Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-04-24

1910. április 24. Pápai Lapok 3. runk és kereskedelmünk hóditó útjába akadályokat gördítenek. Ezen bclellenségek azonban önmagukban gyöngék lettek volna e romboló munkára s azért titokban szövetkeztek legelkeseredettebb ellenségeinkkel, az osztrák agráriusokkal és az osztrák keresztény-szocialistákkal. Minek a titkos összmíiködésnek eredményei nemsokára láthatókká váltak, tjessmann. Hohenbluin és magyarországi érdektársaik megfosztották hazánkat a Balkán piacoktól, amennyiben minden befolyásukat, felhasználtak, hogy a kereskedelmi szerződések megkötését a balkáni államokkal megakadályozzak. Ez sikerült is nekik. Megszámlálhatatlan milliókkal károsodtunk a rendezetlen kereskedelmi viszonyok következtében. Nemcsak, hogy az élelmiszerek árai emelkedtek hihetetlen magasságra. — miáltal fogyasztó közönségünk károsodott érzékenven. — hanem a vámháboru miatt, elmaradt az a számtalan millió is amely kivitelünk utján jött volna be az országba A kivitel csökkenésének inás súlyos következményei is voltak, amelyek ismét ezrekkel károsították meg az ország népét. A kivitel csökkenésével a munkaalkalom is csökkent, minek következtében viszont a kivándorlás öltött óriási mérveket és igy az ország gazdasági ereje is gyengült. RöVid visszapillantás a magyar kivitel fejlődésére a balkáni államok felé, szomorú képét mutatja annak a pusztításnak, amelyet az utolsó öt év agrárius uralnia okozott. A legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István már jóval egy félszázad előtt meglátta látnók i szemeivel azt az utat, amelyet ennek az országnak köveimé kell, hogy az ellenségek \asgyürüjének közepette ne csak fennmaradjon, hanem fejlődjék is. Egészséges közgazdasági politika, iparfejlesztés : — ez az ut! <") maga kezdte meg ennek az útnak a kiépítését. A mult évtized második télében örömmel véltük, hogy nemzetünk megértette Széchenyi politikáját. Iparunk és kereskedelmünk ménfőiden léptekkel haladt előre. Belső piacainkat a szerencsés és egészséges szervezés által sikerült — ha nem is egészen — .Ausztriától a saját iparunk számára elhódítanunk. A második feladat, nevezetesen a balkáni piacok megszerzése hasonló biztató eredménnyel járt, mint ez már 1890 évi konzuli jelentésekből láthattuk, ahol a magyar kivitel már jelentékeny számokkal szerepel. Bosznia, Hercegovina. Montenegró, a novibazári szandzsák és Szerbia nagy része magvar liszttel él. magyar bőrárut, magyar szövetet használ. Ez az örvendetes fejlődés 190Ö ig tartott. Azután beállt a politikai zavar. Az agráriusok nyomása alatt elzártak a határt a néhány szerb disznó előtt a magyar mezőgazdaság veszélyeztetése ?!i címén. Hogy rnilyen pusztítást okozott ez a gazdasági háború virágzásnak indult balkáni kivitelünkben, elszomori'ó számokkal mutatják az 190S. évi konzuli jelentések. 2") és 40 "» között varialedik az egyes cikkekben való visszaesés. Számos jelentékeny kiviteli cégünk csődje, fizetésképtelensége szintén sötét színekkel járul ehez a vigasztalan képhez. Váljon mezőgazdaságunk tényleg annyit nyert volna a határzár által, hogy ez a nyereség a más oldalnál történt SU'yos veszteségeket fedezte ? Erre a kérdésre határozottan nemmel kell felelnünk. Bizonyítja ezt a kivándorlás hihetetlen aránya és számos kis- és középbirtokos pusztulása. Most uj emberek ülnek az ország kormányánál és egész Magyarország reményteljesen várja a körülmények szerencsés alakulását. A legutóbbi lapok arra oktatnak: a béke Horvátországgal visszaadta iparunknak és kereskedelmünknek ezt a piacot és ami a fő • a Balkán államokkal való kereskedelmi szerződések megkötése örvendetes közelségben van. Feminizmus. A társadalmi rétegek harcához a legújabb időiben hozzájárult a nemek politikai háborúja is. A feminizmus ma már heves, de eszközeiben és külső megnyilvánulásaiban sokszor ízléstelen harcot folytat, hogy B nőket — a szerinte — elnyomó és rabszolgaságban tartó lei íitársadalom posványába] kiemelje. A mai társadalmi élet törvényei olyanok, hogy minden kötelezettséget a férfi vállaira rónak és a létért küzdés nehéz ós áldatlan harcaiból kiközösítették a nőt. Ezért nem adott jogokat fegyverek gyanánt a kezébe. Az alárendeltség, niely a feministák szerint a nöt a férfiak cselédjévé sülyesztette, adott elkeseredett harcra, okot a férfiakkal szemben, — az egész társadalommal szemben. Ez az alárendeltség kergeti az elégületlenek küzdő táborába mindazokat, akik nem akarják elfogadni azt, hogy a nö a házasélet, ideálizmusaiért tel ke]| hogy áldozza magában — az embert! . . . Szabadon akar rendelkezni saját magával és nem ismeri el saját magáénak a mult társadalom előítéletekből megalkotott ferde törvényeit, melyek nyomorékká nevelik a nöt és nyomorult körülmények szűk korlátai között kegyelmi prédául dobják oda akárkinek karjai I közé. A feministák harca néha többet, ártott a nőkérdésnek, mint a világ valamennyi agglegéI nyéuek tradiciokra alapozott, gyülölsége. A mai társadalom alapja: — a család. Eu; nek erejét, ennek szilárdságát, a nö hivatás* ápolni, védeni a külső táraadások ellen. Ha a nőt a családi élet nyugalmas fészkéből a közélet forgatagába vetjük, kiragadjuk természetes hivatása köréből és ezáltal meggjilkoljuk a családi élet nyugalmát. A női hivatás fontosságának tudatában a férfitársadalom az önző szeretet kiváltságaival tisztelte rn )g a nöt . . . Ezek elvesztéséért nem fogja kárpótolni a nőt a közéleti szereplés, mert elveszíti a házasélet örömei számára. A férfitársadalom a gazdasági harcokból szintén kikapcsolja a nöt és róla. ha erkölcsi alapon is, de csakis mint feleségről, anyáról gondoskodik Hiiyagilag. Ezzel olyan kiváltságokat és előnyöket nvujt, melyekért, ha el is itéli a nö a férfiakat, — de nem áldozza fel egyelőre ezekért az előnyökért, melyeket azáltal akar megszerezni, hogy elfoglalja a férfi helyér a közélet harcaiban A su!ragettek ma még csak különcködő akarásain ínosglyogni tudunk. De ki tudja, hogy gosan tiviljtá oda jobbjai Lőrincinek, de az kevéiven, kiszámított dölylősséggei utasította azt el, miközben haisanyhaiigon, hogy mindenki hallhassa, vágta szemébe az inzultust: — Fattyuval nem fogok kezet. Ar egész társaság megrettenve tekinteti a megalázóttra - mar a b irány vészterhes viharmadarainak siirü szárnycsapkoda-ait lehetett hallani. Kerekes pedig viaszsarga arccal, kíntól gyöngyöző homlokkai. mint a halálraítélt, szótlanul ált ott. A kínos csendet Böske szakította iik-g s inig belső indulatait a kitörő szeretetet fékezni nem tudta, egy szavával elárulta azt a uagy szeretetet, mely őt a megértett férfiúhoz kapcsolta. — Bista te hagyod ezt'.' I'gy-o nem igaz, ha'iigság amit Lörinczi mondott . Két könybelábadt, az ijedségtől tágra nyitott szeme könyörögve tekintett a megalázottra, de annak egyetleu vigasztaló, egvetlen férfias szava nem volt, hogy arcába vághassa l.örmezinek vádjait. A felindulástól ziháló melle Artikulátlan szavakat hörgött s mint akinek már nincs mit keresnie az előkelő társaságban, lássa vontatottan, sző iiMkul csendben hagyta el a termet Mindenki megilletődve attól az iszonyú fájdalomtól mely egyszerre megtörte a hatalmas atilla termetű Kerekest, husim tekintett nz elvánszorgó aljegyző felé s a lőispánieslély fényessége mindenkire a halotti tor benyomását tette. S csakugyan arra a társaságra nézve meghalt Kerekes s nincs hatalom több, mely feltámassza. Az egész társaság kedvetlenül maradt együtt s rövid idő múlva lassanlassan szaliugozni kezdtek az érdekelt lelek, hogy mielőbb tul legyenek a társaság kíváncsi kerdezöskodésein. A hátramaradottak azutáu alaposan szétszedték a szereplőket. Kerekes István lehorg isztott fővel vágott neki a csillagsngaras éjszakának. .\ lange tavaszi szellő lágyan simogatta izzó Isin kakál és a rügyező fák jóságosan bólogatta feléje tarkoroniijiikk.il, mintha azt mondottak volna neki. — Jól tetted, hogy ott hagytad a/.t a társaságot. Nem való vagv te közéjük. Neked igazanérzö szived van. azoknál kiégett húsdarab van a In ivén. Becsületes ember vagy te azért, ha nem is volt apád s ha téged büntetnek azért ami talán anyád vétke volt. akkor is igazságtalanság. Kerekes Istvánt e szavak, avagy talán az üdítő hűs légkör helyreállította. Hriidhe szedte gondolatait ée igyekezett a helyzetet tisztázni maga előtt. Azt belátta, hogy " abba a társaságba többé vissza nem térhet. Arról meg éppen nem is álmodhat ik. hogy a dölyfös udvarlását amiigy is rossz szemmel nezö Tury (iábor hozzá adja leányát. Es Böske. — E gondolatnál szive összeszorult. Most tudta esak meg. hogy mi volt a leány neki, amikor elvesztette. Böske hangjában is volt valami, mikor aria biztatta, kegy forassza torka'ra I^'irin eziuek » vádját, arai a/t »ejtette vele, hogy a leányban is benne van az apja gőgös vére és soha se határozná el magát, hogy ö hozzá menjen. Mit csináljon? A tavaszi ég miriád esillagai| val tanácstalanul bámult le rá s Kerekes izzó I homlokát egy korhadt fatörzshöz szoritá. Elmenjen l innen is, mint ahogy a fővárosból V Fusson mint űzött vad mindenünnen, ahol csak lábát megvetette? S mind ez miért? Mert a társadalmi felfogás ii gyermekben bünteti a szülők vétkét? 0 lanvja egv hallépése miatt örökre száműzött legyen abból a körből melynek légkörét, ha nem szívhatja, nem ér élete egy fiilet len gombot. S ekkor mind Juliban én jobban kezdett kibontakozni előtte az öngyilkosság eszméje. Ha egyszer meghalt mindenki sajnálni fogja. Akkor már uem kell többé attól telnie, hogy szemébe vágták minden percheti azt, ami igaz, de amitől ., irtózik. S ha meghal megboszulja magát azokon is akiknek utjokban állt s öt a gyilkosságba kergették. Mire e gondolatokhoz ért Kerekes gyermeke* örömmel ragaszkodott a halál gondolatához, lg. u megöli magát. Nincs senkije amugyse, a ki igazan szerelte, édes anyja ott porlad a pesti temetőben. K<les Btjda pedig . . . hát volt neki édes atyja? Mikor kis gyermekkorában kérdezte anyját, hogy hol van az apja, az mindig könnybe láhbadt szemmel szomorúan mondotta? meghalt. Mikor azután felnőtt és először vágták szemébe azt a szót: fattyú s ő a fájdalom deliruiuában kérdőre merte vouui édes anyját . . . akkor, akkor meg-e vallotta azt a nagy szerelmét, mely apjához tütt s a balsorsot, mely olv itjau, a lakodalom előtti napon félreértés folytán a méreg áldozatává tette. Tehát mindenütt a balsors! kitartóan üldözi s nem en edi pihenni soha. Legyen hat neki igaza. Ily gondolatok kavarogtak fejében, mikor hirtelen utját állotta az az erdő végén levő kakastó. A vic hullámai oly sejtelmesen susogtak puha pihenésről, örök nyugalomról, hogy nem tudott ellentáliani azok hivogató szavának . . . Egy loesanás verte fel a hajunl titokzatos csendjét, Hangos vizgyüriik örvénylettek egy helyen, mind távolabb hordva a gyöngyöző vi/.k-irikakat. Majd elsimultak azok is. A vizlölé hajló szoniorii füzek harmat köimyeket pergettek alá a tó tükrébe, a felkelő nap izzó korongja pedig haragosan kelt fel a szemközti hegyek mögül, mint aki nincs megelégedve a világ sorsával . . .