Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911
1911-04-02
P;l|uii L»|)Ok 1<M1. április 2. és a képviselők részéről il kötelező. S'íi! Nekik elsősorban kötelességük, hop.Y szavukat beváltsák és Ígéreteiket teljesítsék. A hol jényüzésre. eifrálkodásra és nagyhatalmi hóbortra száz meg száz milliókat vágnak ki a polgárok bőréből ott kenyérre is kell, hogy eoy rongyos milliói adjanak. Azt a nyomorúságot azonban, amelyben a városi tisztviselők jelenle«; vannak, meg kellett volna már látni és meg kelleti volna szüntetni a városoknak magtiknak, akiknek elsősorban kötelességük, hogj tisztviselőik megélhetéséről gondoskodjanak. Annál inkább megtehetnék most. mikor a Bzetésrendezéshez, mint a mi városunkban is. ali<r egy-két ezer korona szükségeltetnék. I >" hat ki tehet arról, ha i<jen sok helyen nem a pénz hiányzik, hanem a jóindulat. meleghez, amennyi a kikeléshez szükséges. Az is igaz. hogyha elég korán nem lógunk hozzá a tavaszi vetéshez, annyira összetorlódik a tavaszi munka, hogy az összes vetést kellő idölien elvégezni nein tudjuk. Leginkább azok maradnak el, kik ősszel kevés területet, szántottak tel, inig azok. kik földjeiket ősszel felszántották, pótol* hatják az időveszteséget, mert nekik már nem kell szántani, esak porhauyitaui. Még nagyon sok olyan gazda akad. aki a a földjét, tavasszal is megszántja. Pedig a helyes eljárás az. ha a szántást a tavasziak alá ősszel elvégezzük. Az ősszel megszántott talajt a téli fagy jól átjárja, porhanyóvá teszi • annyi nedvesség gyüi benne össze, amennyi a mag kikeléséhez és későbbi növekedéséhez szükséges. Az ősszel megszántott talajban még szárazság idején is jut növény elegendő nedvességhez. Abban az esetben tehát, ha a talajt ősszel megszántottuk, tavasszal csak meg kell pothanyitaui. Szántani nem szabad, mert ez által a talajból sok nedvességet párologtatunk el. Ha az öszszel megszántott területet tavasszal ismét megszálltjuk, a nedvesebb földréteget a felszínre hozzuk, ahol H nap és szél azt gyorsabban kiszárítják. Csak akkor szabad szántani, ha a tühl nagyon vizenyős, ha trágyát szántunk alá, vagy ha a gyomok nagy mértékben elszaporodnak, ami akkor következik be, ha a vetés későbbi időre esik. Ellenben ha az őszi• szántást a tavasziak alá csak megporhanyitjuk, a téli nedvességet majdnem teljesen megőrizzük a későbbi fejlődét részére. Az össze! megszántott földet a téli esőzések, hó stb. annyira megtömik, hogy porhanyitás nélkül hamarosan kiszáradna. Az ilyen földben sok szemmel uem látható kis repedés — haj* csövesség — képződik, melyeken keresztül a nedvesség a talaj alsó részéből felfelé szivárog s csakhamar el is párolog. Ha azonban a tőidet megporhanyitjuk, a hajosövességet a talaj felső rétegében megszüntetjük, tehát a nedvesség nem tud telszivárogni s igy egykönnyen a talaj nem is szárad ki. Porhanyitás által különben is a talajt csak oly mélyen lazítjuk meg, hogy a mag megtelelő tenyészhelyre juthat. A poihanyitást a homokos talajokon elvégezhetjük jó nehéz boronával is, de ennek munkája nem lesz elég tökéletes. Jobban végezhető a porhanyitás extii pátorral, mely már a kötöttebb talajokon is alkalmazható. Ilyen extirpátort nagyon sok gazda beszerezhetne, mert sokba nem keiül, csakhogy a mi gazdáink még nagyon idegenkednek az ujabb gépek beszerzésétől, meg sajnálják a költséget is. Pedig az extirpátorral a tavaszi munkákat gyorsabban el lehet végezni, mint az ekével. Mig egy kettős ökörfogat ekével megszánt egy nap 3 / 4 — 1 kat. holdat, addig az extirpátorral ,'{-4 holdat is elvégezhetünk. Ez pedig óriási előny, mert ha hamarabb végezhetünk a mezei munkával, több időt fordíthatunk egyéb teendőink elvégzésére. Nálunk még csak nagyobb gazdaságokban találunk extirpátort. Pedig sok olyan gazda van Pápán is, akinek módjában lenne extirpátort beszerezni. De nem is kell külön extirpátort venni, ha egyetemes Sack ekét, használunk fa- és egyéb eke helyett. Az egyetemes Sack eke ugy van szerkesztve, hogy a gerendelyröl az eke levehető s helyébe tehető az extirpátor. Egy ilyen eke 60*70 K-ba kerül, az extipátor pedig 40-50 koronába. Ha már nem szerezhet be egyes gazda ilyen gépeket, tán szövetkezeti uton lehetne ezt megtenni, hisz ilyen szövetkezeti uton — ugy tudom — cséplőgar ni túrájuk is vau a gazdáknak. Igy egyéb talajmivelő gépet is lehetne beszerezni s méltányos árért a tagoknak kikölcsönözni. Szövetkezeti alapon beszerezhetnénk ekéket, extirpátorokat, jó IH,rónákat és hengerekét, vetőgépeket, táivsáshoronákat stb. Ezekkel az eszközökkel tökéletesebb munkát végezhetnénk, • holdankinti termett fokozhatnánk, tehát több jí'vödelemre t'lietnénk szert. A gépekért fizetendő kölcsöndijat pedig a többlet jövedelemből könnyen fedezhetnénk. Különben erre még alkalmilag visszatérek. SZÍNHÁZ. A pápai színházban folyó tavaszi szezon e második belében a szinpártolás dolgában valamelyes emelkedést konstatálhatunk, fia nem is a színház hidege, hát a színtársulat lázas igyekezete, a kitűnő katonazene, no, meg talán a megszokás napról-napra vonzza a publikumot a színházba. Telt ház jóformán nem volt még, ellenben egész üresét se taKÖZGAZDASÁG. - Rovatvezető: Illés Lajos. — Szabad-e a tavasziak alá szántani? Az időjárás niegjav tilásn folytán a tavaszi munkálatok mindenütt lázasan megindultak. Hisz a gazdák mar attól féltek, hogy a tavaszi vetéseiket kellő időben elvégezni nem tudják. Petiig addig, mig az idő jobbra nem fordult, telesleges volt H tavaszi vetésekkel sietni. A talajban oly s.'k a nedvesség, hogy a mélyebb fekvési! helyeken eddig vetni nem lehetett, esak azok vethettek, kiknek a toldjuk homokosabb vagy pedig magasabban fekvő. Meg itt is hiába való volt mm len táradság. Az elvetett mag a korai vetéseknél sem kelhetett ki előbb, inert hiányzott a Vegetációhoz szükséges egyik fotelt étel: a meleg. A l.iidbe került mag a sok nedvesség folytán csak megduzzadt, de kikelni nem tudott, mert éjjel a iieihes mag a földdel egvütt megfagyott, nappal pedig felengedett, igy sohasem jutott annyi szívnek való gyönyörűség, melyet a régimódi táncoknál, a menüettnél vagy négyesnél érez az ember. Nem hajlouganak, bókolnak, mosolyognak itt az emberek egymásra A férfi erősen magához szorítja a nőt, az pedig közel hajol táncosához. A zene, az őrületes, kaotikus zene izgatja, bátorítja őket. A A esiinva hipokritasagnak ocsmány cáfolata, egv-egy modern bál, azé-t van az igazi, ártatlan leánvlélek eleinte ugy megdöbbenve tőle. Olga csak nézett nézett, a feje szédült, a szeme káprázott. Hiúságánál fogva szeretett volna ott lenni a többiek köst, de a lelke mélvéhen undorodott tőlük. A leányok szeme oly knlonös, rejtelmes fényben ragyogott, az asszonyok oly bátran é« bizalmasan mosolyogtak. Anélkül, hogy értett volna a dologból valamit, kimondhatatlan szégyenkezés) érzett lelkei,i-n, már éppen azon gondolkozott, hogy tűnhetik el a nagyteremből észrevétlenül, mikor valaki megsziilitot ta : — .ló estét Olga kisasszooyl liozóky Kázmér volt, egy 18 éves fin. Egy kicsit még ügyetlen és élhetetlen, mint az édes anyja szokta mondani, de azért itt kell lennie, hadd osiszolódjék, hadd ügyesedjék, igy lesz a fiúból ember. Ez a bolondos fin büszke az. ő szinjelea érettségi bizonyítványára. Bozókyné megharagszik az iskolára, mely kütiyvm tilyl esinái a ház örököséből es most mindenáron azon volt, hogy azokba a tudományokba vezesse be, melyekre a tanár urak nein oktatják az. ifjakat. A tiatal Kázmér nehezen tanult, mert a társaságban ö meg mindig a hasznavehetetlenek csoportjához tartozott. Nem mert a kipirult arotl leányok és mosolygós asszonyok közé menni. Egy sarokból ne/te Oigat, amint egyedül. magában elvonultan ült. Jól esett neki, hogy a leány nincs abban az őrületes gyorsasággal repülő csoportban. Csak nézte a leány ovális halvány arcát, meglátta azon a földöntúli szépséget, melyet csak a szerelmes ember la't meg az imádott nö arcán. A gyönge, még fejletlen termetet állig esukott fehér tuba födte, a fut boldog volt, hogy ugy egyedül, háboríthatatlanul nézheti, de mikor látta a kis leány arcán a növekvő szomorúságot, odament hozzá és megszólította, sohasem beszéltek eddig szerelemről, de ugv önkéntelenül érezték, hogy egymáshoz tartoznak. — Jó estét, Olga kisasszony '. Olga pirulva hajtotta le lejét, a fiatalember melléje ült és beszélni kezdett a kétségbeesés bátorságával, el kell mindent mondania meg ma este. — Olga kisasszony, én a jövő hónapban Pestre megyek ... A mama nem akarta, hogy szeptemberbe menjek fel, azt moudja, az érettségi vizsgálat nagyon megerőltetett. A mama téved, én szeretek tanulni és soha sem vagyok fáradt tőle. Inkább ilyenkor . . . — Nem szeret itt lenni? — kérdezte Olga fejét lehajtva. — Most szeretek — felelt a fin és belepirult a vallomásba. A kis leány — a kis leányok az ilyen fontos percekben csodálatos módon bátrak lesznek — elmosolyodott. E mosolyban már volt egy kis nöi kacérság, egy kis biztatás: beszélj, beszélj csak tovább bátran . . . A tili beszélt : — Eu tanulni fogok Pesten is. Azt akarom, hogy híres, nagy ember legyen belőlem, olyan, a milyenekről mi az iskolában tanultunk. Verseket fogok irni, vagy miniszter leszek, még nem tudom I — tette hozzá komolyan — én jobban szeretnék költő lenni, de a mama — gondolom — jobban örülne a miniszterségnek, Hát Olga kisasszony mit gondol? — Nekem mindegy — felelt halkan a leány — legjobban szeretném, ha az maradna, ami most. A fin büszkén felemelte fejét: — Az nem lehet, hová gondol? En férfi vagyok, nekem küzdeni, harcolni kell. — Majd alázatosan hozzátette: — Hogy méltó legyek magához . . . Olga nem felelt, csak ránézett a fnira könnyben úszó szemmel. A ti11 meg akarta a leány kezét fogni, de nem merte, a leány szerette volna fejét a tin vállára hajtani, de nem mozdult. Csak néztek egymásra a tiszta, szent szerelein áhítatával és Kázmér halkan mondta : — Költő leszek, vagy miniszter. Mindenki ismerni, barnulni fog, de előbb küzdeni, harcolni kell . . . Igy van ez a könyvekben is. Fog rám várni? Mondja? — Fogok — felelte a leány és kél nagv könnycsepp hullt le a halovány aroára. Seiikisem figyelt rájuk. A pálmabokor jótéko' tivaii elfedte őket. A fiu gyöngéden magához ölelte a leányt és megakarta csókolni, a leány szelíden hajolt a fin leié, de a fiu, a IS éves szerelmes gyermek hirtelen elbocsátottat — Nem, nem, majd ha a feleségein lesz — mondta vérpiros arccal reszketve. — Majd ha a felesége leszek — mondta utána engedelmesen a leány, de egy kicsit halvány lett