Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-03-13

Március 15. A magyar nemzet, ha ezeréves története minden nsTrrititas napjának évfordulóját megünnepelné, az eg.'sz élete ünneplésben merülne ki. Ez az állandó ünneplés állandó gyászolást jelentene, inen ai eaeréves diososoghef) tangernyi vér ós könny tapad I az emlékezés világa csak igen ritkán késztetne bennünket őrömttnnepre. Muiins l!j-ike a/, egyetlen nap, melynek fltllékezcte boldog í1'ömillel, biztató lelinil \ déeeel tölti meg a nemzet szivet. Ez az ünnep aneinzet vágyai, remény ségei teljesülésének bflaake ajiotbeozisa. A miért eaer évig aaen védett, küzdött, vérzett a nemzet : a függetlenség, önállóság 1ÍS48 .Március lö-én fegyverek csörgés*, haldoklók hörgése nélkül megválóéul ni látesott. Ha hullott is könny ezen a napon, az az öröm könnye volt. Méltó hát ez a nap arra, hogy évfordulóját • nemiét örümtüzeket gyújtson,kegyekan, völgyekben és a — szivek mélyében. De miért vegyül mágia keserűség egyetlen gyönyörűséges ünnepünk örömei kOaá? Hiszen ÄZ isis. évi március 15-ikének eesméi megizmo•odva élnek a nein/et lelkében, gondolat világában. Am a nemzeti szabadság lialliatatlau eszméi ma is ádáz tusát vívnak a zsarnoksággal s Jiiába vannak befektetve élö törvényeinkben, gyakori ad niegvalóMilásuknak útját, állja a oaáesári hatalom. Örömünnepünk ezért nem lehet zavartalan s ezért támad lelkünkben az ünneplés közepette olthatatlan boszuvágy jogaink elkobzása, nemzeti önállóságunk tagadása miatt. Ünneplésre, diadala jjongásra ma kevésbe vau okunk, mint valaha. A nemzeti függetlenség, öuállóság olleti irtó háborút hirdetneK a császár nevében Hangzatos j.dszavuk leple afátt harcot inditanak a márciusi eszmékkel telit-tt lelkek ellen. Erőszakkal és vesztegetéssé, szándékoznak • nemzeti igazságukat kiiitaui. Hazug Ígéretekkel akarják eltériteni a ueur/etet nz eszmék harcától az eszmék elleni munkára. Táborba aaáll a nemzet minden ellensége, hogy ha kell. taatével Is torlaszt eineljeu a ftggetleneégi easme diadabnas utján az »löre törekvő nemzet előtt. Meddig tart még ez az erőket, magasztó, idegbénitó küzdelem? Ifikorleaa marea a nemzet, egy akaraton jogaiért: a márciusi eszmékért 4**.!«-, jt., 1,,.i ,i 9 MiL-.ir ilili.ti ,11.. - i HMMI niiudeu gyermekét a márciusi eszmék szentlelke, hogy a más nyelven beszélők is csak egy igét hirdesseui k : egy célra < JJJ esttlve küzdjenek : a nemzet függetlenségéért,jólétéért, boldogságáért ? Ennek • qemzetnek még az ünnepe is aaomorn. Zavartalan Hunepet nem ülhet, mmt ahogy an egyDntetfl k&adelmel sem folytathat. í'nnepét és küzdelmét az sfisdteaek megszentségtelenítik. A hazaiiságot áruvá és alku irgyává teszik. Jókai. I'etoti, Zriir i és a többi márciusi ifjak, ha ma államinak ki a múzeum lépOSŐietéra a niáiciiisi [-j ponttal )•- a Talpiimagyarral: nőmet tellángolásokat éreti n gyermekosiuynek minősíteni- a „nemzeti" munkára szervezkedő hatalom. Epenugy, mint az önállóságért csatára hivó harci riadót demagógiát: il; hirdeti s az önzetlen haiiosokat hatalmi vág\; '1 elkábultaknak, érdek* hajhászóknak nevezi. Mi/. n\ szükségünk vau némi önátnitásra, hogy a márciusi ünnepeket legalább külsőségeiben méltónak lassúk a 48-iki március jelentőségének. Ks mégis örülünk március lő-ike évfordulójának. Az essmével együti őrökké élő reménység növeli, erösiti. imnositja azt a hitet bennünk, amely a nemzetet egy évezreden át fenntartotta. Hiszünk • nép, a nemzet lelkének laeplőt.UN.

geben | ezt, tekin'jük a nemzet jövendő nagysága zálogának. Liondoiatvilágiitikbau halljuk iz egész világot megrázó Kossuth-uótát, lelki szemeinkkel látjuk lláköcsi kunicainak, Kossuth Lajos regiment jenek dia Ialmás száguldását a szájad, tüggetléii Magyaro: s/ag kivivására. Hisszük és fogadiiiinat teszünk a nagy március eböVételére, amikor az ige testét ölt. Ezért Münk, erre esküszünk: Isten minket ugy segéljen ! Kisipar szabadipar. A saabadelvüség korát éljük • csak liberális eszmék, irányok és alkotások után vágynak i hdk k [gas, hogy már ebben azután vajmi kevesen tudunk rhsstingváluii az ál és talmi li* beralizuius sokszor ül orgiákat a valódi szabadelvűsig fölött, csakúgy, a mint a szabadság mezején is sürün burjánzik fel a tömegeket megtévesztő szabadosság. Való igaz. hogy gazdasági életünk sem ment a modernizmus hibáitól és bűneitől. <>izdasagl eleiünk berendezése nem tud kibontakozni a középkoriusság kereteiből: uz eiDsi'bb joga ma OgV él, mint évszázadokkul ezelőtt és valóban ma is áll a közmondás: u ki buja. marja. Kartellek, ringek, trösztök és mesterséges üzemkorlátozások bakóiba ran szorítva a termelés és ugyanezek fojtogatják, - verseny kizárásával — a fogyasztók millióit; a szabadijai' égisze alatt kifejlődött, kontárság meg tönkretette a kisipart, mely egykoron pedig nemcsak ipari, de főleg nemzeti szempontból is jelentős tényező volt a hazában. Szo sincs róla, szép dolog az a szabadság ; de csak akkor, "ha nem élnek vele \ issza — s ha éltető és fejlesztő hatást gyakorol, a helyett, hogy rombolna. Am az iparszabadság, a szabadipar, aligha találhat általános dicséretre. Legalább az iparosság közt ina már inindsüriihlicn hallhatók olyan hangok hangok, melyek épen nem szólnak dieséröieg a minden téren s igy a kisipar terén is érvényre jutott szabadság felöl. Az ország iparossága kegyelettel emlékezik a régi jó időkre; sirnak aoéhreildiaer u'án, mely patriarchális és maradi formálja mellett is érvényt szerzett a szorgalomnak és tudásnak s nem szolgaitatta ki az egyént a tőke és a kontár szabadverseny esélyeinek. Ha azok közül az urak közül, kik a „niisera plebs" sorsát hivat\ák intézni — papíron, — csak egy is akadna, a ki ín-ni madártávlat* bau vagy elméletben, hanem köxelebről is iparkodnék megismerkedni a kisiparosság nyomott helyzetével, nehéz életv iszonyival - és ha alkalmat keresne arra, In gy megfigyelhesse azt a nehéz munkát éa küad elmet, melyet az országnak ez a számottevő néprétege az élettel a megélhetéseit folytat; bizonyára beismerne 1-galabl) annyit — a mit beismerni snhogyssui akarnak, hogy : más az elmélet es máskán! fest a való élet — ós hogy az elméleti) u esépsn kioiikalnia/.'itt alkotások a gyakorlatban nem mindig válnak be, sőt rendszerint, o van eredményeket szülnek, melyeket senki, meg az tik Mók maguk sein akartak. Kpen igv vagyunk iz iptrszahadsággal is. A liberálisaiul magasstos jeligéjű alatt hiesitett taabadipsr rendaaei | a gyakorlati éleiben épeuségge) nein Vez. •(• :t ,IZ ÓhajtOti eledi •Mlj hez. A céhrendszer — kisiparosiunk altil áldottnak mondott idejében ipart DS*>k Uok üzletiek, — Niues iga/:i. Irma.' mondta a térti. Önnek seinini oka a ken-rüségiv. — Nem is keserűség beszél belőlem, Sándor Megbékültem most mar azzal a gondolattal, hogy ezentul egyedül maradok. Csak ma ne még ; Éppen ma. ezen an egy napou, nem akarok egyedül lenni Ne ineiijen ma színházba Sáador, ne liagvjoii engem egvedii!! Lássa ina olyan szomorú, nlvcn nagyon nagvou sznm an gondolataim vannak. Ugy-e nem luegy SÍT Kérem ! . . . Maradjon nálam egy e-. eSI teára. Igen? . . . Akarja? . . . Odament a férfihez, megfogta a kezét és esdekelve, szinte félénk alázkodással nézett fel rcsí, — Jtt maradok Irma. ha kívánja — felelt a férfi csendesen, aztán szomorú mosollyal tette meg utána. Ili-/ valami kis részem nekem is van talán ebben a mai jubileumban V — Van Sándor; talán épen annyi, mint magamnak. Pádig be sokszor sírtam, hu euy-egy keményebb «zőt irt felőlem. Magát tartottam a legBSgyobb sllejasSgMtStSJk Ma tudom csak, hogy ugyan az a kegyetlen, erős kéz volt az egwngctöje annak az én gyönyörűséges .'50 esztendőmnek, amelyek azokat a kemény szavakat leirta. Ma tudom Sándor, ükkor még nem tudtam. A szeme könnybe lábadt és ugy simogatta gyöngéden, szeretettel a férfi erős, téliér kezeit. — Na, de hogyha teára marasztalt, akkor láseon a gazdasszonykoda's iita'n, — mondta végre a férfi és mosolyogva kivonta kezét az asszonyéból, élét vegye a jelenet érzékenységének. Az asszony is mosolygott, a könnyein keresztül és a szamovár után nézett. A kis Ieás-as/.talka < L'v-kettőre oda voll húzva a najv olasz kandalló e'.e, n szamovár alatt me^eyuilotta a spiritusz-láu- j got és kirakta a teához való édességeket. Az aszszouy maga végzett mindent, még a szobalánvat sem eaengettt be. Ugy tett-veit, szorgoskodott póz keikül, egyszerűen, akárasak egy kis hivatalnok felesége. Aztán, hogy elkészült mindennel, h'ült maga is. szembe a tértivel, hallgatni a melegedő víz duru/solasát. Sokáig hallgattak, végre is az asszonv törte meg a csendet. Önkéntelenül -/akadt tél belőle a sóhajtás: — Harminc esztendő! . . . Magának deres lett a haja Sándor . . . — KII már megöregedtem, Irma, — mondta a férfi csendesen. Az* asszony felkacagott. Kdesen, a szivéből esengett a kacagás. — Maga öregedett meg csak? Mintha bizony én eddig a Csipkerózsika álmát aludtam volna! Bizony barátom, megöregedtünk mi mind a ketten. Az én hajam fehérebb, mint a magáé. Aztán sóhajtva tette még utána: — Tudja Isten, hogy van nz, hogy csak ma veszem észre. — De magának fiatal maradt a lelke, Irma. — Es a magáé megvénült, ugy-e Sándor? Ugyan menjen! Hiszen maga jóformán szerelmes sem volt ez alatt a harminc év alatt. Micsoda csalódások érték hát magát? Mitől öregedett volna meg a maga lelke ? A n-i Ii nem felelt semmit, csak a tekinteteben volt valami nagy smmoruság, amitől az asszonv arca is elkomorodott és valami bocsánatkérés fele csengett hangjában, amikor njra megszólalt. — Igazán Sándor! Lássa abban a világban, melyben mi éltünk, mindenkinek meg volt a maga kis története. Nekem is, a többieknek is. (Isak magának nem. Magáról soha, soha nem keringtek olyan történetkék. maga UIHHÍ • Bjni g eateeAh komolyaiig volt.. Mondja Sándor, ha. a ,-i :•••« •/ z alatt a hanti ne esdendő alatt soha s' in dobbant meg Joliban? A maga életét egészen be tudta tölteni aa irói hirnév hideg dicsősége? Kgy külön története egv édes kicsi, bolond története talán magának is esak volt? — Vo't Irma — mondta a férfi csendesen, — Ha nem is a magamé volt, de ... de ugy történt, hogy majdnem a magaménak tartom. Az asszonv szeme felvillant. — Elmondja? — kérdezte várakozással. — El, hu kivánja. — Felelt a férfi. Az asszony felujjongott és beié tapsolt a kezeibe. — Öh be aranyos! Heh édes | várjon hát, amig a teát beöntöm. Itt a cigaretta! Vegyen cbIs'íl a puszerliból. Ne abból! Ez itt mogyorós. A férfi mosolyogva, csendesen kavargatta a teáját és ugy gyönyölködött az assaoiiv nagv igyekezetében. — No kezdje! Szép lesz ugy.c? No ! Egyszer volt, Ind nem volt . . . — Hát bizony ngv is kezdhetném, Irma. Nagyon régi történet ez. Valam'' harminc egynéhány esztendős. Kgy szegénv, ostoba gyerek jött akkortájt ide fel ebbe a sokadalomba. (> indoloin, tanár akart lenni, vagy un. Hanem hat elromlott időnek előtte. Újságíró hitt. belőle és a uvomortiaág meg az Éjszakázás elesenevészitették az érzéséi. Pusztulóban volt már akkor egészen, mikor megismerte azt az asszonyt. Természetesen színésznő volt. Tudja Margit, neküuk újságíróknak olyan a szinészuő, :a.ui a gyereknek a báiányhimlő: megkapja mindenik ezt a betegséget . . . L férfi elhallgutott. Valameddig szétlanul