Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-07-28

1912. július 28. Pápai La

pok hány vállalat az év első hónapjaiban őrlését jobban kihasználta, mint amenynyire egyezményszerüleg kötelezte magát. A finomlisztkészletek aránytalan nagy mennyisége és az evvel kapcsolatosan kifejlődött disparitas a buza és lisztárak egymásközötti szinte tarthatatlan viszonya ismételten szükségessé tették és most is napirenden tartják az ezen visszáságok megszüntetésére irányuló törekvéseket és a malmok között tárgyalások folytak az üzemredukció érdekében annak meghosszabbítása iránt. Ezek a tárgyalások már annyiban eredményre is vezettek és ehhez képest a budapesti malmok augusztus hóban csak heti 4 és fél napon át fognak őrölni. A magyar vidéki malmok legtöbbje — legsajátabb viszonyaikat tartva szem előtt — már hosszabb idő óta szünetel, néhány nagyobb vállalat pedig csak félerővel dolgozik. Az uj buza nagyobb mértékben való forgalombahozatala előtt — ami egyelőre késik — nem is lesz a magyar vidéki malomipar őrlőképességének teljesebb kihasználására. G. T. 8. Értesítők ismertetése. IV. Áll. polgári leányiskola. Gondos női kézre vall a pápai áll. polgári leányiskola értesítőjének az összeállítása. Nagy Gabriella, az iskola népszerű igazgatója, ki nemcsak intézetének aránylag szűk határai között, hanem a pedagógiai egyesületek, legkivált azonban Pápa város irodalmi, társadalmi és jótékonycólu köreiben szinte páratlan tevékenységet fejt ki, bosszú igazgatósága alapján szerzett tapasztalatait finoman tudja értékesíteni még az értesítők összeállításának nein éppen könnyű munkájában is. Lányoknak, lányok szüleinek vannak szánva sorai, miért is szinte kesztyűs kézzel szerkeszti meg évről-évre az értesítőt. Az első fejezetet alkotó igazgatói jelentés az iskolájukban meghonosított kertészeti oktatás néhány évi eredményéről számol be, majd pedig azt az ez évben megkezdett ujitást, mint beváltat ismerteti, mely szerint a tanítás 8 órától 1 óráig folyt. Ugy jelenti az igazgató, hogy jövőre folytatják az eddig próbaképp megkezdett ujitást. Az intézetnek 10 tagból álló tantestülete van, kikhez még a 4 felekezet hitoktatója jön. Egy igazgató, ö rendes tanítónő, 1 rendes tanár, 1 segódtanitónö és 2 óraadó tauár végzi a nevelés fáradságos, de bizonyára eredménydus munkáját. A növendékek névsora — sajnos — csak száraz közlés, osztályzatok nélkül és ha a statisztikai adatok nem tájékoztatnának bennünket, bizony iskolai titok maradna a tanítás eredménye. A polgári leányiskolában év végén volt 149 rendes és 40 magántanuló, a kózimunkatanfolyamban pedig lb növendék volt. Az összes növendékek fele pápai, fele vidéki. Vallásra nézve legtöbb az izraelita (52 °»), míg katholikus vallásúak (.26 %) és protestánsok (22 %) összesen még a felét sem teszik ki a növendékek számának. Szolgáljon azonban magyarázatul, hogy Pápán az állami polgári leányiskolán kivül vau még r. k. és ref. felekezeti leányiskola is. A polgári leányiskolának csak egy növendéke utasíttatott osztály ismétlésre, ellenben 14 növendék elégtelen osztályzatát javítóvizsgával rendbehozhatja. Az iskola 150 növendékének tehát összesen 10 %-* nyert elégtelen osztályzatot, ellenben kitüuo eredménnyel 17 % vizsgázott. A Kézimunkatanfolyam 20 növendéke kitűnő és jeles eredményt mutatott fel — még pedig éppen felesben. Egybevetve mindent,ezeuszátaottevő kultúrintézményünk létjogosultsága minden kétségen felül áll. Vannak szülök, kik a zárdai vagy internátusi nevelésben, különösen az életrevaló nevelésben — bar elfogultan — bizonyos tekintetben, hogy ugy mondjuk, hiányokat vélnek felfedezni. Nincs igazuk ugyan, de, ám vegyék igénybe az áll. polgári iskola nevelését, — nem lesz okuk megbánni, mert jó hírnevéhez semmi kétség nem fér. Mint hatalmas előnyt meg kell említenünk, hogy a francia nyelvet az intézetben — díjtalanul tanítják. VEGYES HÍREK. — Vármegyénk uj tanfelügyelője. A hivatalos lap július 24-i száma közli, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszter dr. Vértessy Gyula, temesvármegyei tanfelügyelőt Veszprémbe helyezte át. Ez a kurta közlés magában rejti egyszersmint azt is, hogy Papp Sándor, vármegyénknek hosszú idő óta volt tanfelügyelője, ki ily minőségben kerek 80 esztendőn keresztül szolgálta a közoktatásügyet s kinek vármegyénk népoktatásügyének fejlesztésében s különösen a magyarosítás terén elért szinte hihetetlen sikerekben valóban hervadhatatlan érdemei vannak, — nyugdíjba ment. Hókkal nagyobb súlyt helyezünk a közmivelődés és általában az iskolaügy fontosságára, semhogy ilyen kiváló tanférfiunak a közpályáról való lelépése felett csak egyszerűen napirendre térnénk. Meghajtjuk elismerésünk zászlóját Papp Sándor érdemei előtt. Olyan hatósági fórum volt, melynél városunk tanügye mindig a legmesszebb menő támogatásra számíthatott. A városunkban az utolsó évtizedben szaporodott tanintézetek, egyes osztályok, iskolák, óvodák, — államsegélyek, mind az ő nevéhez fűződnek. Megérdemli, hogy nyugalomba vonulása alkalmával városunk közönsége a legosztatlauabb szerencsekívánatokkal halmozza el. — Nagy összegek. Egyelőre meg sem írjuk milyen nagy az az összeg, mely az általános csatornázás és a \ izszolgáltatás biztosítására vonatkozó s a v. mérnök által a napokban elkészített és a tanács elé terjesztett költségvetésben szerepel. A tanács a költségvetést kiadta a polgármesternek, hogy a különböző szakbizottságokkal tárgyaltassa le, hogy igy kellően előkészítve nemsokára, lehetőleg még az idén a közgyűlés elé legyen teljesíthető. De bármily nagy összegről legyen is szó, — végre is meg keil hozni az áldozatot. szert, mint amilyen a világon egyetlen patikában sem kapható. Annle nemcsak testi bajokra tudott a remete enyhítő balzsamot, hanem mindenféle tanáccsal is szolgált és ha kellett szívesen közbenjárt az égi hatalmaknál is. Egy füldiimnel találkoztam a minap, akivel a régi jó időkről beszélgetvén, rátértünk Mihály bácsira is. Hallottam két esztendeje már, hogy el-j költözött egy boldogabb országba, ahol közelebb van a szentekhez, mint idelent. L'gyan ki most a hunti remete és mit tesz a nép, ha valami baja támad ? — A ház ott van — monda — ugy ahogv elhagyta az í'.rec. Nincs az az elv temü.t laiumss/.a. akinek mersze lenne egy követ is ellopni a helyéről. A nép fantáziája pedig megindult és szövögeti róla a legszebb meséket. Csodálom, hogy az öregnek mindig sikeres tana. nai voltak és hogy mindig eredményesek lettek a mennybeli közbenjárásnál. — Nem mindig jártak ezek sikerrel, de az öreg kitűnően értette a mesterségét. Hallgassa csak meg a következő dolgot, ami vele nem sokkal halála előtt történt. Ismeri talán, Nedkőekat 'lenmagtól. Jómődii paraszt család. Nagyon lukat népség, de azért minden alkalommal kimentek Mihály bácsihoz, hogy kikérjék hol a tanácsát, Ind meg a szenteknél való közbenjárását, amiért előre fizettek. Vagy pénzben vagy természetben. Az. említett hieben Nedkó Gyuri beállít az öreghez az/.al a kéréssel, hogy nemsokára ellik a Kondor telién, de mert már egyszer nagy nehézségek voltak az ellesnél, hát szólna egynéhány kérő szót valamelyik szentnek, hogy hát íie legyen baj ezúttal. Mihály bácsi megigérte, hogy ugy lesz, ahogy Gyuri koma akarja. Tudja is, hogy melyik szenthez kell folyamodni, melyik zsolozsmával. Szent Anna intézi az ilyesfajta dolgokat, legjobb, ha az ötvenhetedik zsoltárral könyörög hozzája. — Isten megáldja, — mondta Nedkó Gyuri teljes bis*lommal és egy ezüst forintot nyomott az öreg tenyerébe. Nem teli bele két óra, ahogy sötétedni kezdett, uj látogatók jöttek a remetéhez. Ketten voltak : Bőrösök Eszter asszonyom Szurdokról, meg a leánya Mariska. — Tudom, tudom mi járatban vannak kelmétek — fogadta őket Mihály bácsi. — Ismerem a Molnár Andris gyereket, azt a vásott komisz embert. Nohát azért még nem kell sírni, kis szógáiu — szólt oda a pityergő leány.iak. Majd csak teszünk valamit S/cnt Ncponiiiknal. Semmit se félj netn lesz meg a gyerek A leány is. anyja is megkönnyebbülten mentek haza. Egv kerek öt koronást nyomlak az öreg kezébe, aki elkísérte őket egészen az országútig. E látogatások után néhány hónappal találkozott az. uton a két einher. Nedkó Gyuri meg a remete. A paraszt süveget se emelt az öreg előtt. Mihály bácsi tudta már, hogy az. ezüst pengőért neheztel a fukar ember. — No mi van a Kondor tehénnel, meg a borjával — ekezdte a szóbeszédet Mihály bácsi. — Mi legvcii, mikor semmi se lett — duruzsolt Nedkó Gyuri és köszönés nélkül ment tovább az után. Mihály bácsi pedig Szurdok felé tartott és a kápolna melletti utcában betért mindjárt Horcsökék portájára. A kútágas mellett szorgoskodó't éppen aa asszony, mikor oda tipegett feléje az öreg. Bónaökné sírva fakadt a szenféletü ember hittára. — Látja kend Mihály bácsi, mégis meglett a gyerek Nem hallja a picike sírását. A lelkem éppen két napja, hogy a világra jött. A remete elkomolyodott. Hogy é ppen igy fordultak a dolgok. A Nedkóé is, meg ezé a leányé is. Töprengett egy ideig, azután rájött a dolog nyitjára . . . — Bizony, bizony — szólt oda az asszonynak, — iga/id van édes gyermekem. Eletemben először tévedtem olyan nagyot mint most. Ahelyett, hogy Szent Nepomukhoz imádkoztam volna. N/ent Annának ajánlottam B kérésedet. Azért született neked unokád és nem lett borja a Nedkó (iyuri tehenének. Azért nem. mert az ő dolgát meg éppen j Szent Nepomuknak ajánlottam. Az asszony nem volt tisztában a szentek cselekedeteivel és ezért vakon hitt annak, amit az öreg mondott. Da azért ajándékot többet nem adott neki Sc. /.