Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-30

immkadij, a fővárosi intézet HHH) K-ás zálogjogának erőltetésével bélyegkölt•ég és munkadíj az ügyvéd számlája szerint legkevesebb kitesz 200 koronát. Tehát most már 520 koronára ru<rott a veszteség. A legújabb kölcsön talán látszólag egy igen kevéssel olcsóbb kamatlábú, de teltételeiben sokkal hátrányosabb, mint a fővárosi intézeti kölcsön volt. Itt nem készpénzben, hanem 9(32 árfolyam értékű záloglevélben kapja a kölesönt, mi a folyósítás alkalmával kerek 360 korona hiányt jelent. Végeredményben tehát azt látjuk, hogy azon időtől fogva, midőn az adós az első takarékpénztári kölcsöneit rendezte, a budapesti intézeti kölcsönt felvette, visszafizette és uj kölcsönhöz folyamodott, szóval ezen nem is egy év idő alatt ÍI20 koronát fizetett rá a konvertálásra, tehát mig vagy/mi előnyt akart szerezni, magát, csaladját és gazdasági átlagát 1)20 koronával rövidítette meg. amely igen nagy összeg olyan vagyonhoz mérten, amelyik csak 2000 korona kölcsönt bir el. Igaz. hogy tahin a kevés kamatkülömbözetben némi kárpótlást kaphat, igaz, hogy utolsó kölcsöne első megterheléseit hosszú éveken át valameiivnyire elviselheti, de éppen olyan emberekről van szó, akik uem jól számítanak, nem jól gondolkoznak, s igy szinte várható, bogy ha még olcsóbbnak látszó kölesönt sejt meg. rövid idő alatt legújabb kölcsönét is visszafizeti és mindig csak további veszteségeket okoz magának, míg utoljára arra a szomorú tapasztalatra jut. hogy mig ő vagyoni gyarapodást akart, addig rossz "-./.ámitással elkonvertálta az egész vagyonát. Az emberek olyan meggondolatlanok! Hányszor kell tapasztalnunk, hogy az adóst nem is az olcsóbb kamatláb biztatja, hanem személyeskedés vagy ellenlábaskodás. Valamiért megharagszik és máshelyről vett pénzből dacból viszszafizeti kölcsönét, melyre pedig oly sokat költött és amelynek előnyeit csak ezután élvezhette volna. Kiknek csinál kárt ugyan? A pénzintézet az ő legtöbbször kis kölcsönének elvonását meg sem érzi. de megérzi ö a kárt. Aki vagyoni gyarapodást akar. ne felejtse soha szem elől. hogy mindig ésszel dolgozzunk és mindent a maga idejében. Iparos kamarák. A magyar agráriusok hagyományához tartozik az iparos osztály, különösen a kisiparos felkarolása. Gondoskodásuk tárgya ez elejétől fogva s már iSDÖ-ben az akkor tartott kongreszuson Bernát István javaslata folytán a kisiparosok érdekeinek védelmére és ügyeiknek tanulmányozására külön bizottságot küldtek ki. Azóta az Orsz. Közp. Hitelszövetkezet is megindította a mozgalmat, megteremtve többek között az iparos szövetkezeteket is. Mióta megszületett és elterjedt a gyári ipar és uralomra jutott a nagv tőke, ez nemcsak nálunk, hanem a külföldön is leigázta a kisipart. Amit az iparos eddig egykét segéddel egy nap alatt végzett, azt a nagy gyárak gépei nagy mennyiségben, tehát kevesebb költséggel állítják elő alig néhány óra alatt. A piacot elárasztotta az olcsó gyári áru, s az iparos tartósabb készítményeit alig értékesíthette. Felállították ugyan a kereskedelmi és iparkamarát, de mi az eredmény ? Hogy a nagytőkések kezében összpontosult kereskedelem és gyáriipar a kamarák által csak saját érdekeit óvja. a kisipar pedig, ínég a legnagyobb sérelemmel szemben sem részesül védelemben. A nagyipar nyomása alatt megcsappant a mesterek, sőt a tanult iparossegédek száma is, mert hiszen a gyárban kiképzést nyerni nem lehet, a munka túlságos elaprózása miatt. Az iparos és* kézműves osztály talpra állítására a művelt nyugati államokban a tanoncképzés rendezése által meglettek az első lépést. Mindennekfölött felállították a külön iparkamarákat vagy felügyelő bizottságokat. Németországban llioo április hó 1-ón lépett életbe az iparkamarai intézmény, amelynek célja mindenek előtt a tanoncügy rendezése és felügyelete, továbbá az iparossegédek vizsgálata s vizsgálóbizottságok alakítása. Szakiskolákat állítottak fel és arra igyekeznek, hogy a mestereket, segédeket és tanoncokat ugy saját szakmájukban, mint erkölcsileg is magasabb fokra emeljék. Miután a kamarák még csak 12 év ota miiködnek, határozottan nem tudjuk megállapítani, vájjon minden irányban megfelelnek-e a követelményeknek? Hiszen, mint minden uj intézmény iránt eleinte itt is bizalmatlanok voltak maguk az iparosok is, kiknek érdekei védelmére ezek a kamarák létesültek. Megalakulásuk után legelső feladatuknak tartották, hogy a tauoncügy rendezése által előmozdítsák a kisipar érdekeit olyképpen, hogy képzett iparostanoncokat és segédeket neveljenek. Eddig ugyanis majdnem általános szokás volt. hogy a mesterek a tanoncokat, vagy a kézműves inasokat sok felesleges vagy kézi munkára használták, ahelyett, bogy neki a kellő kiképzést nyújtották volna. A gyárak pedig tanoncokat egyáltalán nem foglalkoztattak, csakis képzeli segédekre tartottakigényt. Az iparos kamarára vonatkozó rendelet a tanonc szám és tanulási idő megállapítását is javasolja, azonban értesülésünk szerint eddig az iparos kamarák erre nem terjesztették ki működésüket, azért, meri az a véleményük, hogy a tanoncokat és azok számát osak akkor szükséges korlátozni, hogyha több tanonc képeztetett, mint amennyi alkalmazást nyerhet. Itt a legnagyobb óvatosságra vau szükség, ha nem akarjuk azt, hogy az iparos osztály lassankint nagyon is nicgtogyjon. Az iparos kamarák eddig egyes kerületek felett gyakoroltak felügyeletet, azonban helyenként már felmerült az a vélemény, hogy jobb lenne egy-két felügyelőt alkalmazni, kik jobban volnának képesek megfigyelni és megállapítani, vájjon a tanoncügy rendezésére hozott intézkedések pontosan betartatnak-e? Az iparkamarák igen fontos intézkedése az, hogy mielőtt a tanoncból segéd lesz, vizsgát kell letennie. Eleinte természetes, hogy még a mestereknél is visszatetszésre talált ez a követelés, most azonban a berlini iparkamara jelentése szerint, mind nagyobb kötökben elismerik, minő haszonnal járnak azok a vizsgák a tanonc további pályájára nézve. Gyakori esetek merültek fel ugyanis, amikor egyes gyárak azért nem fogadtak fel kitanult segédet, mert azok nem tették le a vizsgát. Az iparossegédek szívesen állá vet ik magukat ennek a képesítő vizsgának általában jó eredménnyel. Az oscheni 11)01—2 évi jelentésében azt mutatja, bogy a vizsgára jelentkezettek gyakorlatilag teljéstül megfeleltek, sajnos azonban az elméleti vizsgáknál nem volt ily j kielégítő az eredmény, aminél ugyan az is lehet, bogy ebben a kerületben nagyon sok hollandi születésű iparostanonc tette le a vizsgát, ami természeteI jsen a német nyelv miatt nehezükre esett. A vizsgáló bizottságok egyáltalán azon a nézeten vaunak, hogy a továbbképző lés szakiskolák szorgalmas látogatása a tanoncokra elengedhetetlenül szükséges. Éppen ezért tízeknek az iskoláknak és , tanfolyamoknak minél nagyobb számban 'való létesítése mindenütt kívánatos. Tervbe vették továbbá, hogy az ipatosmestereket is levizsgáztatják és e célból mesterképző tanfolyamokat létebitének. Erre nézve ezeket írja a berlini j iparos kamara jelentése: A tanfolyamok által az iparosok ismereteik kibővítése I folytán képesek lesznek az uj kor legnagyobb igényeniek is megfelelni s a i kitanult mesterek mellett a tanoncok is kielégítőbb kiképzést fognak nyerni. Ezek a mester tanfolyamok nemcsak az iparosoknak, hanem magának az iparnak is hasznára fognak válni.' Németországban-léteznek iparos szövetkezetek, de még sem terjedtek el (

oly mértékben, mint kívánatos, pedig hasznukat az iparos kamarák is elistnejrik. Hogy számuk nem oly nagy. mint kellene, annak oka leginkább az. hogy az iparosoknak nem áll módjukban kel[ lőleg megismerkedni a szövetkezetek irányával, céljával és üzletmeneteiével. Az iparoskamarák tehát azon is igyekeznek, bogy a szövetkezetek létesítését lehetőleg előmozdítsák. Fontos intézmények azok. amelyeket az iparoskamarák az iparosok és kézművesek szellemi kiképzésének érdekében létrehoztak. Ilyenek mindenekelőtt az iparoskönyvtárak, a tanoncotthonok, segéd vagy tanonc munkák kiállítása. Három év alatt meggyőződ