Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-04-09

XXXVIII. évfolyam. Pápa. 1911. április 9. 15. szám. PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vásárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Goldherg (jj>.la papirkereskedese. Kö tér 2ü-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. SzerU 'sztS: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős laptulejdonoa: GOLDBERG GYULA Klőllzotések és hirdetési dijak a l-t; kiadóhivataláhnz. küldendők. A lap ára: egész évre 12 knr., félévre Ii 1;., negyedévre .'! k | Nyilt-tór soronként 40 lillér. — Kg.ves szám ára 30 tili Teherviselési képességünk fokozásáról. Városunkban minden esztendőben sok eszme vetődik fői az iránt, hogy niikóppen volna lehetséges uj jövedelmi források nyitása által a város anyagi képességeit kedvezőbb mederbe terelni. A haladás ós fejlődés ugyanis számtalan közintézmény létesítését teszi szükségessé, amelyek elől, ha lépést akarunk tartani a többi városokkal, ki nem térhetünk. ~ Városunknak azonban vagyona nincs; az ily közintézmények létesítésével járó költségeket a maga erejéből fedezni nem képes, kény leien tehát az adózó polgárok vállaira ujabb es ujabb terheket, rakni, ami azután azt eredményezi, hogy a mig a város maga, mint ilyen, fejlődést tud felmutatni, addig az adózó közönség teljesen elszegényedik és nyomorba jut. Kétségtelen, hogy bizonyos vívmányok elől mint amilyen a közegészségügyi intézmények szaporítása is, a város nem térhet ki, de ezekkel párhuzamosan kötelessége jövedelmező vállalatokról is gondoskodni, hogy azok jövedelméből az uj közintézmények kiadásait, költségeit részben fedezni tudja. Az általános csatornázás ügye mint azt városunk polgármestere nemrég előttünk kijelentette — két-három hónap múlva napirendre kerül, mely mintegy 570 ezer korona költséget fog a városra róni. Horribilis összeg! De a csatornázásra mégis szükségünk van, jobban, mint az aszfaltos útra és a villany világításra, mert mindkettő kizárólag kényelmi intézmény csupán, rnig a csatornázás köztisztasági és közegészségügyi szempontból t»ii- beláthatatlan fontossággal, amelynek létesítésével a ma még kényelmi szempontokat szolgáló aszfaltos utiiink is köztisztasági intézménnyé változnak ál. Az általános Csatornázás szükségességét tehát vitatni nem lehet. Hiányát érezzük régóta mindnyájan, kell tebát, hogy ez az Ugy mielőbb végleges befejezést nyerjen. Ks éppen a csatornázás mellett nyomul előtérbe az a kérdés is. szabad-e. lehet-e mindéül a közönség filléreiből létesíteni? Mert az is nyilvánvaló, hogy v. caatoruázáb költ%egoit, akár pótadó alakjában, akár más cimen az adózó közönségtől kell bevenni, ami az amúgy is nagy pótadónak még nagyobb százalékban való kivetését teszi szükségessé, nem is említve azokat az egyéb terheket, amelyek a pótadón kívül szintén az adózó polgárokra nehezednek. Ha városunk polgárainak anyagi boldogulását, gyarapodásai tartanok első sorban szem előtt, akkor a különben égető szükséget képező közintézmények létesítésében legalább is évre pihenőt kellene tartanunk, de mert ez koránt sem vallatta a huszadik századba illő gondolkodásmódra, más oldalon kell olyan eszközöket keresnünk, amelyek a korral való egyUtH^atai$|^^^etővé tegyék. F.zt a lehetőséget az uj anyagi erőforrások nyitásában látjuk. Ilyenek a községi bank. a községi tíizkárbiztositás és a községi üzemek létesítése, amelyekről néhány évvel ezelőtt, de még a múlt esztendőben is szo volt ugyan, de többre nem jutottunk, mint csak bzszélgetlünk róla. Hogy ezek a nagy horderejű ügyek komoly tárgyalás anyagát nem képezték, annak egyik legnagyobb okát az egyéni érdekeltségben látjuk. A községi bank és a községi tűzkárbiztositás felállítása ugyanis bizonyos mértékben veszteséget jelentene és bénitőlag hatna a helyi pénzintézetek és biztosító társaságok üzletmenetében. Krlhető tehát, hogy azok, akik ezeknél az intézeteknél érdekelve vannak, nem szívesen látják az olyan törekvéseket, a melyek a saját egyéni érdekeikkel jönnének összeütközésbe, mert ez esetben az üzleti haszon gyarapodásánál bizonyos TÁRCA, UJ MESSIÁSOK.* Irta: Tuba Károly. Vijjogó arnyak, zord fekete lelkek A Napra sötét fátyolt teregettek. Köröttem undok, imbolygó ködök. Gondolat-paripán hozzátok jövök Jajoslelkü, épkéz-láb koldusok: A lelkem lángol s a vérein felbuzog Szent vágyak tüzét szilajui szórva. Alusztok-e a roskadt rityillókba'? Tekintsetek ki: ittklinn hány az óra'r

1 S ineiyen az ujhodt fényidő befut: Hus telketekbe nyissatok kaput, 8 hallva halljátok, látva lássátok, Hogy magunk átka rajtunk az átok: Almos öntudat, alkuvó erő, Sok ezer és egy poltron, nemmerő ! Hazug erkölcsök, hamis erények Mankos lábakon hozzánk betérnek. Agyunk fényét dölyffel követelik S egész lényünket od'adjuk nekik. Csalta, lidérces tény után tutunk. Poshadt mezőkön tévelyeg utunk. *l Az „lj Korszak" cimü politikai és tanügyi lap kétheti szamáhan jelent tueg ez. az érdekes poéma, mely s tanítóság hudapcsti virágvasárnapi nagygyűlésére Íródott Hol romlott életnedv, ragályos métely Megfertőz dohos lehelletével, Korhadt csirája — tüskés iszalag — Szivünkre kúszik, lelkünkre tapad, Áldozunk piros vérrel és könnyel, S elsorvadunk zokogó közönnyel. Így fogy e| éltünk bogos fonala. De nem hasonlít tegnaphoz a ina — Köröskörül friss szellő fújdogál, Tovább tespedünk : törteiéin, halál! Nincs többé tűrés és nincsen alázat! Sorsunk szekerét tölkapta e század Ks vágtat velünk, ahol a küzdelem Sóvárgott áldást, dúsan megterem, Ahol a bokrok tejünkre nem nőnek, S érezzük üdvét napos levegőnek. Hát van-e még köztünk pulya, dőre. Ki hátra néz csak és nem előre? Ki nem látja, hogy nincs messze odáig, Mikor az éjjel virradóra válik És minden búnknak örömét kinálja. A harcvágy legyen a lelkünk virága! Zajtalan munkánkban elrejtett erő : Diadal forrása, mindent leverő. Mert Megváltói ini hiába várunk: A Lelkek' a Szivek: a mi várunk. Legyen helyén hát az agyunk: A Messiások mi vagyunk! Májusi fagy. Lenkei Henrik és Szilagyi Géza színmüve. lA Nemzeti Színházban a iiinlc héten n agy sikert aratott Lenkei Henriknek és Szilagyi (tézának, két igen lehetséges és szeretett költőnknek, Májusi fagy eimü színműve. A színműnek egyik legbensőségesebb jelenetét itt közöljük i. II. léi vonás, 10. jelenet. Mürta, Gálos. (iálns 'erőltetett nyugalommal,: Joob ajánlatát ne fogadjam el, ezt pedig uem folytathatom. Hat mit legyek? Márta: Nem is sejtem ebben a pillanatban, de azt tudom, hogy nem szabad kihocsátanod kezedből azt a lapot, amelybe beletetted a véredet, lelkedet. Amely ugy ad nekem, ahogyan megismertelek, ahogvan megszerettelek, ahogyan tisztelni tudtalak, ahogyan véges-végig látni akarlak, hogy büszkélkedjem benned, hogy sohse kelljen szégyenkeznem miattad. (tálos: Da értsd meg Marta. Hiszen én volnék n viliig legboldogabb embere, ha kitarthatnék a lapom mellett. I > • kiadő Délkfll, olvasó nélkül, hogy folytassam a harcot? Ha nincs hol és nincs kinek, hogy hirdessem az igazságot'

1 Ha Zelényi báró lapiához szerződőin. . . Marta: i izgatottan i Béla! . . . Béla . . . (talon: Hiszen meg nem határoztam el magamat . . . Csak ugy gondolom . . . Annak a lapnak tömérdek ar. olvasója . . . Ha oda irok, időLapitnk inai száma 10 oldalra terjed.