Pápai Lapok. 39. évfolyam, 1912

1912-01-07

a meg nem engedett ós egyáltalán érett emberhez nem illő fogásokra. Nem ítéljük mi el a kópviselőjárást, mert vannak hin emberek, akik a szerint mérlegelik a jelöltet, hogy volt-e nála vagy nem, de ha már ettől a more patriotól nem lehet eltérni, akkor ez a szokás igazán maradjon meg olyan tisztának, amilyen az ősidőkben volt. Vagyis mindenki csak a képességei és a munkaerejét vigye bele a választási harcba, a többit hagyja az ajtón kívül, mert azzal a sok „többivel" csak árthat magának. Az uj rend. Pápa városának uj szervezeti szabályrendelete van, mely mait héttat) lépett életlie. Annak idején, mikor a képviselőtestület tárgyalta a szabályrendeletet, igéietet tettünk, hogyannak idején a közönséget legközvetlenebbül érdeklő szakaszokat isinertetyi, sőt ha jónak látjuk, szórói-szóra közölni fogjuk. Egyelőre legfontosabbnak tartjuk a tisztviselők magáuinunkálataiuak a díjszabását s ezzel kapcsolatban a városi bélyegek ügyét, melyre nézve a 107. §. igy rendelkezik : A városi tisztviselők a jelen szabályrendeletben foglalt kivételekkel hozzátartozóikon kivül másoknak sem pénzért, sem ingyen semmiféle írásbeli vagy egyéb magáu munkát nem teljesíthetnek. Minthogy a jelen szabályrendelettel a jegyzők és a mérnök fizetése megfelelően rendeztetetik, az eddig általuk magánfelek részére teljesített munkálatok és szolgálatok után városi illeték tog szedetni a következő díjszabás szerint: 1. Illetőségi bizonyítvány a lakosok személyi viszonyairól, vagy egyéb ténykörülményekről, illetőleg állapotokról szóló (erkölcsi, személyazonossági, úrtatlausági stb.) bizonyítványok, gyermektelenségnek vagy a gyermekek számának igazolása végett kiállított bizonyítványok, valamely birtokot terhelő városi követelésekről fő vagy számfejtökönyv alapján kiadott bizonyítványok, házbérvallomási ivniásolatok, zálogolási és árverési jegyzőkönyvmásolatok, árverési és becslési célokra kiadott adóbizonylatok, birtokiv^ásolatok és anyakönyvi kivonatok kiállításáért, továbbá az irattári másolatok és rajzok hitelesítéséért ivenként 1 korona. Mindazon okmányok, melyek bélyegmentesek, egyúttal díjmentesek is. 2. Építkezési és épület vagy egyéb ingatlan becslési ügyekben tartott helyszíni szemléért 3 korona. 3. Zálogházi s egyéb közigazgatási árverés foganatosításáért 0 korona. 4. Hagyatékok leltározásáért, a ÍIŐ-IGŐ/IHO") sz. B. M. rendelet által megállapított 1 — 100 koronáig terjedhető fokozatos dijak. Ezen városi illetékek lerovása városi bélyegeknek — a inagánfeiek részére kiállított okmányokra, hagyatéki leltárra, árverési jegyzőkönyvre, illetve a hatósági ténykedést kérelmező beadványra való felragasztása által történik. A városi bélvegek l kor., 2 kor., 3 kor., 5 kor. és 10 kor. értékben egyféle szináinyalatb .n és nagyságban, de a különböző értékűek egymástól eltérő rajz szerint kerülnek, ugy azonban, hogy mindegyik bélyeg közepén a város cimerét viseli, alsó végén a bélyeg értéke van leltüntetve, körirat alakjában pedig ez a szöveg van rányomatva : „l'ápa rend. tan. város közönsége". A béyegek papírjának minőségét és rajzát, a tanács állapítja meg és azoknak kinyomat ása iránt is a tanács intézkedik. Ugyancsak a tanács feladatát képezi a megrendelt bélyegjegyek mikénti kezelése, az egyes hivatalok és hatósági közegek részére szükséges bélyegellátmányok szétosztása és az ellenőrzés hatályos gyakorlása iránt a szükséges utasítást kiadni és az esetleges visszaélések megelőzéséről gondoskodni. A bélyegek eredeti rajzai, valamint a sokszorosításhoz szükséges kövek megőrzés végett a városi pénztárnak adandók át, ahonnan azok csakis tanácsi utasításra szolgáltathatók ki. Az egyik bélyeg helyettesítheti a másikat, tehát egy nagyobb értékű illeték több kisebb értékű bélyeggel is leróható. A városi bélyegek télragasztása és felülbélyegzése tekintetében ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint amelyek az állami bélyegekre vannak alkalmazva. A bélyegeket tehát a beadvány, illetőleg jegyzőkönyv vagy más okirat üres részére kell ragasztani és tilos átirni. Az iktató pedig személyes felelősség mellett köteles a városi bélyegeket is, ugy miként az állami liélyegeket a napi kelettel ellátott bélyegzővel félülbélyegezni. Az iktató felülbélyegzését, az előadó ellenőrizni köteles. A városi bélyegilleték alá eső okmánynak kiszolgáltatása vagy hatósági ténykedésnek teljesítése az illeték lerovásának megtörténte előtt • tilos. Az a várcsi alkalmazott, aki illeték alá eső okmányt, illetve hatósági ténykedést az illeték lerovását megelőzőleg kiszolgáltat, illetve teljesít, a beszedni elmulasztott illeték kétszeres összegét készpénzben s közigazgatási végrehajtás terhe alatt tartozik a városi pénztárnak megfizetni és ha a visszaélés esete látszik fennforogni, ugy ellene a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat is elrendelendő. A városi illetékekből befolyó jövödelem a házi pénztárt illeti és első sorban a városi tisztviselők tizetésrendezésére fordítandó. Közgazdasági politikánk irányelveiről. Irta: Földes Béla egy. tanár. Gazdasági életünk többé-kevésbbé muló jelenségeitől eltekintve nem lehet tagadni, hogy a gazdasági élet számos kedvezőtlen tünetet mutat. Ide tartozik a termelés egyoldalúsága, de az egyéni és állami szükségletek aránytalan szaporodása, a nemzeti élet minden pontján az életnedveket kárpótlás nélkül emésztő parazitizmus, politikai és gazdasági szervezetünknek idegen befolyások által folytonos megzavarása stb. De falálunk kétségtelenül olyan tüneteket is, amelyek kedvező magyarázatot eng-dnek. Ilyen elsősorban a halandóság örvendetes csökkenése, a népesség jelentékeny szaporodása, a gazdasági szervek és tevékenységek sokasodása, a gazdasági szakismeretek terjedése, az általános haladás reánk is kiható impulzusa. Azonban bármiképpen alakuljon a kedvező és kedvezőtlen tünetek mérlege, egy bizonyos, hogy a fejlődés oly pontjához értünk, amely gazdasági életünk átalakulását követeli. Ez átalakulás irányát tekintve, elsősorban szükséges hogy társadalmunk gazdasági jellege jobban kidomborittassék. Teljesebb mértékben kell gazdasági társadalommá átalakulni, mint, az eddig történt. Akárhogy siratjuk is a régi patriarchális élet szépségét, ez átalakulás elöl ki nem térhetünk, erre késztet a nemzetek versenye. Más eszmények, más célpontok, más erények kell hogy uralkodjanak. Ez prózainak látszhatik. de mégsem olyan prózai, mint a nemzet szegéuysége. Jut amellett az élet költészetére is, jut a Ugvauaz a gyűlölet, amely akkor támadt benne, mikor az asszony könnyelműen és gőgösen elhagyta, újra feltámadt beuue, csakhogy erősebben és öntudatosadban. Látta magát, mint társtalamul, rongyosan és kábultan lődörög lebujból-lebujba és az asszony okozta ezért. Néha messziről, ólálkodva látta az asszonvt, mindig más férfi karján és ilyenkor hazament és lefeküdt a földre és sírt. A józanság ritka pillanataiban összehasonlította mostani, züllött állapotát a régivel, mikor még pénzt keresett és csak vasárnap ment a vendéglőbe, akkor is a félesége karjáu s ez az összehasonlítás elkeverhette. A párás éjszaka hűvössége belopódzott a kabátja alá és borzongatta a gerincét. Csipdeste arcát azokon a hosszú, sávalaku helyeken, ahol a vastag könnycseppek végig szaladtak és nedvessé, sikamlóssá tették az arcbőrét. Fáradt volt és azt hitte, hogy nem is tud többé elmozdulni a lámpa mellől. Egy leány mindjobban közeledett feléje. Csalogatta a pálinka gőz, amely Húr száján egymásra torlódva gomolygott kifelé és mikor a férfi közelébe ért, megcirógatta aicát. Bór megvetően rúgott egyet a leányon és aztán dühösen mormogva, odább dülöngött. Lassan ment. Majd megállt és gondolkodott. Tudta, hogy melyik kávéházban tanyázik most az asszony. Ls bizonytalan léptekkel, fejét lelógasztva ment arrafelé. Szinte önkénytelenül. A kávéház előtt megállt, kotonászott a zsebében és érezte, hogy csörög benne néhány rézpénz. A/.tán bement a nagy, füstös helyiségbe, amelyben már alig lézengett néhány füstös alak. Cognaeot rendelt. Sokat! Eyymásután ivott és miközben jóleső melegség szaladgálta be a testét, félénken, lopva a kis külöimzoba felé pislogott. Nem tudta tisztán, hogy mit akar, csak érezte a vágyat, amely szomjazta az asszony látását . . . Ebes is volt. De nem bánta. Nézte a márványasztal pettyes foltjait, melyek fautasztikus alakoklia csoportosulva táncoltak, vibráltak a szeme előtt. Sokáig bámult igy a szeme elé. Es mikor már egyedül volt a nagy helyiségben, látta, amint a pincér a konyha melletti sarolian bóbiskolt és felcsigázott képzelete hallani vélte az elfüggönyözött fülkében levők kuijongatását. Ugy érezte, hogy valami nagy, tiszta világosság fogja körül es tagra nvilt szemmel hallotta a felesége kacagását. Undorodott a viztől. Es mégis felkapott egy poharat és kiitta. A hideg víz metszette a torkát és cselekvésre serkentette. Lassan odaosnszott a iüggünyös ajtóhoz és hallgatódzott. Be akart menni. Elfojtott lármát hallott és néha nevetést is. Fölemelte az öklét, hogv bezúzza az ajtót, de aztán megint leeresztette. Megijedt a szokatlan környezettől, amelyet bent találni vélt és amelyet már előre elképzelt. Félt. Odabenn tapsoltak, csörömpöltek, a sok női hang közül a felesége hangját is hallotta. Aztán egy rekedt hang szavalni kezdett. A többiek röhögtek és poharuk fenekét e-apkodtak az asztal lapjához. Fejét az ajtófélfának támasztva lehunyta a szemét. Látta magát, amint bent a szobában elegáns urak közrefogták és nevetnek rajta. A rongyos, beesett arcú, csapzott hajú, vén csavargó ott | áll a fiatal urak előtt és azok mulatnak rajta, ő I pedig áll, zavartan bámul, hebeg és tántorog, mintha a lábánál ráncigálná valaki. A versnek megint vége volt. Megint tapsoltak. Nem ' Most nem megy be. Majd máskor. Visszament az asztalhoz és rumot hozatott. Egy egész vizes pohárral. A pohár felét egy hajtásra kiitta, aztán remegő kezével, amely forró volt, mint az izzó vas, egy tél pohár vízhez hozzátöltötte | a megmaradt rumot. Hogy több legyen. Es lassau szürcsölgette. Miközben nyelte a kotyvalékot, ugy látta, mintha a teremben kétszerannyi lámpa égne, mint eddig és a lámpák hirtelen leereszkednek a földig, majd villámgyorsan visszaugranak a tetőre és ezt az őrületes ugrást mind gyorsabban és vakítóbban végjük. Ami pénz a zsebében volt, kiszórta az asztalra és ki tántorgott az utcára. Megcsapta a hűvös levegő. Közeledett a hajnal. Valami kékes világosság takarta be az utcát, amely sáros volt az előző napi esőtől. Mégis csak sóvárgott az asszony után. Ugy érezte, hogy meg akarta ütni. Ha öklével az arcába vághatna és hátulról megmarkolhatná a nyakát . . . Aztán, mint valami köd. ugy gomolygott előtte az asszony hajának illata. Érezte az illatot és az arca vérpirossá vált. A szemét lehunyta és már tisztában volt azzal, hogy mit tesz. Elmegy ar. asszonyhoz a lakására ugy, rongyosan és roskadozva és sirni fog egy jó szóért és megcsókolja piciny saruját. Ennél a gondolatnál sokat időzött és kéjelegve