Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-08-18

hazuk, de amelyek szép, egyenes sorban helyezkednek a jelzett ut vonalán. Ha a házak külső kivitele megtelel a hozzája tűzött várakozásoknak, akkor valóban szép, uj utcasorral lesz gazdagabb városunk, sót aligha csalódunk, ha azt hisszük, hogy ez az uj utcasor kezdete az alsóváros egy ujabb részének és régkiváut sétaterének. Szinte öröm elképzelni, amint a Gyimót i-u'ig húzódó majdnem egy kilométer egyenes utca lombos fával szegélyezett utvonalán végig sétál nyári estéken az egészséges szabad levegőt kereső közönségünk es már előre elképzelhetni ennek folytán a kellemes összeköttetést a Kis heggyel ahol ismét tél fog pezsdülni a vidámabb kirándulói élet és az épülendő villák ismét kellemes üdülő hellyé varázsoljak a hegyet, ugy amint az régen volt és amint lennie is kell a jövőben és amint az fejlődni akaró intelligens varoshoz illik is. Hát ha még elképzeljük a hegy tövében a régóta álmodott vasúti megálló helyet, kész fl panoráma, jogos vágyódásunk nem is lehetetlen megvalósulása. De ne ragadjon tovább a képzelet a valónál. Állapítsuk meg, hogy az u. n. tisztviselőtelep illeg lesz és vek- városunk okos terjeszkedése az alsóbb részeken is megindult. Állapítsuk meg, hogy a telep létesítésében a grófi urodalom a város, de mindenek lelett az ott építtetők önfeláldozó bátorsága vett legfőbb részt. Teljes tisztelettel es elismeréssel kell honorálnunk, hogy a pápai pénzintézetek, első sorban nagy és a kis takarékpénztárak a mai pénzviszonyok között a legelőnyösebb kölcsöueikke] támogatták és valósításában segítették elő a telepet. Azonban mégis a legfőbb érdem a tisztviselőké, akik a nehéz pénzviszonyok ellenére nem illuttak el tervöktöl és súlyos terheket vallalva magukra a város egyik elhanyagolt területét lakható városrésszé alakították át. Az uradalom azzal tiogv elég olcsó áron juttatta az illetőknek a nagy darab telket mé^ — véleményünk .szerint — nem tett eleget, vagy legalább is néni tett annyit, amennyit kívánhatni tőle, e telep, jobban mondva, uj varosrész érdekében. Mert tudtunkkal az alkudozások folyamata rilatt megígértetett a talajvíznek a Bakonyerébc levezet hetese, a szerződési >ol azonban ez kimaradt. Pedig ha e telep, lakosai a talajvíztől nem szabadulnak meg, akkor nem tettünk velők jóf nzzal. hogy a vízbe engedtük őket építeni. Egyébként is, szintén tudtunkkal, az uradalmat a minisztérium már négy év óta sürgeti, hogy • Bakonveret a Kishegy végétől a vöröshidig tisztitassa és mélyítse, de Ulindezideig az ügyiratok a kulturtnémökség fiókjában hevernek es tavaszJszal a viz, a Bakonyere mellett áll, nagy keserI vére az ottani kert tulajdonosoknak, ezután még nagyobb fájdalmára az uj háztulajdonosoknak is. Ha már az urodalom nem engedte meg nekik a Bakonyerébe vezetni a talajvizet, legalább teljesítse minélelöbb azt, amire a kulttirmérnökség is és a város is régóta felhívta öt, mélyitse a Bakonyerét, hisz luni kerül az oly síik költségbe, legfeljebb 3-4 ezer koronába, de talán ennyibe sem. A talajvíz eltávolításában segítenie kell a városnak is, még pedig ugy, hogy a Tapolca partját a szélesviztöl az uszodáig rendbe hozza és ugyancsak a szélesviz mellől az uszodáig kanyargó mesterséges árkot betömeti, mért ez táplálja ősszel és tavasszal a holt Bakonyerét bűzös vízzel. Hogy mért ásták ezt az árkot és miért hagyták betömödni a régi nagy árkot, amely a kertekről azelőtt mindig elvitte a vizet, ugy hogy érte panasz nem volt, az még hatóságunk előtt is titok. Csak nem a lige' lucskosabbá tóteléért a répátermelés végett!? Szép bölcsesség lenne, ha igy volna ! Különben is a kerteken keresztül folyó viznek levezetését még a inul' év nyarán a mikor Illeg a tisztviselőtelepről alig esést szó, a JókaiUtcai háztulajdonosok egy e'ökelö része kérte a várostól. A tanács az ezen állapot megjavítását meg is ígérte. Már pedig, ha a puszta kertek érdekében szükségszerűnek ismertetett el az ottani talajvíz elvezetése, akkor többszörösen szükségszerű most már, a inikor egész nagy utca sor emelkedett, amelynek legtöbb hazában ti-/'viselő család lakik. E nélkül igazi értekénél jóval kevés bbet hasznai a városi vízvezeték oda vezetése, az ut megcsinálása és a villám világit ás oda vitele, sót még a csatornázás is e résznek jól meg nem oldható. Nem hisszük, hogy városunk belátva a helyzet kényszerűségét és mérlegelve a csekély áldozatot, amelyet az ügy kivan — íbisz alig 2-3 ezer korona — ne hozná ínég az ősz előtt rendbe e tekintetben is a tisztviselőtelep ügyét. Persze sokan abban a véleményben vannak, mintha a varos e telepre majditem százezer koronát áldozott volna és éppen ezéit több kiadást rá netn akarnának megengedni. K balvéleinény eloszlatására egyelőre csak ! ennyit: 1. A ligeti utak rendbe tételére a képviselőtestület még két évvel ezelőtt, tehát még mikor híre-hamva sem volt a tisztviselőtelep oda helyezésének, - költségvetésileg utasította a tanácsot; ebben hát teljesen ártatlan az uj telep, az utat minden képpen jó karba kellett volna tenni. nat

bau kim»é nehezen szokja meg ezt a gonilolat.it de Ont esak ma hozták be és igy vau még néhány napja, •i/alatt inegbarátkozhatik vele. Epaminondas leült egy kőpadra és aludni próbált. I'gv vélekedett, hogy as .intikstoikusok tanítványa alvás utján fejezhetné ki legnemeaebbeu közönyét a sors iránt. De azután mégsem tudott elaludni. Az emberszerető Guillotiii doktor találmánya jart az eszében és néha olyasfélét is gondolt, hogy a jenai vendéglő ebben a pillanatban talán kevéabbé érdekes, de mindenképpen biztonságosabb hely volna. Elővette Horáeiusl és olvasni kezdte azt sz ódat. amely a bátor és igazságos férfiúról szol. De a sorok táncolni kezdtek a szeme előtt és a gvér világításban a hetük összefolytak szeme előtt. Ismét letette a könyvet. Epaminondas Iázott és félt. Másnap dele,óit ujra találkozott de Tresaüles márkival. A marki megkérdezte: -- Ha nem vagyok indiszkrét, tulajdonképen inine c köszönhetjük a szerencsét, hogv ont körünkben tisztelhetjük ? Epamiaondasoak elborult az ama. Eleinte nem akart beszélni, de végül mégis esak válaszolt : — Az elveim áldozata vagyok. A márki udvariasan meghajolt: — Nem is képzeltem mást. De mégis . . . Ön nem látszik rojalistának. — Meghiszem, hogv nem vagyok az. Ellenkez ileg, tiszta republikánus és világpolgár vagyok. : Es éppen ezért jutottam ide. — Ah ez érdekes! — Az ember nem hinné el. Lassa, polgár én igazhitű republikánus voltam mindig. Nem hittem I sem osztály, sem felekezeti, sem nemzeti ellentétek Iben. Állítólag a köztársaság is ugyanezeket az elveiket vallja, de csak állítólag. Tudja, hogy miért hoztak ide? Mert megsértettem a franoia nemzetei ' A nem/etet. Valamit, ami egyáltalában nem létezik. Na, mit szól hozzá. — Még nem értem egészen t.sztán. — Tudja, hogv történt ? Nyugodtan ülök az | Emberi jogokhoz címzett vendéglőben és vacsorázom. ' Egyszerre csak oeálit egy tucat műveletlen j marseillesi önkéntes és ocsmány hangon kezdték hirdetni, hogy pozdorjává togják zúzni a német csapatokat, e! fogjak foglalni Németországol és igv tovább. Figyelmeztettem őket. hogy világpolgárokhoz nem illik ez a durva nacionalizmus. Erre azt ordították, hogv ők franciák és el lógnak késsülni nr. összeátkotott nemetekkel. Azután sző nélkül a rendörségre cipeltek és most azzal vádolnak, hogy külföldi kém vagyok. I[fit mit szól ehhez polgár? — Attól taitok uram — felelt a márki — hogy az ön igen tiszteletreméltó eszmei nem állnak mindig teljes összhangban a gyakorlattal. En ilyenformán a forradalmi törvénvozék alighanem el fogja ítélni. — El lógnak ítélni, mert én tényleg hiszek abban, amit ők hirdetnek ? Hát un a világpolgárság. amit a köztársaság iinnepélVCMUI proklamált ? — Attól tartok, hogv egv igen szép frázis, amelyre nz élet rá fog cáfolni. Gondolhattam volna — felelte Epaminondas elvörösödve hogy a franciák sokkal léhábbak, semhogy a mi ideáljainkat meg tudpik érteni. — Többel is mondott volna, de a márki »renal tá-osan meghajolt. — Engedje meg uram, hogv befejessem a beszélgetést, amelyben ön nemzeti gőgjének magaslatáról gyalázza az én nemzetemet, mosdotta hidegen es o.laMi sétált. Es Grüne Epaminondas most már egyáltalában nem tudta megérteni, hogy tulajdonképen miért van itt és miért kell megismerkednie neki is az emberszerető Guinoiin doktor találmányával. lomba járás*. Nekik nem az fáj, hogy templomba, hanem hogy korcsmába nem járhatnak. Nagyon természetes, hogy ilyen egsiszlikus bírálat alapján a pápa rendelkezései sok emberben visszatetszést keltenek. Ámde IcUlönbeil is estik az újdonság ingerével hat ez az intézkedés. Egykét év múlva rá se emlékezünk már a volt ünnepekre. Végül ajánljuk azoknak a látszólag túlbuzgó jámbor atyafiaknak, a kik a pápa rendelkezéseit bizonyos vallási megcsorbittatásuknak tekintik, hogy a fenmaradl ünnepeken, s különösen az egyes vasárnapokon kettőzött figyelemmel igyekezzenek semmit el ne mulasztani, mit egyházuk parancsa előír számukra. Szépen le hihet quvittelni az eddig elmulaszt ott vasárnapokkal, mit a múltban ünnepeken cselekedtek. .v katholikus egyház feje. a római pápa pedig nyugodtál, tekinthet a jövőbe, jogos rendelkezései csak az álhivek körében keltenek konsteruációt. mig ellenben mindazok, kik elfogulatlanul, s a parancsra jogosult egyházfő rendelkezései elöl köteles tisztelettel meghajolva szótalanul vesznek róla tudomást, — áldani fogják bölcsességét, mellyel inegkönnyebitette a kenyérkereset kényszere alatt állók folytonos hullámzásának kitett lelkiismeretét. Legvégezetül még annyit, a ki pedig még ezek után is Ünnepelni akar. megteheti, hisz elmehet akár naponta a templomba ! Néhány szó Tisztviselőtelepünkről. Végre az az eszme, amely a lakás mizériák enyhítése végett már néhány év óta szinte közúhajjá vált, a megvalósuláshoz jár közel, sőt ha az építési vállalkozó nagyobb buzgósággal lát neki munkájának, még ez év novemberében meg is valósul. lakás van a ligeti ut Bakonyerére dülö oldalán készülőben. Még csak félig kész