Pápai Lapok. 38. évfolyam, 1911

1911-01-01

iMMKIM KOMM* llrlapkftnyvtárí iNdvedéknapié PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Qoldberg Gywla papirkereskedése, K6-tér 23-ik szám. Hirdetéseket egyezség szerint felvesz a kiadóhivatal. Szerkes^iS: MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelíis laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Klfiflzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalain* küldendSk. A lap ára: eajész évre IL» kor., félévre 8 k., negyedévre 3h Nyilt-tór soronként 40 llllér. — Kgyes szam ára 30 lill Olvasóinkhoz. Lapunk, a Pápai Lapok harmincnyolcadik évfolyamába lépett a mai nappal. Ez a majdnem né&y évtizedes mult igaz^ijtL^tfftwedte^a topnak a komolyságát, amely^t^^g^ö/ézániától kezdve a mai napig beöstrfettel megtartott. Ezek az évszámok embereket, szokásokat, elavult társadalmi rendszert és fölfogásokat temettek magnk alá, cte a Pápai Lapokat, ezt a legrégibb helyi sajtó orgánumot nem ránthatta magával a ^megsemmisülésbe, mert lépést tudott tartani a haladó korral; mert komolyságát mind a mai napig megtartotta; mert hű tükre volt mindenkor az eseményeknek; mert nyíltan, elfogulatlanul szolgálta a közügyeket, a város és polgárai érdekét és mert becsületes és hazafias volt. Célja sohasem az érdekhajhászás, hanem a nagyközönség, a kultúra, a minden irányban való fejlődés volt. Mint a város hivatalos lapja, bő és líd tudósítást adott a város hivatalos ügyeiről, ebben a minőségében azonban sohasem volt lekötve, lebilincselve, mert amikor arra szükség volt, mindenkor élt azzal a jogával, amely a kritika gyakorlásában nyert mindenha megnyilvánulást. Hasábjai minden tisztességes ós életrevaló eszmék előtt nyitva voltak s polémiákban is csak addig vett részt, amig azok tiszták, becsületesek és nem posványszerüek voltak. Mindenki véleményét tiszteletben tartottuk, a magunké mellett pedig híven és rendületlenül kitartottunk. Senkit nem bántottunk; ha támadtak, természetszerűen vódeke'/.tünk, de védekezésünkben is az igazság fegyvereivel dolgoztunk, amelyekei azonban indokolatlanul sohasem használtunk. Sem egyesek, sem klikkek, sem pedig felekezetek szolgálatába nem szegőd tünk és nem szegődünk, hanem fngget lenségünket, amelyet runden legkisebb lelkifurdalás nélkül merünk zászlónkra tűzni és hangoztatni, mindenben ós minden körülmények között megtartjuk. Ezek az elvek vezéreltek bennünket az elmúlt évben és ezek világítják meg utunkat a jövőben is, amelyhez olvasóközönségünk, barátaink és munkatársaink szives támogatását kérjük. E£yben luüatpnv Leolvasóinkkal, hogy lapunkra a mai nappal uj előfizetést nyitunk. A Pápai Lapok előfizetési ára: egész évre 12 korona félévre ö negyedévre 3 „ A PÁPAI LAPOK szerkesztősége és kiadóhivatala. 1911 m&t Az idő kereke nem áll. Szédületes gyorsasággal halad előre s aki nyomI dókát követni nem tudja, az ott marad az ut szélén, az árokban, elhagyva, elfeledve. Por belepi, útszéli sár bemocskolja s a haladók léptei nyomán felzúduló szürke porfelhő még nyomait is eltünteti az utókor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is mintha meggyorsította volna tempóját, ugy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött féjiyes ragyogásával, ezernyi ezer reménység Evei az uj, a várakozásokkal teli, a várvavárt. Mert bizony hiába mondja a régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene!" „A halottakról vagy jót, vagy semmit!" Az elmúlt esztendőről vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több ro«'-7it inn:í.i •<"r>v» kellem otlent, auuúl több fájdalmasat. Nem hagyott maga után siránkozó, fájdalmas, bánatos sziveket. Az elmúlt esztendőt nem sírja vissza senki, eltávozása nem hagy fájdalmas nyomokat maga után, mert kevés örömet, sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. Asszonybánat. Monológ. — A .Pápai f. a p o k" eredeti t A r c A j a. — Jrta : Tatayné Farka* Gizi. S/.in: divatosan bútorozott szoba, jobb és baloldali ajtókkal. Szemközt ablakok, melyek utcára néznek. Erzsi (elegáns pongyolában a karosszékben ül, kelletlenül lapozgat az újságokban. Kis idű múlva titkoltan ásít, kissé nyújtózkodik, majd hirtelen maga elé vonja az asztalra készített órát.) Szeut Isten! Tizenegy óra . . . Lehetséges? . . . Tizenegy óra és még ninos itthon. (Idegenen felugrik.) Rettenetes . . . Igazáu elviselhetetlen ez az egyedüllét. S ez a várakozás megősziti az embert. (Felalá jár.) Borzasztó. (Nyomatékkal) Borzasztó !! Hol tud késni ennyi ideig? (Félre vonja a függönyt és kitekint az ablakon.) Egy lélek sc jár már az utcán. Mindenki örül, ha ilyenkor otthon nyugodhat. (Leereszti a függönyt, kendőt vesz magára és fázósan összefogja mellén.) Brrr . . . Fázom. A tüz is kialudt . . . (Ingerülten) Az ördögnek van kedve fűteni. A szobaleány is lefeküdt már eddig . . . (Dacosan) Bánom is én, osak hadd fázzam. Csak hadd hűljek meg. Ha ő nem törődik velem és nem aggódik miattam, miért tegyem ezt én? (Elkeseredetten) Bár hűlnék meg és lennék nagybeteg, hogy megesne rajtam a szive. Vagy ha éppen meghalaék . . . (Válat von s elméláz pár pillanatig. Bosíiisnn Igaz is . . . Miért élek én szegény elhanyagolt asszony, akinek az ura megfeledkezik neje iránti kötelességeiről. „Bomolj vacsora, pityeregj asszony !

u oda mulatóz fél éjjelig . . . (Panaszosan) Tegnapelőtt kasziuó megnyitás, tegnap este borkóstoló, ma pedig — mit tudom én, hogy fog hangzani az ujabb ürügy. Hiszen jogcímet mindig találnak férj-uraimék a kimaradásra, csak legyen, aki elhigyje nekik . . , Borzasztó. Igazán borzasztó ez az örökös kimaradozás . . . Istenem, hogy irigyelnek a lányok az én szépséges, szeretetreméltó uracHkámért. Bezzeg, ha tudnák, hogy nem mind arany ami fénylik. Hogy az én szerelmetes párom mézes gyengédsége lepihen a nyugot nappal s hogy én édes, nyugalmas éjszakák helyett lesem, várom őt percről-percre, óráról-órára. Es hogy rövid négy évi házasságunk alatt ez már — mi tagadás benne — tízszer is megtörtént. Mert amikor a dra'galátos cim

1 óráival tarokkozik, kvaterkázik, akkor eszébe se jut szegény felesége, aki itthon az ő vidám perceit bánattal és könnyekkel adózza meg. (Kissé tréfás pathosszal): Oh, szép idők, mint hittem egykor néktek. Azt képzeltein, hogy ha férjhez megyek, az én bátor angyalom erős karja fog őrködni édes álmaim felett. No, nem árt meg a nagy őrködés. „Őrangyal uram" ördögökkel cimborál, akik a barátság álarca alatt mindig elcsábítják puha otthonából . . . Hiszen tudom én, hogy az édes, jó uram sohse lenne képes ilyesmiie, ha el nem édesgetnék azok a drágalátos kollégái. Oh, ismerem hírből a „szép maszkokat". Feleségeik, az én úgynevezett „barátnőim" lefestették őket előttem. Le ám s jó vastag feketével húzták meg a kontúrt . . . Hogy lepingálták előttem az tiraikat -- pfuj! En bizony azt füllentettem nekik, hogy beleegyezésemmel maradt ki az uram, sőt — Isten bocsássa meg — szavamra állítottam, hogy rá kell beszélni a drágámat, mert önakaratáből sohse hagyna magamra egy peroig sem. Olyan ártatlan arccal és oly meggyőző hangon mondtam ezt, hogy elhitte a | bámuló asszonysereg. Nem sejtették, hogy a dicshimnusz alatt egyúttal politika rejlik. Ugy akartam, hogy a „fiamnak mondom — de értsen belőle a menyem is." No de csak néztek volna a* uram arcára, hogy pirult a gonosz, mint a vásott nebuló, akit a tanítója érdemetlenüi dicsér . . . Azt hittem, majd törödelmes bűnbánatot tart. De nem ért semmit a jóakaratom. Csupán azt eredményezte, hogy az én szépséges férjuram néhány tuoat meghatóan meleg puszit utalványozott ki az ő „egyetlen, ki«si feleségének", aki olyan jóságos furfanggal KI Reggelizés előtt félpohár Schmidhauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, szekszorulásban szenvedőknek. Kapható Pápa és vidékén minden gyógyszertárban és jobb tüszerüzletben. n

_ gmand keserűviz Az elrontott gyomrot S-l óra alatt teljesen rendhehoz/a. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fll|. r A