Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-05-28

ság alapját nálunk? Értelmiség és vagyoni cenzus. Itt- most az utóbbiról beszélek. A vagyoni cenzus oly magas, hogy emellett lehetetlen a valódi polgári elemnek a választók sáncai közé s ekként a parlamentbe jutni. Különösen terhes a választói jogosultság alapjául szolgáló vagyoni cenzus a kisiparosságra nézve olyannyira, hogy ma az igazságnak 80#-a kivan rekesztve legfontosabb politikai jogából. Nem tudom mi lehetett az 1877 évi XXXIII, t. c-nek — mely a választási jogról szól — célja? Ha csak az nem, hogy a konzervatív elemek nagyobb a radikális elemnek szűkebb tér engedtessék? Mert az intenció látszik ki a törvény szelleméből. A konzervétiv elemet tudvalevőleg birtokos és földmivelö, a. radikális elemet iparos es munkás osztály képezi. Az előbbiek történelmi hagyományoknak, az utóbbiak inkább reform eszméknek hivei már foglalkozási körüknél, világnézetüknél fogva is. Az államnak nem kell félni az eszmék hadseregétől, sőt az az álhun csak fejlődik, mely történelmi folyamata mellé, az eszméknek is tért enged, miknek hatása abbaüszokott mutatkozni, I hogy a régi elavult intézmények a modern ujabb-J kori követelmények szerint alakulnak át. Megdöbbentő valóban a törvénynek az iparosok választási jogosultságára vonatkozó ridegsége. Hisz mar maga ez az egy körülmény is elégséges ahhoz, hogy az iparosság elforduljon az állam mai rendszerétől es idegen eszmékben keressen megnyugvást. Szomorú következményét I ez intézménynek látnunk is kell. Egy részük ott van a szocialisták szélső táborában, kik csak két irányt ismernek : a kapitalizmust és proletárizmust. Önállóságot és olyan irányt, mely a két szélsőséget : kapitalizmus és proletárizmus közti vészé-' lyes ellentéteket volna hivatva kiegyenlíteni, nem' ismernek. Már pedig erre a középosztályra szűkség van. A természetben hirtelen átmenet, légüres tér nincs. Az átmenetet az iparososztály alkotja, melynek a proletárizmus és kapitalizmus közé lévén beékelve — kétségen kivül erős ellentállö képességgel kell bírnia, hogy rajta megtör-1 jön minden túlzó szélsőség es edlig e hivatása-; nak az iparosság megfelelt, mert, megmaradt továbbra is a magyar állameszme hívének, a mi telt étien magasabb erkölcsi mivoltáról teáz tanú-1 sagot. Ezzel szemben mégis szűkebb a politikai joga. mint a földmivelöké, kik egyrészt tagadhatlanul alacsonyabb mii veit seggel, kisebb képzettséggel bírnak, másrészt jó részük idegen nemzet iségihez tartozik. Már pedig a magyarságnak, különösen a nemzet állam szempontjából a választási jogot illetőleg mi az intenciója ? Az, hogy e jog olyanoknak adassék kik kellő műveltséggel rendelkeznek — általuk a nemzet ereje gyarapodik. Báró Bánffy Dezső. i rosti ii knakaz ^JEGfES IIII1EL KÜZDELEM. Szerelmed lángja már megszűnt lobogni, Szivemben hagyva égő sebhelyet. Szived megszűnt érteni dobogni már! Rideg, kietlen hegytetőn. Ind zord a tél, S a nyári napsugár heve Nein hoz tavasz?, nincs élet ott. A forró nap dacol s jéghideg. Ki győz? A tél örök, nincs olvadás, szilárd a jégtömeg. A nap mosolyg, erőlködik. S szégyeukezóu a ködhomályba vész! Csatái veszt s pihenni tér. — S a győztes jégtömeg? — Ali a büszke hegyek ormain ! Újból küzdött a nap s hevétől Olvadt a jég. A győztes nap mosolyg, S a jégtömeg, — a tengerekbe vész! .1 it szőtt a sors keze! Szerelmed lángja volt a napsugár Ks én a büszke jégtömeg! Ajkidnak édes suttogásain Megolvadt szivem jégpáncélja is! S a boldogság után. mely álom volt talán, A kin. a gyötrelem s a lelki seb emészt, Amelynek vége — sir! Ha egykor elsétá'sz a sir előtt, Ahol test elli pihenni fog, Gondold meg azt, hogy az a sziv, Mely itt a sirban elhantolva van A túlvilágban is csak érted él! t S ha mást szeretne meg szived, A gvászt, mit éltein ölténél Hozd el síromra! Vérző szivem sebét levonni Letépem én a sírba! — Küldj egy fohászt «z égbe értein is. Ki itt a sirban fekszik érted élt, I te már nem él halott! Stankovics Géza. év január 28-án tartott orsz. képviselőválasztásán, eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel megválasztott képviselője, báró Bán Ily Dezső, az egész magyar nemzet gyászára meghalt. A nemzet gyászában, mely korunk legmagyarabb, legliberalisabb politikusának ravatalát veszi körül, részt vesz Pápa városa is, kinek minden egyes polgárai az igaz lelkesedésen kivül a szeretet i* fűzte a nemzet nagy halottjához. Krdély szülöttje, utolsó fejedelmünknek II. Rákóczi Ferencnek szellemét örökölte, ki lényt, pompát, kitüntetést mellőzve, beállté a magyar állameszme legegyszerűbb munkásai közé. A hatalom polcán megismervén az ország hibáit, a Vezető társadalmi osztályok bajait, azoknek nyújtotta kezét politikai pályájának utolsó korszakában, kik az erőt és a munkát képviselik. Azok, akik hatalma tetőpontján tőle hasznot remélve, mellette állottak, most elhagyták, de mellette maradtak azok, akiknek segítségével remélte legszentebb ideáljának, az uj Magyarországnak kiépitését. A magyarság sorsáért aggódó minden honpolgár tétován tekint a jövőbe: Győz-e az igazság lobogója, ha Bánffy kardja már nem óvja? — A V. H. O. Sz. közgyűlése. Hint egy izben jeleztük, a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége pünkösdkor Szabadkan tartja meg ez évi közgyűlését, amelynek programin ját az elnökség a következőkben állította össze Június 8-án, szombat este tl — 1 2

7 'iáig érkezés A vasútnál a helyi bizottság togadja az érkezőket és kalauzolja. 7 órakor igazgatósági ülés a Kereskedelmi Egyesület dísztermében. Fél ít órakor vacsora a Nemzeti-szálloda kerthelyiségében étlap szerint. Június 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor közgyűlés a Nemzeti Kaszinó dísztermében. Délután l órakor ebéd az Arany Hárány-szállóban. Egy teríték ára 4 korona. Délután tél 4 órakor külön villanyoson kirándulás Palicsra. A fürdő megtekintése a fürdő használata díjmentes). Látogatás a város töldtni\es-iskolájában. Este 8 órakor köruan az össze* vármegyei központi tisztviselőknek, a közigazgatási bizottság tagjainak, nemkülönben a/. Írnokoknak, dijnokoknak, sőt még a szolgáknak is, hogy mint tiszti bauderiaiisták, nem kímélvén költséget és táradságot, kellőképpen fölfegyverkezve gyülekezzenek a kitűzött napon a város rétjén. Igy kívánja ezt a haza becsülete. Hasonló rendeletet küldött a vármegye területen levő egyházi méltóságoknak és állami hivataloknak is. A haza megmentésének gondjai reá nehezültek lelkére. Egész napokon a teendők részletei fölött gondolkozott. Megmutatja most, hogy a legexponáltabb álláshun, a legnehezebb viszonyok között is képes helyt állani. S mialatt ezt elgondolt i, alacsony, zömök termete egy arasznyit nőtt a büszke önérzettől. Bejöttek hozzá tisztviselőtársai. — Mőzsi bácsi, mit csinál az Isten szerelméért ! — Mit? Hat elrendeltem az általános fölkelést! — felelt az öreg ur és apró, szürke szemei fénylettek, villogtak, mint a szentjánosbogarak. -- De Mózsi bátyám, gondolja meg, fölkelést hirdetni . . . — Mit? A véres kardot is körül hordozta-! lom, ha szükséges! - toporzékolt az öregúr, mialatt rövid haja, hosszú szemöldöke, tüskés bajsza előre álltak, orra izgett-mozgott s olyan volt a kis ember, mint egy haragos sündisznó. — Szent Isten, még megteszi ! - csapta össze a kezét a megyei ellenőr. — Meg bizony, öcséin! Még keresztes hábo-í rút 'S hirdetek, ha kell I — rivalt Mózsi bá' ökölbe szorult ke/.eit hátralökve, egy rohamlépést telt előre. - De Mózsi bátyám... Ebben a korban... Elmúllak azok as idők ! . . . — Mit? Elmultak' . . . Hát ez a Mezid bég, az ördögök boronáljanak a hálán, mért ront be húszezer janicsárral az országba, ha elmultak a régi idők?. . .Nem multak el azok, öcséin ! Most is csak ugy sanyargatja egyik náció a másikat, mint régen. — De nem támad mar a török. Oriil, ha békében élhet. Janicsárok sincsenek — mondta boszankodva az egyik árvaszéki ülnök. — Nem tan ad a tonik? Nincsenek janicsárok? Hát a (ívalári Gáspár öcsém telegraininja nem igv beszél. Itt van ui, a telegramul! Gyalári öcséin jobban tudja, hogy még most is támad a török és vannak janicsárok. Szegénynek majdnem kiterítették a bőrét a Szurkos-szorosnál — Hiszen csak tréfa az egész. Nem igaz abból, Mózsi bátyám, egy szó sem. — No, köszönöm az ilyen tréfát. Nem igaz? Jó, hát nem igaz — mondta az. öreg nagy keserűséggel. — Hiszen ez volt mindig a fátuma a magvarnak, hogy tréfának vitte s nem hitt a veszedelemben. Nem hitték, bogy jöunek a tatárok 1241-ben. A vége az lett, hogy elvesztették a csatát a Muhi mezőn és elpusztult az ország. Nem hitték II. Lajos idejében sem, hogy jön a török. Meghasonlott a nemzet s a vége a mohácsi veszedelem lett. Hunyadi János is csuk barátaival hurcolt a török ellen, inert a többiek nem hittek a veszedelemben. No, jó. Hát ti se higyjetek. Majd megyek magam a barátaimmal. Hanem aztán ne mondjátok ám, hogy ti mentettelek meg a hazát! Hiába volt minden beszéd, az öreg urat nem lehetett kapucitálni. Hazafias felbuzdulásában nem ismert határt. Mikor ideggyöt rö munkáját naponkint végezvén, haza felé ment. útközben pajkos tiuk utána kiáltottak: Jön a török!' De nem érezte ki ebből a gúnyt az öreg ur. Minden lépten találkozott állami és magántisztviselőkkel, akik gúnyos mosolygással kérdezték : — Hát csakugyan jön a török, Mózsi bácsi? — Semmi kétség, uraim — felelte nagy komolysággal. — Reményiem, csatlakoznak a tiszti bandériumhoz. Mikor a haza veszedelemben vau, akkor senkinek sem szabiul magát a véradó alól kivonni. — Minden bizonnyal csatlakozunk, Mózsi bácsi, minden bizonnyal — felelték. Midőn meghallotta nz alispán, ott a birtokán, a tréfát, amit tiszt viselőtársai az öreg úrral űztek, funvariil mosolygott és mondta : — Ugyan ne űzzetek gúnyt a saját szegénységünkből. Aztán sürgősen Utasította az ákosfal vi főbírót, hogy világosítsa fel Dobrányi Mózes vármegyei aljegyzőt a tényállásról. Másnap aztán megérkezett a telegramul az alispáni hivatalhoz s szólt ekképpen : .,Tisztelettel értesítem Nagyságodat, mint a vármegye ez idő szerinti vezetőjét, hogy Mezid bég