Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-04-02

P;l|uii L»|)Ok 1<M1. április 2. és a képviselők részéről il kötelező. S'íi! Nekik elsősorban kötelességük, hop.Y szavukat beváltsák és Ígéreteiket teljesítsék. A hol jényüzésre. eifrálkodásra és nagyhatalmi hóbortra száz meg száz milliókat vágnak ki a polgárok bőréből ott kenyérre is kell, hogy eoy rongyos milliói adjanak. Azt a nyomorúságot azonban, amely­ben a városi tisztviselők jelenle«; van­nak, meg kellett volna már látni és meg kelleti volna szüntetni a városoknak magtiknak, akiknek elsősorban köteles­ségük, hogj tisztviselőik megélhetésé­ről gondoskodjanak. Annál inkább meg­tehetnék most. mikor a Bzetésrendezés­hez, mint a mi városunkban is. ali<r egy-két ezer korona szükségeltetnék. I >" hat ki tehet arról, ha i<jen sok helyen nem a pénz hiányzik, hanem a jóindulat. meleghez, amennyi a kikeléshez szükséges. Az is igaz. hogyha elég korán nem lógunk hozzá a tavaszi vetéshez, annyira összetorlódik a ta­vaszi munka, hogy az összes vetést kellő idölien elvégezni nein tudjuk. Leginkább azok maradnak el, kik ősszel kevés területet, szántottak tel, inig azok. kik földjeiket ősszel felszántották, pótol* hatják az időveszteséget, mert nekik már nem kell szántani, esak porhauyitaui. Még nagyon sok olyan gazda akad. aki a a földjét, tavasszal is megszántja. Pedig a helyes eljárás az. ha a szántást a tavasziak alá ősszel elvégezzük. Az ősszel megszántott talajt a téli fagy jól átjárja, porhanyóvá teszi • annyi ned­vesség gyüi benne össze, amennyi a mag kike­léséhez és későbbi növekedéséhez szükséges. Az ősszel megszántott talajban még szárazság ide­jén is jut növény elegendő nedvességhez. Abban az esetben tehát, ha a talajt ősszel megszántottuk, tavasszal csak meg kell pothanyi­taui. Szántani nem szabad, mert ez által a talaj­ból sok nedvességet párologtatunk el. Ha az ösz­szel megszántott területet tavasszal ismét meg­szálltjuk, a nedvesebb földréteget a felszínre hoz­zuk, ahol H nap és szél azt gyorsabban kiszárít­ják. Csak akkor szabad szántani, ha a tühl na­gyon vizenyős, ha trágyát szántunk alá, vagy ha a gyomok nagy mértékben elszaporodnak, ami akkor következik be, ha a vetés későbbi időre esik. Ellenben ha az őszi• szántást a tavasziak alá csak megporhanyitjuk, a téli nedvességet majdnem teljesen megőrizzük a későbbi fejlődét részére. Az össze! megszántott földet a téli esőzé­sek, hó stb. annyira megtömik, hogy porhanyi­tás nélkül hamarosan kiszáradna. Az ilyen föld­ben sok szemmel uem látható kis repedés — haj* csövesség — képződik, melyeken keresztül a ned­vesség a talaj alsó részéből felfelé szivárog s csakhamar el is párolog. Ha azonban a tőidet megporhanyitjuk, a hajosövességet a talaj felső rétegében megszüntetjük, tehát a nedvesség nem tud telszivárogni s igy egykönnyen a talaj nem is szárad ki. Porhanyitás által különben is a ta­lajt csak oly mélyen lazítjuk meg, hogy a mag megtelelő tenyészhelyre juthat. A poihanyitást a homokos talajokon elvé­gezhetjük jó nehéz boronával is, de ennek mun­kája nem lesz elég tökéletes. Jobban végezhető a porhanyitás extii pátorral, mely már a kötöt­tebb talajokon is alkalmazható. Ilyen extirpátort nagyon sok gazda beszerezhetne, mert sokba nem keiül, csakhogy a mi gazdáink még nagyon ide­genkednek az ujabb gépek beszerzésétől, meg sajnálják a költséget is. Pedig az extirpátorral a tavaszi munkákat gyorsabban el lehet végezni, mint az ekével. Mig egy kettős ökörfogat ekével megszánt egy nap 3 / 4 — 1 kat. holdat, addig az extirpátorral ,'{-4 holdat is elvégezhetünk. Ez pedig óriási előny, mert ha hamarabb végezhe­tünk a mezei munkával, több időt fordíthatunk egyéb teendőink elvégzésére. Nálunk még csak nagyobb gazdaságokban találunk extirpátort. Pedig sok olyan gazda van Pápán is, akinek módjában lenne extirpátort be­szerezni. De nem is kell külön extirpátort venni, ha egyetemes Sack ekét, használunk fa- és egyéb eke helyett. Az egyetemes Sack eke ugy van szerkesztve, hogy a gerendelyröl az eke levehető s helyébe tehető az extirpátor. Egy ilyen eke 60*70 K-ba kerül, az extipátor pedig 40-50 koronába. Ha már nem szerezhet be egyes gazda ilyen gépe­ket, tán szövetkezeti uton lehetne ezt megtenni, hisz ilyen szövetkezeti uton — ugy tudom — cséplőgar ni túrájuk is vau a gazdáknak. Igy egyéb talajmivelő gépet is lehetne beszerezni s méltá­nyos árért a tagoknak kikölcsönözni. Szövetke­zeti alapon beszerezhetnénk ekéket, extirpátoro­kat, jó IH,rónákat és hengerekét, vetőgépeket, táivsáshoronákat stb. Ezekkel az eszközökkel tö­kéletesebb munkát végezhetnénk, • holdankinti termett fokozhatnánk, tehát több jí'vödelemre t'lietnénk szert. A gépekért fizetendő kölcsön­dijat pedig a többlet jövedelemből könnyen fe­dezhetnénk. Különben erre még alkalmilag vissza­térek. SZÍNHÁZ. A pápai színházban folyó tavaszi szezon e második belében a szinpártolás dolgában valamelyes emelkedést kons­tatálhatunk, fia nem is a színház hidege, hát a színtársulat lázas igyekezete, a kitűnő katonazene, no, meg talán a meg­szokás napról-napra vonzza a publiku­mot a színházba. Telt ház jóformán nem volt még, ellenben egész üresét se ta­KÖZGAZDASÁG. - Rovatvezető: Illés Lajos. — Szabad-e a tavasziak alá szántani? Az időjárás niegjav tilásn folytán a tavaszi munkálatok mindenütt lázasan megindultak. Hisz a gazdák mar attól féltek, hogy a tavaszi veté­seiket kellő időben elvégezni nem tudják. Petiig addig, mig az idő jobbra nem fordult, telesleges volt H tavaszi vetésekkel sietni. A talajban oly s.'k a nedvesség, hogy a mélyebb fekvési! helye­ken eddig vetni nem lehetett, esak azok vethet­tek, kiknek a toldjuk homokosabb vagy pedig magasabban fekvő. Meg itt is hiába való volt mm len táradság. Az elvetett mag a korai veté­seknél sem kelhetett ki előbb, inert hiányzott a Vegetációhoz szükséges egyik fotelt étel: a meleg. A l.iidbe került mag a sok nedvesség folytán csak megduzzadt, de kikelni nem tudott, mert éjjel a iieihes mag a földdel egvütt megfagyott, nappal pedig felengedett, igy sohasem jutott annyi szívnek való gyönyörűség, melyet a régimódi tán­coknál, a menüettnél vagy négyesnél érez az ember. Nem hajlouganak, bókolnak, mosolyognak itt az emberek egymásra A férfi erősen magához szorítja a nőt, az pedig közel hajol táncosához. A zene, az őrületes, kaotikus zene izgatja, bátorítja őket. A A esiinva hipokritasagnak ocsmány cáfolata, egv-egy modern bál, azé-t van az igazi, ártatlan leánvlélek eleinte ugy megdöbbenve tőle. Olga csak nézett nézett, a feje szédült, a szeme káprázott. Hiúságánál fogva szeretett volna ott lenni a többiek köst, de a lelke mélvéhen undorodott tőlük. A leányok szeme oly knlonös, rejtelmes fény­ben ragyogott, az asszonyok oly bátran é« bizalma­san mosolyogtak. Anélkül, hogy értett volna a do­logból valamit, kimondhatatlan szégyenkezés) érzett lelkei,i-n, már éppen azon gondolkozott, hogy tűn­hetik el a nagyteremből észrevétlenül, mikor valaki megsziilitot ta : — .ló estét Olga kisasszooyl liozóky Kázmér volt, egy 18 éves fin. Egy kicsit még ügyetlen és élhetetlen, mint az édes anyja szokta mondani, de azért itt kell lennie, hadd osiszolódjék, hadd ügyesedjék, igy lesz a fiúból em­ber. Ez a bolondos fin büszke az. ő szinjelea érett­ségi bizonyítványára. Bozókyné megharagszik az iskolára, mely kütiyvm tilyl esinái a ház örököséből es most mindenáron azon volt, hogy azokba a tu­dományokba vezesse be, melyekre a tanár urak nein oktatják az. ifjakat. A tiatal Kázmér nehezen tanult, mert a társaságban ö meg mindig a haszna­vehetetlenek csoportjához tartozott. Nem mert a kipirult arotl leányok és mosolygós asszonyok közé menni. Egy sarokból ne/te Oigat, amint egyedül. magában elvonultan ült. Jól esett neki, hogy a leány nincs abban az őrületes gyorsasággal repülő csoport­ban. Csak nézte a leány ovális halvány arcát, meg­látta azon a földöntúli szépséget, melyet csak a szerelmes ember la't meg az imádott nö arcán. A gyönge, még fejletlen termetet állig esukott fehér tuba födte, a fut boldog volt, hogy ugy egyedül, háboríthatatlanul nézheti, de mikor látta a kis leány arcán a növekvő szomorúságot, odament hozzá és megszólította, sohasem beszéltek eddig szerelemről, de ugv önkéntelenül érezték, hogy egymáshoz tar­toznak. — Jó estét, Olga kisasszony '. Olga pirulva hajtotta le lejét, a fiatalember melléje ült és beszélni kezdett a kétségbeesés bá­torságával, el kell mindent mondania meg ma este. — Olga kisasszony, én a jövő hónapban Pestre megyek ... A mama nem akarta, hogy szeptem­berbe menjek fel, azt moudja, az érettségi vizsgá­lat nagyon megerőltetett. A mama téved, én szere­tek tanulni és soha sem vagyok fáradt tőle. Inkább ilyenkor . . . — Nem szeret itt lenni? — kérdezte Olga fejét lehajtva. — Most szeretek — felelt a fin és belepirult a vallomásba. A kis leány — a kis leányok az ilyen fontos percekben csodálatos módon bátrak lesznek — el­mosolyodott. E mosolyban már volt egy kis nöi kacérság, egy kis biztatás: beszélj, beszélj csak to­vább bátran . . . A tili beszélt : — Eu tanulni fogok Pesten is. Azt akarom, hogy híres, nagy ember legyen belőlem, olyan, a milyenekről mi az iskolában tanultunk. Verseket fogok irni, vagy miniszter leszek, még nem tudom I — tette hozzá komolyan — én jobban szeretnék költő lenni, de a mama — gondolom — jobban örülne a miniszterségnek, Hát Olga kisasszony mit gondol? — Nekem mindegy — felelt halkan a leány — legjobban szeretném, ha az maradna, ami most. A fin büszkén felemelte fejét: — Az nem lehet, hová gondol? En férfi va­gyok, nekem küzdeni, harcolni kell. — Majd alá­zatosan hozzátette: — Hogy méltó legyek magá­hoz . . . Olga nem felelt, csak ránézett a fnira könny­ben úszó szemmel. A ti11 meg akarta a leány kezét fogni, de nem merte, a leány szerette volna fejét a tin vállára hajtani, de nem mozdult. Csak néztek egymásra a tiszta, szent szerelein áhítatával és Káz­mér halkan mondta : — Költő leszek, vagy miniszter. Mindenki ismerni, barnulni fog, de előbb küzdeni, harcolni kell . . . Igy van ez a könyvekben is. Fog rám várni? Mondja? — Fogok — felelte a leány és kél nagv könnycsepp hullt le a halovány aroára. Seiikisem figyelt rájuk. A pálmabokor jótéko­' tivaii elfedte őket. A fiu gyöngéden magához ölelte a leányt és megakarta csókolni, a leány szelíden hajolt a fin leié, de a fiu, a IS éves szerelmes gyer­mek hirtelen elbocsátottat — Nem, nem, majd ha a feleségein lesz — mondta vérpiros arccal reszketve. — Majd ha a felesége leszek — mondta utána engedelmesen a leány, de egy kicsit halvány lett

Next

/
Thumbnails
Contents