Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-06-15

legrettenetesebb galádságok, híAbn iiye­•égeti a Bzorgos nyilvánosság U< "ja eze­ket a fattyuhtijtásokat, ujabb és ujabb ágakat hajtanak, vadul lelburjáuzanak inog vakmerőbb bitangságok. E modern rákfene fertőzi az egész­séges társadalmi szervezetei a vészes baktériumok beleveszik magukul erősen és romboló munkájukat irgalmatlanul, végzik, fel kell rázni meu idejében a társadalmat mélységes lethargiájából, j hogy segitst-n eleltartózhatlannak látszó, züllésnek útját vágni. Tisztának kell látni j és tudni a közéletet és a társadalmi éle­tet melyekben vezető szerepnek nem a ravaszság, gazság, az alattomosság ós erőszakosságnak szabad jutni, hanem a hamisítatlan tisztességnek és csalhatat­lan becsületességnek. A vidék Erzsébet-szobrai A magyar nemzetnek Erzsébet királyné iránt érzeti imádata Budapestre tervezeti szobra javára, olyan nagy ó»»zeget. három milliót hor­dott össze, amilyenre nemcsak nálunk nincs pél la, de hatalmas, gazdag nemzeteknél is alig akadunk párjára. Alig teremthet a művészet olyan mo­numentális alkotást, amely eltudná nyelni az óriási ö<*/.ee..r. Ha teremtenének 1» valami mér­hetetlenül nagy emiéket, akkor nem fejezué ki a nagy királyné szerénységet, linóm nőiességét, zajtalan, csendes életé'. A szoborra ké: millió valóban elég lenne. A szobor-bizottságnak nagy fejtörést okos most, hogy az összegnek fölös részét milyen celia fordítsak. Gar.nadával teremnek a tervek, ame­lyekből megt.egedében láthatjuk, hogy a i.agy­asszony emlékéhez füzödó intézményekre kíván­ják fordítani. Magyarországon élünk, mi »ein ter­mészetesebb tehát mint az. hogy ezeket az intéz­menyeket ismét a fővárosban akarják közpoli­to-it un v agy az a pénz. amelyet minden kis falucskának, mm len kis kunyhója és áldozatá­nak tekiut, ismét a főváros emelésére akarják költeni. •Sokat panaszolt, régi átka ennek az or­szágnak, hogy benne teljesen e.hanyagolják a sának lel perces időtartama alatt vagy húszan betódultak ingyen, inkább lemondott a további akcióiéi. Másfél óra intilva a műsornak vége lett is a nyájas kütöuség kdeié tódult. Az clvtáis azonban * n *gy gyermekkel együtt elébe állott a pénztárnál filS nőnek és haragosan megszólalt: — A műsor tiz. szamot ígért és maga csak­kilenoel mutogatott. — Az. úrinő a hangtól megrémülve, mentege­tődzött. — Igen. Mert a tizediknek a szerkezete ma bomlott. Az elvtára érts az tirinőt szembeköpte és t//ti uoháuy szívélyes üdvözlet utáu négy gyei :,c. .. •• . el együtt távozott. Bs történi vasárnap. Hétfőn IN ír egy hirdetés hogy egy kitünö forgalmú ..aranybánya'' asaládi okokból átadandó. * A szókimondó uraság. Mehet 1 - kiáltja a konduktor és a bu­dapesti gyorsvonat elindul az aranykalászos és Is lei.i.diiti AI, Ire. Key másodosztályú fülkédet két régi. jó ismerős egeszén véletlenül egymás melk kerülnek es ürülvén a szerencsének, elrendezgeti! a csomagjukat. Az egyikuck a csomagja esupái egy esernyő és a gondosan becsomagolt villásreg­geli. A másik nagy bőrönddel utazik és a kon • luktoi őrizetért es öntözésén bízza azt a gyö ideket. Mn. den aldoSOtOt, minden befektetést, linden fényt, pompát, ipart, kereskedelmet, adományoi iutézraényeket, művészi alkotásokat »ak Budapestre akarnak rissaekordooi, mintha, z ország csupán egyetlen városból állana, iiiitha a kultúra áldásaira csak egy város népei hito/iiék. Budapestnek elfogult, portáláé* úgyszólván j -ije-en tölszívja u vidék életerejét. Mig Badapes-i MI. a/, egész ország közpénzeiből létrehozott, «inte túlságosan ragyogó állapotokat látunk,addig | vidék kultúrája fénytelen maiad. A vidék elhanyagolását un sem jelloinai >bbau mint az. hogy a fölösleg miként való: dhaszuálasánál egyetlenegy szó sem hallatszott., vidék ériekeben. Már pedig talán mondhatjuk, ogy az összeghez a v. I dinek is volt egy . IS köze. Tagadhatatlan, hogy a fővaroabau állítandó | zoboruak tökéletesnek kell lenni, azon az adu­lányok felosztásának, a begyült összeg reduká-. isariak nem szabad meg atszam. Mikor azonban tudjuk, hogy lólösleges IOIIZ, minden körülmények között marad, mert ppeu a művészi finomság erdekében kell ma-j adui. akkor igenis joggal megkövetelhetjük, iogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára ordítsák, hiszen olyan szegény Magyarországi ideke modern művészi alkotásukban. Miért keil­en a vidéknek Budapestre zarándokolni, ka nagy­ainak emléke előtt, ukaijii lelket a mindennapi­iss.igbol fölemelni '< Hiszen a hazafias érzést az imlékeztetö szoborinüvekkol fejleszteui és ápolni teli az Alföld metropolisaiban, a Kárpátok alatt, árdél^ bércei között, a uegy folyam nieiitéu és i Baiatou vidéken is. Végre nzt sem tagadhatjuk, logy u művészi érzék fejlesztését nemcsak azok izámára ken biztosítani, akik a művészi objek­tumokkal egyébként is bőven megáldott föváros­•au laknak vagy akik in ha napján oda föl rándul­lak. Egy-egy szép szobormű miért ne gyönyör­ködtethetné a vidék emberének a lelket is ; miért ne tanítgathatná <i vidéki nagy városba sütün bejáró falusi embert is azoknak a nagy cseleke­deteknek megbeosülésére es követésére amelyet \z érőbe öntött vagy márványba faragott szobor kifejez ? A vidéki társadalom tehát álljon talpra é< erélyesen követelje, hogy u fölös pénzből hu-'Z vidéki varosban is állítsanak szobrot. Annyi pénz vau, hogy egy-egy varos, igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolat becsű uyörii szép csokrot, amelyet magával visz. Est az utóbbi utast nevezzük egyszerűen rajongónak, az esernyőset pedig gorombának, E* inert goromba, természetesen egyszersmind szókimondó is. A kupóbeli párbeszédet a rajongó kezdi meg, mert a mogorva inkább aludni szeretne. A rajongó: Pompás, hogy együtt utazunk, régen láttalak. Valóban szerencsémnek tartom, hogy véletlenül összekerültem veled. A goromba: Ítészemről a szerencsit. Akáressk négylevelü lóherét találtam volua, olyan szerencsés­nek értem magamat. A rajongó: Hova utazol kedves barátom'.' A goromba: megyek Erdélybe a esuz.ouiat füröszteni egy sóstóban. Pártolom a hasai fürdőket, mert külföldi útra uem telik. A rajongó: En pedig Debrecenbe utazom, leánykérőbe. Egy tekintélyes hizlalda tulajdonú sáliak a leányát veszem el. A Jövő hónapban taláu már a laksit is megtartjuk. A goromba: jól teszed, legalább lesz. sok naturáléd. l'eston úgyis drága a hús. A rajongó: Barátom, magasabb szemponttá)! kell az ilyesmikről beszélni. A leiiny igen bájos kedves és mii veit. A goromba: Szóval, ugy beszél franciául mint a viz. A rajongó: Mn, franciául V érti az ancol, ai o asz nyelvet is. A goromba: l>e azért, mégis csak a füstöli nyelv a fődolog. műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésének meg nem felelő holmi tóvárosi utcaföltiotttáara. szabályozásra, 0 szóimnál összeépített irgatlau könfivesmuukára. A vi lek oly szépen kivette a részét a ki­rályné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat, hozott, hogy nem érdemli meg a me'dözéset. Ne is említsd ik mást. mint azokat i ligeteket, srdőcskéket, amelyeket a királyné em­lékére ültettek. Hisz ezek a parkok szinte vám.'* egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyué szobra lehet. A mi vármegyénk méltán számithat az Erzsébet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban uuegye­süiet unket arra, hogy sürgősen összehívott gyü­leseikeu, a szobor-bizottsághoz intézett iratbau, jelentsék be azt az óhajukat, bogy vármegyénk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni, Varosaink cselekedjenek ugyauigy, keressék meg országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti u tgysagikat; hassanak oda, hogy ezúttal is ue kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összegei, \ budapesti.szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a v idé­ken is állítanának szobrokat, akkor a. müveszek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pályájukon. A hazai művész-t kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi ne­mes verseny fejlődnek ki s uem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely taláu művészi értékbeu sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor mtim­sége közelebb áll a királyné nemes egyéniségé­I hes. A szobor nevezetességet kölcsönözve a vi­dékuek, és bizonyára hatással lenne az idegen­forgalomra, különösen a/, olyan idegenek látoga­tására, akik művészeti tanulmányok végett mindig szívesen indultak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar kiraiyné nemes példát láthatna arra, hogy ez a nemzet jó szíva ] örökké laugdo szeretetébe zárja azokat, akik. igaz {ügyében nem hagyták el öt s akik fölemelték : mellette jóságos szavukat - — — A rajongó: Barátom, na látnád, még te is elragadtatással szemlélnéd. Milyen karcsú, milyen sikkes, mennyire graee. minő szóböség és gondolat­gazdagság. Tudod, barátom, a hásasságkös veti tők mindig túloznak, amikor egy pártit ajánlanak. Ez érthető is, tuen hissen ők érdekeltek. De hidd el, az én közvetítőin még keveset mondott róla < )t meglátni és megszeretni, egy és ugyanazon dolog. Nálam van az arcképe. Akarod látni? A goromba: Aludni akarok. Tiz perc szünet A goromba végignyújtózik az egyik oldalon. A rajongó az arcképet előkeresi, azt csókolgatja, majd a netoszét veszi elö és gon­dolatokba merülve ir valamit. Aztán leteszi a m teszt és ismét megszólal: A rajongót: Kérlek alássan, a budapesti na­gyobb bankok a belételi utáu mennyi kamatot tizei­nek eridöszeriut ? A goromba: Ugy tudom, hogy 3.15 s/,I/.a­lékot. A rajongó : Egy sziveségre kérlek, édes bará­tom. Mn gyenge számoló vagyok, főleg a törtszá­mokkal uem tudok bánni. Légy olyan szive-, szá­mítsd ki én nékem, hogy harmincötezer korona tökének mennyi nz évi 3 ló százalék kamatja'.' A goromba: gorombán. Ugyan, hagyj már aludni és ne molesztálj engem tovább a te szívbeli ügyeiddel !

Next

/
Thumbnails
Contents