Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912
1912-09-29
1912. — p tSuaa berji!». lyokat Az államfentartásban pedig mindéi) egyén és osztály részt vesz, a ki saját erejéből, saját fen tartásáról képes gondoskodni. Az alkotmány sáncaiba tehát joggal követelhet helyet minden, a munkájából élő egyén és osztály. A mai választói törvény erre nem képes. Nem képes az alkotmány sáncaiba az előbb felsorolt városi uj társadalmak tagjait. Már pedig a parlament az ország kormányzásának egy oly legfőbb szerve, ahol összefutnak s mérkőznek az ország minden társadalmi osztályának érdekszálai. Hogy érvényesüljenek politikailag az ország uj társadalmi osztályai, hogy mérhessék össze érdekeiket más osztályok érdekeivel, ha onnan, ahol az ily mérkőzések folynak, illetve folynia kellene, kivannak zárva ? Ez a legnagyobb és oly fogyatékossága a mai választói törvénynek a melyen legrövidebben segíteni kell. Bár a legnagyobb mértékben tartózkodunk az üres jelszavak hangoztatásától, de ki kell jelentenünk, hogy népparlament csak az a parlament lehet, mely az előbb mondottak szerint minden társadalmi osztálytól árnyalat érdekei előtt megnyitja a kapuját. A mai magyar parlament egy csomó, a nemzeti producta? élet szempontjából igen fontos osztályt zárt ki kebeléből, teljes mértékben rászolgál tehát, az osztályparlament jelzőjére. A parlament munkaképességét tehát csak ugy lehet tartósan biztosítani, az országot csak ugy lehet az állandó s rengeteg anyagi javakat kockára tevő belső politikai zavaroktól megmenteni, az igen kieievődött osztályelleutéteket elsimítani, ha az alkotmány sáncai közé emeljük a ma még kivül táborozó osztályokat, ha megújítjuk az ország minden társadalmi osztály és érdekeelőtta parlament kapuit. Szeptember 17-ike után talán jogunk van remélni, hogy végre e józan belátás győzedelmeskedni fogazok körében, kiknek momentán a kezükben van letéve a nemzet sorsa. Ez országot esak egy gyógyszer állíthatja talpra politikailag, gazdaságilag, társadalmilag, a demokratikus választó reform. A ki tehát akár a parlamenten belül, akár azon kivül, szembe nézve minden kellemetlenkedő ellenszenvvel, túltéve magát minden kishitű, tudatlan, sokszor ostoba gyanúsítások, rágalmaközönén, küzd ezen nagy értékű reformért, az az ország legvitálisabb érdekeit mozdítja elő a azt igazolni lógják a bekövetkező későbbi fejlemények. S. I. Színház. Az utolsó előtti hót (szept. 20 '-'".) már éreztette velünk, hogy nehezünkre fog válni az elválás a színtársulattól, melyet mindinkább megszerettünk. Kiismerjük a társulat részéről ugy egészben, minden személyenkiut a teljes jóPápai Lapok akaratot és igyekezetet s nyíltan megvallhatjuk, hogy várakozásainkban nem csalatkoztunk. A részletek az elmúlt hétről itt következnek: Rablólovag. A szept. 20-i. pénteki előadás egyike a jobbaknak, a sikerültebbnek volt. Bíró Lajos fenti cimü eredeti színmüve nincs minden érték nélkül s az előadó «zetnclvzef. álén Zöldi Elzával, a drámai hősnővel a legdiuséretesebb igyekezettel aknáztál; ki a darab el vitai batlM szépséget. Az akiiázás e nemes ver«envében a már említett Zöldi Elzán (Ahn*) kivül Baróthi Antal (Ferenc gróf) jeleskedett, valamint Fodor Us/.kár (Kürt; is s kivülök még Tihanyi érdemel külösebb elismerést. Közönség, miután nem elsőrangú színmüveket egyáltalán nem kedvel s ezt tavakról ismeri, — nem igen volt, tapsban azonban nem fukarkodott a kevés hallgatóság s»m. Bocaicio. Suppé fenti remekműve, a Booaopío c. vig opera a héten háromszor került előadásra: szombaton, vasárnapon és csütörtökön. Mondanunk is felesleges, hogy a két első előadáson zsiitoit, a harmadikon teb ház volt. Az opera egyébbkéot társulatunk ereje-, ha nem is túlhaladta, de alaposan kipróbálta. Itt nem holmi lityifityi kuplék és keriugödallamok, hanem éles taktusérzéket és kiváló emlékesőtehetséget igénylő értékes dallamrészletek szövődnek egységes egésssé, — ezt megérteni és megcselekedni, oda nem elegendő jó hallás, hanem kell alapos zenei tudás is. Zenei intelligencia hiáuyábau örökös ugrálás a sötétben marad minden egyébbkéut duseretre méltó igyekezet. Aztáu meg bajos operákat egy-két összpióba után előadatni. Itt nem a szöveg, hanem a zene játsza a főszerepet s az eneemblék él összkarok sikere u próbák számával nem HIIIIHÖ fordított arányban. Ezúttal egyben ve leimére kelünk a zenekarnak, mely.-* a inuk liefen e<jy laptársunk részéről támadás ért. Ha olyan volna, minőnek laptársunk mondja. Boracciót uem lehetett volna végig játszani. A zenekaron, mint ero> alapzaton nyugodott az egész előadás. Erős oszlopa volt a siketnek Albert Böske a címszerepben. A többi énekesnők sorából kitűnt Sellő lt-né és Csengerv Steti. utóbbi e.sö szereplésével. Csengery, kit az igazgató nemrég szerződtetett ssnbrett énekesnőnek, nemcsak rokonszenves megjelenésével, hanem kellemes hangjával és ügyes játékával keltett feltűnést. A férfiak sorában Tihanyi. Faludv Károly úgyis mint rendező, Sebestyén s a kis Lacika jeleskedtek. Irányi Ella Fiametta szerepében igen kedves megjelenés volt Énekkar meglehetoseu jól működött, • zenekar meg éppen brillírozott. Az ártatlan Zsuzsi. Vasárnap délután istuót Ártatlan Zsuzsi került színre. A cimszerepet ezúttal Sellő Keiié játszotta — elég jen. Nagy hatást keltett újra a kis Kolonits Lacika, az öklömnyi pincér. Tábori és Sebestyén mellett uiég tán Irányi erdemei különösebb említést. A szerelem gyermeke. Hétfőn ismét szép •v.iumüvet latrunk: Ábrányi Emilnek fordításában francia darabot. A mult szezonról ismeretes, mert ismertetett, darabról magáról csak annyit, hogy az életből merített témát tárgyal sok valószínűséggel. Zöldi Elzáuak. a drámai hősnőnek száz meg szaz alkalma nyilt nagy tehetséget ragyogtatni, mert szerepe, egy hisztérikus, ideges nő szerepe tele van a legcsodásabb változatokkal. Nagy művészet kell ahhoz egyik percben nvugodtnak, a másikban pedig ingerültnek látszani A címszerep Fodor Oszkárnak jutott s igy elég jó kezekben volt. Mint főszereplő és mint rendező egyaránt, kitett magáéit. Nagyon kedves volt Bathori Mici. nemkülönben Baródy Kató. A fértiszereplök legjelesebbjei voltak: Turay, nunt államtitkár és Baróthi mint komornyik. Közönség aránylag sok volt, taps csak a felvonások végén. Bob herceg. Kedden egy magyar operettet .átumk. Huszka jónevü zenen ónak népszerű Bob hercege került szinte s s telujitas a sok ev utáni viszontlátás örömének a jegyében folyt le. A már csaknem feledésbe ment. annak idején *tesépléstt*Í( kitett fülbemászó melódiák felújultak s a köz Ínség nagyrésze a színpaddal együtt, dudol'a a kedvesebb dallamrészleteket, vagy legalább is StemsserSen hajtogatta jobbra-balra fejét az ismerős áriak hallatára. A címszerep Alben Böekére. volt bízva, ki ebből ujabb bab-rkoss >ru' font eddigi sikerei fölé. Szinpatikusan fogadta a köz Ínség Csengeiy Stefit, az uj szubrettet, ki rövid énekszerepét s valamivel több prózáját elég elfogadhatóan adta ebi. Exe-»Halt Sellő mint Aunie. Elismerést érdemel Almássy, a királyuó. igen jó volt Fodor Andor, a nevelő s jók voltak a férfi karok. A nők kicsit bamtskásk jdtak. A zenekar jó volt. Közönség elég sok volt, taps is jutott bőven. Piktorok. A pénteken előadott iíjdonságbui van szeufimeutálizmusig menő mély goadolatjárás, meg csiklandós ötlet is bőven. Egy szegény, de tehetséges testö öngyilkos akar lenni. Levelében elbúcsúzik telesegé'öl és ösm erősei tői, s nekiindul a folyónak. Meggondolja azonbau a lolgot, s kevés bolyongás után visszatér a városba. Itt rájön, hogy mint halóit, kitűnő kariiért csinált. Az újságok magasztalják, siratják a zseniális festőművészt s hírével tele vau az egész ország. Képeinek ára óriasilag emelkedik. Közben egy hozzá hasonló öngyilkost, kiben öl sejtették, nagy pompával, a hatóságok impozáns részvételével temettek e| Est mind látja, de látja azt is, h'gy felesége nem szerette, hanem egy lauy annál melegebben zárta a szivébe. A piktor gondol egyet: dehogy is fog ö feltámadni! Feleségétől felszabadultan, szeretőjével boldogan turbékol és un jövedelemmel éli a világot. Sohase is támadna fel. le művészi önérzetét bántják meg. frVinségének uj térje u. i.. egy tehetségtelen piktor hamisítja az ö képeit. Egy darabig tfiri, de aztán kijelenti, hogy — nem halt meg. Ezen a nagy kavarodáson, a mely ezután támad, kacaghat, és ssörnyttködhetik az egész társaság. A premiere fényes sikert hozott. Társulatunk kitűnő személyzete megint olyan esiseni biet produkált, minőt ritkán láttunk. A rendezés, diszletezé*. minden, de minden pompás volt. Az egyik piktor Fodor Oszkár volt, • másik Baróthi Antal. De nemcsak ők, hanem különösen Almássy Julia felségesen játszottak. Tulajdonképpen miden szereplő megállotta a helyét. Kösönség volt bőven. Templomszentelés. Mezőlak, 1912. szept. 22. A mezölakiak ma azon a cimen, hogy a renovált r. k. teplomot megáldották, bucsut ültek, melyen részt vett a talu és környékének lakossága valláskülömbség nélkül. Az itteni r. k. templom már vagy 10 -ven át üresen állott, mert a hatóság düledező volta miatt bezáratta. A szegény niezölaki hívek nem bírván saját erejükből fedezni az újjáépítés költségeit, éveken át nélkülözték a helyi istentiszte* let áldásait, a mi. miután ugy az snyaegyháatól, Nyaradtól, mint a többi plébániát..1 távol laknak, egy évtizeden keresztül nagy veszr,.ssége' jelent a lelki szükségletekben. Gróf Esterházy Sándor, a marcaltöi íöldesnr, értesülvén a mezolaki hivek bajáról és óhajáról felajánlotta az újjáépítés költségeit, mintegy tiOOO K.-t, s ifjabb Horváth József pápai épít >mester az elmúlt nyár folyamán elvégezvén ezt a munkát, szepi. 22-én a templom ismét ál volt adható céljának. A templomszentelés dkal mából Pápáról és Nyárádml körmenetileg jöttök el a hivek, hogy együtt ünnepeljenek a mezóbikiukkul. Pápán'l többek közöt 2 irg. nővér vezetésével táját setzt«