Pápai Lapok. 37. évfolyam, 1910

1910-01-09

XXXVII. évfolyam. Píípn. 1910. január 9. 2. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának es több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a • 4 r n a p., Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberjr ISyi.la papii kereskedé-e. I--t.'• i- ü-fk esám. Hirdetésükül egyezség szerint felvesz, a kiadóhivatal. Szerkeszti': MOLNÁR KÁLMÁN A szerkesztésért felelős liiptnlnjdoneei GOLDBERG GYULA. Klölizelések és hirdetési dijak n lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára : egész évre U kor., félévre 6 k„ negyedévre 3 k Nyilt-tér soronként 40 tillér. - Kiryea szám ára M flll Létesítendő közintézményeink. A mull év aktáit immár teljesen lezártuk s mindenki tisztában vau vele. hogy áldás és szerencse szempontjából egy csöpp okunk sincs azt visszaairni. Közalkotásokat a mail esztendőben nem létesítettünk, ami közéletünk terén történt, azt sem érdemes fölsorolni, mert jelentéktelenek azok a dolgok, amelyekkel városunk a vidéki kulturvárosok jelesebbjei sorába léphetne, még mind kivitelre várnak. ' A jövő titka, hogy az 1910. év vécével tudunk-e valamit is felmutatni, de közélett!nk alkotó elemei idju értve elsősorban városunk tevékeny, agilis polgármesteréi is minden lehetőt el fognak követni, hogy városunkat, ha lassii lépésben is, de minél előbb a Hindern városok színvonalára emeljék. Hatóságunk munkaprogrammjának egy igen fontos és közszükséget képező pontja a közvágóhíd kérdése; amelynek megoldását most már kormányrendelet is előírja, de hála a baladás korának, hatóságunk már ezen kormányren delei kiboesátása előtt foglalkozott egy modern közvágóhíd létesítésének kérdésével, belátva, hogy Pápa városa csak Ugy haladhat a fejlődés felé, ha nem zárkózik el azon intézmények létesítése elől, amelyek akár városrendezési, akár közegészségügyi, akár kulturális szempontból szükségessé váltak. A közvágóhíd kérdése mellett nyitva áll, tehát megoldandó egy másik kérdés is, amit már abban az időben kellett volna megoldani,amikor modern és páratlanul álló vízvezetékünk létesült és ez a csatornázás kérdése. I >e ez a kérdés is csak akkor lesz véglegesen megoldva, ha az nem részlegesen, hanem az egész város területén egyszerre és eg\ időben vezettetik keresztül. Igaz. hogy ezek a munkálatok a városnak tetemes kiadást okoznak, de minél tovább húzódnak, annál több költségei fognak fölemészteni, amennyiben az anyag és munkásviszonyok naprólnapra megdrágulhatnak, aminthogy ennek bekövetkezése majdnem bizonyosra vehető. A csatornázás kérdésének minden liiás üggvel szemben előtérbe kell keI rttlnie, mert a közegészség szempontjából ez a IegS2ükséjfewebb és leghasznosabb. Nem zárkózhatik el Tarosunk iiatósáira még igen sok intézmény létesítése elÖl sem, amelyek ha ne..i is oly nagv horderejűek, mint a csatornázás és közvágóhíd kérdése, de sok tekintetben ép oly fontos szükséget képeznek, mint ezek. Ilyen pl. az évek óta húzódó városház kérdése, amelyről már számtalan cikket irtunk, folyton sürgetve annak megoldását. Akik ismerik azokat a szomorú állapotokat, melyek a városház helyiségeinek szűk volta miatt előállót tak, azok velünk együtt egyformán örülnének, ha ez a kérdés is mielőbb megoldást nyerne. Nem kelt külön hangoztatnunk a bejelentő-hivatal szükségességét sem, amely minden városhoz hozzátartozik szinte szégyenkezve valljuk meg az érdeklődőknek, hogy ilyennel még nem rendelkezünk. Kultúrintézményeink közül kiemel* jük a színház kérdését, mely egy évtizedre ugyan eltolódott, de ez alatt az idő alatt nyugodtan, elhamarkodás nélkül lehet előkészíteni annak terveit, meg lehet választani a helyet, ahová a kor követelményeinek megfelelően színházunkat felépítsük. Ezeket az agyeket hoztuk át a muH .esztendőből a folyó év munkalapjára, amelyhez legutóbb egy vaj gyár létesítése kapcsolódott. Kz utóbbi igaz. hogy piacunkat ismét megdrágítja, de ezen egy pillanatig sem szabad keseregnünk, mert hiszen a létesítendő vajgyárban csak az a mennyiségű tejtermék kend majd feldolgozásra, amely piacunkon eddig sem TÄRCÄ, ^írgödés. Bűn, hCiJT kimondom, bün. hogy meghallgatod, Qünös a perc, ama!? megszülte bennem S vallomást, Ch fai, de lásd Cl szivem érzi fájón, keserűn, § ajkam kimondja, bdr e tette: blin, Kogy gyermekarced rajzolgatja lelkem. £* hogy szeretlek. t« meg sem tilthatod. Nem ugy szeretlek, mint ahogy szabadna, Szivembon szilaj tengerré dagad űz éraelem $ moh«n nyelem Tor ró lehelleted, ha önfeledten Ott ring fejed, mint rózsa, közelemben . . S odaadndm minden égi jussomat, Ha ajkam akkor ajkadon (apadna. flQif ér a nap, ha «Ihül. elsötétül? íflil ér szivünk, ha fdsult és hiaVg, Ka nem szeret $ az életet Ugy éljUk dl, mini féreg: nyomerultan. Qoldogsdg nélkül, szennyes porba hulltan, S szivünk, mi boldogság, nem érti még S meg k«H halnunk egy edes csöppje nélkül? Szeretlek! árted égő vágy hevif, De mindig sirni és zokogni tudnék. Ugy fdj e vdgv, Csupdn ha lágy ' Karod szerelmes h^vel átölelne, ÍMegcnyhülésem kebleden születne, S ha lecsókelnád az arcom könnyeit Pliq • a földön fényes mennybe jutnék. . - föinek találkoztunk mi. mint a foglyok: Nehéz bilincsbe, máshoz odakötve, (leláncolva? S egy mosolyra S kába főt méltónak miért tartod ? S fejecskédet ha keblemre lehajtod. ű (Uz, mit akkor csókjaiddal oltok. Kamuvá mért nem éget érted össze, Jtogy ott maradjak kebleden pihenve, örökre, mindörökre! Vértea Kéroly. Generális Fratricsovics. Irta: Peterdi Andor. — A .Pápai Lapok" I r e d e t i t A r c * j a. — l'.ii r.í 11 varén az alföld vidékébe, almi kisebbnagyobb tavak vannak. --i .seremmel, a nadályhalás/ok és ainelyk tóban legtöbb a nadály, oda telepeilnek le. K_-v közeli községben, rendesen a pálinkás zsidónál bérelnek -1A11<.• vagy padlást és ott töltik az ewzakat éjszakára, mindaddig, mig a kezeli tóból teljesen ki nem fogyott a zsákmány. Nyáron nadálvhalászok, télen pedig visszatérnek régi foglalkozásukhoz és koldulnak. Ősszel mindenki megy a maga környékére, ahol még a házőrző cb ia ismeri és meg sem ugatja már, ha egy őszi esős napon ismét benyit a kapun alamizsnáért A sánta Berkes csapatja nagyszerű tóra akadt Szabadszállás mellett. Mindennap kihalásztak néhány forint árát. A/tan meg a nyár is kedvezett nekik, mert tartósan forró vo't, a tó szaradni kezdett s a nadályok ilyenkor kimásznak a |'iiu;i. be sem kellett tehát a vízbe állniok, ugy szedték váazonzacskókba a tapadó kis szörnyeket a tó partjáról. A község végén a vöröa zsidónál l>éreltek istállót, 'le-..ni adta, mert jó fogyasztók voltak, keresményük nagyobb részét elpálinkázták. A Berke* csapatban voltak asszonyok is meg leányok. A Mara volt a legszemrevalóbb, kóbor csavargó leány volt, de szép és sudár termetű. Ki is csavarta minden halászlegény eszét. Bomlottak érte, ő meg csak kacagta őket, az ö szive nem lágyult meg, akármilyen szépeket is mondtak neki. Mara nem tudott szeretni. A pénzt szerette, a pénzt. A krajcárok láttán felragyogott nagy, fekete azeme, a lugriitahh férfiarcot is megcsókolta pár krajcárért s azért volt mindig pénze. Adtak neki. A Mara csókja megérte. Kste, amikor a hnlászásnak vége volt, hazafelé taitottak. Mindig korán jöttek, hogy aznap még túladjanak a nadályoknn és legyen pénz palinkat a. A patikus vette meg őket, akármennyit is hoztak. Aztán beültek a mérésbe és számolták a jövödelmet, közben pedig ittak. A mérés egyik sarkában iilt egy toprongyos, részeg alak. Sört és szakála es nagy lekonyuló bajusza volt. Bágyadt, megtört \olt a nézése, fejét mindig mellére horgaaztotta