Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-11-12

XXXVIII. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig és kiadóhivatal i Qoldlierg Gyula papirkereskedéso, l''ü-tér 2:i-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiiulóhivatiil. A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBERG GYULA Klőflzetéaek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ejrész évre 12 kor., félérre G k., negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — tgjtm szám ára 30 flll. denie az első fellépés lámpalázával, de egy cseppet sem szórakoztató, mikor ilyen értéktelen klimperozásból, fülsértő hegedünyikorgatásból, vagy éppen egy tehetségtelen, hangtalan és idétlen éne­kes hamis nyöszürgéséből áll a műélve­zetnek szánt műsor egyik-másik, néha minden száma. Húszezer lakoson feliili város vol­nánk, vagy mi? Vegyük csak a felét felnőttnek s untak ft felét a maga kö­rében intelligensnek, ennek oz ötezernek l?o-a, szóval egy százaléka esak lehetne zeneileg képzett? Hit azt hiszik nyajus olvasiunk, hogy igy van? Dehogy van. Nem t tHUaak városunk­ban ötven emlierJ^-kit zenei műélvezet­tel lehetne meghallgatni. Azok viszont, a k ; k képesek, már annyin a lueiiityive, zenei igényeket kielégíteni, azok a kevesen, épp azok tudják legjobban, hogy hányszoi tesznek eleget innen is, onnan is jövő többszörös re!kérésnek. Nem több az 15-20 ember­nél s c/'.I. végig robotolják á/ égéssé évadot vándorolva Végig az összes kö­rökön. Mekkorát lendítene siralmas zenei állapotainkon egy zeneegylet megalko­tása! Igaz eggyel ismét szaporítaná az egyletek 50-en felül levő lisztes nume­i-.'j;,-. le ez az egy mintegy melegágya termőtalaja lenne a képzett muzsikusok­TÁRCA. Zenefejedelmek. (Maiién Joan es Szántó Tivadar Pápáu) •lókai, iVtt'ti, Deák és még sok jelesünk iskola­várnsáhan, Pápán mindenkor nagy és meleg párto­lásra tálait minden nemes művészet. Városunk fino­mult lelkit lakossága úgyszólván előliéitől örökölte ezt a nemes tulajdonságot, e/t a lelki vagyont, amelyet nemesük megtartott, hanem nagyban toko­zott is Külföldi és hazai nngv művészeink közül igen sokan megfordultak mar városunk tatai között s akik itt voltak, azok mindenütt, ahol esak arra alkalom kínálkozott, a diesép't legmelegebb hangján nyilatkoztak a mi művészet pártolásunkról, mely min­dig őszinte volt, heiiaöséges és igaz. Kövhl három hei választ el bennünket attól, hogy erről a hagyományos rokonszenvről, erről az ÍRazi, nemes és bensőséges művészpártolásról, melyre mindig büszkék voltunk, ismételten bizonyságot te­gyünk. Mimén .Tomi. a vihíg legelső hegedű-művésze, a melynél csodásabbal, nagvolibat Paganini óta nem adott a teremtő az emberiségnek, december hó - an Szántó Tivadarral, a Minién világhírű zongora­művésszel együtt városunkba érkezik, hogv utolér­hetetlen művészetükkel ncUiink g\ünyörüséget szerez­zenek, olyant, nmeivel feledni soha sem fognak. Nem reklámot akarok kelleni, mikor ezzel a két nagv művésszel ezen a bel yen li.-s/.asahhaii foglalkozom, hanem esak a külfo'd uagy művész­városait kívánom követni, midőn Manén Joant és Szántó Tivadart Papa város intelligens közönségé­nek bemutatom. Inkább areképi'estés ez, mint banfulntkellés. Szándékom legalább ez. Szántó Tbtttdai Liszt Ferenc, a legnagyobb magyar muzsik na születésének <za''idik évfordulója alkalmával gróf Vay Sándor, a i' j tl lőlap régi, kedves . I kása egy szép revüben tekintett égig a negyet muzsiko­sok csillogó rendjen s kiderült, hogy a magyar nem­zet nem is olv.in tsegéey zenész-zsenikben, mint első pillanatra látszik. Reményi és Liszt után számos hazánkfia lett. naggvá s ezek i egyike igazi prinm-elŐKcIonégei a zenehistórián ti.. v ,/.ek között, a legnagyobbak ma Hubav Jenő, Dobni vi Krnő, Veesey Feri, Stefániái Imre és a jelenkor z.ong >ristál>ek egyik hatalmasan | kimagasló alakja - ^r.ntií Tivadar, akihez december 2-án nekünk, pá] íjaknak is szerencsénk lesz. Szántó Tivaihii- 'ónt valamennyi nigy művé­szünket, sajnos, nei" II.I udvarok tettünk naggyá, haiieui • külföld, meri eretflnk ngynn nagyjaink dicsőségének ragyogó sugaraiban sütkérezni, de az, hogv áldozatokat hozzunk azok nagvrajutásáert, — nem igen tartozik nemes tulajdonságaink közé. K/eket a nagv mnlas/.lásol zonbw. azza' tehetjük némileg jóVá, ha • mar világhírre saert lett Olűvészeinket |. nagvságáho/. tnéltóan fogad­juk, meghallgatjuk n ezrei a velük szemben elköve­tett régi mulasztásokat jóvátesszük. Minden nagy művész büszke és önérzetes. Nem vár, nem kér, nem fogad el többet, csak annyit, amennyit a művészete megérdemel és ha mi csak ennyit adunk is. már leróttuk azt az adót, amelyre a művészetek iránt érzett meleg szeretetünk folytán is kötelezve vagyunk. Knnek a kötelességnek a teljesítése vár reánk Szántó Tivadarral szemben is, akit az egész kültöldi zenei világ körülrajongott és emelt a jelenkor zongora­művészeinek nagyjai közé. Kzen állitásom igazolására a sok közöl csak néhány külföldi kritikát iktatok ide, amelyek mi.idegyikc Szántó Tivadar csodás művészetét dicsői ti. Az „Allgemeine Mtisikzeituiig" (Berlini pél­dául az', irja, hogy: „Szántó Tivadar második i'ing'iraliangverseiiyével ujhói beigazolta fényes , |iianislakepességeit. Csodálatraméltó tudásának egész i tarhazát tárta fel ugy szellemi, mint technikai tekin­I tétben áhítattal hallgató közönsége előtt. Schumann olv nehéz F-moll szonátáját felségesen, megrázóan játszót la, nem kevésbé Haydn csodalatos F-moll ! variációit, melynek k818 Busen gyöngyöző trillái mint csillogó '„vci.i.iiitok sorakoztak egymás mellé. Nemes erőkifejtés, illatosán gyöngéd hillentyüverés váltot­ták fel egymást bamnlatraméltóan. A közönség !el­| kes elismerése volt jele annak, mekkora mértékben képes ev ístentfit ni gáldott művész mesteri játéka Psiteei és iz ( in i re';et magával ragadni " D' iic/zii . ti' i' , mit mondanak róla a többi tekintélyes külföldi lapoki Prr MttsiksiÜon (Herlin. A Mozartjaidban Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható lEPé-pa és Az elrontott gyom­tól J-ll (iraalatf tel­jesen reudhehoz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg CO fül. M-100 Legényegylet, Munkásotthon, Keresztény Szociális Egyesület, Ref. Leány egy let Ev. Leányegylet — a hány, annyiféli társadalmi és felekezeti tagoltság szerin vonja körébe a város polgárait, kik, hl se merre sem akarnak menni, hol tag sági—4ijat kell fizetni, ingyen ott találjál a Mttiikásgimnáziumot, a mely tlijtalanu elégíti ki a tudotnányszomjus embert Miből áll azoub.iii nagyrészt az t műsor, mely hivatva van a kultúra szolgálni ? Egy beszéd, vagy legtöbbször fel olv.isás s ehhez keretül két-három, sok szor négy-öt zeneszám, mint ének, zon gor.i, hegedű stb. A kinek azonban már volt módjábai ilyen felolvasó estélyiket rendezni, tudja hogy mennyi utánjárás, kilincselés, kéz osókolás, kérés es mennyi uireleiu. hi degvór kell, míg egy szezon elmúlik Ugy az évad elején még esak meg] valahogy a toborzás, de már a vége feh való ságos rafinéria, bogy ne mondjan vakszerencse i"\ i ; 4! lelik .'. wií "" el éréséhez. Miért? Meri nihoa szereplő nincs ember olyan számban, a mennyire szükség van. Bzőval koldusok vagyoni zenei tekintetben. Nagyon szép dolog, ugyan, már t. i elméletileg, bt .'z egyesületok módol nyujlanak a szárnypróbálgaiásra, bis: 1 idébb-utóbb mindenkinek meg keli küz Zenei állapotaink. Ha igaz az, pedig igaz. hogy egy város kulturális fejlődésének megálla­pításában a zene is játszik szerepet, ak­kor, sajnos, Hpa városán már kulturá­lis haladás szempontjából szépséghiba van. Az egyesületek és körök, majd azt mondtam, gombamódra, szinte fölös számban teremnek. Évről-évre alakul egy-egy társaság, a mely a kulturális fejlődést kívánja előmozdítani. Különö­sen a küszöbön levő téli évad az, me­lyen tapasztalhatjuk, hogy mennyi egy­let, kőr, társaság, vagy minek is nevezik őket. legalább is kélhetenkiut. de akár­hány hetenkin' k•'•.»•/ i:ifís<• ir.-J várja az érdeklődőket, hogy azokat egy-két órán át részben szórakoztassa, rtszbeii pedig szellemileg foglalkoztassa, mondjak ok­tassa. Igazán nem mondhatja városunk egy polgára sem, hogy nincs módjában szórakozni, vagy tauului. Ez idáig rendben is volna. II tehát nevén nevezzem a gyereket, tár­sadalmi réteg szerint éppúgy, mint fe­lekezeti szempontból bárki megtalálja mnga egyesületét. A Jókai kor. Leány egyesület, Katholikus Kör, (ugy egyik, mint másik) a Perutzgyári önképzőkör, Iparosítják. Önképző Egyesülete, Kath.

Next

/
Thumbnails
Contents