Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-08-31

beu is istápoljuk, tutijuk megnyerni l mi nagy ügyünknek. Iskolanyilás elején különös nyoma tékkal kell hangsúlyoznunk, hogy tisz­tára ez az egyetlen módja annak, hogy mi itt ebben az országban nemzetiségi féktelenségek által ne zavartassunk, adjunk ennek az országnak a szeretet emlőjén táplált nemzetiségi nemzedékel és akkor meglehetünk győződve róla, hogy ennél hathatósabb eszközt nem lehet kitalálni egy csöndes harc kivite­lére. Napoleon, aki kijelentette, hogy minden káplár a marsall-botot viszi a tarsolyába, ha megvan hozzá a kellő értelem és a szükséges jellem, ezt nem­csak a saját káplárjaira gondolta, hanem egész bátran rá aplikálhatta volna min­den más nép katonáira és nem katonáira is. Mert it marsallbot csak képlet, vol­taképeo az erőt, az emelkedést és az érvényesülést akarta vele jelképezni. Minekünk meg kell mutatnunk a nem­zetiségieknek, hogy ők épp ugy érvé­nyesülhetnek itt mint a magyar ember és nem kell más áldozatot hozni, mint azt, hogy velünk egyetértsen és hogy velünk a szeretetben egyesüljön. Iskoláink jövője: társadalmunk jö­vője. Ha iskoláink megfelelnek annak a követelménynek, hogy nemzeti és általános kulturhivatást teljesítsenek, akkor bizvást remélhetjük, hogy nem­csak az iskola, hanem maga a magyar társadalom is nekilendül. A drágaságról. Irta: Wekerle Sándor v. b. t.1. volt miniszterelnök. A drágaság nem sporadikus jelen­ség, nemcsak egész Európában, hanoin az egész világgazdaságban nagy visszás­tálnál 01, kezükben énekes könyv. Mennyei uhitat­tal száll tel ajkukról a karácsonyi ének: Miil'in a pásztorok Betlehembe Nyájat őriznek éjjel a mezőbe . . . 1 - a miut ugy szállt az éuek a hivők ajká­ról, azalatt ar. ajtón kopognak és belép egy béua, falábu ember. — Diesé rt essék az Ur Jézus Krisztus neve! — Mindörökké ámen! teleiének azok. A koldus amint szeműit körülhordta a szo­bában, könnybe lábadt. Egy darabig szótlanul nézte a boldog családi kört, a megelégedést, az örömöt, miközben keblében fájdalmasan fel-feltüntek u mult lei'-'iyt emlékei. Hej, be fájdalmas visszaemlékezés volt is ez! . . . A jó Márton oao.-i ét családja szánalmasan Delták a beat koldust, ki végre a keblében dúló fájdalmas emlékektől megtörve, töredezett haagoa megszólalt: — Márton bácsi, édes jó Márton bácsi! Hát már te/m ismer engem ? Hát olyan nagyon meg­változtam volna én? Hja a faláb, a szeuvedéstöl és bánattól megtört ember' Márt >n náosi tágrauyitott szemekkel bámult a koldusra, majd hirtelen felderült az arca és meg­lepetve kiáltott. — JéaUSOm! Hiszen ez a Madár l'éter! Odarohant a kohl usler, megölelte és meg­csókolta éa a nagy 'elindulástól csak egy szót birt ejteni! — Baráton !... A aoidiis nem birt szólni. Lerogyott a székre - •••• i: •• i .1.. :....'.i -ai.l MI zokogott. A család meghat-.a aéltl a jelenetet. De Márton bá­. . i „ . W • -- — : - — • - 'J m?S.— T ságként jelentkezik, ami nemcsak a mindennapi életet drágítja, hanem kihat a termelés minden tényezőjére s ezzel az egész közgazdasági tevékenységet megnehezíti, sőt megbénítja. Speciális okai. amelyeken segíteni kell, előszóra termelő és fogyasztó közötti közvetlen­ség elősegítése, másodszor a termelés fokozása különösen élelinicikkben. A piac viszonyainak szabályozása, ezzel kapcsolatban a forgalom könny itéseegy es piacnak hasznára válhat, de más piacon amelytől elvonják az árut, fokozza a (lrágaságot. Nálunk is tapasztalható az, ahol egyes a termelés középpontjában lévő vidéki piacok drágábbak a távoleső fővárosi piacnál, avagy a még távolabb eső bécsi piacnál. Mindazonáltal a piacot ós forgalmát nemcsak állandóan szem­mel kell tartani, hanem szabályozni is szükséges. Szabályozni annyiban, hogy ez a szabályozás kiegyenlitőleg hasson a különböző piacok között való eltérésre. E mellett ott, ahol illetéktelen haszon jelentkezik, a közvetítő kereskedelemnél szintén szabályozó beavatkozásra van szükség. A kereskedelemnek éppen az a célja, hogy áruk forgalombahozatalá­val kiegyenlítőén hasson az árra. Ha ettől a föladatától eltér, oly intézkedésre van szükség, mely a közvetítés legális diján kivül az illetéktelen nyerészke­dést lehetetlenné teszi. A másik irány, amelyet a drágaság enyhítésénél szem előtt kell tartanunk, a termelés fokozása s annak a hallatlan anomáliának mérséklése, hogy elsőrendű élelmicikket is külföldről hoznak be. Ez nem olyan kérdés, melyet máról­holnapra meg lehet oldani. l>e habozás és késedelem nélkül szisztematikusan dolgozni kell. Sokan a külföldre vitt élelmiszer korlátozásától várják a drá­tyáuk IS hamar magához jött ÉS vigasztalőlag szólt a béna emberhez. — Sohse búsulj, Péter későn vau már. Előbb KELLETT volna meggoudolui a dolgot. Ugye hogy mondtam, maradjatok, ne menjetek. Es TI kine­vettetek engemet. De mond csak, mi történt veled? — Felrobbant a bánya és AZ egyik lábamat eltörte. Azután pedig elűztek a bányából, azt mondták : — Most már mehetsz, nyomorékra nincs szükségünk. Márton bácsinak elborult A homloka, SZOMO­rúan kérdezte: — Hát a többiekkel MI történt? Élnek-e? Mi van velük? A koldus könnyezve, fájdalmas hangon felelte: — Azok OTT maradtak a bányába örökre... (iörcsüs zokogás váltotta fel beszédét. A jó Márton bácsi és a többiek is sirva fakadtak és sírtak, túrtak sokáig. A béna ember végre megszólalt: — Megérdemeltük-e csapást nagyon. Meg­bántottuk a hazát, az édes hazánkat, hűtlenül itt hagytuk a tálunkat : kincseket kerestünk és én lábammal a többiek pestig életükkel fizették MEG azt. Igy jár az, aki sorsával nincs megelégedve, Azzal no g-zoiitotta a jó Márton bácsi kezét és könnyezve rebegte: — De most már jól vau minden, OTT vagyok, i hová Vágytam, édes hazámba, szép Magyaror­szágban. Sz. B. gaság ENYHÜLÉSÉT Nem osztozom ebben a lölfogásban. A külföldre kivitt cikk a legjobban fizetett áru, amely a ter­melőnek A legnagyobb hasznot nyújtja. Ha ezt elvonjuk, vagy korlátozzuk, a termelés ösztönének legfőbb rugóját akasztjuk meg működésében, amely kö* vetkezményeiben csak károsait hathat vissza MAGÁRA a termelésre s ezáltal a cikk árára nem csökkentő, hanem emelő hatása lesz. A ma uralkodó védővánios irány kétségkívül nagyban közrehatott a drá­gaság-emelésre és a vámtételek lénye­ges mérséklése kétségtelenül árcsök­kentő hatással bir. Ámde ennek az esz­köznek igénybevétele nem kizáróan tő­lünk lügg. Mimién államnak s igy ne­künk is, a nemzeti termelés megvédése és elősegítése jelszavával kell működnie. A nemzetközi forgalom, ebben a vám­tételek alkalmazása, nem az állam aka­ratától, hanem a konjunktúrától függ. S igy kevés reményem van arra, hogy a ma kölcsönösen követelt irány a kö­zelebbi időben változást szenvedhetne. Ez nem annyit jelent, hogy emellett ölhetett kézzel nézzük a világ folyását. Mindent el kell követnünk, hogy külö­nösen az élelmicikk terén ne állítsunk föl áthidalhatatlan korlátokat. Azt a kom­penzációt, melyet a közös vámterület mellett az iparcikkek áremelkedéseért követelhetünk, ne kizáróan az élelem vámjában, hanem a gazdasági védelem számos más eszközében keressük. Ha iparunkat rendszeresen és következetes elhatározással fejlesztjük, elfogjuk ezt érni és a fejlett iparban fogjuk azt a védelmet föltalálni, melyet most kizáróan a vámvédelemben keresünk. Különben mindenki ismeri fölfogásomat a közbe­eső vámvonalról. Nemcsak gazdaság­politika^ de államíinanciális szempont­ból is valószínű, hogy 1917-re meglesz a közbeeső vámvonal. A birtokos által fenntartott iskola viszonya a felekezetihez. A birtokos által fenntartott 118G8 : XXX VIII. t.-c. 30. |.) iskola magániskolának nem tekint­hető, mert nem magánvállalkozás jellegével bir, nem a birtokos személye van télruházva iskola­fenntartási joggal, hanem a birtokélvezet. A birtokos ugy az 1808. évi XXXVIII. t.-c. 30. §-a, mint az l',)07. évi XLV. t.-c. értelmében köteles a birtokon levő tankötelesek iskoláztatásról gou­doskodni. Ez a kötelezettség adja meg a birtokos­nak (akáregyén, akár részvénytársaság a birtokos) a közjogi alany terinészrtót és ebből ered az ál­tala fenntartott iskola közjogi jellege. Hogy ez valóban igy van, igazolja az a ténykörülmény, hogy • kincstári iskolák < itt az állam a birtokos) a törvényjavaslatban (az 1918i XVI. t.-c.) az állami iskolák csoportjába sorol­tattak, de a képviselőház közoktatásügyi bizott­tága kimondotta, hogy ezek felekezeti iskolák, ezt az országgyűlési el is iogadta. Erre nézve Álljon itt az alábbi két döntvény. E könyv szerkesztőjének, mint előadónak következő javaslata terjesztetett fel a veszprém­megyei közig, bizottság utján 1296/911« kb. sz. n. a miniszterhez. „Nevezett tauitó hiványát és mellékleteit uzzal terjesztem fel. hogy méltóztassék rendeleti

Next

/
Thumbnails
Contents