Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-13

1010. március 13. Pápai Lapok 3. a kik előbb bizonyságát, adtak erre vuló rátér­metteágttkre. Az úgynevezett „remeklés" valódi vizsga volt azokra nézve, kik a ..mester- névre pályáztak. De még az sem volt elégséges, ha a „legény" jól állotta ki a vizsgát. Ki kellett meg mutatni azt is, hogy rendelkezik az üzeme és üz­lete berendezéséhez és azoknak az első időben való téntartására okvetlenül szükséges anyagi eszközökkel is. Csak ha e két fontos téuvezöuek is a birtokában volt; adatott meg nekj az en­gedély arra, hogy iparát önállóan gyakorolhassa és esak akkor lett, félütve mesterré, Ennek pedig as volt. az eredménye, hogy az akkori kisiparos, kellő szakismerettel birva, meg is tudott telelni hivatásának és tisztességes munkáját, szorgalmát a jól megérdemelt anyagi siker is koronázta. Ma egészen másként van a dolog Ma nem kell szaktudás, nincs vizsga és nincs remekelés. Ma bárki is kiválthatja az iparengedélyt és nyit­hat bármilyen Halaiét, ka az üzletbe egy „üzlet­vezetőt" állit be. Mivel pedig ez nem magának dolgosak ós a tulajdonos nem árt a munkához, igy áll elő az olcsó és silány tömegtermelés. Az ilyen verseny természetesen kiveszi I törekvő, de szegény iparos szájából a kenyeret, vagy legalább is arra kényszeríti, hogy ö is si­lány iparcikket állítson elő. Ez a nyitja, a ma­gyarázata annak a sok panasznak, a mely mai iparcikkeink ieiöl ballható. Am legyen iparszabadság. De legyen gon­doskodva arról is, hogy ezáltal a törekvő ás ha­zafias kisiparos megélhetése ne legyen veszélyez­te-ve. Es túlhajtott, hamis liberalizmussal ne ker­g—ük Ki basájából a munkást, mert az ennek folytán állandóvá leit vérveszteséget ez a nem­zet soká ki nem bírja! Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete 1910. évi már­eins hó 10-én d. u. 3 órakor Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyű­lési tartott, melynek lefolyásáról a következőkben számolónk be: A közgyűlésre mintegy ÍHj képviselő jött el, kiket a polgármester üdvözölt s megnyitva a közgyűlést, felkérte a felveendő jegynőkön] v ki* t-lesítésére Oszvald János. Piatsek Gyula, Barna Ignác, Keresztes (íyulii és ( 'surgay Lajos képvi­selőket. Miután a főjegyző felolvasta a mult ülés Ijegyzökönyvét, napirend előtt felssólalt dr. Hoff­ner Sándor és interpellált az Ksterkázy-uton ter­veseti villasor, illetőleg .i V.'. rösmart y-uteával szemben az épitendő házak között hagyandó utca dolgában. Kovács Sándor és Barát Jóssef a föld­mi vesiskola mellet ti városi tet ület jelzököv ei, Nagy Sándor pedig a piaci záróra és a járda elfogla­lás körül a rendőrök állítólagos visszaélése dol­gában. A polgármester éá illetve a mérnök, majd a rendőrkapitány a megfelelő válaszokat megad­ták, vagyis az utcaterület kérdése még korai, a jelzokövek helyesek, a göndörök ttgys padigBéni tartóSÍk a közgyűlés elé. A napirend folyamán az e}sŐ pont elesett, mert a Book István-tele ház jelenlegi tulajdonOSJ elállott időközben attól a szándékától, hogy a háza előtti utcatei'ület.et ölenként (',() K-jávai meg­vegye. \ tűzrendészet! ssabályrendelet módosítás végett a jogügyi bizottságnak adták ki. — Na­gyobb vita volt as Árpád-utca vízvezetéki. Qtea­burkolási es világítási költségvetésénél. Dr. Lővy László és Varga Benső felszólalása után 4b sza­vázatta] ]ií ellenében elvetették a tervesett mun­kálatokat s igy as Arpád-mea lakéi továbbra is megmaradnak a sárban, sötétben és viz nélkül. Horváth Mihály rendőrörmester uyugdijaztatásai a közgyűlés nem fogadta el, miután án Őrmester óhajt tovább szolgálni. Névszerinti szavazással, vagyis S.*» igen és 6 oem szavazattal bérbe vették a Steinberger­téle irodát a fogyasztási adókeMlöség céljaira. Tudomásnl vette a közgyűlés a tanácsnak a Grác vidékéről bontott természetes jégre fjfeve tett előzetes intézkedéseit és Sl) igen és 7 nem sza­vazattal kimondotta, hogy a vágóhíddal tervezett jéggyárat már most megépítteti, még pedig a i tans-gyái ral. A marhavásártér áthelyezése dolgában le­érkezett miniszteri és alispáni rendelet visszavo­nása érdekében a polgármester vezetése mellett 10 tagu küldöttséget küldött a fÖldmivelésügyi miniszterhez, kérve öt, bogy pártatlan kiküldöt­tel vizsgáltassa felül i város vásártereit és addig is i rendelet végrehajtását függessze fel. A kül­döttség tegnap járt Buda pesté ti, as eredményről jovö számunkban . A közgyűlés fél ."> órakor ve­get ért. Márciusi ünnepélyek. — Az állami tanítóképző-intézet már­cius t"»-ki ünepélyének műsora • következő: l) Báthory L Nászdal. Orgonán előadja: Tarczy Gyula, IV. é. tu. 2.) EmlékbassácL Mondja: Kleinrath Ágoston, IV. é. tn. 3. Major Gy. Tá­rogató nótái. Tárogatón előadja: Balogh Dezső IV. é. tu. Kiséri Kecskés Lajos IV. é. tn. veze­tésével az ifjiis'ig-zenekara. 4.' Petőfi S. Nemzeti dal. Szavalja: László Emil IV. é. tu. a.i Ha­ley Cavatine a „Zsidónő" oimtt operából. b.| Far­kas B.: Tetemrehívás. Énekli; Horn József, I. cv. tn. Orgonán kiséri: Kleinrath Ágoston. IV. é. tn. (i.' Farkas I. Az utolsó honvéd. Szavalja: Seeleiifreund Albert, III. é. tn. 7. 1 Csengcry Gy.: Kossuth Lajos emléke. Sextett kísérettel énekli: Keoskéa Lajos IV. é. in. 8. Lantpert G. Honvé­dek emléke. Szavalja: Barsi Lajos, 111. é. tn. 9-1 Végler Gy.: Csatadal. Pauer István, IV. é. tn. vezetésével előadja az itjuság ének- és zene­kara. A tolongás elkerülő •> vőgHt belépőjegyek adatnak ki. Az elsösorokia érvényes belépőjegyek ára 10 fillér. A hátsó sorukra érvényeseké 20 fillér. A jegyek közvetlenül az ünnepély kezdete előtt a pénztárnál válthatók. Az ünnepély kez­dete d. u. 8 órakor. — Március 15. a zárdában. Az irgalmas nővérek pápai tanintézetében az 1848. év már­ciusának nagy napját már hétfőn, azaz március 14-én délután 3 órakor ünnepli!: meg egy a tornát ereinken az alábbi műsor szerint tartandó hazafias ünnepség keretében: Li Kropil F.: Hon­fihangok; zongorán előadja Mikula Vilma képző IV. o. ti.. 2. Ábrányi E.: Vándormadár: szavalja Szentgyörgyi Elza polg. 111. o. n., 8.) ünnepi [beszéd; tartja Okoliosányi Ernánkat, képző IV. i o. n., 4 1 Bnepsssy— Kontor: Magyarok Nagy­j asszonya, daljáték: előadják a képző és polgári 'iskola egyesitett énekkarán kivül a fellépés sor­rer.djében: Gyömörey Póza, képnő II. o. ii. és lliás Olga. képző 111. o. ii. (Qábor és Mihály arkangyalok); Bán Mariska képaő II. o. n. ^Ma­gyarok Nagyasszony a); Báthory Erzsébet, képző III. o, n. Szent. István ; Kánszky Ilona, képző III. o. n. (Szent Imre': Stojkovits Mariska, képző III. o. n. iSzent Gellért,: Vathy Erzsébet, képző 1. o. ii. Szent László : Gry Aranka, képző IV. o. u. 'Szent Erzsébet ; Sáringer Janka, polg. 1V. né/te a szép asszonyt, elmerengve, mintha a regi történeteit, emlékeit rendezgetné, azt ín hirtelen na­|tyol s/ippanlott a eigarcttáiából ás ugy lölvtalta újra : — A fin beleszeretett, iiiondoin. az. asszony ha, aki nagyon szép volt, nagyon vidám és nagyon hi­deg. Amolyan csillogó, dus haja volt neki, mint egykor magának, Irina. A nézésébe pedig be'es/.e­diilt niég a legerősebb szívű ember is. Az. én kis kollegám pláne halálos betege lett. A szép asszony •I mban természetesén észre se vette a kis. kopott szürke gyereket. Vagy ha meglátta is néha, legföl • j"bb csak sajnálkozott, rajta. Más ember talán, ha normális az eszejárása ilyen körülmények között vagv lemond a szerelmé­i'!, vagy ha lemondani nem tud, akkor fejbe lövi magát annak rendje és módja szerint. De legalább is elzüllik, kártyának, ivásnak adja magát, vagy ilyen valamit csinál. Az én kis szürke kollégáin azonban nem volt normálisan gondolkozó ember és nein is pusztult bele a dologba. >. ! Megnőtt a taraja. Fantasztikus vakmerőségében annyira ment, bogy ki akarta küzdeni magának a szép asszony szerelmét Hogv miként? Hát valami olyan zava­ros hit élt benne, hogv írni lóg egy sohasem látott, nagyszerű darabot, amely felr.aklalja az emberek vérét, arcul veri a konvenciót, az egész világot és majd akkor a nagy sikernek estéjéit lábai elé rakja minden dicsőségét. Hogv fog az. a gyönyörűséges, szép asszony könnyezni a boldogságtól, hogy fog a keze remegni, mikor az ünnepelt szerző lehajol rája, bogy megcsókolja! Ilyen zavaros gondolatok munkáltak a lelké­ben és belesápadt az arca töie, a szemei alatt fe­kete karikák húzódtak, olyan volt. mint aki halni készül. A kollégái azt hitték, hogy Itimpol és meg­jósoltál,, bogy nem viszi tavaszig. P'dig vitte Ahogy a darabbal elkészült, megint vtS'Sa tértek Bltttta a tócsák * csak az előadiis előtti hé­ten lett ujra lázas a tekintete. — Ahl Hát elfogadtak a kis szürke liu da­rabját í El. És a lapok előre jelezték a nagy sikert. Azt írták róla, hogy egy váratlan feltunt nagy te­hetség, különcködő első nagy munkája. A premie­ren zsúfolva volt a színház, s a közönség a legalsó mondai tói a legutolsóig la'zas érdeklődéssel csüggött a színpadon. Nagy, igazi siker volt az Irina. Min­den felvonás után megdördült a taps és az aranyo­zott falak ezerszeresen zúgták vissza a szerző ne­vét. Az én kis kollégám a/onban, mikor a harma­dix felvonás végével a hősnővel megjelent a lámpák előtt, az ezer fejű tömeg tombolása közt is meg­érezte a szép asszonv kis kezének gyönge retnegé­-et. Aztán lehullott a vasfüggöny. A nézőtérről I felszürödött még a közönség távozásának nesze; a j székek c«apkodása, egy-egy kacaj és a kocsik re­I bugása. A színészek is elszéledtek modern embe­rekké öltözni át a vacsorához • a szerző egyedül állt a színpadon egy díszlet rakáshoz támaszkodva. Még várt valamire. Hogy mire? Hát arra a ! gyönyörű jeleneire, amelyet megálmodott. Az álom első fele már teljesült s az. álmodó szívszorongva lesle eljövetelét a második je'enetnek. Hiszen ugy álmodta meg! . . . A férfi egy pillanatra elhallgatott. A tekintete sokáig ott nyugodott az elölte ülő szép asszony ar­cán. A uiíívészuö nem siettette a történet folytatá­sát, csöndesen ült helyén, az ajka mosolygott is, de a tekintete mintha fátyulozottahb volna, mint máskor. — Amit az én kis Kollegáin megálmodott, az uem jött — folytatta a férfi. — De jöttek a ku­li--.zat ("lógató munkások. Azok görbén né/tek rá, inert ut jókban volt. 2 3-szor megtaszítottak és a szegénv fin megindult csendesen a kijárás felé. Lent a folyosón, amelyik a kijárás felé VCSS tett, még egy pillanatra megállott. A háta mögött lépések visszhangja támadt. Valaki jött lefelé a lép­csőkön. Odalnpiilt a fal toz. O jött! Akin- várt. Megismeite az alakját, a könnyű csipkekemlő alól kivillanó, aranyos haját. Egy férfi karján jött. Hogy ki volt? Nem tudta, nem Ismerte. Valami kaszinó alak lehetett, olyan tueattajts. Ahogy elmeinek mel­lette, az asszony megismerte és futólag, szórakozot­tan visszaszólt: — Ah . . . Jó éjszakát. — Jó éjszakát! — felelt a fitt s mikor a pál­tuaszegélves fehér ruha utolsót lebbent az. ajtó nyí­lásában, egyszerre odaesett a falnak és keserveseit kiizködve tört ki belőle: — Elment! . . . Elment ! . . . Ugy hangzott a szava ott a félsötét, alacs.my folyosóban, mint eg/ megvert állat nyöszörgése. A férfi egy pillanatra elhallgatott, aztán csen­desen tette még hozzá : — Ez az én egyetlen tötendem Irma. A szép assiony nem szólt semmit, csak a teá­ját kavargatta némán és kicsiny fehér kezében re­megett a könnyű ezüst kanálka, míg a pilláiról las­san szivárogtak le az arcára nagy nehéz, könny­cseppek.

Next

/
Thumbnails
Contents