Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-16

XXXIX. évfolyam. Pápa, 1912. június 16. 24. szára. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasa r n a p. Szerkesztőse^ és kiadóhivatal Qoldlierjj Gyula papirkereskedése, Kő-tér - t-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. A szerkesztésért felelés lantulajdonos: GOLDBERG GYULA Klöfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiildendSk. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre ß k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgves szám ára l!0 fiII* I Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Hasznalata valódi áldás oyomorbajosoknak szekszorulash.in szeri vedönnek. Kapható 3? és vidékén minJen gyógyszertárban ós jobb Tüszerüzletben. 3 keserűvíz Aü elrontott gyomrot 2-3 úraalutt teljesen rendbe hoitt* Kis üveq 40filiar. Nagy üveg 60 fíll I I • Horváth Lajos I I (1848 1912) • Városunknak és megyénknek egy igen buzgó és munkás tagját veszítettük el Horváth Lajosban, aki e hó 11-ikén.I hosszas szenvedés után jobb létre szenderült. Munkás lérfikorában többféle téren szolgálta a közügyet s minden téren' kitűnt eleven mozgékonyságával s fáradhatatlan kitartásával azon célok szol-; gáltában, amelyeket helyeseknek ismert

1 fel. Mindenkor a haladás és fejlődés barátja volt szívvel-lélekkel s már eleven, temperamentuma is ellenségévé tette az ósdi visszamaradásnak. Mint e lapnak, a Pápai Lapoknak, hoszu időn át szer-1 kesztője. lelkesen és eredményesen műn-' kált városunk emelésén ugy szellemi, mint anyagi téren s egyúttal ügyes szerkesztésével a Pápai Lapokat igen kedvelt újsággá tette. Széli tehetséget fényes kitüntetés érte. midőn a dunántúli retorm. egy-l házkerület 1876-ban megválasztotta a pápai főiskola egyik jógtanárává. 1884-1 TÁRCA

B — - • 1 • - —-: ~~Kálvinista skapuláré. Irta : Patayne Farkas Gizi. Mintha csak látnám, hogy búzák össze haragos szemöldökeiket a nagytiszteletU református lelkész urak. — Kálvinista skapuláré '.' Hát ilyen is van V Ne haragudjanak kérem, ha több nincs is, de ma'r ez az egy megvan. A/ért be is számolok n'da az alábbiakban, ahogy szép sorjában megtörtént a iiagytéceényi esperes ur tisztes paní. Idáján. . . . Az Urnák ezerkileneszáttki lencedik esztendejében éltünk. Tén tént vaia pedig ez évnek tavaszán, hogy nagytiszteletU Niytray Demeter esperes urnák felserdüli leánykáját, Ildikót végleg haza hozta mamája a zárdából. A zárda s/.ó megint hamishangkéiit üti meg a kálvinista ember füle dobját, de ezen nem segíthetünk. Tényeken nem változtathatunk. Mar pedig itt az az igazság, hogy a kis leányt klastromban neveltette az édes mániája, Hogv ilyent, hogy engedhetett meg egy kálvinista esperes ? Hm. Apafi Mihály fejedelem volt, mégis ugy történt minden Erdélyországban, amint azt borién azonban megvált a jogtanári kated'ától s átment a közigazgatási pályára, dint a Pápai járás főszolgabírója nagy juzgalomtnal és szakéitelemmel intézte ; nagy járás ügyeit, de egyszersmind ,

r

árosunk közéletének is egyik legtevékenyebb vezetője maradt. Különösen tagy szolgálatot tett városunknak a Ml-es évek elején, amikor erős mozgaoir. indult meg, hogy főiskolánkat Kolláromba helyezik át. E törekvés leküzlésének ő volt egyik előharcosa s nemísak jogi s más szellemi érvekkel har•oh ellene, hanem lelkes buzdításával jok uj és jelentékeny alapítványt is szersott a pápai főiskolának, mint e városíojz, kötött intézetnek. Az állami anyakönyvvezetés behozatalával az a kitüntetés érte, hogy kiievezték állami anyakönyvi felügyelővé. Maj<l a dunántúli reform, egyházkerület méltatta egyházi és iskolai téren szerzett ér»b*nw

f- «r^Äbl.'!v>„7 •?*>4»gvéb»'*r«!t>'t:'. agyházkerületi lanácsbiróvá, ami igen nagy kitüntetés számba megy s esak kevesen nyerhetik el. Fáradhatatlan közéleti tevékenységéi súlyos betegsége szakította meg. E hó 13-ikán d. u. temették el nagy részvél mellett. Közelben és távolban, amerre e<ak ismerték igen sokan gondolnak lem issza Anna bölcsen elhatározta. Mert hát megragyon Írva, hogy aeztmondja : „legyenek az asz.zonvoli szabadok, vagy rabszolgák, mindig és végzetszerűen uralkodnak, mert a szivek kulcsait ók 'ii jak." Xcibiz, hány adatot lehelne még felhozni a törtéleleniből, amikor ország-világ dolgjít asszonykezek cnrmányoz.ták. Pedig azok talán nem is voltak éyan puha, finom, kaláes-zmü kaosók, mint amiyenek nagytiszteletU esperes uramélatepárjáé. Hat nég a konnvek. Azok a szívből fakadó, s,.ép szemíáiból hulló kristálygyöngyök, amik a szerető létj szivéig oivan tisztára tudják mosni az. utat. Nagytécsényt odaépitették valahova a jó Isten luíta mögé. Olyan messze voll az ikár Pápától, ukár Debrecentől, mint n

Makd Jeruzsálemtől." Közelebb meg nem volt leányinternátus. Hanem ahelyett volt a falutól ket (irányira egy kicsi városka aminek minden nevezetessége abbéi az ósdi apáca klastromból állott, amit nirg Lojoloy Ignác idejében építettéi, oda. Kz. a zárda nagyon alkalmas volt arra, hogy a leánykájától uiagváló édes anya nehéz gondjain könnyítsen. A naevass/.onv különben is erősen hajlott a romantikára és ebből eredőleg rokonszenvezett a szép, teher sárdaszüzekkel. Halavány arcukra, sötét fatyolukra nem nézhetett meghatottság nélkül. I gy képzelte, hogy mindenki „nővér" valamely nagy rá őszinte részvéttel elhunyta alkalmával. A esaládgyászjelentést; igy hangzik: „özv. Horváth Lajosné született Kovács Iréné ugy a maga, mint gyermekei : Lajos és Irén, vője Schandl (iéza. unokái Bandi és Miklóska, sógora és sógornője : Horváth Kálmán és felesége Plosszer Eleonóra, édes anyja özv. Kovács Benőné szül. Lederer Henriette és az egész rokonság nevében is, fájdalomtól megtörten jelenti, hogy szeretett jó ura. a felejthetetlen jó családapa, testvér és tokon Horváth Lajos a dunántúli ref. egyházkerület vil. tanácsbirája, Veszprém vármegye törvéhatősági bizottságának tagja, nyugalmazott belügyminiszteri c. osztálytanácsos áldásos életének 64-ik, boldog házasságának 39-ik évében, hosszas szenvedés után ina este csendesen elhunyt. A boldog hült teteme <• hó 12-én délután fél •"> órakor a veszprémi (Buza-piac 11. sz.i gyászházban történt ra.egáld^ása után Pipin folyó hó 13-án délután 3 órakor a ref egyház szertartása szerint az alsóvárosisírkertben fog örök nyugalomra helyeztetni. Veszprém. 1912. június 10. Legyen áldott emlékezete ! Ii. 1. eltemetett boldogságnak é'ő kriptája. Ks a mások bánatán, én Istenem, ugy eltudott búslakodni a jószívű „szentasszony." Meg aztán olyan bájos, galambszelidek azok az élve eltemetett leányok. Gyermeteg lelkületükkel, vágvtalan érzéseikkel csakis jó hatást gyako roihattiak az olyan ártatlan, fejlődő leány lélekre mint az. Ildikóé. Ilyen és ehhez hasonló rábeszélések, megöntözve a lélek harmatával már-már kezdtek megnyerni az ügynek a nagytiszteletU ur sz.tvét is, amikor végtámadás képen kijelentetett a nagyasszony részéről, hogy ő meghal, ha hetenként legalább egyszer nem láthatja szivéhez nőtt drága gyermekét. A kilátásba helyezett elhalálozás sulyos érv I volt. NagytiszteletU uram végre is beadta óreg derekát és vitte Ildikót ez apiie iklastromba, amit elősegített az a körülmény is, hogy Illések a kósségbeli földbirtokoséi; is csak az ő határozatukra vártak. Igy nem lévén kilátásuk holmi neheztelésekre a papék részéről, a két régi jó barátságban éb'í család a „liebe-veszterek" gondjaira bízta b'ánva tovább képlését. Ildi és Olga így folytathatták gyermekkori |>ajtáskoilásu'kat a zárda komor falai közt is. ,\r.t megőrizték és immár haza is hozták. De — Uram, Isten ! — mi lett a két, pajkos goiyhóbói v: