Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-06-02

2. Pápai Lapok 1912. j u uius 9 tünk szolgálatot, mert nem beszálló vendéglők lesznek az ujakból, hanem közönséges bormérések, melyekből, mint azt a rendőrkapitány a véleményezés alkalmával nagyon helyesen mondotta, nemcsak elég, hanem tulsok van s a közerkölcsi szempont sem kutya: ő tehát nem javasolja. Eddig a oikkiró. Mi mit szólunk ehhez ? A mi szerény vélemény ütik az. bogy a régen tervbe vett Griff szálló építés ügyét kellene elsősorban dűlőre vinni. A legégetőbb szükség van már arra, hogy az minden tekintetben, természetesen istálló és kocsiszín tekintetében is, tökéletesen megfeleljen. Ha már azután ezen tul leszünk, mehetünk egy-két lépést tovább. Mindenesetre jó szolgálatot óhajtót-' tunk tenni a köznek, mikor ezt az ügyet újra felszínre hoztuk. Akiket illet, gondolkozzanak felette. Kriszt Jenő jubileuma. Néhány hét múlva, a nagy szünidőnak lesz huszonöt éve, bogy városunkban kath. plébánosát, Kriszt Jenőt áldozatra szentelték. Ebből az alkalomból ama tanintézetek, melyeknek mint igazgató, az élén áll. jövő szombaton ünnepelni fogják Kriszt Jenőt. Ezen ünnepségek két lőcsoportra oszlanak, egyházira és iskolaira. Mint alább a részletes prngrammhau olvasható, a templomban Te Deummal eg3*bekütött ünnepi szentmise, a zárdában pedig a záróünneppel kapcsolatosan üdvözlés lesz, melyből a tantestületen kivid minden tanintézet, igy az óvoda, elletni és polgári iskola kiveszi a maga részét. Kriszt Jenő papságának 2ö óvébő lö esztendőt itt töltött ei. Lelkipásztor;! egy hitközségnek, mely városunk lakosságának több mint felét képezi, tehát oly állást tölt be, melyből rendkívül nagy befolyást gyakorolhat az égést város beléletére. Láttuk nemrég, hogy a már lő év óta városunk lalai közül eltávozott Néger Ágostont a városi tanács: a város közönsége nevében egy ily jubileum alkalmával üdvözölte még most Iis. bizonyára azért, mert tény, bogy egv városi plébános működése az egész város életévid áll szoros összefüggésben, és meri elismert dolog, hogy Néger Ágoston pápai plébános korában befolyását, tekintélyéi és népszerűségét lehetőleg a köz érdekében, az egész város javára érvényesítette. i\ sajtó, melynek hivatása figyelemmel kísérni, szóvátenni, méltatni vagy, ha kell. bírálni és elitélni minden eseményt, Kriszt Jenő közeledő jubileuma alkalmából épp azért, mert az Pápa városának, illetve egy hatalmas hitfelekezetének lelkésze, nem zárkózhatik el az elől, bogy hosszabban ne foglalkozzék Kriszt Jenővel s illetve működésével: annál kevésbé pedig a Pápai Lapok, mely úgyis mint a városi hatóság hivatalos közlönye, úgyis, mint a mely Kriszt Jenő itt működésének fontosabb eseményeit esetről esetre nyilvántartotta ós kellően méltatta, már ex officio hivatott erre. Lapunk nemrég, akkor t. L mikor a király Kriszt Jenő esperesplébáuosuak a közélel teréu szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc Józsefiem! lovagkeresztjót adományozta, mintegy kivonatban felsorolta azokat az alkotásokat, melyek míg egy rész Kriszt Jenő nevéhez fűződnek, másrészt a közélet terére tarItozuak. Merl, s itt szembeszállunk minden ellenvéleménnyel, elvitatni nem engedjük, hogy pl. egy iskola létesítése vagy fejlesztése, legyen az még annyira Ifelehezeti jellegű, az egész városnak a j kulturális intézménye s igy a közéletnek egy szerve. S ha ilyen perspektívából nézzük Kriszt Jenőnek Pápán töltöttt lö esztendejét, s ha ittmüködésének kiváló mozzanatait nem kivonatban és nem emlékezetből, hanem lapunk megfelelő évfolyamait, szorgosan átkutatva, tüzetesen közöljük. • egyszerre szembeötlik a különböző irányú, de végeredményében közcélú intézmények sorozatának a nagysága és ezzel Kriszt Jenő elvitathatlan érdeme. Alább bárom részre osztjuk mondani valónkat. .\z egyikbei) az életrajzot, a másikban pápai működésének történetét, a harmadikban pedig a jubileumi ünnepségek részletes műsorát közöljük. E helyen csak arra szorítkozunk, bogy jubileuma alkalmából mi is üdvözöljük Kriszt Jenőt, városunk kath. plébánosát, mint olyant, kinek a jövőben is. mig cz állásában lesz. módjában lesz befolyást, tekintélyt és minden más személyi előnyeit, igy nagy tudását, következetes vasakaratát, erélyét. mindenek felett pedig a lelkipásztorkodásban szerzett népszerűségét elsősorban tán hívei, másodsorban azonban az egész város érdekében érvényesíteni. Hogy voltak, vannak és lesznek olyanok, kik tán élesebb, hanem kevésbé igazságos bírálattal még a jubileumi ünnepségek küszöbén is gáncsot vetnek, mikor Kriszt Jenőről van szó, az végtére nem is oly szokatlan jelenség. Közpályán működő emberek ki vaunak annak téve, bogy mig egyik oldalról elismerik működésüket, a másik oldalról Es csattog a légben A* <>HÍ turul . . . IHadai, diadal Mámorító zaja zug léi az égre. Nap fénye csókolja szelíden A gvőzök öróni-areát, Mig hódol a nép, a legyőzött, S im mosolyogva az uj hon. ... Ki az, kinek arca K peroben is oly nyugodt, Mint tengeri ssirtfal, Ha rácsap a tornyosodó hab? Árpád, a vezér az, a hős had Lánglelkö vezetője; Körűlál

Iva vezértársaitól. Büsskén néz végig a seregeu, A melyen nagy terve felépült. Ki tudja: merengő Lelke hová s/.áll ? Mig sas szeme innen Alája tekintve a hegyről Mar látja nz uj. gyönyörű hon Messzire elterülő Gazdag, róna vidékét. Ott all a hős honszerző s elmereng; Villog szeme, homlokán gond Korong, — I) mintha lelke messze, jövendőkbe Tckintnc s az idők méhét kutatna'. Mely még sok vészt rejt dtága népinek S a mellyel népe tud-e majd dacolni? E gondolat örvénylik lelke mélyén. l>e nem soká gondosredŐM homloka, Napténves, tiszta lesz, elül honija, Mint vés/, után a/, óceáni hullám. Amint szétnéz a délceg, hüs/.ke népen, Melynek szeméből őserő lobog ki. Jól ismeri ö faja hős erényit. Ki népének nagy prófétája volt, Jövőjében már nem kételkedik ; Sok ezredévre ért meg ez a nép, Hős lelke ezt sugalja néai mar . . . 8 örömmel megy áldozni most Hadutiiuk. Erő, vitézség és vezéribe Vetett megingathatatlan bizalom, — E szentháromság a magyar erénye! . . . A nagy honalkotót. a hiítorszivüt Ez. nyugtatá meg . . . érer.é a lelke. Hogy a küzdelmek, mik népére vármik, Micső győzelmek fonásai lesznek, iS uralni fogta a magyart e föld, Európa térin ott száll büszke hire Es dicsősége három tengerig hat. Az. á'idonnih/.ajtói v --/.hangzik a táj, S mig elpihen hada a honssersőuek, — Föléje száll, száll, áldási hintve rája A magyarok nagy istene látatlan' . . . Hisz. ö vezérli kiválasztott népet Át minden vészen, minden sorscsapáson blök végéig, örök győzelemre! Igy álmodám est ittfenu, vagy talán Nem alom bűvölt el s nem képzelet, l>e alomnál tündöklőbb a valóság?! . . . . . . Sejtelmes zaj kél. — • ó ez erdőzúgás. A mely köröttem zug a dicsőségről, Mini Irt az ősök zengő hangja volna, S a hegy, amelyen állok s melyet áldok, Nem is hegy volna, ő de hüsz.kc tempioin : A honszer/.ők dicsőséges szentélye . . . Szivem megdobban, köny pereg szememhői, Megszentelve az ősi hantokat S önkéntelenül lövegem levéve A drága múlton míg mereng a lelkem. — A iragv kor megkövült tanúinál itt Leborulok s a földel osőkolom. A Monte Pincion. (Római emlékeimből.) A passegiattáu uyáresl idejében Csodás, színes álmok ringatunk el ébren. Esthangulat ejt meg, a bánatos-édes, A neszében halk. n csendjébe' beszedés . . . Lángolva bíborban haldoklik a nap — Es láugsseme elhuny a halmok alatt ; Sugárözónéböl egy kéve reám hull, Mint buosukössöntés az. égi világbul . . . S én állok e fényben fent idegenül — Itt kacag a* élet, nép ezre örül, Itt pezsdül a jókedv, sebes árja ragad S ugy érezem: én is bevetem magamat. Elbűvöl e szop hely . . . s mint pille lihegve