Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-04-30

Ugy latszik, mintha egy idő óta a rendes kerékvágásból kizökkeni volna n mi adminisztrációnk. Legalább erre vall az a tn isik eset is ennél az ügynél, mely Bzerinl a szerződés U. g-a ellenére kifizették a vállalkozónak a kialkudott 'összegei a nélkül, hogy az előirl leherpróbát előzetesen megtartották volna. Ez a mulasztás sem kerülheti el sem adóz') közönségünk, sem főhatóságunk őrködői tekintetét. Efféle gazdálkodás nem szabályszerű, uagyon is önkényes és törvénytelen. Ugyancsak ez ügg' el kapcsolatban meg keil emlékeznünk az épitési bizottság 1911. január 23-áu tartotI ülése határozatáról is. Ugyanis azon szerencsétlen bid előtt v.z elfogadott terv ellenére, a gyalogjárót is annyira felemelték, hogy egy vonalba jutott a grófi-kerl fala tetejével. Hogy valami szerencsétlenség elő ne adja itt magát, erre a vonalra (uj kiadás munkatöbblet ez is!) a kert falánál kő- vagy fakorlátot kell emeltetni. A tanács e korlátra nézve kér ja1 vaslatot a fenti dátumú építési bizottsági üléstől. Az igen okosan és helyesen meg1 tagadja a véleményes javaslatadást, mert akkor kérdezték meg őt az egész ügyben előszór. amikor a bid már megvolt építve S egyúttal kérik, hogy a tanács minden, hozzájuk tartozó ügyet előzetesen terjesszen be. mielőtt az engedélyt

1 megadná s mindig '2 bizottsági t igol hívjon meg ;i

z építésnél helyszíni szénijére. Különben levonja a konzekvenciát és lemond egészében. Jól is leszi. Hál csak jogosulatlan munkatöbbletek és kiadások és beléje1 zett tények fedezéséit! szolgáló bizottságnak nézzék őket ? .1- ueiu kelleti Kukat fékei tartania; azután meg Bencsik János érteti a jószághoz. Kitalálta, hogy li.it ebből jóravaló lovat f-g felnevelni. Nem is alkudott tá; csak kiszedte uiáudlija zsebéből a pénzes zacskót, kivett belőle négy vadonatúj ötven koronást és átadta Végh Andrásnak minden szó nélkül. A kocsis odakötötte Bencsik kocsija mögé a ' csikót. Hazatéle nem egyszer nézett vissza Bencsik I János urain a gyönyörű állatra és az egéss uton bizvást azon járt esze, hogy milyen módon togja majd munkába a Rózsat (ilyennek keresztelte a csikót Végb András: mert az ilyen csemete más eljárást kivan, ha belőle jóravaló munkás állatot akarnak nevelni, mint bolmi 30-40 pengős csikó. Otthon mindjárt munkába jött a líózsa .s tüstént megállta a sarat. János gazda boldog volt, ha végig nézett az állaton és erősen jósolgatta, ii .gv ez lesz az a ló, a milyent nem látott még a hahnagyi tanya. Egyszer estefelé, mikor abrakoltattak a jószagot, Bencsik bevetődött valahogyan az istállóba. Valami sxörtyögés-féle keltette fél figyelmét, a mi Rózsának a torkából eredt Oda hallgat egyszer, (•da hallgat mégegyszer, a ssörtyögés csak nem akar felhagyni. Mi lehet ez, töprenkedik a gazda, i 1 ven ige-z.-eges állat >•< baj \au a Inkában — Végh András beoaapott engem, — K°ud ilkodik magában a gazda. — A esikó gyönyörű egy jószág, de rajtam egy Végh András nem fog ki. — l'étör, hallod-e, te fogod a Hőzsád, osztán átviszed Muzslára, Végh Andrisnak. Azt mondod ueki. hogy adja vissza a pénzemet, mert baj van a csikó torkáhau. Igy szüli egyik szabálytalanság a másikat és idézi elő az autonóm közigazgatás szóthullását. Nem tudjuk, meddőt boszankődunk még az efféle eljárásofon; de már a végső lépésre elkészülve kérdezzük: Quo usque? Meddig tárfson türelmünk? Őrálló. A néptanítók ügye. A néptanítók ügye megint aktuális. Tulajdon- | képen miu lig aktuális volt azóta \',\ év óta. — , hogv Eötvös József báró egy népoktatási törvényjavaslatot terjesztett ehi. Aktuális volt és aktuális lesz mindig. Nem bizonyos körülmények szempontjából, nem az ellátás szempontjából, nem a, fizetés, a nyugdíjazás tuodusát, rendjét tekintve, • hanem egy bizonyos magasabb nézőpontról, a kultúra ügyének nézőpontjáról tekintve ezt a ké|,lest. I Amint a gazdasági haladás a mezőgazdaságról halai' a nagyipar magas nivójti szervezetéig keresztül a kereskedelmen és kisiparon ugy. 1 hogv a mezőgazdaság, mint bázis, ma is meg-1 maradt, ugyanúgy a kulturális fejlődés is a lege-i lemibb ismeretektől halad a in ágasra ngu. specializálódott tudományszakokig és a néptanítók kultur-1 munkája marad az egész nép kuli ui épületének | alapja. Ebből a szempontból tehát mindig aktuális a néptanítóság, mindig aktuális az elemi oktatás Ha ez az oktatás nem felel meg a kívánalmak-1 nak, ha azt a követelményt, amit a tudomány és a műveltség, vagy mondjuk csak egyszerűen, a tudás akkori, vagy mai állapota felállít, akkor az illetői nemzet egész kulturális műveltsége igen labilis lesz. Ma azi'iiban nemcsak ezért és igy aktuális a néptanítóság ügye. és az eiemi oktatás kérdése. Húsvét héttőn n fővárosban két nagy népgyűlés volt. amelyek igen erélyes akciót hirdettek és indítottak meg a néptanítók érdekében. Az akció megindítására és a kérdés parazsának telpiszkálasata a Tanítók Szabad Egyesületének feloszlatása szolgáltatott alkalmat. Maga ez a feloszlatás s,,kté|e szempontból Ítélhető Illeg és ezek a szempontok teljesen szeml'etör lekötötte a csikót a jászolról és ueki indult Muzsla leié. Már öreg este volt, a mikor visszatért a kocsis a csikóval egyetemben. — Végb András azt izente Bencsik uramnak, hogy nincs a» a törvény, a minek jussa volna arra, hogy ueki viss/.a kéne juttatni a pénzt. A vásár vásár. Ha rossz a csikó torka, arrul senki se teliét, assongys, ö nem nevelte a csikóját kántornak. Ez mar igazán tell'oityantotta Bencsik Jánosban a véri. Becsapta öt a gazember és még ennek fölébe évődik is vele. l'jra Szegeden találkozott a két gazda. De nem a vásáron, hanem a kapitány előtt. — No, mi baj '.' — kérdi u teleket a rendőrkapitány. Bencsik János elmondja nagy bóbeszédüséggel az esetet. — Hát ér magának valamit a csikó? kérdi a kapitány. — Biz ér az valamit, tekintetes kapitány ur. — No hát akkor ugy Ítélkezem, hogy a tizeuötnanpi munkáért tizeuöt forintot vonhasson le magának Végb András. — Már pedig én ugy akarom, hogy mind a kétszáz koronámat adja vissza. — Nohát az: nem ítélem oda. — Akkor inog én neui adom oda a jószágot, — monda még bent a teremben, kiincnöfélbeii, Betiosik uram. Odakint meg már azt mondta, hogy : — Nem adom, azért se adom, még ha igér a kétszáz koronára tizpengöt, akkor se adom, mert igaz, hogy nem lesz kántor a Rózsából, de jó ló az lössz belőle, tereiutuoscse, lössz. ben állanak egymással. Az egyik izempontoftk * kifejezés- volt az április fl-diki gv ülés, amely iz ultradikalizinus akcióját indította meg. Az a mód azonban, ahogy ennek a gyűlésnek a szónokai a dolg ,kaf megítélik, nem alkalmas arra. hogy i kultúra valódi érdekeit felismerjük es helyeim gondoskodjunk róluk. Fanatizmussal, egyolJiilu fanatizmussal es ebire essegezetl elvekkel L-zek az ügyek el nem intézhetők. S.'.elsoseg.-s izempontokat nem szabad bevinni az ilyen kardinális közéleti kérdésekbe, meri • mi véglegesen meg nem állapodott társadalmi berendezkedésünk mellett, e kérdéseknek szélső elvek alapján való árgyalása nagy zavarokat idézhetne elő es a ma igy, ahogy fennálló lelki egyensúlyt feldűlhetné. A néptanító és a népoktatás helyzete nem maradhat ugy. ahogy ma van, ebben megegyezlek az összes e kérdéssel foglalkozó tényezők. K megegyezésen kivül azonban minden módbau, minden célban és minden eszközben különválnak ÍZ uij.ik. SzeriutUnk minden pártszeiupoutot mellőzve, j

gy szobán találhatjuk meg a uepauitók helyzetének szanálását és ezzel együtt a népoktatás nívójának emelésére szükséges eszközt. Függetlenség! Ebben az egy szóban egyedül in.nden vagy. minden eszköz, amely a néptanítók ügyének mai állapotában említést nyer. Függetleuné kell tenni a néptanítót anyagilag is. erkölcsileg is és helyzetileg is. Egyik a másik nélkül semmit sem ér vagy legjobb esetben a helyzet kismervbeni, ideiglenes szanálására v esethet. Függetlenné kell tenni a tanítót niiuden politikai párttól és azoknak mindenféle buzgó és kevésbbé buzgó ágenseitől, függetlenné keli tenni a paptol. a jegyzőtől, n tani es a megye hatalmaskodó nagyuraitól és függetlenné kell tenni magától a munkától. Nem azt kívánjuk, hogy a tanító szembehelyezkedjék a pappal es a falu egyéb értelmiségével, hanem azt, hogy. együtt működjenek a kulturális haladás érdekében, de egy v imáiban, egy ina- mellett, nem alárendelve egymásnak. A tanito ugy működjék, ahogy az ö legszentebb és legbensőbb meggyőződése kiv an ja, mert az ezzel ellenkező működésnek ugy sincs a műveltség szempontjából baszna. Függetlenné kell tenni a tanítót magátoi a munkától is. Nem abban az értelemben, ah >gy ezt közönségesen értik, hanem ebban a nemesebb értelemben, hogy a hivatásán kivüli munkával, rá nem tartozó dolgokkal igazi működési körétől ne vonassék -1. Ma a néptanító a káutorkodást is. néha prédikáciozast. a jegy z<i gyermekeinek oktatását is ellátja min len külön díjazás, honorálás nélkül, néha rendes munkájának hátrányára. Ezek alól a munkák alól kell felszabadítani néptanítót. Logy azt a munkát, amelyet gyönyörűséggel végez s a melyben néha élvezetet talál, zavartalanul, egész odaadással teljesíthesse. Függetleníteni kell végül anyagi szempontból is a tanítót, aki ma oly kevés fizetést huz, hogv még a kis faluban is nehéz megélnie'belőle, különösen ha családpt akar alapra. :. magasabb tervekre, könyvek vételére, utazásokra igazán nem tud takarékoskodni. A minden irányban való függetlenítés meghozná a maga eredményét azzal, hogy a néptanítók zavartalanul, bizonyos nemes tellangolással teljesítenék hivatásukat. Ebez magához még hozzá kell adnunk egy nagy kifogást, ami a mai néptanítói kar ellen fennforog. Ez pedig az oklevél nélküli néptanítók gyakori alkalmazása ellen szól. Igen sok helyen, igen sok faluban és tanyán van alkalmazásban minden bizonyítvány nélküli és oklevéllel nem bitó néptanító. Ezek mind a tényleges néptanítói státus helyzetét rosszabbítják. Minden eszközt meg kell ragadni arra, hogy ez a kérdés helyes megoldást nyerjen s akkor minden külső támadással, minden rágalommal, amely a külföldről ér bennünket vértezettebben ós erösebben állhatnánk szemben, mert oly nép volnánk, mely a kultúra vívmányaiban nemcsak a bizonyítványok szerint, hanem valójában is részesült.