Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-01

iMMKIM KOMM* llrlapkftnyvtárí iNdvedéknapié PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gywla papirkereskedése, K6-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkes^iS: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelíis laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfiflzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalain* küldendSk. A lap ára: eajész évre IL» kor., félévre 8 k., negyedévre 3h Nyilt-tór soronként 40 llllér. — Kgyes szam ára 30 lill Olvasóinkhoz. Lapunk, a Pápai Lapok harminc­nyolcadik évfolyamába lépett a mai nap­pal. Ez a majdnem né&y évtizedes mult igaz^ijtL^tfftwedte^a topnak a komolyságát, amely^t^^g^ö/ézániától kezdve a mai napig beöstrfettel megtartott. Ezek az évszámok embereket, szo­kásokat, elavult társadalmi rendszert és fölfogásokat temettek magnk alá, cte a Pápai Lapokat, ezt a legrégibb helyi sajtó orgánumot nem ránthatta magával a ^megsemmisülésbe, mert lépést tudott tartani a haladó korral; mert komolysá­gát mind a mai napig megtartotta; mert hű tükre volt mindenkor az események­nek; mert nyíltan, elfogulatlanul szol­gálta a közügyeket, a város és polgárai érdekét és mert becsületes és hazafias volt. Célja sohasem az érdekhajhászás, hanem a nagyközönség, a kultúra, a minden irányban való fejlődés volt. Mint a város hivatalos lapja, bő és líd tudósítást adott a város hivatalos ügyeiről, ebben a minőségében azonban sohasem volt lekötve, lebilincselve, mert amikor arra szükség volt, mindenkor élt azzal a jogával, amely a kritika gya­korlásában nyert mindenha megnyilvá­nulást. Hasábjai minden tisztességes ós életrevaló eszmék előtt nyitva voltak s polémiákban is csak addig vett részt, amig azok tiszták, becsületesek és nem posványszerüek voltak. Mindenki véleményét tiszteletben tartottuk, a magunké mellett pedig hí­ven és rendületlenül kitartottunk. Sen­kit nem bántottunk; ha támadtak, ter­mészetszerűen vódeke'/.tünk, de védeke­zésünkben is az igazság fegyvereivel dolgoztunk, amelyekei azonban indoko­latlanul sohasem használtunk. Sem egyesek, sem klikkek, sem pe­dig felekezetek szolgálatába nem szegőd tünk és nem szegődünk, hanem fngget lenségünket, amelyet runden legkisebb lelkifurdalás nélkül merünk zászlónkra tűzni és hangoztatni, mindenben ós min­den körülmények között megtartjuk. Ezek az elvek vezéreltek bennünket az elmúlt évben és ezek világítják meg utunkat a jövőben is, amelyhez olvasó­közönségünk, barátaink és munkatár­saink szives támogatását kérjük. E£yben luüatpnv Leolvasóinkkal, hogy lapunkra a mai nappal uj előfize­tést nyitunk. A Pápai Lapok előfizetési ára: egész évre 12 korona félévre ö negyedévre 3 „ A PÁPAI LAPOK szerkesztősége és kiadóhivatala. 1911 m&t Az idő kereke nem áll. Szédületes gyorsasággal halad előre s aki nyom­I dókát követni nem tudja, az ott marad az ut szélén, az árokban, elhagyva, el­feledve. Por belepi, útszéli sár bemocs­kolja s a haladók léptei nyomán felzú­duló szürke porfelhő még nyomait is eltünteti az utókor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is mintha meggyor­sította volna tempóját, ugy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fé­jiyes ragyogásával, ezernyi ezer remény­ség Evei az uj, a várakozásokkal teli, a várvavárt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!" „A halottakról vagy jót, vagy sem­mit!" Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több ro«'-7it inn:í.i •<"r>v» kellem otlent, auuúl több fájdalmasat. Nem hagyott maga után siránkozó, fájdalmas, bánatos sziveket. Az elmúlt esztendőt nem sírja vissza senki, eltá­vozása nem hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet, sok bá­natot, szomorúságot hagyott hátra örök­ségül. Asszonybánat. Monológ. — A .Pápai f. a p o k" eredeti t A r c A j a. — Jrta : Tatayné Farka* Gizi. S/.in: divatosan bútorozott szoba, jobb és baloldali ajtókkal. Szemközt ablakok, melyek utcára néznek. Erzsi (elegáns pongyolában a karosszékben ül, kelletlenül lapozgat az újságokban. Kis idű múlva titkoltan ásít, kissé nyújtózkodik, majd hirtelen maga elé vonja az asztalra készített órát.) Szeut Isten! Tizenegy óra . . . Lehetséges? . . . Tizen­egy óra és még ninos itthon. (Idegenen felugrik.) Rettenetes . . . Igazáu elviselhetetlen ez az egye­düllét. S ez a várakozás megősziti az embert. (Fel­alá jár.) Borzasztó. (Nyomatékkal) Borzasztó !! Hol tud késni ennyi ideig? (Félre vonja a függönyt és kitekint az ablakon.) Egy lélek sc jár már az ut­cán. Mindenki örül, ha ilyenkor otthon nyugodhat. (Leereszti a függönyt, kendőt vesz magára és fázó­san összefogja mellén.) Brrr . . . Fázom. A tüz is kialudt . . . (Ingerülten) Az ördögnek van kedve fűteni. A szobaleány is lefeküdt már eddig . . . (Dacosan) Bánom is én, osak hadd fázzam. Csak hadd hűljek meg. Ha ő nem törődik velem és nem aggódik miattam, miért tegyem ezt én? (Elkesere­detten) Bár hűlnék meg és lennék nagybeteg, hogy megesne rajtam a szive. Vagy ha éppen meghal­aék . . . (Válat von s elméláz pár pillanatig. Bo­síiisnn Igaz is . . . Miért élek én szegény elha­nyagolt asszony, akinek az ura megfeledkezik neje iránti kötelességeiről. „Bomolj vacsora, pityeregj asszony ! u oda mulatóz fél éjjelig . . . (Panaszosan) Tegnapelőtt kasziuó megnyitás, tegnap este borkós­toló, ma pedig — mit tudom én, hogy fog hang­zani az ujabb ürügy. Hiszen jogcímet mindig talál­nak férj-uraimék a kimaradásra, csak legyen, aki elhigyje nekik . . , Borzasztó. Igazán borzasztó ez az örökös kimaradozás . . . Istenem, hogy irigyelnek a lányok az én szép­séges, szeretetreméltó uracHkámért. Bezzeg, ha tud­nák, hogy nem mind arany ami fénylik. Hogy az én szerelmetes párom mézes gyengédsége lepihen a nyugot nappal s hogy én édes, nyugalmas éjszakák helyett lesem, várom őt percről-percre, óráról-órára. Es hogy rövid négy évi házasságunk alatt ez már — mi tagadás benne — tízszer is megtörtént. Mert amikor a dra'galátos cim 1 óráival tarokkozik, kvater­kázik, akkor eszébe se jut szegény felesége, aki itt­hon az ő vidám perceit bánattal és könnyekkel adózza meg. (Kissé tréfás pathosszal): Oh, szép idők, mint hittem egykor néktek. Azt képzeltein, hogy ha férj­hez megyek, az én bátor angyalom erős karja fog őrködni édes álmaim felett. No, nem árt meg a nagy őrködés. „Őrangyal uram" ördögökkel cimbo­rál, akik a barátság álarca alatt mindig elcsábítják puha otthonából . . . Hiszen tudom én, hogy az édes, jó uram sohse lenne képes ilyesmiie, ha el nem édesgetnék azok a drágalátos kollégái. Oh, is­merem hírből a „szép maszkokat". Feleségeik, az én úgynevezett „barátnőim" lefestették őket előt­tem. Le ám s jó vastag feketével húzták meg a kontúrt . . . Hogy lepingálták előttem az tiraikat -- pfuj! En bizony azt füllentettem nekik, hogy beleegyezésemmel maradt ki az uram, sőt — Isten bocsássa meg — szavamra állítottam, hogy rá kell beszélni a drágámat, mert önakaratáből sohse hagyna magamra egy peroig sem. Olyan ártatlan arccal és oly meggyőző hangon mondtam ezt, hogy elhitte a | bámuló asszonysereg. Nem sejtették, hogy a dics­himnusz alatt egyúttal politika rejlik. Ugy akar­tam, hogy a „fiamnak mondom — de értsen belőle a menyem is." No de csak néztek volna a* uram arcára, hogy pirult a gonosz, mint a vásott nebuló, akit a tanítója érdemetlenüi dicsér . . . Azt hit­tem, majd törödelmes bűnbánatot tart. De nem ért semmit a jóakaratom. Csupán azt eredményezte, hogy az én szépséges férjuram néhány tuoat meg­hatóan meleg puszit utalványozott ki az ő „egyet­len, ki«si feleségének", aki olyan jóságos furfanggal KI Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. n _ gmand keserűviz Az elrontott gyom­rot S-l óra alatt tel­jesen rendhehoz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fll|. r A

Next

/
Thumbnails
Contents