Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-08-20

34. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a • á r n a p. Szerkesztőség és kiadóbivatal : Goldborg Ojv.la papirkereskedése, ló-tér 2:i-ik szftin. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulajdonos: GOLDBBHG GYULA. Klőllzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához kiihlendök. A lap ara: egész évre 12 kor., félévre 0 k.. negyedévre 3 k Nvilt-tér soronként 40 fillér. — Kg.ves szám ára .'IU tili. István király. A magyarságnak egyetlen igaz ünnepét üljük. Ez az az ünnep, amelyben nemzet és király egyesül, ez az a nap, amikor nincs külömbség hivatalos és nem hivatalos Magyarország között, hanem az egész ország egyöntetűen, egységesen hódol legelső királya emlékének. Nem akarjuk a hivatalos és megszokott ünnepi sablont alkalmazni és nőin fogunk azzal foglalkozni, hogy István király érdemeit méltassuk. Igaz, hogy nagyjaink emlékének sohasem áldozhatunk eleget, de azt hisszük, hogy minden dicséretnél és ünnepi frázisnál fenköllebben fejezhetjük ki hálánkat tettekkel. Ks ha minden cselekedelünkkel nemzeti életünk minden jelenségében és megnyilvánulásában azt az irányt követjük, melyet nagyjaink számunkra kijelöltek, akkor nyugodtan állíthatjuk magunkról, hogv nem vagyunk méltatlan Utódai nagyjainknak. Vessünk tehát pillantás! arra a mesgyére. amelyen haladunk és nézzük meg. egybevág-e ez azzal az úttal, melyet Szent István követendőnek vélt? Két irányban igyekezett István király nemzeti életünket megszilárdítani, befelé a kereszténység eszméjével egységessé, kifelé pedig a királyi korona fényének emelésével hatalmassá vélte tehetni a nemzetet. Mind a két eszköz, melyet aját.latosnak vélt, üdvösnek biizonyult. ngv a kereszténység, mint a királyság eszméje ma is összeforrott a magyarság történetével. Ks ki tudja, hol lennénk, hová söpört volna el már bennünket az a rettenetes sok és pusztító förgeteg, ha nem volna István és ha nem követtük volna tanácsait. És mégis sajnálattal kell látnunk, hogy nem sikerült a velünk egykorú I nemzeteket megelőznünk, sőt nálunk jsok évszázaddal fiatalabb nemzetek rohanvást és feltartözhatatlaiiul megelőztek bennünket. A történelem tanítása szerint ezen körülmény okát a szerencsétlen politikai viszonyokban kell keresnünk. Mi azonban nem vagyunk hajlandók a kismét tanában hinni és nem fogadhatjuk lel azt, hogy a véletlen jó vagy halsze! rencse intézhet nemzetek sorsát IIa már közmondással kell igazolni állításunkat, akkor a török vallás alapdogmájánál sokkal megfelelőbb az a 'szállóige, hogy: ki-ki amint veti ágyat, ugy alussza álmát. Magunkban, egyedül és kizárólag ••sak magunkban kell keresnünk elmaradottságunk okait. Hiszen csak a legutóbbi századok története is azt bizonyítja, hogy nagyon sok bajunknak magunk egyéni és nem zeti tulajdonságaink és jellemvonásaink voltak a hibásak. Es a legkülönösebb ebben a dologban, hogy bár senki sem vonja kétségbe ezen állításunk igazát, mégsem okultunk, hanem még mindig a véletlenre bízzuk legfontosabb kérdéseink sikeres megoldását. Nézzük csak. hogy mit lett István az ország egysége, magyarsága érdekében és mit rontottunk mi mai napig ezeken az intézkedéseken? Minden jogot egyedül és kizárólag a hóditó magyarságnak biztosított. Idegen települőknek is nyújtott kedvezményt, de csak addig, mig ezek feltétlenül meghódoltak a nemzeti eszmének. Semmi pártütést nem tűrt, minden merényletet, mely a magyarság egysége ellen irányult, véresen megtorolt. Es hol állunk most ? Ott, hogy magyar embert nem ismerünk, csak niagvar honost. Nemzetünk nem politikai, csak földrajzi fogalom immár és az igazi évszázados magyarság semmi előnyt nem élvez az idegen ajkú és csak ide vetődött nem magyarok előtt. Es ahol változtatni lehetne ezen a bajon, ott is a legnagyobb fokú hanyagságot és nemtörődömséget találjuk. A népiskalai törvény, noha legújabb keletű, nem teszi kötelezővé a magyar nyelvre való oktatást, a készülőiéiben levő választói reTÄRCÄ» A gyerekasszony. — Vígjáték egy felvonásban. — Irta : Schiscria Miklós. VI. JELEMET Weiss Aladár: (Megáll a küszöbön. Hátratántorodik. Falragad egy széket és a földből osapdcsss, addig mig összetörik Piri hulavány, Oszkár nyugodt. Csuklón ragadja Pirit Asszony! Piri: (sikoltani kezd' Jaj! Ne oly erősen, (kö. liyörög i Kdes nngvaloin, hallgass meg végig. Aladár: (keserűen Kdes angyalon, nem ball« gátiak meg. Minek hazudnál, értek mindent. Piri: Nem értesz semmit. Aladár: Hallottam mikor ez az nr (megvetően végignéz Oszkáron szerelmet i;ert. Könyörgött, hogy hallgasd meg öt. Ehhez, nein kell magyarázat. Pih: Nem azért kérte, hogy hallgassam meg. Aladár: (gúnyosan) Ne-e-ctn? Talán az kerté, hogy hallgasd meg. hogy . . . hogy mennyi pénz keli neki egy hónapra a hár.tattáshoz. Piri: Igen is azt kérte. Aladár: eiiieggyősöiléssei No már ic,y hazudni esak assszotiy tud Oszkár: ki eddig az ultinknál állt t'rain! Eu rendelkezésére állok Ón nek. Aladár: t gúnyosan Igen'.' Szépen köszönöm. Elcsábítja a feleségeinél es azután mosolyogva rendelkezésemre áll. Mert a lloktor ur lovagias. Ugy-e szeretn« engem is kereszt

iillyiikaszt.ini. mi ? Szépen köszönöm. Majd le-z rá gondom, bog« másképp vegyek elégtételt. Lesz (.oiahira rá, hegy a kedves i felesége is megtudja, hogy maga micsoda mák virág. Oszkár: rémülten I te hisz ez lovagintluiiság ! Aladár: De házasságot törni sz géntlemanlike dolog'.' Most itt maradói. Érti? Itt maradok és magáin fogom kedves nej. t felvilágosítani. Oszkár: Távozzék. Aladár (fel és alá sétál és fütyül). Oszkár: ihaiigosiibh.'iii) Menjen innen' Aladár • fütyül tovább) Oszkár: No hát — marudjon. i.Madár fütyül, Piri Iteszélni akar, Ostkár nyugodt újra). Oszkár: (hirtelen) Kitekerem a inukat, ha mégegvszer oly drágán veszi a bors kiiójal : Aladár: tki eddig ujjait a fűiében tartotta, nogy .'innal siitisgéne-bii lutviilhesaen, most kive.-zi őket onnan. Rémülten !>• . . . de ez nr. ember megbolondult, (hirtelen I le jegyezre jól meg, akár megbolondul, akár nem, megmondom a feleségének. Oszkár: (MM zavartatja magút) Agyonverem az asszonyt, ha mégegyszír ennyi zsemlét hozat. Piri: Látod te bolond, ezt akarta mondani. Iái azt mondtam halaiba kergeti a feleségél ha olvait kiabálást csinál minden szem bors miatt és nem hagytam szóhoz jutni. Aladár: igimyosuni Es ezért könyörgött térdeni állva. Nugvszerü! Micsoda mesésen hazudnak az asszonyok.! Piri: Hát várd meg, inig Edith hazajön Ha a borskereskedőröl beszel, akkor csak elhiszed, hogy igaz un vau. Aladár: No hát — ha arról beszél akkor mindent elhiszek. VII. JELENET. Editli: (báróban köszönés nélkül Micsoda gyönyört! eoslüme-ót láttam Holzerékmil I Kdes Oszikáin, ugy-e megveszed a te Iiabiisktíduak '.' Piri: [idegesen, Hát a bors'.' Te szerencsétlen ! Edith: ijedtem .Inj istenem ! Egészen elfeled" kettein róla! Aladár: Ne is erőlködjék titigysail! Úgyis látom a« .ii-iiit, hogy nem tud hazudni. Inkább sírjunk együtt, hogy ilyen szerencsétlenek vagyunk. Edith: 'részvéttel) Szegényke, inaivani Edes Osrikám, vigasztald meg! Aladár: Nem édes Oszikám, hetiéin (kitörve) gazember, nyomorult, ki kél házasság boldogságát tette tönkre. Nyomorult, nyomorult! Elcsábította a feleségemet. Reggelizés előtt félpohár Egmandi keserűvíz Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak szekszorulásban szenvaíéknek. Kap haté Pápa ás vidékén minden gyógyszertárban is jobb Tüszerüzletben. Az elrontott irynnirnt'.'ítóraalat't teljesen ff .lllbrili.//.,. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 601111. 43-100