Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913
1913-08-17
PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s papa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ooldberg Uywla papirkereskedéso, Kfl-tér Ü'S-ik szám. _ Telefon 112 szám A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre 3. N yilt-té r soronként 40 fillér. — ICg.ves szám ára 30 flll. TÁRCA, Reggeltől hajnalig. Irta : 8zen'gy0rgyi Sándor. Hamarosan nem tudnék emlékezetesei)!) 24 órát. nent a melyet átélt a mult vasárnapon a pápai iv.it hónkii- legény-egyesület. A szebbnél-szebb ünnepségek egymásba olvadó, egymást kiegészítő láncolata zárta körül Pápán az 19]S, év augusztus havának 10 napját. Elgondolkozom azóta többször a lefolyt ünnepélyek felett, kutatok állandóan ama rugók utan, melyek ezt az aránytalanul kicsiny, szerény, itju egyesületet szinte egy lökéssel felemelte a nagyok és irigyeltek közé és végül minden siker, minden eredmény egyetlen egy áldott lelkű, nemes szivü, fenkölt gondolkozású főúri nőnek köszönhető: Esterházy Palné grófné, szül. Andrássy Ilona grófnőnek, ki a legelső felkérésre kész volt vállalni egy oly tisztséget, melynek betöltése végeit fel kell áldozni kényelmet és időtöltés fölötti szabad rendelkezést én a mely miatt le kell szállani kérges tenyerű egyszerű munkásifjak közé, kik soha álmodni sem merték volna, hogy uj egyleti zá«zlójukiiak a felszentelése ily óriá-i méretű s ily mesés sikerű ünnepségek között fojj lefolyni. A zászlóanvai tisztség lehet ugyan méltóság, de egyszersmiut teher is, s ezt, az őaaemes föuriiő a mily magasztos méltósággal, épp oly fáradhatatlan áldozatkészséggel töltötte be. Az, hogy szerepet vállalt az egyházmegyének a biboiospüspöke után első papja, hogy felvonult a város katholikus társadalmának színe-java, hogy közelről-távolról százsrám érkezett a sok idegen kiküldött, s hogy Pápa egész népe reggeltől hajnalig talpon volt, az már csak követ- J kezménye, elmaradhat lan eredménye e rugó működésének. A mérföldnyi kört. az egész láthatárt játszi könnyedséggel uraló pápai plébániai főtemplom kivül és belül ünnepi díszben pompázott. Többöles zászlók, végtelen hoss/uságu girlandok, virágkoszorúk, csokrok, bokréták, szőnyegek, festői szinpompába öltöztették az öregtemplomot és megkonduló harangjainak szivetrázó hangjába ümiepiesen vegyült a jól megtöltött mozsarak hatalmas durrogása. Heggel 0 óra. Mialatt a templom zsúfolásig megtelt hivőkkel, a vidéki és helybeli társegyesületek, csaknem valamennyi saját zászlójuk alatt, körülvéve a kisebb és nagyobb magyarruhás lányoktól, élén a papsággal, szóval nz egész ünnepi menet, mely csak az imént érkezett meg a legényegyleti ház felavatásáról, ott sorakozik a templom főbejáratánál, hogy a zászlóanyát fogadja, a ki PápateBzérről kocsin érkezett meg fóuri férje, a fővéilő és kegyur társasagában. A h trang/ugást, mozsárdurrogást felváltja az orgona s mig a kegyúri pár a szentélyben fenntartott helyéhez ér, a papai m. k. dohánygyár Striss Gyula vezetése alatt működő női dalárdájának ajakán felhangzik a Kölcseyiiimuusz. Mig dr. liédey Gyula, pápai prelátus, veszprémi káptalani nagyprépost és püspökhelyettet» a sekrestyében felöltt az egyházi ruhákat, 'ovag Kriszt Jenő esperesplébános elvégzi a vizhintés szép szertartását, majd pedig kezdetét veszi az abbáciális nagymise. A püspökhelyettes (ett. Lőrinc vértanú emlékünnepe levén) piros ünnepi ornátusbau az oltár elé lép. Kíséretében vannak, mint segédkező papok Varga Sándor káplán, dr. Itereck Gyula hittanár, Toteek, Ádám, Ledaieky, Nagy stb. teológusok. A kóruson a szombathelyi kath. legényegyesület 44 lagu férfikara előadja S-!i>pl G-dur miséjét. A mise végen a püspökhelyettes a szószékről gyönyörű szentbeszédet tart. Az ünnepi alkalomhoz méri, eszmékben gazdag, gondolatokban tömör, mind a mellett rövid es világos szónoklat a hallgatóknak lelke mélyéig hatott. Ezt. követte a zászlószentelés szertartása, melyet szintén a püspökhelyettes végzett. Igen szép jelenet volt, mikor az immár megszentelt zászlót, mely cgyébbként a maga nemében páratlan remekmű, és készítőinek, a budapesti „Jó pásztor" intézőt apácainak A szent jobb. Augusztus derekún konvenció mifelénk, hogy nemcsak első nagy királyunk alkotmányáról, hatalmas institúcióiról, frank birodalmi mintára való megyei koratftudójáról, a nagy király személyes hajlamairól, jelleméről, avagy arról a határtalan akaraterőről, amellyel a pogányság lappangó tüzét itt elnyomta, cikkeznek a lapok, hanem aktuális fejtegetésekbe bocsájtkoznak, összehasonlításokat tesznek a messze mult nagy alakja és nagy alkotásai között és a mérleg másik serpenyőjébe a mai kor vívmányait helyezik el. Persze a régi jó idők messze maguk mögött hagyják sok minden tekintetben a mai korcs nemzedéket fölfogásával, gyors és izgalommal teljes életével, tunyaságra és élvhajhászatra berendezett életmódjával. Régi sirások, régi jajgatások, mikor lesz már végetek? A mult, mondja Nitsche, tgy golyó, amelyet az emberiség magával cipel nernzedékről-netfizedékre, érzi a beteges terhet, holott kioperáltatliatná testéből és csak forradás nyomát kellene viselnie. A történet az élet mestere ugyan, de lehet az élet rossz mestere akkor, ha nem arra gondolunk, hogy tanulságainkat csak jóra alkalmazzuk. Hogy mi ez a jó. az lényeg a történelem tanításában és aki nemcsak pártpolitikai szemüvegen át keresi a históriai igazságokat, az megfog győződni arról, hogy a ma világa ama nagy és súlyos értékeknek sincs hijjával, amelyet sokan csak a múltnak akarnak betudni. AZ emberi faj, a kultivált világrészeken talán vesztett valamit zord vadságából, elszántságából és ama kíméletlenségéből, amely alapját képezte annak a hitnek, hogy az erő a jog forrása. Nem a harcias erények vezetnek 1 , manapság. Az erő és a bátorság melléj immár odasorakozott az ész és akarat' is, amely mar-már leigázza az előbbi j tulajdonságokat, hogy teljesen magához ragadja az egyed uralmat. Nézzünk Anglia felé és vegyük sorba azokat az or-j szagokat, amelyek sok minden tekintet-j, ben hozzájuk igazodnak. Nem látjuk-e azt, hogy ezek megannyian a közszabadságok kiterjesztésére és arra ttireksze-j nek, hogy kultúrát minden társadalmi rétegbe behozzák. Ez a törekvés megnyilvánul az igazságszolgáltatásban, a közbiztonságban, I közigazgatásban, a közoktatásban, a közgazdaság faktoraiban, de még a katonaságban is. Más szellem hódit, itt. főteret, magának. A hadsereg a kultivált államokban tudja, hogy feladata nem szorul tisztára a hódításra, hanem inkább arra, hogy az államban legyen a rend és vagyonbiztonság őre és hogy testedzés, pontosság és kötelességtudás dolgában mintául szolgáljon. Szent István művei ne arra emlékeztessenek, hogy mi is azokat utánozzuk. Ne az üldözést tanuljuk meg tőle, mert a pogányság kiirtása már befejezett munka. Tanuljuk meg a bünt üldözni, nem a más meggyőződését. Ta-| íuljunk tőle harciasságot, de ne verekedjünk egymással és ne fecséreljük el tpró portyázásokban a nemzet erejét, ."anuljuk rneg Szent István szándékát? .mely az volt, hogy a nemzetet e földIÖZ egy szilárd alkotmány és oly népogok köthetik, amelyekben a boldogágra való törekvés a főcél. Hiszen az z ország első nagy szervezője is ezt karte és ugy ő valamint az alkotmány, melyet magyarjai közé plántált ennek :öszönheti halhatatlanságát. Amikor lagy elvének áldozunk és szentséges obbját körülhordozzuk a nép között, mely ez alkalomból ezrével tódul Buda'árába, gondoljuk meg, hogy az ő harcai lem voltak a harcért, hanem ellenkeőleg a béke érdekében. Egy erős fejődésre képes Magyarországot óhajtott I megteremteni, egy Magyarországot mely nagyobb határával a Kelet feléan beszögelve. Itt nagy szükség van. z erős államiságra, az erős nyugoti álamiságra. H o, ... Szent István líágy bölcsességére fali, logy ezt hagyományozta és hogy minien téren alkotott újításában tisztára az szempont vezette: Magyarországból sak kultúrállam lehet. A Kelet mai állapota igazolja, hogy lilyen igaza volt első királyunknak, Izent Istvánnak. Még ma is telelón és epülőgép idejében nem külörnbek az 1 lapotok ott és nem jobbak az embeek, nem pallérozottabb a lelkük, mint milyen volt a honfoglalás idejében a lagyaroké. Csak vegyünk elő bármilyen
