Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-30

XXXIX. évfolyam, Pápa. 1912. június 30. 26. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának cs több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papír-kereskedése. I'ö-tér L'IJ-ik szám. Hirdetéseket ettyezsétf szerint felvesz a kiadóhivatal. A-Szerkesztésért feletSt laptulajdonol: GOLDBERG GYULA. Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre \'2 kor., félévre 6 k., negyedévre í Syilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára '•'.') 811" Dilemna. Ha csak tisztán közügyről volna szó, egy cseppet sem kellene törni fejünket a felett, milyen pártállást foglaljunk el. A köziigy mindnyájunk érdeke, a- sajtó a közügyet vau hivatva szolgálni, ergo: tiszta dolog, a közügyet pártoljuk. Ámde, s itt a bökkenő, az alább szóvá teendő esetben bajos megállapítani azt. h<»gy közügyről, magánügyről, avagy személyi differenciák elintézéséről van-e szó. Röviden adjuk a tényálladókot, hisz nidenki tud róla. Pápa városa bérben birja, sőt utóbbi idő óta, mióta a lélekszám a húszezret meghaladta, alaposan felemelt évi bérért, szóval egy vagyont jelentő összegért a fogyasztási adót a kincstártól. — A bérletel a varos házilag kezeli, miáltal nem megvetendő tiszta jövedelmet étel a különben is aránylag óriási közigazgahisi kiadások fedezésére alig elégséges házipénztár támogatására. Kz a fennebb említett tiszta jövedelem be van állítva a város költségvetésébe, erre szóval számítunk. Ennyivel természetesen kevesebb a községi pótadó, melyet a város polgárai űzetnek. Igy hát közügy. Viszont azonban a város ezzel a bérlettel, legalább a kincstárral szemben, csak magántestület, mert, ha nem a város, hanem X. vagy V. magánember veszi, vagy vette és vehette volna bérletbe a fogyasztási adót a kincstártól, a kincstárral szemben a bérlő magánember és az ügy is magánügy volna. Ebből a szempontból tehát nem köz-, hanem — magánügy. Végül, ha számításba vesszük, miként ez akár köz-, akár magánügy, végeredményben nekünk néhány személynek tisztán egyéni, vagy ha nem tisztán, hát a közügyet esak per tangentem, azaz esak részben érintő személyi ügynek a bírálatába kell bocsátkoznunk, ott állunk a dilemna előtt : nem tudjuk, hogy hol keressük a kiinduló pontot a felmerült ügy radikális, de egyszefsiniut igazságos elintézésére, illetve megítélésére. A városi fogyasztási adókezelőség több tagU személyzetében néhány hónap Óta megbomlott az egyetértés. Külöuösen-a hiv.Mtall'őnöv, éc a két ügynök között olyan él<-s differenciák merültek fel, hogv ügyüket nemcsak a közvetlen felettes hatóság, az u. n. regálebizottság, de még a k. törvényszék is kénytelen volt bírálat tárgyává tenni. Felmerül már mosl a kérdés, bogy ezek a személyi differenciák, ezek az éles ellentétek pusztán a hadilábon álló alkalmazottak ügye-e, a város ügye-e, s ha a városé : — a közügy ó-e ? Ha a közügy, akkor nincs mit gondolkodnunk, akkor, vagy egyik, vagy másik fél-, vagy akár mindkét félnek félre kell állania, mert a közérdekkel szemben egynéhány embernek a személyes ügye nincs arányban a város r>szszes polgárainak a veszélyeztetett érdekeivel. Akkor megszűnik minden kételkedés, akkor nem dubitálunk : nyíltan kimondhatjuk, hogy a kárt okozók feltétlenül elbocsátandók a szolgálatból. IIa nem közügy, akkor mélységesen bele kell bocsátkozni a tárgyalásba és részletes, sőt teljes kimerítő adatokat felhalmozni, s csak akkor kimondani, hogy vagy a hivatal főnök, vagy a két ügynök elejtendő. Mindegyikük családos ember. Mindegyikük huzamosabb ideig szolgálja a várost (ámbár nem mint közhivatalnokok, hanem esak mint bérlő alkalma** zottai) — eddig közmegelégedésre. Jövedelmök, melyet különben ügyességük és (hogy igy fejezzük ki magunkat I szeinfülességük csak fokozhat, oly nagy. hogy suk magasabb kvalifikációval bin') közhivatalnok meg se közelitheti. Ezek szerint elbocsátásuk legalább is nagy TÄRCÄ -ifi. le£"cnd.a. — A „P á p a i I. a p •> k" o r •• il .• t i t á raj a. — lila : Dánielné Lengyel Laura. ... A legszebb, a iegt'sztahb, a legártatlanabb leányi pedig Mariának hivlák. Maria szép volt és szelni. Néha-néha valami édes bus szomorúság fogta el a lelkét. (í'itnioik'i/i.tt, n.'/.t a folyton váltakozó felhőket, Ismerte minden alakjukat, lattá, mint suhannak, mint tűnnek el ott, ott, arra, messze . . . ahol az angyalok laknak. Ai angyalok? Maria k.bontotta hosszú szőke haját, és mii; lassan fésülgette az aranyszálakat, gondolkozott, hogy milyenek is lehetnek azok a csodaszépségü .

;

s jósáén teremtések. Ott allt a viz partján és ha belenez a természetes ifikörbe, megtalálja töprcnkedéséro a feleletet, >le Maria lelkében nem volt helye s htuságos földi gondolatoknak. Csak gondolkozott, i sak töprengett továbbá fehérszárnyú angyalokról, ha ti is repülni tudna, ha nem tapadna testéhez sehol soha a föld sara. a föld pora. Valami ösztönszerű gyűlöletet érzett a fold ellen. A lélekben, testben egyaránt fehér, tiszta leányok undorod i-ávai, ketsd sesével nézte, hoity Reggelizés előtt félpohár Schmidhaucr-féle Hasznalata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulasban szenvedőknek. Egmandi keserűvíz ii elrontott gyomrot 2-3 óraalatl teljesen rendbe hosM Kis üveg 40 fiüer. Nagy üveg 60 fii Kapható LFápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. a piszkos sár neli 1 köntösének szélet is érinti. Nem, nem akart róla tudni semmit és napjában százszor is felsóhajtott. — -I.il tudom, hogy bűnös hivalgás tőlem olyasmit vágyni, ami engem szerény gyarló leányt nem illet meg. De szivemben olthatlan vágy ég •< tisttaság, a fehérség titán és bocsáss meg nekem Atyám, ha teher szárnyak mán vágyakozom amelyek végkép megszabadítanának a föld porától, csúnya fekete sártól. [gy növekedett Marit, szépségben, jóságban, lelki nemességben egyre gyarapodván. Edes apja gyönyörködve, s/.ivbeli örömmel nézte karcsú liliomtermetet, szőke hajat, fehér, szelid orcáját, néhanéha valamit sugoit oz anya fülébe, ki azonban j raiudig korhoita ilyenkor, — Szép, mert az Isten ami ik teremtette. L)e őrizzen meg bennünket a/ Ur attól, hogy hiuságos gondolatok lopódzauttK szivébe és lelkének ápolása helyett a gyártandó, veszendő testre fordítsa figyelmét. [gy beszélt az anva, ki nemcsak jó: de bölcs asszonyszemély is \ala. Mindamellett belátta, hogy Maria immár elérte azt az időt, amelyben a legszemérmetesebli hajadon -/ive is nyugtalan lesz, — Az Úristen rendelése — mondta — hogy az asszonynak ura az embernek meg asszonya legyen. Aztán beszélgetett a szomszéddal, kinek istenfélő és jámbor tia volt. Az öregek beszéltek előbb a dologról, aztán megengedték a fiataloknak, hogy beszéljenek ok egymással. Az. ifjú szép volt és kellemetes lieszédfi. Maria teher arcán az itju tekintetétől tüzrózsák gyúltak s mikor a/, elment, kitörő zokogással vetette magát édesanyja kebelére. — Anyám, édes jó anyám, én érzem, hogy most meg fogok halni. Az anya csöndesen mosolygott, jól tudva, mit jelent az, ha fiatal leányok a halált emlegetik. Azonban fennhangon mégis inegknrlmlta a leányát : Mindenki addig él, ameddig az Ur véghetetlen irgalmának tetszik. 0 adta éltünket éa el is fogja venni, ha jónak látja. Nekünk nem s/absd óhajtani a halált, sem zúgolódni ellene, hanem jámboran és beosületesen élnünk addig, ameddig az ö irgalmának tetszik. Maria megcsókolta anyját és kiment rendes helyére a folyó partjára. L"iilt a viz. mellé és kibontotta finom, s"'yeins/őke haját. Először té>rtént életében, hogy nem gondolt a fehérszárnyú angyalokra és finom kis lábát nem sértette a por, meg a sár, nem. sőt kacagott rsjta és osodálkozotl nagyon hogyan tudott annyira irtózni ettől a földtől ? Két karját gyönyörű feje alá téve bámult maga elé, de nem a felköket nézte, hanem az. ifjúra gondolt, aki