Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-12-15

•1 Pápai Lapok 1912. december 15. megkerestetik a kötlevélben foglalt anyagok szállítására. Végül távirati uton felhívja a tanács a Rttok'gyárat, hogy a hűtőkamrák szereléséi azonnal kezdje meg. mivel szigetelve vannak. Kitűnik e tanáoshatározatból, hogy a v. tanács akkor, midőn a szerződésben biztosított jógiival élhet, nem mulasztja el határozatainak érvényt, szerezni. Egy ál tálába u igen jó lesz szépen bevárni az építkezés befejezését, a tüzetes átvizsgálás alkalmával is ráérünk ítéletet mondania történtek felett. Anyagi kár a várost immár nem érhetvén, igazán nincs ok a türelmetlenkedésre. Képviselőnk a Házban. A napilapokból ismeretes, hogy az 1913. évi országos költségvetés most /olyó képviselőházi tárgyalása alkalmával kereskedelemügyi tárca előadója éles bírálat tárgyává tette a magyar postát, s illetve leszólta annak igazgatú-sát, személyzetét. Tudjuk továbbá azt is, liogy városunk országgyűlési képviselője, Dr. Antal Géza, ki jóformán első parlamenti sikere óta minden felszólalásával az egész ország figyelmét magára irányítja, a kereskedelmi tárcából szót kért s mint ismeretes, a Ház úgyszólván osztatlan helyeslése mellett a tárgyhoz szólt, egyszersmint pedig a postát és alkalmazottjait védelmébe vette. Napilapok, de különösen a magyar postához közel álló szaklapok élénk kommentárokat fűznek Dr. Antal Géza parlamenti fejtegetéséhez s általában igen meleg rokonszenvvel regisztrálják képviselőnk sikeres beszédét. Azok pedig, kiket Dr. Antal Géza oly hathatósan védelmébe vett. siettek a rendelkezésükre álló módon hamarosan megköszönni a támogatást és védelmet. Polgártársaink s általában lapunk minden olvasóját bizonyára érdekelni fogják az alábbi sorok, melyek fenti alkalomból képviselőnkhöz érkeztek. Kedves Barátom! Kedves kötelességet teljesítek akkor, midőn azért, a minden izében alapos cs kitűnő szakértelemrőj tanúskodó beszededért, amellyel a magyar posta igazgatását, személyzetéi és jóhirnevét a kereskedelemügyi tárca költségvetési előadója részéről ért igaztalan támadással szemben oly fényesen megvédelmezni kegyes voltál. Neked mély és bálás köszönetemet fejezeti ki. Őszinte ragaszkodással vagyok készséges hived: Fóliát Károly. vezérigazgató. * \ magyar kiril.vi államvasutak igazgatóságának elnüke. Budapest, 1912. dec. 10-én. Kedves Barátom! Engedd meg igen tisztelt kedves barátom, bogy megragadva az alkalmat, Néked hálás köszönetet modjak, azért a férfias és igazságos felszólalásodért, amellyel a keresked. tárca költségvetésének tárgyalása folyamán, a m. kir. államvasutakat ért igaztalan vádaknak visszautasításához a Magad részéről is oly hathatósan és sikeresen hozzájárulni méltóztattál. Kitűnő tisztelettel vagyok igaz tisztelőd és hived: Marx János. Távirat. A magyar posta-távirda és távbeszélő tisztviselők országos kaszinója ma tartott rendkiviili nyilt választmányi üléséből, melyen a tagok százai jelentek meg, egyhangú határozat alapján üdvözli nagyságodat és őszinte köszönetet mond azért a védelemért, amelyben nagyságod intézetünket, annak vezetőjót és személyzetét részesítette az ott elhangzott, a tárgyilagos kritika útjáról letévedt támadással szemben. Mohi Adolf, Földcssy János titkár. elnök. Dr. Antal Géza a szolgálati pragmatikáért. A „Városok Lapja" irja: A belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával Antal Géza országgyűlési képviselő nagy figyelemmel hallga* tolt tartalmas beszédet tartott mult hó 28-án a képviselőházban a tisztviselők érdekében és szolgálati pragmatikájuk megalkotását sürgette. Antal (iéza beszéde soián azt. fejtegette, hogy az utolsó öt év alatt kilencvenesénél szaporodott az állami alkalmazottak száma, H jövő évben pedig szintén több mint tizeser emberrel fog szaporodni. Ennek az emelkedésnek útját vágni nem lehet. Az aj állások szervezése a legnagyobb akadálya mindig 11 tisztviselők helyzetén való javításnak. Ba ti nemzetközi statisztikát tekintjük, azt látjuk, hogy nálunk a lakosság 2 és tél százaléka köztisztviselő, a fejlettebb nyugati államokban pedig ez az arány öt százalókra emelkedik. A tisztviselők számának további emelkedésére tehát el lehetünk készülve. Már emiatt sem lehet ujabb tizet.-srendezést tervezni ; ehelyett azonban a drágaság enyhítésével kellene a tisztviselők során segíteni. Azonban nemcsak a tisztviselői fizetések javítása, nemcsak a tisztviselői nyugdíj dolga az, ami által a tisztviselők a maguk sorsának, helyzetének javítását célozzák, hanem egy, a fizetési kérdéstől teljesen független, más kérdés is. Krti a szolgálati pragmatika kérdését, amelynek története tulajdonképpen régibb talán, mint maguknak a, fizetésjavitási mozgalmaknak a története, mert, úgyszólván állami életünk legelső éveitől kezdve folytonosan látjuk, hogy a tisztviselők szolgálati pragmatikájuknak megvalósítását sürgetik. A pénzügyministeri széket — úgymond — olyan ember foglalja el, aki már ismételten hangsúlyozza, hogy első sorban tisztviselőnek érzi magát, és aki kijelentette, hogy a pragmatikának elkészítését felvette a maga íprogrammjába és annak elkészítését teljes erővel szorgalmazni fogja. A berlini egyetemnek egy igen kiváló bölcsészet tanára, az elhunyt Paulsen Fiigyes a maga etikájának társadalomtudományi részében porosz példákra támaszkodva és a porosz tisztviselői kar helyzetét tekineve, nagyon finom auazilissel rajzolja meg az erkölcsi következményeket is, amelyek H tisztviselői életből az egyes tisztviselőkre nézve eo ipso folynak. Mert. kétségteleleu. hogy a tisztviselő karban nem mindenki érdem szerint halad előre; kétségtelen, hogy vaunak egyesek, akik talán érdemetlenül részesülnek előmenetelben. Kétségen kivül éppen a tisztviselői státusban a felebbvalóuak jóindulata rendkívül sokat, jelent meit termi az igazságtalanságoknak egész bányaját, de lehet e tnódon segíteni rajta ? — Lehet. A bűnből egyetlen ut vezet kifelé: Krisztus, ő az ut, az élet. Vissza kell térni az evangéliumhoz. Klui a kizsákmányoltak életét, megtérői dölytiinket, ostorozni magunkat, amiért részese, voltunk valaha a bűnnek és megtisztulni Jézusban és a munka verejtéKébeu. — Szinte düh fogott el, hogy ilyen uyugodtau beszél, véleményem szerint, badarsa'gokat. — Nem jó uton vagy fiam, sőt az egyetlen titou, amely valamennyi között a legrosszabb. Az igaz, hogy a kultúra, mint moudod a büu tenyésztette. A kizsákmányolást. De miképpen? Ugy, hogy a kultúra megtanította az embert, hogy tudásával gazdaságosabbá tegye a munkáját, hogy hozadékát növelvén, verejtékét is apassza, végelemséshen tehát, hogy könnyebb és kevesebb munkával többet termelhessen. Így aztán felesleget is képes lett produkálni, ez a felesleg pedig azért fontos, mert osak ebből stüiethetiK as életöröm. A felesleg, ami as életöröm standardját szolgáltatja. A kultúra azonban inegtsnitotta azután arra is a keveseket, hogy ett as életörömet fakasztó felesleget elharácsolják. — Belátod embertársam, hogy eddigelé a kultura egyebet se termeit, mini ezt a harácsot. — Belátom, de én belátok egyebet is. Act, hogy ez ellen csak egy segítség van. — Jézus. Ego »um vtta verilas et vita. — Nem, fiam, maga a kultúra az egyetlen segítség. Az igaz, hogy ez a kultúra eddig csak arra tanított meg, hogy miképp kell a munkahozadék feleslegét elharácsolni. Most meg arra kell, hogy tanítson, miképp kell ezt a munkahosadékfelesleget megvédeni az elharácsolás előtt. Te igy szólsz. Az életöröm fakasztó hozadékot elharácsolták eddig is és ez a bün. A bűnt ugy szüntethetjük meg, ha a kultúra eszköceivel megtanítjuk as embereket arra, hogy megvédelmezzék feleslegüket a harács elől. Mert a felesleg ar. életöröm és a felesleg megsemmisítése as életöröm megsemmisítése. Mit ér a bűntől megszabadulni, bogy az életörömöt is vele irtsuk? — Nem érted, embertársam, az evangélium hivő szavát. Ott az ő dicsőséges jobbjánál kezdődik az öröm világa — már aki hozzá való jussát a bűnpártolással el nem játszotta. Láttam, hogy hiába vitatkozom vele. Előadtam, mi a jövetelem célja. Elmondottam ueki, hogy ha már magával ekkép rendelkezik, megsérti családja elleni kötelességeit. Nemosak ember, hanem apa is és férj. — Gyermekeimnek életemmel szolgáltatok példát: megmutatom nekik a megigazulás útját. Es feleségem . . . ni nos. Bün a hus gyöuyöre . .. Végre megállapodtam vele. O vissza nem tér, de készségesen kiállít korlátlan meghatalmazást a neje részérc, hogy vagyonával rendelkezzék. Leteli a pihenő ideje. Szó nélkül újra hordani kezdte a zsákokat. Elnéztem egy darabig. A daruban valami hiba esett — várnia kellettt, mig hordani valója akadt. Odafurakodtam hozzá: — Barátom, te árért mégis csak afTektálsr.. Könnyű neked itt a zsákot hordanod, mikor tudod, hogy vagyonod van és ha minden kötél szakad is — a nyomornak sohase kell a szemébe nézned. Nem is hallgatott rám. A daru újra megindult s ő hordozta a zsákot . . . ... A felesége megkapta a meghatalmazást, élt is vele. Megterhelte a férje vagyonát értékén tul, ő maga meg megszökött egy fiatal legénnyel. A férfit még egyszer láttam. Kemény tél volt, a Dunán szünetelt a forgalom. As ipar is pangott; egész munkáslégiók voltak munka nélkül. Felkeléseit s arra kért, hogy néhány koronát adjak neki, el akar menni Fiúméba munkát keresni. Miután odaadtam neki a kért össseget, elmondtam neki, hogy a felesége elprédálta mindenét. Nyugodtan hallgatott végig. Kimenet az asztalra csente vissza a neki adott pénzt. Eltávozott. Nem láttam többé.