Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-07-21

XXXIX. évfolynni. Pápa, 1912. július 21. 29. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldbergr Oyxda papirkereskedése, KS-tér í!3-ik szám. Telefsü Z12 ezám A szerkesztésért felelős laphilajdonog: GOLDBERG GYULA. i- ;*.li/,.t"-..k éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre 19 kor., félévre 6 lt., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ára 110 Ml' A városházi hivatalos órák. Nemsokára egy kérvény kerül a városi képviselőtestület elé. Tán már a legközelebbi közgyűlésen tárgyalni fogják a városi tisztviselői kar ama óhaját, hogy a városházi hivatalos órák tekintetében, a szervezeti szabályrendelet megfelelő szakaszának megváltoztatásával, rendeljen el a képviselőtestület teljes vasárnapi munkaszünetet és osztatlan munkaidőt oly formán, hogy az eddigi délelőtt 8-tól 12-ig és délután 2-től 5-ig tartó hivatalos órák helyett 8-tól délután 2-ig tartó, megszakítás nélküli munkaidő legyen. Bár a múlt számban már egyizben foglalkoztunk a kérvény tartatmával, ina újra tollúnkra vesszük tisztviselőink kívánságát, sőt alább a kérvényt egész terjedelmében is leadjuk, pusztán azért, hogy mindazok, kiknek hivatásuk e kérdés lelett dönteni, tisztán lássanak, vagj'is kissé elő legyenek készítve. Mindenek előtt megállapítjuk, hogy a kérvényt a polgármester és ellenőrön kivül az összes tisztviselők aláirtak és a városi tanács, mint már múltkor jeleztük, noha a polgármester ellenezte, ;\ kérvényt a képviselőtestület elé pártolólag terjeszti fel. Emlékezetes még továbbá, hogy a f. évi január 1-én életbe lépett szervezeti szabályrendeletnek a mult év folyamán végbement tárgyalása alkalmából az erre vonatkozó szakasznál tétetett is indítvány olyan értelemben, a minő kívánsággal most maguk a tisztviselők lépnek a közg3'ülés elé, és akkor is a polgármester volt az, ki a szabályrendelet tervezetébe felvett, eddig is szokásban levő hivatalos órák bárminemű megváltoztatása ellen a legélénkebben tiltakozott, mire az indítványozó és a közg3'ülés a kérdés felett egyszerűen napirendre tért. Akkor természetesen nem tudhatta a közgyűlés, hogy a tisztviselők maguk is óhajtják az osztatlan munkaidőt, s abban a véleményben is lehetett a képviselőtestület, hogy a polgármester tán az egész hivatalnoki kar nevében tiltakozik a megszokott munkaidő bárminemű megbolygatása ellen. Most azonban a helyzet más. Most látja a képviselőtestület, hogy tulajdonképpen a tisztviselői bar leghőbb óhaja aszóban levő változtatás és pusztán a polgármester ellenzi azt. Nem volna érdektelen tudni, mi indítja a hivatalfőnököt arra. hogy a lisztviselők közóhajával igy szembe helyezkedik ? Amennyire mi ismerjük Pápa város polgármesterét, meg vagyunk győződve. hogy nem holmi kicsinyes okok. sőt legkevésbé személyes élű és természetű érzelmek és semmiképpen a maradiság, a bürokratikus copf iránti hajlam vezeti őt akkor, nőkor megtagad ja hozzájárulását olyan kérelem teljesítéséhez, mely a szó szoros értelmében — közóhaj. Erősen meg vagyunk győződve arról, miként itt, súlyos argumentumok, s a hosszú hivatalos pályán szerzett tapasztalatain leszürődött értékes tanulságok késztetik polgármesterünket arra, hogy ínég a tisztviselők részéről feléje irányuló népszerűségének a megkockáztalásáról nem is szólva, kitegye magát annak, miszerint a közgyűlés — ezúttal le fogja szavazni. Mert ugy vesszük ki a képviselőtestületi tagok hangulatából, hogy a tisztviselők kérelme teljesedni fog. A legtöbb képviselő egyetért a kérvényben felhozott okfejtéssel s ugy véli, hogy a mi bevált és jónak bizonyult az állami hivatalokban, és más városokban, - jó lesz az a pápai városházán is. Nem tartanok azonban semmiképpen sem szerenesés megoldásnak, ha azok az okok, melyeknek alapján teljesedik a tisztviselők óhaja, s a melyek [meggyőzik, vagy meggyőzték a képviselőtestület bizonyára aránytalanul n igj TARCÄ, A boszorkány. — A „Pápai Lapok' eredeti tár <: á j a Irta : Kosztolányi Dezső. Abban az időben izgatott, zavaros mesékről suttogtak a kisváros házaiban. A farsang vége tele járt már. A frissen esett hó bortól és vértől piroslott. Kora hajnalban sápadt emberek részegen, hadonászva estek neki a kapunak »' a város véti korhelyét egy reggel a piszkos hóban megfagyva találta a sarki rendőr. Keikéit a nap, vöröses pára szüremlett szerteszét s mindjárt ferdesy.áju, siró, ijesztő álarcok vigyorogtak az emberre, annyi tarka róigy-rongy és bolond cafrang, hogy a/, ember fejéhez kapott és szerette volna elhesegctni magától az eszevenzettség e vig gyászát. Este aztán titokzatos emberek kukkauuk be az ajtón, akiről senki aem tudta boloadok-C, vagy csuk bolondoznak. A gyermekek gyertyát nyújtottak a kivájt tökben és rémült nevetéssel táncolták körűi. Ez a nevelés elbaagsntt a nedves udvarokig, a kamarák és be. nyílók homályos mélységiig 8 mindenül fája nyilalast keltett a szivekben. Anna, a fiatal fehérbőrű szolgálóleány mindezt remegve nézte es .1 s/ivere szorilotlu a kezét, Egy piirasztszéken í-lt a konyhában. Csend volt. A lámpa rápislogott az öregebbik cseléd durva arcára, amely figyelmesen komolykodva egy nagy betűs könyv fölé* hajolt. Látszott, hogy nem érti, mit olvas. Nem sokára le is tette a könyvet. Nagyot asitott es száját eltakarta idointalan kivörösödött kezével. — Nem fekszel le Anna? — kérdezte tőle, inig elfojtotta az áaítáat. -- Nem merek. . . Nem birok. . . Anna felt. A szent kép előtt meggyújtotta a mécsest és letérdepelt imádkozni. Fiatal, szőke fejében azonban Csak tOV ibbra is a larsang sötét mende-momiái kavarogtak. A szomszéd eselédleánv tegnap mesélte, hogy a pincében boszorkány járt, egv fehér, töpörödött vénasszony, aki ugv eil gott, mint a patkány. Azután felszökött a konyhába, sőt kért, és ax inas mellét veresre szopta. Mikor végre balkézzel kiseprűzték, az ajtóban mégegysser visszafordult és csúnya szőrös kezével megfenyegette őket, Anna nem hirtn magát tovább türtőztetni, lelkeit. Az öreg cselédhez futott és átölelte: -- Felek. Sokáig bámultak a lámpa világba. Mind a ketten némák voltak. Az ára sétálója nagy köriveket rajzolt a falra. Az öreg cse'éd szürke ssemei kémlelve meredlek rá. Anna telemébe tekintetét (;* belebámult ezekbe az üres, szomorú szemekbe. Igy nézlek egymásra sokáig szótlanul és mozdulatlanul. — Csak azt szeretném tudni, hogy igaz-e — kezdte meg a beszédet Anna. — Való igaz, lányom. A gonoszlélek k l>«'rt most mindenütt. Anna össze borzongott. Elővette az imádsígos könyvet, ahonnan a szent zsoltárokat ssokta énekeim. Hangja elcsuklott a félelemtől. A tűzhelyen egy fazék bugyboréaolt, várták, mir, felforr a vir. Az óra ketyegett. — Te — szólt Anna rekedten — láttad '.' — Láttam felelte a vén "sebei és maga is megremegett a hangjától. —• Mintha valami fehérség suhaut volna el. Kétszer bólintott, aztán elment. Keresztet vetett magara. Aztán reszketve feküdtek le miiidaketten. Ettől az esettől kezd,- Anna félni kezdett. Félt az éjszakától, a sötét ssobáktól, áa üres terektől, mindentől félt. Ha esténkint a kis benyílóba kellett menni fáért — miért mindig torkon ragadta ez az. '.riilt, babonás félelem. A pincétől meg éppen remegett. A seprők mögött egy-egy boszorkányt sejtett, a sötét kut meg mint valami bogivas szörny meredt rá A kamarák szűk rácsai közű Reggelizés előtt félpoiiár Schmidhauer-féle Használata valódi alJts gyomorbajosoknak, szekszoruiashan szenvedőknek KUI UiaO"ali .TLOIII ''no Ptfh-Jlfle'flVHa'B^^ Kapható 3rá.psi és vidékén minden gyógyszertárban és jobb fűszerüzletben i Az elrontott gyomrot Jól nraalatt teljesen rendbe hozza Kis üveg 40fillér Nagy üveg 60 fii.