Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-08-11

Papai Lanok 1912. augusztus 11. délelőttön út kell várakozniok, s ha nagy sokára mégis pénzhez jutnak a könynyelmiihb elem azonnal a korcsmába siet. Nem volna ez igy. ha ezt a helytelen bérfizetési rendszert megváltoztatnák és a szombat—vasárnap helyett pl. a fizetéseket csütörtökön teljesítenék. Ebben az esetben legalább nagy ven százalékkal javulna a helyzet. A bérfizetéseket tehát feltétlenül reudezemlőknek tartjuk, még pedig egységesen az egész országban törvényhatóságikig, vagy pedig rendeleti utou. Ezzel egyidejűleg az alkoholizmus harmadik okát is megkellene szüntetni, vagyis a korcsmákat vasárnapokon be kellene záratni, épp ugy mint Angolországban, ahol szombat estétől hétfőn reggelig minden korcsmát zárva tartanak. Csakhogy — és éppen ez a legnagyobb haj — erre a kormányt bajos volna rábírni, mert akkor megcsappanna egy kissé a szeszadó-jövedelem, inkább az emberiséget hagyják hát pusztulni, mintsem az állani jövedelmét csökkenni engedjék. Pedig a római egyház lejét is ez a szociális intenció vezethette, amikor modernül gondolkozván, a felesleges ünnepeket eltörölte. Háziipari szövetkezetek. Hogy iparunk nincs, vagy ha van, nem ugy megy mint a hogy kéne. tudott 'dolog. Ismeretes és szomorú valóság, hogy a magyar ipar. bár egyre állítgatják, támasztják, dédelgetik, nem tud talpra állani. Ha önzetlenül, ha testestül-lelkestül is nekidurálnák magukat a kormánykörök iparunk fejlesztése érdekében, akkor is csak féleredinény t érnénk el, mert ott van az osztrák ipar, ott van az idegen konkurencia, mely kerékkötője, különben fejlődésképes, ha ladást igérő iparunknak. Hathatósabb eredményeket csak az önnálló vámterület megalkotásával érhetünk majd el. Addig is dolgozunk serényen, lelkiismerettel, fáradhatatlanul, hogy annak idején semmi se találjon készületlenül. A kisipar tengődóse természetesen sújtja a kisiparosokat, kik nagy kinualbajjal tudnak (dőre haladni. Lehet, hogy sorsuk valamelyest kedvezőbb lesz. mert a legutóbbi iparos kongresszuson a kormány képviselője beszámolt ama dolgokról, melyeket a kormány a kisiparosok segítségére megakar valósítani, j A mezőgazdasági munkák sorsa se rózsásabb és éppen közülök kerültek ki | nagyobbrészt a kivándorlók. Már évek! óta foglalkoztatta ez a körülmény a kor-| mányokat és módot eszeltek ki. hogy a' mezőgazdasági munkásokat télen is foglalkoztathassák. Akkor t. i. mikor azoknak semmi dolguk és olyasmit találtak ki. aminél még a családtagok is segéd-! kezhetnek. Ez a háziipar volt, ami igen szépen bevált. A földmivelésügyi kormány évrőlévre nagyobb gondot fordít a háziiparra, mely ezer és ezer embernek nyújt munkát, jövedelmet és megélhetést. Csupa olyan iparágak, kultiváltál- \ nak. melyek nem igen, vagy egyáltalán nem űzetnek nálunk, nehogy a kisiparosok kárt szenvedjenek. Maga az állam értékesítette mindenkor az elkészített munkákat. Szóval a háziipar meghonosítása hozzájárult és még inkább hozzáfog járulni a kivándorlás, megakadályozásához, illetve csökkentéséhez. Az utóbbi időkben is lehet tapasztalni, hogy mily gyorsan fejlődik a háziipar. Az ország megannyi részében gyors egymásután alakulnak meg a háziipari szövetkezetek és működésük valóban áldásos. Igy egyik legnagyobb megyénkben a Bácskában (honnan állandóan tömegesen kivándorolnak az emberek) rövid időn belül 21 háziipartermelő szövetkezet alakult, mely szövetkezetek már a télen is mintegy félmillió korona értékű tárgyat készítettek ós értékesítettek. Az értékesítés akként vált lehetővé, hogy a központi hitelszövetkezet egy kizárólag háziipari tárgyakat értékesítő ügyosztályt szervezett. Az összes bácskai háziipari szövetkezetek tagjai munkás emberek. A földmivelésügyi miniszter ezért elhatározta, hogy minden egyes szövetkezet berendezési költségeit, tárcája terhére elvállalja és erre a célra minden egyes szövetkezetnek 1000—1000korona államsegélyt a bácsmegyei akcióra öszszeseu .KUNK) korona államsegélyt engedélyezett, ezzel lehetővé tevén azt is, hogy a szövetkezetnek KUK Hl korona folyótőke álljon rendelkezésükre, melyből a munkálkodó háziiparosok készítményeire előleget kapnak, amig azt a szövetkezetek központja nem értékesiti. Ily képpeti aztán tömérdek szegény embernek, ki kenyér után áhítozik, ki dolgozni akar, ki a hazaföldjén óhajt élni, biztosítva «ran az egzisztenciája. A kormány támogatja, a munka állandó,a kereset kielégítő, tehát nem kell kivándorolnia, nem kell panaszkodnia. A háziipar szövetkezetek mint látni való, szépen beválnak, az ország megannyi vidékén a kormány támogatásával megalakulnak, és ezen nemes akció hathatósan hozzájárul a nép elégedetlenségének elcsititásához. Mert hát a sok munkanélküli, dolgos, józan elem nem alamizsnát, hanem munkát akar és ha ezt megkapja, ugy szívesen dolgozik és idehaza marad. bele a játékunkba — fortyant fel a hadnagy és sápadt arcát egy percre elöntötte a pir. A többiek is felugráltak. — De kérh-k, Miklós! Szóvai Tóvarv H/étugrasztotta a partit és néhány perc múlva névjegyet cserélt a hadnaggyal, aki nyomban elhagyta a kaszinót A párbajt ui:y tudom ma reggelre állapítottak meg. Valószínűleg már meg is volt. Mind a kél leány szótlanul, mereven barnult maga elé, Kkkor csikorogva nyüt meg a kertajtó és a kavicsos utou léptek közeledlek. A lugas előtt Tóvarv állott. -- Nini, itt vau! — kiáltott (/Iga. • Hala Istennek rebegte Lili. Gratulálok - szólt (labor amint látom, nincs t-"inmi bajod. Nincs. — Ks a másik — Annak nincs. Hogyan? Hát nem volt meg a párbaj? — Amint vesszük. — Hát magyarázd meg . . . — Amikor a segédek felállítottak bennünket és i s.okasos bekéit1*-i k.-eilet eibangzott, valami csodás érzeá cikkázotl ál rajtam. Átvillant agyamon, hogy unnak az embernek, aki szemben áll velem, bitvese és kél gyermeke van Aztán meg beláttam, hogy jószándékomban az este kissé túlléptem a kellő határt, szóval igaztalan voltam . . . és . . . — Ks? — Booaáaatot kértem. — Te? — Én. A csöndet, amely Tóváry szavait követte, Olga törte meg. — De hisz ez gyávaság — kiáltotta. Lili letette a hituzését és szép, fehér kezét odanyújtotta Tóvárvnak : — Kz nagyon, nagvon szép volt Öntől, Tóváry. Tóváry megcsókolta a feléje nyújtott kezet. — Köszönöm. — Es mit szóinak majd ebez a kaszinóban? — kérdé Gábor. — Nem tudom — monda feukölt nyugalommal Tóváry - de nem is törődöm vele. Kitökélt szándékom úgyis, hogy uj kört alapitok. olyat, amelynek csak két tagjn le«z egyelőre. Nem lepne he tagnak, Lili kisasszony? Lili lesütötte a szemeit és halkan válaszolt: — Szívesen. — Nos hát akkor — monda boldog mosollyal Tóváry — nem mariul egyébb hátra, mint hogy | az uj kor alapszabályainak jóváhagyását kérjük a - mamától. Menjünk ' Az alkoholizmus ellensúlyozása. Akinek csak egy szemernyi bepillantása vau a köznép viszonyaiba, az láthat hatja, tapasztalhatja azt. a uiar-inár végzetesnek látszó állapotot, ainit az alkoholos a kocsma közötte létrehozott. Ha csak két-három évtizedre tekintünk visszt, tapasztalhatjuk, mert hiszen majdnem szemünkláttára fejlődtek at a viszonyok, hogy a patriarchális életmód, a nyugodt higgadt temperamentum, amely szinte jellemvonását képezte a magyar embernek, hogyan vadult el, — Ami szilaj elem a magyarban volt, a békés időben, a rendes társaságból, a magyar emberek közösségéből szépen kisajátitódott és lett belőle erdei betyár, tizinegyére szóló zsiványhad. Régente a jó magyareinber gyilkoló eszköze markolatára csak akkor ütött ha szó volt róla, hogy hazáját, J nyelvét vagy szabadságát, mentse meg. Máskülömbeu a templom, meg é család, az eke szarva és az anyatóid voltak az ö egész világa. Ezeket szerette, e/.eket. imádta: élt-halt érettük. De haj! azóta nagyot fordult a világ sora. A templomban szentnek tartott, minden ceremónia, a papnak idézetül szolgáló szent szöveg, a nagy és tekintélyes tgykáz a tudomány nagy es megdönthetetlen igazságai révén mar nem egyebek, mint történeti intézmények és igy a mostani életből a tudománynak világába vaunak száműzve. Mindezek magyarázzák meg a/ alkoholnak olyan nagy mértékben és hirtelen való eltorjeib'-sét. Az emberi léleknek szüksége vau egy bizonyos nyugvó pontokra, melyek ha hiányoznak, az emberi méltóság anyagiasságába süly ed. Így volt ez a régi világban, ahol még nem ismerték