Pápai Lapok. 40. évfolyam, 1913

1913-05-18

XL. évfolyam. Pápa, május 18. 20. szám PAPAI LAPOK Papa varos hatóságának es több papai s papu-videki egyesületnek megválasztott közlöny e. Megjelenik minden vasárnap, Szerkesztőség és kiadóhivatal Uoldlienr Gyula papirkereakeilése, Kfi-tér 23-lk szám. Teleí;r. n,fl s=am. A ssefkjMsUsävt frleíöa laptulajdonoa: GOLDBERG GYULA Kifizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendSk. A lap ára: egész évre 19 kor., félévre ti k., negyedévre 3 Nyilt-tér soroltként 40 fillér. — Kgves szám ára ISO tili A tűzoltókról. Pünkösd hétfő és kedd közli éjjelen, egy órakor rémes kongatás s a tűzoltóság vészkürtje verte fel városunk lakosságának nagyrészt már nyugalomra tért részét. A Varga-utcában, a Kleva-fólo házban tiiz ütőit ki s néhány óra alatt elégett ezen s a vele egybeépült, de a Flórián-utcára nyiló Rozs-féle háznak a szalmafödeles teteje. Másnap megindulta hivatalos vizsgálat, mely azonban a tiiz keletkezését illetőleg nem tudott pozitív eredményre jutni. Biztosítva voltak a házak, igy hál valami nagyobb kár nem esett a tulajdonosokon. Ámde nem is erről az oldalról akarunk hozzászólni a hétfői tűzesethez, hanem rá akarunk mutatni oly dolgokra, melyek nem éppen a jeden esetben, hátiéin minden egyes tiiz alkalmival különös figyelmet érdemelnek. Ez tüzoltótostiiletünk szervezel.', működése és a nagyközönségnek a viselkedése és korai Ítélete. Szomorú, de való hogy a Pápai önkéntes Tűzoltótestület negyvenéves TÁRCA. Küzdelem. — A a

Pipai 1. :i pok" eredeti t á r r á j a. — Irta : Baal Károly. Néma csönd van n szobában ; e.ak néha-néha hallatszik a beteg nyögése. Icgatottan j:ír lel • alá • sápadl fiatal aszszony, koronként gyermeke fölé hajol s hüsitö Kezét annak homlokára rakja. .,Meg most sem jön? Hol késik'.' Más beteghez siet, csak saját gyermekéhez Dein?!" — tör ki az asszony jogtalan MShajban, hisz anyai szivével órának nézi a percet is. Erős csengetés hallatszik. Az asszony az ajtó felé sie(, ile mielőtt elérné, az fel is tani! s rajta Anday professzor rohan lie. „Hogy van Laci?" — kardé s feleletre seui j várva, siet az ágy Mt. „Mi BS Lacikáin'.' Mid fáj gyermekem '.'kérdi a , fiucskatól s föléje hajolva mindjárt el i* kezili vizsgalatát. A gyermek fel-Mjojdnl a fájdalomtól. A'

1 apa arca mind sölétebb • Nem Mid ja mi a haj, étidig még nem tnpaaata t betegséggel van dolga jfenállása dacára sem áll a fejlődésnek loly magaslatán, a i mlj egy 20,000-en felüli lakossággal bíró városnak, mini Pápának az e téren joggal támaszthaté igényeinek megtelelne. Ks ••/. korántsem a tűzoltótestület, hanem a város hibája. Mit ér az. hogy R város évente több ezer koronával szubvencionálja a testületet, ha az mindamellett képtelen esak a tökéletességet megközelítően is helyi állni tűzvész alkalmával? II,i tűz üt ki s nyomban észreveszik és jelzik, még mindig negyedóra telik bele, mig az első kocsi a laktanyából kirobog, I »tt van a 8 - 10 tizeiéit tűzoltó. Tudlli ke I azonban, hogy ezekből kettő szabadnapos, egy az őrtoronyba van. négy pedig kürtös s a vész pillanatában kiszalad a városba jelezni a tüzet. Két-három embernek az ügyességre vau tehát bízva az. hogy a szerkocsi mielőbb a vész helyére jusson. Oda nem húzhatja, tehát vár a lofogatra. Ebben a várakozásban telik egyik 5 porc a másik 5 peré után. a tűz pedig azalatt vígan lobog ós terjed, ha csak a károsult ós háza népe, meg szomszédja nem tudja néhány primitiv óvintézkedéssel kiss.'- uiját állani. Ilyen kor kétségbeesetten várják a mentő tűzoltókat s ugy a károsultak, mint a s <sak a/t latja, hogy a/, ipelalió elkerülhetetlen, mert csak ennek segítségével tudhatják meg irthatják ki a huj okozóját Miud nagyold) s nagyobb érdeklődéssel vizsgálja a g\ emukét, most már a ludós el benne ki e«nk <'gv nj kóresetet lát szemeivel, melyet felfedezni -í van hivatva s mely <rondo'at megelegeilettségg< I tölti he szivét Felesége sóhajára tél vissza a rideg valóságba, hogv hisz lia az akivel ez történt, lia van kitéve egy bizonytalan operatió kéte* sikerének. Halkan mondja sápadtan várakozó feleségének: _Az operátió elkerülhetetlen!" — de mindárt megnyugtatóiig hozzá teszi. — „De azért ne Iggódj szivem, nincs nagy baj. egészséges lesz a in. Most rögtön elvitetem s még ma megoperáljuk!" „Csak nem te'.' - kiáltja E gondolattól megcapva az irtó/attól elfogva az asssony. — Csak LEM akarod ké-sel vágni saját gyermekedet'.'" A féiti sínébe nyilaiul • kiáltás. Hát még ..•NI övé lesz a dicsóség V ! ITT kínálkozik néki az ilkalom s még sem hnssnéIhatja fel!'.' Átkeli EN ;ednie a diesöseget inasnak, vagy meg kell tennie izl, hogv saját kezével vágja önön gyermekét, mely régleg elrá'asstaaá őt feleségétől • meggyűlöltetná nagát öuönmagáva. Irtózató- haté dúl keblében; a tudós és az pa harca. Végre g\az apa - könnyezve mondja I hamarosan egybegyűlő néptömeg, különösen pedig azok. kiknek legkevésbbé van az ilyesmibe/, érzékük, sokszoi hangos szitkolódzásokkal és éretlen tréfa jelleggel bimegjegyzésekkel illeti a késedéi mező tűzoltókat. Ha aztán végre megérkeznek a vész helyére a tűzoltók, lázas munkájok közben ballaniok, - a 'mi még borzasztóbb, türuiök kell ezeket a hangos megjegyzéseket. Elképzelhető-e olyan ember, kiben az emberbaráti szeretet oly erősen ki legyen fejlődve, hogy ily szavak hallatára ne szálljon keserűség a szivébe? Nem kell ahhoz nagy pszikologiai megértés, hogv világos legyen, miként an'nak a bántalmazott, annak a mély keserűségtől eltelt tűzoltónak a munkája ja lelki állapotához mérten ideges, kapkodó s igy szóval sokkal kevesebbet érő lesz, mint ha nyugodtan, inkább biztató, bátorító, elismerő szavak kíséretében dolgozhatna. Micsoda emberteleuség kell ahhoz, hogy a tűzoltókat okolják azért is, hogy a kocsis nehezen cihelődötl fel, hosszasan húzta fel a csizmáit, sokáig kantározta a lovait, vagy tudom is ón mi cimen késleltette a tűzoltókat? No, de meddő kísérlet volna rételesegének: .Sem én fogom operálni!" * * Halkan járnak fel s alá a fehér márvánnyal kirakott mŰtOben az orvosok; megteszik az elökész.ületeKet az operatióhoz. Behozzák a gyermeket; az apa összetörve áll ott; még mindig nem tud határozni, részint aggodalommal van eltelve gyermeke eletét más kevésre biztos kézben látva, másrészt még mindig nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy e ntk.i esetet másnak engedje át. „Tanár ur operál?" —kérdi tőié az Meisten*. Arc IN látszik az irtózatos küzdelem, mi keblében dúl; hol az apa hol a tudós kerekedik benne fölül. Emitt az irtózat saját gyermekét vágni, amott i dissőség s azon bizonytalanság, mely minden ipát elfog, gyermeke életét más kezében látva. Végre is megfeledkezve mindenről, szinte nverseu re ti oda: „En!" Meghátrálás már nincs; ke/deni kell az ope•átiót. Az első vágás szivébe nyilai mintha magán enné meg azt. 1 te lassanként megfeledkezik minimről s biztos kézzel fog hozzá a dologból. * * « Meleg, éltető nap-ugar vibrál a virágos abakoii, betölti fényével s barátságossá teszi a szobát „ _ _ . — A

t -n-r*c?. An rp A T?^ A f-Vínl' töldméréseket parcellázásokat, birJL7 U±JJUJtÍi& eS J. L id ul. tok

. és határrendezéseket községi. okleveles mérnök mérnöki és építési irodája köz- és dülö-ut kitűzéseket és minT

^ 1 /Széeli.érL3rl-téx 5 fisam] dennemü földmérési mérnöki munrápa, SoHn A.Aolf-±él« lCLé.%.) kálatokat.