt, hogy .gv is jó. IIa Klára nem akar zsurozui, táncolni estéIvekre járni, hát menjen a maga utján, hiszen hzemmelhitliatólag igen jól érzi magát rajta. Az ajtó MI telén kinyílt s a szobaleány sürgős levelet adott át a kisasszonynak. Klára kissé <r..elátkozva forgatta kezébeu a nagy. esetlen, pecsétes, szürke borítékot. Kádár inasokkal beszélt, ím felesége meglátta az irást és falfehér lett a rémülettől. Fel akart állni, hogy Klára mellé lépjen, hogy védje, bátoritsa, erősítse, ám a másik percben örömmel látta, hogy a leány nyugodtan futja át a teutat ' i, görhe sorokat, mikor átolvasta, összehajtotta - még keze sem remeg közben. M i-t hirtelen fölemeli szemét és pillantása találkozik Kádárné remegő, riadt, esengő tekintetével. Klára gyöngéd M, szeretettel mosolyog az anyja szeme közé. Az asszony lelke télszabadul, vígan repül megint fölfelé, mintha rabláncokból szabadult volna meg. Mikor a vendégek eltávoztak, megszólítja a leányt: — Klárikám, levelet kaptál . . . — Igen, — felelt elfogulatlan hangon a leáuy pontossággal megtenni és betartani az üszszes óvintézkedéseket, melyeket a hatóságok elrendeltek. Minél súlyosabbaknak és költségesebbeknek tűnnek ezek a rendelkezések, annál biztosabbra vehető azoknak hatása. Pápa város rendőrkapitánya már a hét első felében bocsátott ki szigorú rendeletet, melyben, vagy 12 pontban egyenkint és külön-külön felsorolja mindazt, mitől óvakodni kell, hogy a. kolera veszedelmétől megmenekedjünk. Sajnos, még az esetben sem vagyunk ímmunisok, vagyis védve a veszedelemtől, ha e 12 pont mindegyikét a legszigorúbban betartjuk, — mennyire fenyeget tehát a baj akkor, ha az óvintézkedéseket figyelemre; sem méltatjuk. Az, hogy a legszigorúbb büntetéssel sújtják a rendelet áthágóit, jelen esetben még a kisebbik baj; sokkal nagyobb lesz az, ha a könnyelműség engedte nyilason beférkőzik a rém. Késő bánat lesz már azután a jajgatás! i Pápa éppen a héten oly veszedelembe jutott, hogy legközelebbi szomszédságában, Vaszaron halt meg hirtelen egy ember koleragyanus körülmények között. A hatóság intézkedésére Vaszart szinte elzárták városunktól. Helyesen van! Itt közöljük egyébbként a rendőrkapitány rendeletét egész terjedelmében: 2542 913 R. Hirdetmény. Tekintettel az ország területén fellépett kolerajárványra, szükségesnek tartom a város közönségét, különösen a tisztaságra és mértékletességre figyelmeztetni. Egyúttal felhívom a közönséget, hogy mindenki különös gondot fordítson testének, ruházatának, lakásának, műhelyének, üzle— épen beszélni akartam róla veled. Apának pzólui sem kell, csak ingerelnénk, idegesiteuénk a dologgal. Nyugodtan beszélt, mig Kádárné egész testében remegett. — Ö irt? — Igen. Az asszony, akitől örökbefogadtatok. aki írásban adta ki a nyilatkozatot, hogy egyszersmiodeukorra lemond rólam. Az irja. hogy beszélni akar velem, de én jobban tudom, hogy mit akar . . . — Mit? ... — kérdezte Kádárné, lélegzetét visszafojtva. — Pénzt. — felelt nyugodtan a leány. — Már többször irta, bogy meghal, ha nem lát, de mindig megelégedett azzal a kisebb, vagy nagyobb summával, amit levelére küldtem. Most azonban nagyon eseng utánam, hát töhb pénzre lesz szüksége, mint amennyi zsebpénzembői futná. Hozzád fordulok hát, anyn-kám , . . — Uh szívesen . . . ezer örömmel ... — hadarta Kádárné boldogan, — amennyit akarsz . . . 1 le miért nem moudtad soha, hogy levelet ír neked? — Nem akartalak nyugtalanítani téged, sem apát. Ti mindentől ugy rettegtek és nem akarjátok megérteni, hogy ő az életemben nem jelent semmit. Ti neveltetek, gondoztatok, szerettetek és a tietek vagyok egészen. De olyan lealázó rámnézve, hogv ezt még bizonyítgatni kell. — Nem, — nem, kis lányom, ne beszélj igy, Stt nem bírom hallgatni ... A többi már csókba j és könnybe fulladt. Klára oly gyöngéden simogatta az asszonyt, mint az okos, fölényes anya a csacsi, érzékeuy, ok nélkül síró gyermekét. A pénzt elküldték s azonfelül még igen sokszor küldtek PEN/t. de Klára nem látta anyját soha. Sehogy sem tudta megérteni, hogy miért kelljen tének, különösen pedig árnyékszékének tisztántartására. Étkezés előtt kezét mindenki tisztára megmossa, s ügyeljen arra, hogy étele és itala tiszta és egészséges legyen, miért is a Tapolca folyó, s az udvarokban levő kutak vizét ivásra, mosogatásra használni nem szabad. A mértéktelen evéstől ivástól mindenki tartózkodjék, mert az elrontott gyomor, továbbá a nyers vagy romlott gyümölcs élvezete a kolerára hajlamossá tesz. Élelmicikkek csak jól megsülve vagy főzve fogyaszthatók, nyers vagy romlott gyümölcs, úgyszintén halak valamint nyers tej termékek, vaj, sajt, túró, tejfel és tej élvezetétől, továbbá szódavíz ivástól a ve-* szély napjaiban mindenki tartózkodjék és pedig az utóbbitól különösen azért, mivel nem tudható, hogy a szódás üveg, előzőleg nem-e kolerával fertőzött házban használtatott. A Halak, s fertőzött helyről érkezett gyümölcsök árusítását, további intézkedésig megtiltom. Mészárszékek, hentes, pék és egyébb élelmiszert árusító üzletekben a pénz átvételére külön egyén alkalmazandó, az élelmiszert kiszolgáltató egyénnek a pénzhez nyúlni tilos, úgyszintén szigorúan tilos a vevő közönségnek az élelmiszerekhez válogatás céljából hozzá nyúlás megengedése. Élelmiszerek üzletekben, úgyszintén a piacon fehér tül vagy vászon takaróval fedendök be s hólyag papírba csomagolva árusíthatók, piacon az élelmiszerek csak megfelelő állványokon, vagy földre tett deszkákon kosarakban befödve árusíthatók. Korcsmákban, vendéglőkben, sürödékben és kávéházakban csak üvegből készült, zárt, illetve fedeles, só és paprika tartók használhatók, s ugyanezen helyiséiieki azzal a/, asszonnyal találkozni, aki annak idején lelencházba adta kis leányát, mert a szeretője igy kívánta. Pénzért lemoudott a gyermekről idegen emberek javára s pénzt fogadott el kárpótlásul, valahányszor közeledését vnszautasitották. .V haragudott, nem volt fölháborodva, esak közömbös volt a lelke legmélyéig. Egyszer aztán pénz sem kellett többé a szerencsétlen, elzüllött teremtésnek. Meghalt, elfelejtették, nem beszélt róla senki. A doktorkisasszony kózbeu férjhez ment s igen boldog asszouy lelt. Mikor aztán a kis fia is megszületett, ugy érezte, hogy mindent megkapott az élettől, amit halandó ember csak várhat. A betegágy után azonban nagyon ideges lett. A férj, a szülök remegve nézték a futai asszouy sápadt, borongós arcát. Ha kis fiára nézett, miudig megnedvesedett a szeme és lelkében különös, titkos gondolatok röpködtek : — Vájjon mit érezhetett ő, mikor én megszülettem'.' Szenvedett-e ilyen halálosan, ujjougott-e ilyen földöntúli ölömmel?! Akkor, ott, ab! au a szent pillanatban nem volt ott a nyomorúság, a pálinka, a szerető . . . Akkor mindez semmit sem jelentett számára. Anya vult, mint én, ki ott vonaglik az életet adó, halálos fájdalmak alatt . . . Akkor én az ové \oltatn, a testébői kiszakított darab és senki hozzá oly közel uem állott, mint én . . . Ai ö kebléből szívtam az élet első forrását s az ő tekintete alatt pihentem, aludtain el, hogy aztán ne lássam és ne akarjam látni soha. Pedig mi egyek voltunk valaha s nekünk nem lett volna szabad örökre elszakadnunk egymástól. S ha ő vétett is ellenem nagyot, halálosat, vájjon nem nagyol.h-e az én bűnöm, amit ellene követtem el ? Hiszen ő szegény volt, tudatlan, elhagyatott; rabja vágyainak,