Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-07-23

XXXVIII. évfolyam. Pápa. 1911. július 23. 30. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasú r n a p. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uoldhenr Gyula papirkereakedése, KA-tér 20-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkesztő: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős hiptiilajdoi.oa: GOLDBERG GYULA Klőlizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: epész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedévre :i k Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyet szám ára 110 üli. Otthont mindenkinek! Nemrég megírtuk, hogy az ipari muakásházak létesítéséből városunkban — sajnos semmi sem lesz. mert a kereskedelmi kormány a városnak ezt az igazán szociális törekvéseit fedezet hiányában anyagi támogatásban nem részesítheti. Kzzel az ipari munkásházak Ugye, ha nem is örökre, de legalább is egy bizonytalan időre ad akta tétetett. Pedig ha valaha szükség volt ilyenekre, ezt a szükséget most erezik ipari munkásaink leginkább, mikor a létfeutartása napról­napra nehezebb lesz s ha már azon nem tudunk segíteni, hogy az élelmiszerek tűrhetetlen módon folyton folyvást ne dráguljanak, legalább ahhoz segédkezei kellene nyújtanunk bármi módon is. hogy a társadalomnak ez a rétege leg­alább olcsó és egészséges otthonhoz jusson. Xemesak emberbaráti szempontból kívánatos, hogy az ingatlan vagyonnal nem biró legszegényebb néposztály ré­szére egészséges, tisztit és szilárd háza­kat építsenek, hanem ezt nemzeti érde­kek is parancsolják. A munkásosztály erőteljes szervezkedése, mely többnyire ferde irányba terelte az osztály törek­véseit és rendbontó, romboló törekvése­ket váltott ki az elkeseredett lelkekből, TÁRCA. Az első páciens. — Dialog. — — A ,1* n p ai I. a p o k" eredeti l A r e á i a. — Irta: Patayné Farkas üizi. Szemelytk: Dr. (Viráky Klla orvos. Na Imre ügyvéd. (Szin : Kendéid szólta, melyen nzwuhati meg­látszik a leányos hangulat. Johhról, hulról ajtó. \z. előtérheti a nézővel srenihen johhról Íróasztal, híd­ról szalonasztalka, puttók ; a háttér közepén ról előre nyúló pamlag, a felöli rész mögött :,..\ nyon pálma, melynek levelei a pamlag fölé hajol, mik. A bútorokról ne hiányozzék néhány kézimunka. Ella : (egyszerű fekete ruhában, mely nei szes fa férfin- jeileg kerülendő lehunyt szemekkel, tejét kezére hajtva, Könyökére támaszkodva, léi fekvő helyzethen ül a pamlagon. Kis sz met utáu.) Igy . . . igy képzeltem oélom elérésének első órait, ezzel a moiidhntatlauul jóleső nyugalmin al testem­lien-lelkemhen . . . íMély sóhajtás után) Mennyi küzdés, mennyi tanulás, éjjelezés voll szükséges n­nek elérésére . . . ífelül, öléhe eresztett kezekkel Istenem! hányszor hullott ki kezeimhöl a komoly könyv, hánisznr hanyatlott le lejem a küzdelmes nka kozhen, hogy felvá t a lideg gondolataimat a jövő ragyogó képe. (feláll) Hányszor jöttem el hozzád kepzelethen, édes, kiesi rendelöszoháin s hányszor olvastam szivdoho/va az ajtómra szegezett aranyos táblácskán: (se* szótagolva) dr. Csi­rák y Klla . . . leUiliu imiuel Nemde, pom­pásan hangzik igy a nevem ? (kedves büszkeséggel és minden szónál hangos, hhani Dr. ('zirákv Klla, az összes orvosi tud ..a.ok tudora! iKszie veszi magái Jaj ! Hova' ragad ••! dredö boldogságom ! S/égyeld magad Klla, örömödben ugy tész, mint egy naiv kis leány! (Kis aggodalommal) Aztán meg j itt a szomszéd szobában meg is hallhatja valaki. . Hisz a fővárosi épületek*, olv vékonyak a falai. Kis nesz hallatszik, összerezzen) Ugy-e mondtam? Hogy is lehetek ilv vigyázatlan! Egyetlen szó, mely | atatlan fülekbe kerül s én legalább is a szomszé­daira előtt b.'auiiroz.va vagvok. (Aggódó aroeal vé­i simítja hajat, areát, kozhen felvidul) Eh, gyé­rt félelem el veled ! 'felegyenesedik) Ki árthatna Ineki. ? Nem vagyok többé „diák-kisasszony", ki­nek n beioppnnó professzor udvariatlanul .orrot ad" s most irigy férfi kollégáim sem olvashatják le arcomról Mezka boldogságé >al (vidáman) nem. mert hisz itt ».. B yok a nagy . '>zótt az én sok­szor megálmodott kiesi inenyorssá/^omlmn ! (Elragad tatással néz körül) Kdes kis uj otthonom, derfls kiesi fészkem . . . iKis inelaakóliával) Itt vagyok hát végre, hová annyiszor elhozott képzeletem !.. Nagv szeretettel) Milyen szép is itt minden! Az Íróasztalom ... a műszereim ... a könyveim . . . 111)i inI•'ii darabhoz szeretettel közeledik és hozzá ha­jol. Kis szünet után komolyabban! Itt fogok most már élni. Kz. a hely lesz a küzdtér, amelyen ma elindulok . . . Küzdtér. Igen. Jól mondtam. Mert nekem még nem szabad megnyugodni lenyes vizs­gáimon aratott babérokon. Nem ! A doktorálna meg­szerzése csupán első lépés, mely jogot ád a harco­lók sorába állani. A valódi munka még esak ma (hangsúlyozva' kezdődik . . . lAltnadozva néz. nz ajtó felé) Vajon ki lesz ar. első páciensem? . . . Gyermek, ki félve közéig; asszony ki hittel jő; a vagy férfi kellemetlen gondolattól mcgkapval aki felkeres Ián önző tréfából, kalandvágyból'.'... Eh! honnan jön ez a kellemetlen gondolat? KI vele, Nem szabad magamat rémképekkel aggasztani. Kü­lönben is, ha belép, doktor vagyok, iTekintélyes pózzal) Uram, miben lehetek segítségére? A hangom kemény lesz és impozáns Szelíden) Hu gyermeket vezetnek elém: „Mi baja hahuskuui, édes.' Ne fél­jen a nénitől. A néni jó és meggyógyítja olt ahol hibis" . • • S ha asszony? . . . „Hozta Isten asz­szunyom! Legyen kérem bizalommal hozzám. Tán egy-két jó tanács is segit, szükség eselén receptet irok." (Ar. Íróasztalhoz közeledik, tollat vesz fel. közben szemébe ötlik egy levél.i Ah, egv levéli Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi aldas gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható 3?á.pa ós gma IC keserűvíz Az elrontott gjnas. ret 2-toraalatl tel­jesen reiullM'hnzza. Kis üveg 40fillér. Nagy üveg 60 fill. vidékén minden gyógyszertárban és jobb Tüszerüzletben. ennek a kérdésnek a sürgős megoldását feladatává tette. Városunkban csak a mult betekben történt nagyfokú lakbér emelések szin­tén hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a törekvések minél rohamosabban köze­ledjenek kitűzött céljuk felé. Minden embernek ellenállhatatlan vágya, hogy akkor, amidőn a családala­pítás ideje elérkezett s különösen akkor, amidőn ilyen hallatlan lakbéremeléseket lát, nyugodt és biztos otthont teremtsen magának. Ez leginkább a városi embe­rekre kívánatos, inert ezek az úgyneve­zett lakbéruzsora, az érthetetlenül ma­gas lakbérek ellen nem is tud védekezni. De más a helyzet a munkásnál és hiva­talnok osztálynál városban és falun. A munkás ember, ha egyik faluban vagy városban oly magasak a lakbérek, hojry azl anyagi ereje nem bírja meg, ugy senil magán, hogy elköltözik olyan helyre, ahol kedvezi\^bok a viszonyok, vagyis a városokhoz közel fekvő falvak­ban bérel magának lakást, vagy szerez saját otthont, de a hivatalnoki osztály a bajoknak ilyen módon való orvoslá­sától is el van zárva, mert helyhez van kötve. Viszont a munkásosztálynak meg az a baja, hogy bár falun olcsóbb lakást bérelhet magának, ez a lakás bizonyta­lan. Kgy tűzvész vagy a tulajdonos csa­ládjában beállott változás akármikor azt eredményezheti, hogy a munkás ember lakás nélkül marad. Már maga ez a rettentő bizonyta­lanság és a jövő miatt való folytonos aggódás is súlyos gondot okoz a mun­kás embernek, aki e miatt nem nagyon ragaszkodik lakóhelyéhez. Könnyen el­vándorol más vidékre, uj életet kezdeni, vagy pedig végképp ímosut mond a ha­zai földnek és kivándorol. Ez a nagy nemzeti veszedelem le­beg szemünk előtt, amikor a munkás­lakások ügyét ismételten felszínre vetjük. Otthont mindenkinek! Szellemi-, ipari- és mezei munkásnak egyaránt. Minden embert a földhöz kell kötnr [a saját otthon megadásával és minden lehetséges módon. Az az ember, akinek egy darab szilárd talaj tulajdona van, ahol a lábát megvetheti, mely biztos I alapul szolgálhat a további nyugodt fej­lődés számára, nehezebben mozdul el 'onnan, mint :iz. aki az ide-oda való ván­[dorlásra van kárhoztatva. Minden embernek legnagyobb vágya a tulajdonszerzés, mert arra lehet épí­teni s az arra fordított munka nem más­nak hoz gyümölcsöt, hanem a letelepült egyénnek. Az apáitól örökölt ház ura azonban nem tudja megérteni és igazán méltá­nyolni azt az örömöt és megnyugvást, amely ebben a pár szóban megnyilat-

Next

/
Thumbnails
Contents