Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-06-01

uek mindenkor ioeg VU a magyarázata, melyet természetesen a gúnyolódó jóakarók meghallgatni nem akarnak. Rámutattunk évről-évre az e téren pótolandó hiányokra, azonban az"k nagyrésze j még máig is változatlanul tönnailanak. A tiizórtorony már nem szolgálja azon eilt, melyért az fölállítva lett. A látóhatár — az épülu házak miatt — mindig kisebb és kisebb lesz úgyannyira, hogy rövid időn belül abból csak a közvetlen szomszédságban keletkező tüzet lehet észrevenni, a messzebblevöket pedig már csak akkor, mikor a tüz teljes folyamatban van. Ilyen körülmények között érthető lesz a tűzhöz való későn érkezés. Alótogatok hiánya volt még ezenkívül majdnem mindig a késedelem oka. Sok esetben nem volt az örtanyáu íogat, mig pedig valamelyik városi lógat beérkezett, annak is nagy idő kellet', tt kivonulás ismét késedelmes volt. Kjjel történő tűzhöz. — bár a ló fogatok otthon vannak — ismét azért érkezünk sok esetben későn, mert mig a varos kocsisa lölkel, tÖlszerszámozza, belógja lovait, addig megint nem 1-2 perc teilik el. Mindezeken kivül vau még egy igen nagy baj, a riasztás avult rendszere. Ha nem kellene tüzi-esetkor a város 4 negyedében az önkénteseket kürttel riasztani s ezáltal a készenléti szert legjobb esetben .*{ emberrel a tüz színhelyére irányítani, mar akkor is nagy változás állana be a tüz helyem támadásnál. Az alább fölsoroltakat tehát — mielőtt meg nagyobb veszély meg nem előzi — pótolni keli < »sszelögtalva ezeket: 1. Nagy egy olyan tüzör toronynak a tölallitása szükséges, honnan az ör minden keletkező tüzet észrevehet azonnal, vagy egy. csupán tűzjelzésre használható s a város külömbözö pontjain tölállitandó telelőn bevezetésére, mely utóbbi k<^lt»éges ugyan, de a célnak teljesen megtelel. II. Egy pár lónak csupán a tűzoltóság részére való átadása olyképeu, hogy a lovakat ápoló kocsis szintén a tűzoltóság fönhatóság alatt álljon, vagyis a kocsis maga is tűzoltó legyen. III. Az önkéntes tagok riasztási rendszerének olyképe. i megváltoztatását, hogy a mai — kürttel való — riasztást beszüntetve, az önkéntes tagok legalább - '

3-ának lakásara villamos riaaetó-cceugő lenne bevezetendő; vagy az őrtoronyban egy erős hangú riasztó kürt, mely a város minden részébe elhatoljon. mindjárt jön, most öltözik, addig foglaljak helyet. Egy negyed óra múlva megjelent Venus, olyan t'énveseu és csodaszépen, hogy megszédült a tejem. Csillogó, áttetsző pongyola volt rajta, vékony teihőlátvolból, a hajál an, a homlokán es . kezén vakitő gyémántok szikráztak. Az ajkán p-dig valami diadalmas mosoly ragyogott, amelyben éu némi guuyos árnyalatot véltem lelledezni. Zavartan csókoltam neki kezet és ebben a pillanatban, amint felnéztem ra', én ezt a ssegokolatlan mosolygást folyton láttam az ajkán, nem tudom micsoda képzett társítás folytán egy rettentő gondolatsor cikkázott át az agyamon. Hirtelen és borzasztó élénken éreztem, bogy ez a nií most szerelmesen, összetörve lát a lábai előtt, arra gondol, hogy uem tudtam a látásának tovább elleniállni, hogy ez a váratian megjelenés nem más, mint egy legyőzött, szánalmas visszatérés hozzá, a Fenségeshez, a Győzedelmeshez, a Kegyetlenhez, aki most ugy fog velem játszani, ahogy akar. Tudom, ez volt a legörültebb hiba, hogy ez jutott eszembe, mert ez a gondolat annyira lenyűgözött, hogyha ő neki előbb esze ágában nem volt erre gondolni, ezek után feltétlenül igy látta volna. Miért meséljem tovább, hogy mit beszélgetti'mk, hogy iniképen siklottak le róla a legremegőbb, legforróbb szavaim és az égő tekintetem, amelyben uem is volt más, csak vágy, szenvedély, síró kívánság és kiszáradt torkú éhség? 0 könnyed volt, hideg, fensőbbséges, nevető, bájos, kegyetlen. Orültségemben annyira mentem, hogy végül azt mondtam neki: Végre IV a tizetett tűzoltóság íí-vei történő apasztásával odahatni, hogy az utcák öntözése ne a testület kötelességet képezze, mert hisz épen akkor, amikor a legnagyobb .szükség lenne a fizetéses tűzoltókra, vagyis nyáron — akkor van ti ember állandóan távul az örtanyától s tüz esetén nincs senki, ki a szerek elszállításánál segédkezzék. Ezek lennének az m sürgősen pótolandó hiányok, melyek megszüntetésével valamivel közelebb jutna testületünk a tökéletesedéshez A testületnek 1912. év elején volt <i»i működő tagja. Belépett az 1912- év folyamán ÍJ, eltávozás stb. címén beszerelt 14. kizaratott 2. [ 1912. év végével a léts/am bó> volt. Gyakorlatot az elmúlt évben 18 esetben tar-1 tottunk, melyen az önkéntesek '• t-da minden alkalommal megjelent. Iskolázás volt 11, hol azonban nagyon sok esetben az önkéntesek '•• ,-da sem jelent img. A gyakorlati kiképzés — az augusztus hó _'U-án a Fő-téren megtartott zárógyakorlatokat bíráló szak férfiak kijelentése szerint — di -séretet érdemel. Őrszolgálat az elmúlt évben 201 esetben teljesíttetett, mindenkor 1 tiszt, 1 őrparancsnok, 1 raj vezető és ő tűzoltóval. Azonkívül az állaudó őrség lö betegszállítást, 4 elsősegélynyújtást végzett. Tűzhöz lö esetben vonultunk ki. Etek közül a városban 14. a vidéken 1 volt és pedig: 6 kémény, 4 tető. 1 pädia«. 4 szalma-tüz, ezeiiki- i vül volt 2 vaklárma. Zápor következtében beállott áradásnál segélyt nyújtottunk 2 izben. A parancsuokság az elmúlt évben 9 ülést tartott, melyen 47 határozatot hozott. A parancs-[ noki iktatóba érkezett tjb ügy darab, mely mind elintézést nyert. A tizetéses legénység ezenkívül olyan időben, mikor gyakorlatot nem tarthatott a házi kosárkötéssel oglaikozott. melynek jövödelme — mely az ó vagyonukat képezi — 22 kor. 73 fillér volt. A testület augusztus hó 20-án ünnepelte meg fönnállásának 40 eves jubileumát, mely alkalommal a városi színházban Nagys. Koller Sán1 dor Ur Veszprém vármegye alispánjáuak elnök- I lete alatt díszközgyűlést tartottunk. Ezen a közgyűlésen lett Nagys. dr. Ováry Ferenc ur. az Orsa. Tu/.oltószöv. alelnöke által Horváth .lózset szakaszparancsnok, lloyer János őrparancsnok és Dieustmaun Antal rsjvezetőnek a ,'5(J éves, est — V éiiiis, ha akarod, légy a teleségem . . . Gyuriit küldök neked, ha akarod; mondd, hogy j akarod, elküldöm neked a legezehti gyárat, a leg. szebbet . . . - - Saturniis gyűrűjét barátom — felelte. Ugy nőni. ni e! t le, mint az őrült. Világosan láttam, hogy százszorta jobb lett volna, ha e találkozás helyett inkább lehullottam volna ar. égről, mint egv szétszóródó Meteor, hiszen ha eddig kedvesen és örömmel gondolt vissza rám, ha lát tt az égen büszkén végigvonulni, ha némi irigykedessel látta számtalan szerelmemet, amelyet futólag és boldogan átéltem, mo-t már mindennek vége. Holott fiatal vagyok, az ifjúság, a vágyódás tüzes erővel tombol bennem és talán niiudig fiatalabb leszek éa ezt a vereséget sohasem lehet jóvátenni. Ha megöregednénk <•/•' > csöndesen, mint ti, földiek, ha békés öregségünkben felejteni lehetne és lassan megenyhülten minden elmúlna, még boldog lehetnék. He az örök ifjúság, ez rettenetes. Es az is kétségbeejtő: az örökélet, a halhatatlanság, hogy most nem tudok egy kést a sz.vembe sz tirni, vagy egy pisztolycső vet venui a szamba, vagy beugrani a zúgó folyóvízbe egy fényes vasiadról. Bevetettem magam a Gőnezől toporré- I koló szekerébe, a/, öreg viharosan vágott a lovak kősé éf azok ugy i jpitctlek vissza az égen, mint 1 egy rajongó Üstökös. A hajam uszályként szállt a szélben utánam, | »/. arcom égett, a zugó kerekek alatt felborultak a csillagok és mindenütt zaj támadt. A felriadó megelőzőleg O FeWege által adományozott ki rályi diszérem, valamint a még igényjogosultak nak a megfeleló szolgálati érem ünnepélyesei átadva. Sete a Kt'h. Kör kei-helyiségében lénye' sen sikerűit láncinniatsáir volt, i> elvnek '. H jüvödeline »j00 korona, mely összeg Jubileum, Alap óimén — egy később meghaiározai.Jó célra — gy ümülcsözőleg a takarékba helyeztetett. Ez alkalommal nem mulaszthatják el háiái köszönetünké' ismételve kifejezni mindazoknak kik megjelenésükkel bennünket kitüntetek éi ez által ünnepélyünk tényét emelték. Mielott jelentésemet befejezném, a várót közönségét kell ismételten fölkérnem: Karolji tol testületünket, annak működését gúny, kicsiny lés helyet, egy-két jó szóval támogassa, lehetetlen kritikákkal ne idézze elő esetleg a testület teljes fölbomlását, mert hisz ha megtöiténik a város közönsége egy Tizetéses tuz- s„g fönn tartásával akkora terhet róna önmagára, mely s pótadót jó egypár »«-al fölszökkentené. Végül halas köszönetet mondok a s«jtócak azon jóakaratú pártfogásért, melyet a testűle'te szemben taplalr. egyben kérem ezen jóakaratai a jövőben is Bajtársaim! Ti hozzátok pedig csak azt * kérelmet intézem, tartsatok ki mellettem, velem vesz .lején csak ugy. mint a béke idején s hl nem jutalmaznak bennünket még elismeréssel sem legyen jutalmunk azon tudat, hogy mi bec*ú)et tel, minden tudásunkat, jóakaratunkat összeszedve iparkodunk embertársaink eletének és vagyonának megmentésére, mely önzetlen munka a leg felsőbb helyen, istennél jutalmazva lesz. A mindenre kiterjedő érd-kes parancsnok; jelentést a k isgyülés egyhangúlag uidomasu vette. A részleges tisztújítás alkalmává] az egye sülét jegyzőjévé Lipka Pált újra. az eltávozot Karcsay István pénztáros helyébe pedig Balli Miksát »i évre megvala-zt t'ak. A valasztmán; igv alakult meg: dr. Antal (í-za. Prennd Ferenc Tar Gyula, Bülitz Ferenc, Hanauer Zoltán, Bőbe Samu, KarlovitZ Adolf. Kiss Tivadar. Csoknyay Károly,Osvald János, Piatsek Gyula. Walter Bán dor, Fa Mihály. Bódai István, dr. üyőrke Sán dor, Fischer Gyula és Kluge Károly rendes éi Süttö Kálmán, B 'tka Jenő, Lippert Sándor. Süli Gábor, Kovács Lajos és Trennet Lipót pottagol lettek. Skorpió 'jesztöeii futott utánunk, a Rák hátralel menekült, a kis Medve mérgesen morgott, a Mer leg egyensúlya felbillent, az Ikreket, akik a tej uton jatnadoz.uk majdnem elga/oltuk, a Bika me| akart támadni, a Nyilas félénk röpítette mérgeset vasát, a >ziiz rémüldözve imádkozott es az Unstabil olyat ordított a horizont külső felén, bogy meg rendült bele az égboltozat négy sarka . .. Es mir hajnal volt, Helios pompázatos (•/.* kere megjelent a messzi keleten, a tündöklő lova vért prüszköltek, a csillagok riadtan lapullak nif| a daliás Napster, kiegyene«edett lángoló hiiitőjáiMl és még hátratekintve láttam Vénust, amint kitár karokkal átszellemült arccal foidult a Nap fele é rajongva hintette neki a o«őkokat . . . Ekkor elhallgatott a Mars. A homályba, még gomolygott, zsongott valami, a (.'«end ln>r zongó gyönyörűséggel ölelte magához a levegőt é a falon néhány elkésett őszi dongó zümmög.itt. Mars, mintegy ködös foszlány átsuhant a t* leezkepoa. A torony romos kockái között éjjel bagoly huhogott. A háttérben mély szordiuótt hau gon tizenkettőt vert az óra és amint •Iseélyülv eg lebuuyt szemekkel pihentem a karosszék inti ket bársonyos kar gyöngéden megérintett. Olya nesztelenül osont be a furcsa toronyba lol, a nem csigalépcsőn, hogy észre sem vettem, amint belei, lem és kék! 1 szeme pillantásával mosolyogva ZSZ| simított.