Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-02-26

Pápai Lapok DM1. február 20. az uj állatvásártér kérdését ükkor ezt az ügyet évtizedekre elintézi, ami azonban nem lehet más, minta vasút mentéi), az állomásépület akár keleti, akár nj'ugati részére egy alkalmas és megfelelő nagyságú területszerzés és az állatvásároknak oda való kihelyezése. Mindenesetre nagy figyelmet és gondot kell fordítani arra is. hogy a vásártér könnyen és a vásárosok által minden oldalról és irányból megközelíthető és elérhető legyen. Ezek azonban már esak részletkérdések, melyeket még a legfontosabbnak, a területszerzésnek kell megelőzni, mely értesülésünk szerint már szintén csak napok kérdése. A Dreadnoughtok és a magyar ipar. (Két cikk.) I. A haditengerészet flottaféjlesztése program nijának, illetve az ezzel összefüggő beruházásnak, beszerzésének felosztására vonatkozó tárgyalások folyamán ugy a haditengerészet vezetősége, mint pedig az osztrák sajró ismételve hangoztatta azt, hogy a magyar gépipar sem terjedelem, sem pedig minőség tekintetében nem áll azon a színvonalon, hogy részére az öt jogosan megillető kvóta szerinti részesedés biztositható lenne. Gépiparunkon ezen indokolatlanul esett sérelem és következetes mellőzés sérelme egyúttal a magyar mérnöki karnak is, mert hiszen ennek sorsa gépiparunk virágzásával és foglalkoztatásával szoros összefüggésben van. Ama összegek, amelyek a haditengerészet részéről gépiparunktól indokolatlanul elvonatnak, iparunkhoz viszonyítva oly magasak, hogy gépiparunk folytonosan egyenletes foglalkoztatás ós erösbödés tekintetében azt uem nélkülözheti. Dacára annak, hogy gépiparunknál az utolsó tiz esztendőben általánosságban oly örvendetes fejlődésről számolhatunk be, hogy ez versenyképességét export üzletekkel is bebizonyította, mégis sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a haditengerészet szállításainál iparunk részesedése az utolsó években még néhány percenttel rosszabb lett, mint a korábbiakban. Kellemetlenül kellett csalódni, hogy a fiumei hajógyár létesítése a részesedési arányon semmit sem javított, minek oka az. hogy gépiparunk B haditengerészeti rendeléseknél más oldalt ugyanannyit vesztett 1902.- 190G évek között folytatott flottafejlesztésuél, midőn 13.000 tonnás csatahajók készültek, az ugyanakkor épült St. Georg cirkáló hajónál is nemcsak igen sok acélanyag rendeltetett hazánkkau, de gépiparunknak is igen szépen volt alkalma versenyképességét bemutatni. A három csatahajó szolgálatba helyezése után a haditengerészet megkezdte a Had czky-osztály építését. Gépiparunknak az Erzherzog Klasse csatahajóinál elért, kielégítő eredménye után joggal mertük hinni, hogy a Kadeczky-osztály csatahajói gépipari termékeinket még sokkal nagyobb terjedelemben fogják felhasználni. Mennyivel kellemetlenebbül lepődött, meg tehát gépiparunk, hogy a Radeczky-osztály részére épített első páncélos hajónál, a Franz Ferdinándnál a körülbelül 30 millió koronát kitevő rendelésből a magyar gépipar csak 150.000 koronát kapott. Ezen osztály második páncélos hajójánál, a Radeczkynól még jobban mellőzték a magyar gépipart, mert dacára annak, hogy ez esetben a magyar kereskedelmi miniszter is interveniált, az erőátvitelhez tartozó — és eddig megrendelt — gőzturbinákat és dinamógépeket is kizárólag Ausztriában rendelték meg. Csak ezen osztály harmadik páncélosához renueltók meg újból e gépeket. Ha a haditengerészet nem tartja fenn magának a jogot a Radeezky hajóosztály elektromos berendezésének közvetlen megrendelésére, ugy az egész Radeczky-osztály elkészítésénél gépiparunk részesedése éppen olyan semmivé lett volna, mint amivé vált a jelenleg a Stabilimentónál munkában levő két drevJuoughtuál. A Radeczky-osztállyal egyidejűleg építtette a haditengerészet a pólai arzénában saját üzemében a Spauti cirkálót, amely legutóbb állíttatott szolgálatba. A teljes gépészeti berendezést, cirka 5 millió korona értékben ismét a Stabilimentó Tecnicónál és más osztrák gyárakban rendelték meg. E cirkáló részére haditengerészetünk legalább négy millió értékű gépszállítási, helyezhetett volna el a mugyar gépiparnál. Ezen eljárás élénken bizonyítja a tengerészeti kormány azon állításának tarthatatlanságát, hogy a kvóta szerinti részesedés csak akkor lesz betartható, ha mi olyan hajógyár felett rendelkezünk, mely a legnagyobb páncélhajók építésére alkalmas. E cirkáló építésénél maga a haditengerészet adta legszebb bizonyítékát annak, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy a hajótest és gépi berendezés egy és ugyanazon gyárban állíttassák elő. mert hiszen ez esetben a hajótest Pólában, az egész gépberendezés pedig Triesztben készült. Ha tehát a fiumei gyárnál megrendelt torpedócsónakokon és torpedózuzókon kívül a Radeczky-osztály és a Spaun cirkáló gépezetének csak egy kis része rendeltetett volna meg hazai gépiparunknál, az utolsó években már könnyen elérhettük volna a kvóta szerint nekünk járó részesedést. A pólai arzenál műhelyeinek fejlődése szükségessé tette az arzenál erőtelepeinek bővítését is, amivel ismét osztrák céget bíztak meg. Az Oliven-Insen áramfejlesztő telep kibővítéséhez, dacára annak, hogy ezen telep elsö berendezését a magyar gépipar létesítette, a haditengerészet 1909-ben Ausztriában rendelt egy teljes gépberendezést. A haditengerészet részéről volt alkalmunk oly nyilatkozatot hallani, hogy a Stabilimentó Tecnicóuak részben azért, is engedélyezte a két dreadnought építésének végleges rendelés nélkül való megkezdését, mivel a nevezett oég a Radeczky-osztály harmadik hajójának befejezése utan kénytelen lett volna munka hiányában munkásait elbocsátani. Vájjon a Stabilimentó nem éppen olyan magánvállalkozásé, mint az ország bármilyen közkereseti társasága? Szabad-e bármely más vállalatnak a haditengerészet ajtaján kopogtatni, ha rendeléseiben hiány áll be. Egy hajóépítő cég sincsen tisztán hadihajókra ut adva. Ha a Stabilimentó annyira versenyképes, ugv az elmaradt hadihajóreudelések helyett könnyen szerezhet munkát, kereskedelmi hajók építésével, a mivel még közgazdasági miteuót is teljesítene, mert ebben évenként sok milliónyi rendelést tesznek Angliában. Az eddigi szokáshoz hiven a 8t.abid.nert.) a dreadnoughtokuál sem építi maga a ^elszereléshez tartozó gépeket, hanem az esekre szoléi milliókra rugó rendelést az utolsó télesztendöben az osztrák gyt'.rak között, felosztották. Alig találunk ma valamire való gépgyártó céget AusztTAR'C A. A képezde hangversenye. — 1911 febr. 18. A pápai áll. tan-tők..p/..mtezet három évi visszavonultság után e hó 18 án újra kilépett a nagyközönség elé és a Griff teremben it pi-agi egyesületei javára hangversenyt rendezett, melyet táncmulatság követett. Midőn az estélyről beszámolok és igyekszem tárgyilagos, igazságos kritikát monduni a hallottak és látottak felett, mondhutom, htzonvos foka a félelemnek fog el. Attól tartok, hogy a dicséretben gyenge, a kifogásokban viszont erős leszek, aminek azután az lehet a sajnálatos következménye, hogy majd engem bírálnak meg, szóval engem Ítélnek el. Sietek tehát annak a kijelentésével, hogy a lehető legnagyobb jóakarat vezérli tollamat : ha megítélnek félreértettek. A kitűzött órán jóval ml, midőn már az elkészített széksorokat nagyrészt elfoglalták a megjelentek, Berényi és Kecskés tanítójelöltek négykézzel előadott zongoraszáuiuial bevezették a hangversenyt. Játékuk, a mennyiben összevágó volt, jó hatást keltelt, amely a végén elismerő tapsban nyilvánult. Így volt ez Seeleiiíreuud tanóitjelölt szavalatával is. A költeinenv. melyet előadott - Hallá: Messze Boszniában;, különben i- igen hatásos Seelenfreund viszont nagyon ügyes szavaló. Most »z énekkar első száma következett. A közönség, mely az időközben érkezettekkel megnevekedett, már az előkészületek percei'en idegesen izgett-mozgott a székeken, mintha érezte volna, hogy most következik az estély legérdekesebb és legértékesebb műsorszáma. \t intézet 10 éves múltjában aranyhipokou örökíthették meg a valamikor híres 10G-as étiekkar sikereit. Sarudy tanár idejében a kar hatalmas eszköz volt a népszerűség kiválta- j sara. Most, hogy éveken át nagyobb szereplésben nem hallotta a közönség, érdeklődése természetszerűleg a legmagasabb fokra hágott. Végre felvonult a fekete sereg. A fiuk (valamennyien kifogástalan feketében) rendben és csendben elfoglalták a helyeket. Alig voltak tiU-an, de fiatalok mind. Tán fia taiabbak, mint Sarudy száza s a közönség ugy járhatott, mint az egyszeri pápai csizmadia, ki a győri vásárokon a sétára induló, egyenruhás árvagyerekeket (legnagyobb ámulatára) évtizedeken átegyeulően picinyeknek találta. Hiszeu a mi ujaink se nőttek semmit, sőt, mint elébb mondám, kevesebben és fiatalabbak voltak, mint ezelőtt. Gyémánt Miklós zenetanai intésére és vezényletére felhangzott a „Falu végén kurta korcsma." Tetszetős, de nem egyszerű szövésű munka ez a Major-fele dal. Sokat, csaknem mindent pótolhat azonbau a buzgalom, a lelkesedés. Ezt láttuk nz ifjúsági énekkar előadásában is. A kitüuő előkészítés, körültekintő vezetés meghozta a maga gyümölcsét. Le volt küzdve minden nehézség, a legaprólékosabban kidolgozva minden dalrésrlet, az akadályok, a gátak, mint akár a nem létezők, eltűntek, csak egy akadály, a magasság fogott ki rajtuk, Egy kis szépséghibával azonban ezen is átjutottak ugy, hogy a számot a végén lelkes üdvözléssel, harsogó é'jenzéssel és tomboló tapsviharral fogadta a közönség. Majd a zenekarra került a sor. Nohát, ha valaki, hat I-D ugyancsak szerelem a zenél és több évi tapasztalatom révén előre elszorul a szivein, ha ifjúsági hangversenyeken a zenekari szam következik. Sajnálom előre azt a jó zenetanárt, ki annyi órán át vesződik, fárad, hogy azután, ha rákerül a sor, tőle távol álló okok miatt, mérgelődni kénytelen. Gyémátit tanár zenei ludas dolgában sokkal magasabban áll, semhogy ne bántana füleit a hamis játék. A prograuuuszámok megválasztásából látom, művészi ideálokért küzd, küzd pedig lelkesen, lelkesen a rajongásig. Kamarazene és nem valami olcsó, éltén teleti, cigánynak való muzsika az ideálja. Előteremt minden lehető hangszert a zenei színpompa kedvéért és hogy ezek daeára u siker csak fél, a magasra kitűzött cél csak megközelíthető, de el nem érhető, az minden ifjúsági zenekarvezetőnek, ez esetben mindeu képezdei zenetenaruak közös átka. Ily zenekar,.1.ni a folytonos személyi változások kizárják az egészséges fejlődést, másrészt a hangszerek gyenge volta útját szegi a teljes érvényesülésnek. Végül, a mire az elején céloztam, a haugszerek elhangolódnak, — az előadás hamis. Ha még oly kitűnően vaunak is felhangolva a hangszerek már előzetesen, a nagyteremben, a melegben, a páratelt levegőben egyszerre elhangolódnak. A fuvola magasabb, u vouóliaugszer mélyebb lesz, a harmónium pedig megmarad, — kész a diszharmónia. Ly körülmények közt hiába várunk fényt s erőt a vonósoktól s a leghuzgöhh fuvó ajkáról is precíz liangadást. A játék lehet kitűnő, az elő .das élvezhetetleii. Ámde a mi kö/önségünk s ez dicséretére legyen mondva, eluéző, ugy tesz, miutlia nem is venné észre | a mint hogy sokan táu nem is vették észre) s végezetül őszinte gyönyörűséget talál a lejátszott szinfóuiában,