Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-12-08

UmiíM JÍÍIT és WKÍSBIÍ Törvényeink kimondják, hogy Magyarországon a közigazgatás nyelve a megy . r, ámde Isten irgalmazzon annak a magyarnak, a ki a közigazgatás nyelvét megakarja énein. A jámbor vállalkozó hamar balogja látt.i. hogy könnyebb nie^fejter.i egy egyptoni felirat hislogrífáit, mint e*y magyar közigazgatási passzust. Január 1-eti lép életbe az uj adótörvény. Ámde akik megpróbálkosnak azzal, hogy annak szövegéből valamit meg is értsenek, ínegvzégvenülve kell, bevallaniok. hogy lehetetlenre vállalkoztak. A rejtelmes — tetik-tatik és egyébb hanglejtéssel ellátott terminus technikusok klutoszábán óvatos figyelmet (ordítottak a hivatalos nyelv használatára, hogy a szöveget jó zagyvává ós értelmetlenné sikerüljön gyúrni, mert nyilván oagy szerencsétlenség lenne, ba minden ember megértené a törvény szavát, mert hát akkor miben különböznének a nagyságos képviselőtestület a nép közönséges hatol. Mar most vsak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a végrehajté> hatalom alsóbb közege: teÁSAM tél kisbiró vagy finánc, hogyan fog intézkedni az uj adótörvény alapján? Az ilyen ssereuosétleu eljárás szüli azután azt, a helyzetet, hogy a nép nem a maga megvédöjét latja a törvényben, hanem ellenséges, titkos, idegen terrénumot, mellyel a fiskális kilicitálhatja a talpa alól a földet, hivatkozással az ennyedik évi olysaámu paragrafus ama bekezdésére, melynek értelméből józan ember nem vesz ki semmit, csak kínaiul hangzó — tetiktatikot. A közigazgatási okiratiknak azonban nemcsak a szövegezése ostoba, hanem vannak bennük egyébb furcsaságok is. Találóan jellemzi őket Pickler Gyula, jogegyetemttuk híres tanára, aki jogászélete előtt körorvos volt. Benne akitüut. jogász és orvos egyesül s igy érdekes az ö megvilágításában a közigazgatás ós közegészség beállítása. r

Egyszcr csak kiütött Pesten a cholera és ekkorra esik az én jelentéktelen körorvosi személyemnek oly fontos szereplése Európa és a körülfekvő coiitiueusek árutorgalmábau. Egy vad Dunáuinaeni vármegye legsötétebb közepében, ;l —4 kocsi-órányi távolságban minden vicinális vasút közlekedéstől — a minisztérium által mégis korlátlan plenipotentiával lettem télruházva uiinden Abyssiuiából. Odessaból vagy SpanyolTÁRCA. Ne nézz többet a szemembe/) Ne nézz többet a szemembe. Tagadd el. hegy láttál, Tagadd el. hogy egyszer titkon Kánigoiidoltál, vártál . Ne foga ! a köszöntésem, Ne tu l'l meg. hogy a nézésem Panasz-e, vagy bánat. .Sem azt. hogy a szivem, lelkem Habságba van nálad. Ne nie , i ki a nevemet se, Csak maradjon álom, Hogy nekem is szabad volt egy Mosolyodra várnom. Igy is elmégy, aztán többet Sohse ludod, sirt-e könnyet A két szemein érted, Sem azt. hogy a boldogságom Hogyan összetépted. Hanem ha niajd valamikor Kihallgat a nóta. S meghallod, Iwigy a síromon Hervadó* a rozsa, Ne feledd, hogy amíg voltam, S/.nnteleii csak imádkoztam, Könyörögtem érted. Hogy a* Isten bot sássá mug A te minden vétked . •'. 'i MsgsuaásiXss tilos. országból származó árura nézve, de az áruk specifikálása alig érdekelheti az olvasót, mert községünk akkortájt semmi összeköttetésben nem j állván a távol külfölddel és a tengeri utakkal, a i rendeletben inkább csak megtiszteltetést kellett j látnom, mint komoly meobizast." Ks ekkorra esik a hites, alapvető, minden miniszteri rendelet mintaképét képező, és azóta! sokszor hivatolt .JSJ!"< számú — a politikai napilapok által is megdicsért miniszteri rendelet keletkezése, Végre is. a cholerával uem lehetett tréfálni »s a kormány ezúttal komoly actióba lépett, uem j Fogja talán az olvasó tehát az időt sajnálni és esz szives részt venni azon tanácskozásban, melyet én, a jegyző, a biró s suasponte a pap » rendelet, végrehajtását illetőleg tartottunk és \ melyet csak nagy vonásaiban akarok jelezni. Az Abyssiuára és Spanyolországra vonatkozó pontokat, illetőleg én mindjárt kijelentettem, liogy minden idevágó felelőséget és teendőt teljesen magamra veszek, a mit az értekezlet köszönő tudomásul vett. Nehezebben intéződött el a másik pont. mely szerint meghagyatott, miszerint „a lakások levegője tisztán tartassák." Kétségbevonhatatlanul az orvosi körben fekvő falvak úgynevezett lakásainak levegőiről volt szó, de világos volt »z is. hogy a cholerától való ijedelem folytán és i veszély által indokolt sietségben a rendedet fogalmazója elfelejtette kitenni azt a pontos dolgot is, bogy „ki által ?" tartassék tisztán a lakatok levegője. Mi, értekezök. ha akarjuk se végezhetjük a faluk össszes lakásaiban aszobalán\i teendőket, vájjon pedig e lakók maguk és a relük békés egyetértésben egy levegőt SZÍTÓ házi illetőleg inkább szobai) állatok e tekintetben tesznek e valtniit vagy sem, annak ellenőrzésében mi négyen még csak bele se bocsajtkozhatutik, hiszen a rendelet még más pontjai végrehajtása is igénybe fogja venni időnket éa ij>y egyhangúlag elfogadtuk az ily dolgokban praktikus jegyző véleményét. Szerinte ugyanis éppen az ilyen problémák megoldására lett feltalálva ngy a rendeletek, mint a jelentések számára a szenvedő alakban tartott mondatszerkezet, nekünk tehát nincs e tekintetben egyébb feladatunk, mint, jelenteni, miszerint „gond fordíttatott arra, hogy n lakások levegője tisztán tartassék." Hogy ki által fordíttatott? vagy hogy ki által tartassék. arról ha talán akar, a minisztériumnak több ideje lévén gondolni, mint minekünk. Könnyebben inent egy másik pont, mely Beszélgetés az ördöggel. Irta: Hetényi Márton. Tegnap este az ágyhau inegiut egyszer Faustot dvastam. Mikor letettem a könyvet és sötétben naradtam, gondolkozni kezdtem. Milyen boldog is .•ult a nagy Goethe! Ismerte személyeden uemesak Napóleont, hanem magát az ördögöt is. Valóban a iitüuő Faust doktorra nézve nagyon ineguyugtató írzés lehetett a papírpénz zseuiális feltalálójának a Darátsága, akinek találékouysága őt a legr.avartabh relyzetekből is kiszabadította. Milyen jó lenne a nai zavarót) időbeu egy ilyen tanácsadó. Még jóformán végig sem gondoltam ezt, un íor hirtelen rettentő dörgést hallottam és ezze egyidejűleg az anyámmal együtt zuhuuui kezdtem Nem tudom meddig tarthatott ez az esés, amely' nek végén minden ütődés nélkül állapodtam meg Ekkor azonban már ülő helyzetben voltain és ágyán tüzvürős karosszékké változott át. Valóban még eg) előszobában sem találtum hasonló puhaságu karos széket. Mert a helyiség, melyben voltam, kétség' teleimI előszoba volt. Az egész berendezés az él karosszékemhez hasonló székben volt tartva. A ve lem szemben levő fal egy részét sötét üvegből ké' szült tükör fedte el, a melyben a vörös bútorzat sajátságosan tükröződött vissza és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben a tükörheu én ii érdekes képet nyújtottam. Amin azonban leginkább csodálkoztam, az ai a tény volt, hogy esés közben felöltözködtem, anél kul, hogy erről tudtam volua. Nem volt időm ezei zerint „minden lakásnál árnyékszék legyen, vagy cgalabb egy e célra szolgáló gödör" Ismerve álvaiukat, tudtuk, hogy gödör minden kunyhó örül úgyis van satis supergue, a keletiénél is öbb, de vájjon „célra" használódnak-e, annak lleiiörzése a fentiekénél még nagyobb nehézsé;ekbe ütközött volna, ugy, hogy e tekintetben réo; inkább kénytelenek voltunk pontos adat elyelt ismét csak a szenvedő alakban való disoét és diplomatikus elintézéssel erui be. Nemi aggályokat támasztott a korcsmárosan a rendelet azon pontja, bogy a „korcsmák áróraja megfelelöleg meghatárostassék." K pont zonbali csak tévedésből kerülhetett a rendeletbe, liszeu a oholera legtávolabb viszonyban sem áll korcsmák zárórájával, ugy hogy a korcsmák áróraját. „a choleráuak megfelelöleg- meghatáozni a legjobb akarattal sem lehet. A jelentést ebát e pontot illetőleg óvatosan ugy fogalmaztuk ueg, hogy „a korcsmák zárórája megfelelöleg neghatároztatott." Ezen es hasonló az államnak végtelen k*j'és pénzébe kerülő, de nekünk végteleti komolyiággal és nagy felelősség terhe alatt elrendelt lolgok után áttért a rendelet a íl-ik pontban a egföntosabbra, az izoláló kórházakra és csolalatos virtuozitással iutézte el a oomplikált és oppant költséges ügyet — üt sorban. Ks pedig .nagyobb községekben állittassék, tJletvo bérelessék helyiség, kisebb (1000 lakoson aluli, közegekben pedig legyen alkalmas ház kijelölve és ;oiidoskodjék a vármegye közönsége arról is, íogy e helyiségekben a kellő felszerelés és s/.ükéges ápolói személyzet szükség esetén rögtön neglegyeu." A nagy városokban es községekben ebat. ahol sok a haz, ott építeni kell ínég egyet, (Hetiben a rongyos falvakban, ahol alig vau 'gyéb düledező kunyhóknál, ott elég, ha azok cözül kijelölünk egyet izoláló kórháznak. Igaz Igyau, bogy a falvakban is akad ejjy-két rendes: 'pület, de azokbau valami csodálatos véletlen ölytán mindig a vagyonosabb polgárok laknak, izoknak pedig vau annyi eszük, mint egy mi' liszteri rendeletnek, t. i. uem mennek ki a laká> lukból. Nem is tudom hova mennének. A jelöléssel tehát nehezen vagyunk, de még lehezebben a mondót másik classikus felével mely szerint gondoskodjunk ezen nehéz kérdét megoldása után ..arról is, hogy e helyiségekben t szükséges ápolói személyzet (nem is személy hanem személyzeti és a kellő felszerelés szükség esetén rögtön meglegyen. Csak irodalmi gourmandok és humor iráni gondolkozni, mert ebben a pillanatban az ajtó mögött hangokat hallottam. — Megint van valaki odakint, — mondta egy bosszús hang. — biztosan már megint valami uj sági ró. Ebben a pillanatban a két szobát elválasztó ajtó vörös fennvel izzani kezdett és átlátszóvá vált. Ekkor megállapíthattam, hogy az ajtót egy frakkba idtözött, sajátságos tüzes tekiutetü ur pillantása hozta izzásba. Ugyanebben a pillanatban kabátom széle már füstölni is kezdett. A sajátságos tekintetű ur észrevette ezt és elfordította rólam s szemét. Az ajtó ismét elsötétült és eltakarta előlem a másik szobát. — Felséged kellemetlenül csalódni fog, — mondta egy rendkívül alázatos hang. Nem újságíró van odakint. Még annál is rosszabb. Költő. — Á! — mondta az előbbi hang, melynek tulajdonosát illetőleg szorongó sejtések fogtak el. — Ez érdekes. Fogadui akarom. Ebben a pillanatban az njtó magától meguyilt és én valami ellenállhatatlan kényszernek engedve beléptem. A frakkos ur már nem volt s szobában. Egy íróasztal mögött kényelmes karoaszékben ült as ördög és egy bátortalan oldalpillantás meggyőzött srrról, hogy kíméletből sötét szemüveget tett fel. Igen leereszkedő módon kínált meg hellyel. — Goethe, — mondtam és magam is csodálkoztam ezen vakmerőségen, — leküzdhetetlen ellenssenvet érzett szemüvege iránt. — Abban ac időben, — mondta az ördög,