Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-03-31

1912. március gl. Pápai lilipok reiiclü jogászi funkciókat nem jogászok végeznek. Vagy talán — s ez nem vehető sértésnek — joggal nevezi magát jogásznak az államtudományi vizsgát tett rendőrtisztviseld, aki mini kihágási biró büntet és elzárat, anélkül, hogy megkérdeznék tőle. hogy vizsgázott t> valaha büntetőjogból? Pedig sohase vizsgázott belőle. Sovány vigasztalás az, hogy az Ítélete nem jogerős. Kövessük csak ezt az Ítéletei egész harmadfokig, hol a garancia arra. hogy az a minisztériumban jogász ember kezébe kerül ? Ott is többnyire féljogásszal találkozunk, aki jogászi alürökkel. de jogásziatlan indokolással helyben hagyja a nem jogászi ítéletet. De találunk egy egész sor ügyet, ahol fontos magánjogi érdekek, fontos ipari ügyek az iparrendészet körében forognak kockán. Vájjon ki intézi ezeket? Az elöljáróságok tisztviselői, akikben a nagy közönség a jogászt látja, de a jogász tudja róluk, hogy magánjogból soha nekik kérdést fel nem tettek. Sokszor halljuk a mérnökök panaszát, hogy a hivatalokban műszaki dolgokat jogászok intéznek el. műszaki képesítést igénylő állásokra jogászokat neveznek ki, és ugyanez a panasz hangzik az orvosok és tanárok részéről. Ks jogosan hangzik minden oldalról ez a sok panasz. Kgész politikai és társadalmi közéletünkön keresztül vonul az a meglepő szokás, hogy senki nem áll a képzettsége irányának megfelelő helyen. Orvosi hatóságoknak a fejei jogvégzett emberek, olyan helyen, ahol jogászi gondolkozás vagy Judicium kell, laikusok állanak, és műszaki munkáknak elintézésével is igen sokszor ehhez egyáltalában nem értő embereket bíznak meg. Keljogászok. félorvosok, félmérnökök uralják nálunk az egész teret. Nemrég történt Hudapesten egy feltűnést keltő üzleti bukás, amelynek magyarázata az volt hogy az üzlet tulajdonosa — ügyvéd létére — is nagy merészséggel ment bele a legkülönbözőbb vállalkozásokba. De a legtöbbet, ártanak ezek a léiemberek a közélet, a közszolgáltatások terén, legkivált a közigazgatásban. A magyar közigazgatás Amúgy sem tartozik a legkiválóbbak közzé, akármilyen szempontból nézzük, de bizonyos az. hogv nívójának emeléséhez a féljogászok és egyéb felek működése nem járul hozzá. A közigazgatási szakban szigorúan (meg kell különböztetni az állásokat I aszerint, vájjon jogászi természetű funkció-e, vagy sem. A kihágási biró, a kihágási ügyet felsőfokon referáló, a közigazgatási bírósághoz beosztott fogalmazói személyzet, mind olyan funkciót végez, amihez feltétlenül szükséges az ügyvédi vizsga. A műszaki, orvosi, gazdászati stb. funkciókra alkalmazzanak mérnököt, orvost, gazdászt. Ami pedig a jelenlegi fogalmazói szaknak azt a részét illeti, ahol különleges törvények speciális ismeretére van szükség, ott speciális szakvizsgának kell a jogászi kvalifikációt kiegészítenie. Ahol pedig sem jogászi, sem speciális szaktudásra szükség nincsen, oda 'nem kell jogvégzettség, azt ellátja egy Ijól begyakorolt kezelő tiszt is. „-Aminta félmüveit ember rosszabb az egész műveletlennél, ugy rosszabb a féljogász annál, aki joggal soha sem foglalkozott. Pályázat ipari és kereskedelmi utazási ösztöndijakra és munkásjutalmakra. A győri kereskedelmi és iparkamara nyilvános pályázatot irt ki az alább megjelölt utazási ösztöndíjakra és muukásjutalmakra. 1. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által tett alapítvány 1912 évi kamataiból alakított L'íöO Egyezerhároinszázütven i koronás ipari utazási ösztöndíjra, melyre oly iparosok pályázhatnak, kik valamely hazai felső ipariskolát jó sikerrel végeztek s iparágukban magukat a külföldön tökéletesíteni óhajtják. A pályázati kérvények a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz címezve a győri kereskedelmi és iparkamarához 1912 evi április hó 15-ig nyújtandók be 2. Az Erzsébet királyné alap 1912 évi kamataiból alakított 9 darab egyenként. 2Ö0O ikett öeze rőt száz i korona értékű kereskedelmi ösztöndíjra. Ezen üsztöndijak bármelyikének elnyerhet.ése iránt oly magyar honossága fiatal kereskedők pályázhatnak, kik a keleti keresi; • leírni akadémiát legalább jó eredményiivel elvégezték s legalább már három éven át gyakorlati kereskedelem terén működnek. Az ösztöndíj szintén a külföldi viszonyok tauulmányozásáta szolgál s az ösztöndíj nyertes a leltételek értelmében a folyamodványában megemlítendő tengerentúli jelentékenyebb kereskedelmi városbeli vagy kiköt .ben tarrozik legalább egy .'•ver eltölteni. A pályázati kérvények a kereskedelemügyi m. kir. minister úrhoz címezve 1912 evi április hó 30-ig nyújtandó be a győri kereskedelmi és iparkamarához. 3. A kereskedelmi minister ur által a kamara kerületére rendszeresített. OOO koronás iparos utazási ösztöndíjra. Az 1912 évben kiadott ezen ösztöndíjra pályázhatnak a kamara kerületében illetőséggel biró oly iparos itjak és fiatal iparosok, kik katonai kötelezettségüknek már eleget tettek, vagy az alól végérvényesen felmentettek. A pályázati kérvények 1912 6VÍ DláJUS ho l-ig nyújtandók be a győri kereskedelmi és iparkamarához. 4- A kereskedelmi minister ur által a kisipari és gyári munkások buzgalmának és alkalmaztatásukban való állandóságuk jutalmazására a kamara kerületére rendszeresített s az 11)12 évben kiadandó 5 darab egyenként 100 koronát kitevő ipari munkásjátalomra. A jutalomra való igény előfeltételei a magyar állampolgárság, legalább lö évi egy helyen való működés és a tényleges ipari munkában való állandó alkalmaztatás. A jutalmak bármelyikére a kamara kerületében lakó munkaadóknál alkalmazásban álló kisipari és gyári munkások pályázhatnak s a pályázati kérvények a győri kereskedelmi és iparkamarához 1912 evi május hó 15-ig nyújtandók be. Az ipari ösztöndíjak és a muukásjutalinak részletes pályázati teltérelei az ipartestületi hivatalban, az Erzsébetkirályné kereskedelmi ösztöndíjak feltételei pedig a kereskedelmi társulat elnökségénél, valamint, a győri kereskedelmi és iparkamaránál betekinthetök. — Semmi — felelt dtlicásan, szomorúan. — Semmi . . , — Valami bajod van . . . akarom tudni, hogy mi bajod ? — Joe, a elown, beszélt Hardy Frankkal a jászol mögött és én ott ültem a nyeregtartón és hallottal — Mit beszéltek? Nem felelt . . . Hallgatott és síit. Bea s/eme tele volt szemrehányással és mérges, gyilkoló vaddal. Es én egyszerre világosan éreztem, hogy Joe és: Hardy miféle zöldséget fecsegtek össze. Pedig nem, volt igaz . . . esküszöm, hogy nem volt igaz . . . hiszen csak akkor este tudtam meg. — Te elhiszed? — kérdeztem a kislányt. Uámnézett és megint hallgatott. Aztán előfutam Joet és Hardy Frankot. Megkérdeztem tő'ök. hogy mit beszéltek . . . Joe a szemembe nevetett . . . Megvertem. Hardy Frank pedig lehajtotta a fejét és azt mondta : — Szamárságot . . .Joe — mondott szamárságokat . . . V. — 4ttól a naptól Kezdve nem bírtunk a kislánnyal. Egész nap hallgatott és egyre sápadtabb lett. Csek a szeme égett es tüzelt belőle a vad. "mint rám nézett és amint Mady Brenoltra nézett. . Mindig olyan bánatos és mindig olyan hántó volt | a szeme, mintha egy nagy bizonyosság éluc benne . . . Egyszer aztán egy délután eltűnt hazulról. Hiába kerestük az egész városon keresztül-kasul. Sehol sem találtuk meg. A cirkusznál voltam aznap délután vagy négyszer, de ott sem látták. Este lett és nekem be kellett mennem az előadásra. Alig hogy odaértem, az első kérdésem az volt, hogy nem látták-e a húgomat. — Itt volt — feleitea portás — húsz perccel ezelőtt, bement a cirkuszba, aztán egy idő múlva megint kijött. Mondtam neki, hogy keresték, azt felelte, IIOL'V megy már haza . . . — Felöltöztem és hízásán, izgatottan lestem, hoe-v véije lelvén a számomnak. Kimentem a porondra . . . először történt, hogy egyedül mentem ki ... a sárga rokolyái lányka nélkül, aki kézhez adta a fölkapcsol, a kolofooHimo* kendőt, meg minden egyéb dolgot, amelyre szükségem van . . . Először történt, hogy oda se néztem a közönségre és meg se néztem a trapéz kötelét, hogy jól tart-e. (iépieseu, szinte öntudatlanul nyúltam a ind után es a következő pillanatban mar fent lengtem a levegőben. Gyorsan indítottam meg n trapézt és ebben a pillun.'ithau egy tanyást ereztem és megkaptam a kötelet. Csak az egyik szár maradta kesémben, a másik elszakadt. Ugyanazon a helyei, nhol a Imi vámnál. Félkézzel Ingtam a levegőben, nem tudom meddig, esak azt éreztem, hogy a karom egyre jobban zsibbad . . . Lenn a porondon emberek szaladgáltak. A fejemben gjndolatok kóvályogtak a bátyámról ... a kislányról, a kötélről és a halálról. Már csak akkor tértem magamhoz, mikor a földön feküdtem, kint a maiiégebcu. Joe a elown hátul a sötétben állt és azt hiszem, mosolygott kajánul, gonoszan. Pedig talán ö volt az oka. Hardy Frank föléin hajolt, megmutatta az elszakadt kötél rojtos végét: — El volt kopva, miért nem nézed inet:, el volt ki-, va magától szakalt el. Szerettem volna kezet csókolni Hardy Franknak ezért az utolsó mond.it ért . . . de Joe a elown a sötétben állt és gonoszul mosolygott. Szerettein volna a torkába harapni. Aztán másnap a folyó partra vetette a kislányt. Joe a elown hozta a hírt a cirkuszba . . . és én nem tudtam a szemébe nézni. Joe pedig odahajolt Mady Brcnolthoz és valamit mutatott ueki. — A tiétek volt? A zsebében találták. — Mady Brenolt sohaeem mutatta meg nekem, hogy mi volt, amit Joe mutatott, még akkor sem, mikor elkergettem érte. Azt mondtam, ha nem mondja meg, akkor elmehet. Mady Brenolt pedig hallgatott és elment. Azóta egvediil élek . . . Ezeket mesélte Fred S

tonet, egy langyos estén, I amikor hosszú poharakból sokat ittunk valami sárga italból, amelynek olyan szaga volt, minit a hervadó rostának.